Független Budapest, 1933 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-31 / 22. szám
HUSZONNYOLCADIK évfolyam 1933 május 31 Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA BBRBKSOnBB&EflDie .Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. I. Teiefon: 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 ÍW3I Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél éyre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér A tisztviselő Az árvaszéki elnöki választással megkezdődött az a fiók-tisztújítás, amely folytatódik a most esedékes kinevezésekkel és a későbbi választásokkal. Kétszáznál több állást kell betölteni és hogy mit jelent ez, azt csak az tudja, aki — fővárosi tisztviselő. A főváros tisztviselője évek óta várja a lehetőséget az előmenetelre. Azok az állások, amelyekről most szó van, forrongásba hozták a városháza egész tisztviselői karát, mert habár csak reménytelenül kevés az új férőhelyek száma, mégis az egyetlen alkalom arra, hogy egy lépést tegyen előre is a tisztviselő, a sok hátrafelé tett lépés után. Hiszen az utóbbi években mindenkit visszahelyeztek néhány fokozattal, a «mindenki lépik egyet» azt jelentette, hogy sikerült elérkeznie ezekkel a lépésekkel, hogy odáig jutott a tisztviselő, ahol öt vagy tíz év előtt volt. Most lehetne egyet előre is lépni. Ha nem is olyan nagyot, mint a hátrafelé tett lépések Ápoltak, amelyeknek újabb folytatásáról suttognak mindenfelé, hanem csak egy szerény, picinyke lépést. Azután újra hosszú ideig'semmi, úgy, ahogy ezt megelőzőleg is régesrég nem volt mód az előbbreju- tásra, Hogyne lenne izgatott a tisztviselő, akitől eddig mindig csak vettek, de sohasem kapott. A tisztújítás kérdése szorosan egybekapcsolódik az ifjúság kérdésével. Helyet az ifjúságnak! Ez a jelszó már unos-untig elkoptatott frázissá lett, amelyet minden lehető alkalommal elővettek, olyankor is, sőt többnyire olyankor, amikor nem kellett volna. Az ifjúság azonban jóhiszemű és elhitte, hogy tényleg róla van szó, csak a végén áb- I rándult ki, akkor, amikor azt látta, hogy népsze- ■' rűsítési jelszóról, korteskedési szólamról v^an csu- | pán szó és nem róla. Ha azonban állás nyilt meg, olyan, ahol friss, fiatal erő érvényesülhetett volna, akkor oda protekciós nyugdíjasokat tettek, vagy a hatalmasságok komáját-sógorát-rokonát, de sohasem az érdemes, várakozásban elcsüggedt, fiatalságát veszteni kezdő tisztviselőt. A FANSz közgyűlésén ..elhangzott egy kívánság, amelynél jogosabb el se hangozhatott volna: az új állásoknál részesítsék bizonyos fokig előnyben a tisztviselők gyermekeit. Természetes és jogos ez a kÍAmnság, kötelessége minden testületnek az apa érdemeit azzal jutalmazni — annál is inkább, mert mocsoktalan nevénél egyebet fiának nem adhat — hogy fiát előnyben részesíti idegenek előtt. Ez a természetes kötelesség a budapesti városházán nevetségesnek tűnik fel: mi jogon követel ilyesmit a tisztviselő, amikor semmi érdeme a párt körül? Amikor itt vannak a derék kortesek, városatyák és pártvezérek protezsáltjai, akkor hogyan kerülhetne szóba a tisztviselő fia? Sehogy. Tessék előbb kiérdemelni, nem, nem egy élet becsületes, a köz érdekében teljesített munkájával, hanem a párt, a Párt érdekében teljesített kortesszolgálattal. Ha erről van szó, nem probléma az ifjúság problémája, amelyről csak a nyilvánosság előtt beszél a komoly városházi politikus, a klub fűtőjében azonban, ott, ahol a kine\'ezés felett dönt, ott elfelejtkezik róla. Több mint egy esztendeje húzódik a száz gyakornoki állás kérdése, holott kezdettől fogva nem voltak nehézségek az egyetlen kérdés körül, amely akadályokat gördíthetett volna megoldása elé: az anyagi fedezet dolgában. A nyárból ősz lett, ősszel azt hirdették, hogy új esztendőre oldódik meg a kérdés, aztán eljött az újév, a május, a június és még mindig époly messzi vagyunk a végső^ megoldástól, mint most egy esztendeje voltunk. És ha majd végre, hosszas vajúdások után tényleg betöltik a 100 x-osszúl dotált, de rengeteget emlegetett állást, amelyet «az ifjúság problémájának megoldása» jegyében kreáltak, tessék majd megnézni a kinevezettek listáját. Kegyelmes urak fiai és unoka- öccsei lesznek a listán, mintájára annak a bizonyos ominózus kinevezésnek, amely nagy vihart veid föl annakidején, még Scitovszky belügyminisztersége alatt. A tisztviselő, aki csendben végzi munkáját, mindettől távol van. Mégha akarna, se érne rá tülekedni. Most mégis izgatott: róla van szó, arról az egyetlen lehetőségről, amikor az érdemet jutalmazzák, amikor a végzett munka az alapja a jutalomnak. Az érdem azonban sok, a fóka pedig, az állás, szörnyen, sőt ijesztően kevés. A «helyet a fiatalságnak,, jelszóból a «hely» hiányzik, a «fiatalság'» pedig szép lassan elmúlik és a tisztviselő csak vár, vár, reménykedik, végül azután a reményét is elvesztve lemond mindenről, amiről álmodott, amikor fiatalon elsőízben ült íróasztala mellé a budapesti városháza valamelyik szobájában. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter kijelenti a. Független Budapestnek, Hogy a kormány június végéig dönt a fővárosi üzemek sorsáról M kormány hatósági áöntést miniszteriális vizsgálatok alapján hozzák meg Az állami költségvetés parlamenti vitájában, főként a belügyi és a kereskedelmi tárca költségvetésiének részletes tárgyalása során kormánypárti oldalról is élesen támadták a közüzemeket. Főként Payr Hugó és Kozma Jenő felszólalásai keltettek általános feltűnést. A városházi kormánypártnak ez a két vezetője szintén az tizeinek ellen hadakozott éspedig sokkal élesebben, mint ezt a városházán az üzemi szak- bizottság tárgyalásai során vagy a közgyűlésen tették. Ezek a felszólalások már csak azért is élénk visszhangot keltettek, mert a kormány még nem döntött a fővárosi közgyűlés üzemi határozatának a jóváhagyásáról. A törvényhatósági bizottság" közgyűlése ugyanis tudvalévőén'elfogadta azt a polgármesteri előterjesztést, amely lényegében nem jelent változást az üzemek fenntartása tekintetében, csupán egyes túlzások megnyirbálását írja elő, A városházán úgy magyarázzák a kormánypárti szónokok köz- j üzemellenes felszólalásait, hogy befolyást akartak i gyakorolni .a készülő kormányhatósági döntésre, | amely most már nem késhet sokáig. A Független Budapest munkatársának alkalma I volt erről a kérdésről Fabinyi Tihamér dr. kereske- I delmi miniszterrel beszélni, Aziránt érdeklődtünk, | hogy mikorra várható a kormány döntése és melyek azok a szempontok, amelyek az illetékes kormány - j tényezőket e döntés meghozatalánál irányították. a következőket mondotta a Független Budapest [ munkatársának:- A kormányt azok a szempontok vezették, amelyeket az iparfejlesztési törvényben foglalt rendelkezések tartalmaznak. Az ipar- fejlesztési törvény ugyanis kifejezetten előírja, hogy mindazokat az üzemeket, amelyek nem szolgálnak közérdeket, ellenben fölösleges versenyt támasztanak az iparnak és kereskedelemnek, — meg kell szűntetni. Ezt az elvet igyekeztünk a gyakorlatban keresztülvinni. Mielőtt azonban a döntést meghoztuk volna, szükségesnek tartottuk, hogy az egyes hatósági üzemeket külön-kii- lön vizsgálat alá vegyük. E vizsgálatok lefolytatásánál alapul vettük azoknak a közelieteknek a jelentéseit, amelyek a fennhatóságunk alá tartozó üzemek gazdálkodásáról és jelenlegi helyzetéről készültek. De e jelentésektől függetlenül miniszteriális vizsgálatok is folytak, mert a kormánynak kötelessége a közül etek jelentéseiben foglalt adatoknak az ellenőrzése. Ezek a vizsgálatok leg- nagyobbrészben befejeződtek. A döntés terminusát illetően csak megismételhetem a képviselőházban. tett azt a kijelentésemet, hogy a hatósági _ üzemek sorsáról június hó végéig feltétlenül megtörténik a végleges döntés. Vonatkozik ez természetesen a fővárosi üzemekre is. Jiinius végén jár le ugyanis az a terminus, amit a két évvel ezelőtt hozott ipar- fejlesztési törvény ír elő. Az iparfejlesztési törvény ugyanis arra kötelezte a kormányt, hogy egy éven belül vegye revízió alá az ösz- szes hatósági üzemeket, tehát úgy az állami közüzemeket, mint az autonómiák hatáskörébe és tulajdonába tartozó . üzemeket is, további eyg éven, vagyis összesen két éven belül pedig meg kell hozni az ivarfejlesztési törvény rendelkezései értelmében a végleges döntést is. Ez a kétesztendős terminus június hó végén jár le. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter nyilatkozata szerint tehát még a nyári szünet előtt nyilvánosságra kerül a kormány döntése a fővárosi üzemek sorsáról. Ezt a döntést érthető érdeklődés előzi meg’, úgy a városházi adminisztráció vezetői, mint az érdekelt iparos és kereskedő-társadalom részéről. Fabinyi Jiikamér keres feedteimi miniszter A belvárosi petíció ügyében Girardi Tibor perújrafelvételt kért a közigazgatási bíróságtól E héten hozzák meg a döntést — Ügyészi nyomozás indult meg: az állítólagos aláírás-hamisítások miatt A belvárosi petíció ismét foglalkoztatja, ff közigazgatási bíróságot. Néhány hónappal ezelőtt végleges döntést hozott a közigazgatási bíróság a belvárosi petíció ügyében, amelyet a városházi kormánypárt, a Nemzeti Szabadelvű Párt és a Keresztény Ellenzék nyújtott be. A Friedrich-párti petíciót mingyárt kezy detben elutasították formai okokból, a Nemzeti Szabadelvű Páv£ és a városházi kormánypárt petícióját részleteiben is tárgyalás alá vette a közigazgatási bíróság. Több mint hétszáz tanút hallgattak ki arra vonatkozóan, hogy személyesen írták-e alá az ajánlási íveket. Egyrészről azt kellett bizonyítani, hogy a Nemzeti Szabadelvű Pártnak megvolt, a szükséges ezer aláírása, a városházi kormánypárt részéről pedig a petíciót benyújtó Girardi Tibornak azt kellett bizonyítania, hogy a Demokrata Púidnak nem volt meg a szükséges ezer aláírása, tehát a Demokrata Pártol a választási küzdelemből, ki kelleti volna zárni. A. közigazgatási bíróság ítéletében megállapította, hogy a Ras- say-pártnak nem volt meg a szükséges ezer aláírása, tehát a választásból való kizárása a Belvárosban jogosan történt, a Demokrata Pártnak viszont 1038 érvényes aláírása volt, tehát a választási bizottság helyesen járt el, amikor a Demokrata Pártot engedte részivenni a küzdelemben. Girardi Tibor és hívei nem nyugodtak bele a legfelsőbb bíróság ítéletébe. Ifjabb Sándor László dr., aki kezdettől fogva nagy agilitással foglalkozott a petíció ügyével, perújrafelvételi kérelmet nyújtott be a közigazgatási bírósághoz, amit arra alapít, hogy az ügyészség részéről hivatalosan megindított nyomozás során eddig 250 aláíróról derült ki, hogy nem személyesen írta alá a Demokrata Párt ajánló íveit. Ezt a 250 választópolgárt detektívek hallgatták ki, akik az érdekeltek lakására elvitték az ajánlási íveiket és a helyszínen állapították meg, hogy az aláírás valódi-e, vagy sem. A közigazgatási bíróság e beten foglalkozik a perújrafelvétcli kérelemmel, amelynek sorsa iránt a városházán nagy érdeklődés nyilvánul meg.
