Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-02-24 / 8. szám

HUSZOKHETED1I évfolyam 1932 február 24 8* szám Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: ■£•5476 Gáncsvetés Alig egy-két hete nagy elégtétellel regisz­tráltuk a hírt, hogy az az iparos, vagy vállal­kozó, akinek követelése van a fővárostól, ezen­túl könnyebben jut majd hozzá a pénzéhez, mint eddig. Legutóbb elmondták a közigazga­tási bizottságban, hogy aki építkezni akar, an­nak 28 hivatali szobát kell lekálváriáznia, ha a dolog „simán“ megy. Egyébként még ennél is többet. Ha valaki elkészítene egy hasonló ki­mutatást arról, hány íróasztalt kell megjárnia annak az iparosnak, aki munkát végzett a fő­város részére, vagy a vállalkozónak, aki vala­mit szállított, hogy megkapja a pénzét a város­tól, az eredmény még meglepőbb lenne. Tudja ezt a város vezetősége is és éppen ezért talál­tak ki néhány könnyítést a pénzük után loholó polgárok részére. • A főváros vállalkozói és iparosai örömmel fogadták a reformokat és arra gondoltak, hogy így talán mégis elkerülik a fizetésképtelen­séget, az összeomlást, amely ma mindenki feje fölött ott fenyeget Damokles-kard módjára, aki vállalkozni mer. Mert merészség', vagy — nagy bátorság kell ma ahhoz, hogy valaki munkára, leállításra vállalkozzék. Boldogan vették tudo­másul, hogy a hatóság segítségükre jött és most már talán könnyebb lesz a munka élete. Enyhítettek az OTI-járulék befizetésére vonat­kozó rendelkezésen is és úgy látszott, lehet fő­városi munkákra vállalkozni, nem azért, hogy keressen rajta a vállalkozó, mert a mai kon- kurreneiában keresetről szó nem lehet, hanem hogy ne kelljen „leépíteni“, munkásokat és tisztviselőket kiküldeni a nyomorúságba, a inunkánéiküliség szörnyű nirvánájába. De jött az állam és egyetlen intézkedéssel letörölt minden reménységet. Elrendelte, hogy mindenkinek, akinek követelése van a főváros­tól, igazolnia kell, hogy nincs adóhátraléka, mert ha ezt nem tudja igazolni, követeléséből le kell vonni azt, amivel adó címén tartozik. Ez az intézkedés halálos csapás a kereskedő- és iparostársadalomra, arra a társadalmi osz­tályra, amelyről Csillére pénzügyigazgató épp az elmúlt héten állapította meg, hogy 95 száza­lékig eleget tesz adófizetési kötelességének. Az a pénz, melyet a vállalkozó a fővárostól kan, nem az övé. Tartozik avval a banknak, az anyagszállítóknak, vagy másoknak. Ezek a mások ott állnak hosszéi sorban mögötte, ami­kor a^ pénztárhoz járul és láthatatlan marokkal fogják a csuklóját, mikor keze a pénz felé nyúl. Lét vagy nemlét kérdése, hogy megkapja a pénzt és ekkor közbelép az állam, mellén ragadja saját polgárát és szemébe dörgi, hogy: . „Hem!“ Hem! Az első Én vagyok! Kiad a pénzügyminiszter egy udvariassági rendeletét, hogy udvariasan kell bánni az adó­fizetővel. Ad, hogyne adna, ad ő bizony köny- nyítéseket is. Részletfizetési és egyéb kedvez­ményeket. Amikor aztán nagy kenetesen mind­ezt megadta, jön és egyetlen intézkedéssel tönkreteszi az agyonudvariaskodott, kedvezmé­nyekkel sújtott dolgozó polgárt. Hem új, de mindig új és megdöbbentő marad a régi igazság: Parva sapientia reyitur mundus. De nem is kell valami nagy böloseség ahhoz, hogy haladjon maga útján a világ szekere továbbra is, csak éppen annyi, hogy ne rakjunk akadályokat a szekér elé. Most azon­ban éppen erről van szó: az állam kitalálja és mindig újra felfedezi azt az egyetlen lehető­séget, amely megállítja, vagy kizökkenti az élet szekerét a maga természetes útjából. A cirkuszban nagyon mulatságos elnézni, amikor a személyzet a nagy szőnyeget ki akarja terí­teni a porondra és a bohóc, aki segíteni szeretne, folyton csetlik-botlik és akadályozza a munkát. De az élet porondján nem mosolyog- tat ez a látvány. Az élet keserű, az élet nehéz, az út teli tüskével, amely feivérez, nem tudunk ironizálni sem, amikor ezen a szomorú úton vetnek gáncsot lábaink elé. A főváros tiltakozik és fel akarja világosí­tani a kormányt arról milyen végzetes ez az új gáncs vetés. Mi, akik állandó kapcsolatban j vagyunk az élettel, tudjuk, mit jelent a polgár- j magra nézve a kormányintézkedésnek ez az új | •Hete. Kilencvenöt százalék befolyt. Hincs vele megelégedve! a kormány? Hern tetszik neki? Odaáll a pénztár elé akadályozó kezével? Ám lássa. Ha ezt a pénzügyi politikát folytatja, akkor nem lesz kilencvenöt százalék. A kilencvenöt százalékot nem látja a kor­mány. Hem veszi tudomásul. Odaáll az Élet elé Az elmúlt napokban a pénzügyminiszter olyan tartalmú leiratot küldött az összes köz­hatóságokhoz, így a fővárosihoz is, amelynek súlyos bonyodalmai lehetnek. A rendelet, mely­nek célja az államháztartás egyensúlyának to­vábbi zavartalan biztosítása, rendkívül súlyos helyzetbe hozza az ivart és kéreskedelemet és mindazokat, akiknek a közhatóságokkal bár­minemű üzleti kapcsolatuk van. A szóbanforgó pénzügyminiszteri rendelet még az 1927. évi törvényerejű rendelkezés vég­rehajtásáról intézkedik. Ugyanis az 1927. évi fiOQ-as pénzügmyinisztér; rendelet kimondja, hogy az adóhátralékot szállítók és vállalko­zók adóhátralékát, az esetben, ha vala­mely közhatóságtól követelésük van, ebből a járandóságból minden más irá­nyú letiltást megelőzően le lehet vonni. Ezt a rendeletet eddig a gyakorlatban se­hol sem alkalmazták és minden vállalkozó bár­mely közpénztárnál felvehette járandóságát anélkül, hogy adóügyei felől informálódtak volna. Most azonban az előbb említett pénzügy- miniszteri rendelet felhívta az összes közható­ságokat, ezek között a főváros figyelmét is erre a törvényerejű rendeletre és felszólította a hatóságokat az abban foglaltak végrehajtá­sára. Az újabb rendelet szerint 1(M)Ö P-n felüli követelést csak az eset­ben fizethetnek ki a közpéiiztárak bár­mely jelentkező félnek, ha az illető iga­zolja, hogy nincs adóhátraléka, ha pe­dig adótartozása lenne, úgy a járandó­ság összegéből az adótartozás összegét le kell vonni. A levonás, illetve az igazolás mindennemű közadóra egyformán kiterjed. A városházán nagy konsternációt keltett a miniszteri leirat, melyet a pénzügyi igazgató­ság hasonló tartalmú átirata is követett. Azon­nal összeült a pénzügyi vezetőség a helyzet megtárgyalására és egyhangúlag megállapí­tották, hogy a mai viszonyok mellett súlyos bonyodalmakkal jár a rendelet végrehajtása. Épp ezért a főváros sürgős felterjesztésben kérte a minisztert, függessze fel a rendelet végrehajtását, de a válasz elutasító volt. Értesülésünk szerint március 1-től kezdve az összes fővárosi pénztáraknál már csak adó­igazolás után történnek kifizetések. Beavatott helyen informálódtunk a helyzetről és a következő felvilágosítást kaptuk: — A pénzügyi hatóságoktól tényleg kapott a főváros olyan értei mű rendelkezést, hogy az 1927. évi fi. P. M. 53. §-ának 12. pontját a jövőben gyakorla­tilag alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi pénztáraknál csak az veheti fel követelését, aki mindennemű adójának hiánytalan kifizetését igazolja. A fővároshoz intézett leirat nőm tartalmaz sém­in if él« összegszerű megjelölés) a tekintetben, hogy és gáncsot vet neki. Gáncsot vet a kereszt alatt roskadozó, vérző, terhét vonszoló polgárnak. így is lehet kormányozni. Csak éppen ne számítsanak tovább is a kilencvenötre, amely úgy látszik, nem is kell nekik. milyen összeg kifizetésénél kell kérni az adóbizony­latot és így, ha a rendeletet csakugyan végrehajt­ják a városházán, még egypengős kiűzetés esetén is igazolást kellene kérni arra vonatkozó.ag, hogy a jelentkező fél nem tartozik adóval. Egyes állami hi­vatalok azonban 1000 'pengős értékhatárt jelöltek meg, melyen alul az adóbizonylat felmutatását nem kérik. — Akárhogyan történjék is a rendelet végrehaj­tása, ez az adminisztrációt végtelenül megnehezítené és a vállalkozók csak hosszú idő múltán juthatnának pénzükhöz. A szállító cégek és a vállalkozó iparosok eddig sokat panaszkodtak amiatt, hogy csak nagy tortúrák után tudják megkapni követelésüket és mert kevesen rendelkeznek megfelelő forgótőkével, rendszerint drága kamatú kölcsönökből fizetik mun­kásaikat és tartják fenn üzemeiket, amíg a közható­ságoktól járandóságukat felvehetik. A főváros eddig mindent elkövetett, hogy mérsékelje ezeket a bajo­kat és fokról-fokra könnyítéseket eszközölt a vállal­kozói számlák kifizetésánál. Ha azonban most adó­bizonylatok bemutatásához kötik a számlák kiegyen­lítését, ez olyan nehézségekkel fog- járni amit igen nehéz lesz leküzdeni. Elég sok bajt okozott az OTI járulékok kifizetésének ellenőrzése, de még hatvá­nyozottabban nyilvánulnak meg az adóbizonylatok bekérésénél. Az adómorál a főváros polgárságában csorbítatlanul megvan, hiszen ezt igazolja az a tény is, hogy az elmúlt évben a kivetett adók 95%-a be­folyt, mégis elképzelhetetlen, hogy mindenki percnyi pontossággal tudjon megfelelni adófizetési kötelezettségének. Ha pedig nem fizet pontosan, nem kaphatja meg a közhatóságoktól követelését. — Előfordulhatnak olyan esetek, hogy valaki 2—3 adókerület illetősége alá tartozik és az egyiktől igazolványt kap hogy ott nincs adóhátraléka, ugyan­akkor pedig a többi adókerületben tartozása van. Nehéz tehát a felék ellenőrzése is. Lehetetlenné válik a követelések engedményezése is, pedig mostanában a vállalkozók nagyrésze csak úgy tudta elvégezni a kapott munkát, hogy a folyó kiadásokra valamelyik banktól veit fel előleget és a járandóságát ennek fejében a hitelnyújtó intézetre engedményezte. Ha az adórendeletet végrehajtják, nem akad, majd egy bank sem, amely hitelt nyújtana engedményezésekre, mert nem tudhatja, vájjon -a kölcsönt kérő vállalkozónak nincs-e, vagy nem lesz-e adótartozása a vállalati összeg esedékességéig amikor is az engedményezett összeget a közpénztárak nem folyósítanák. — A főváros szempontjából is tarthatatlan hely­zetet teremtene az intézkedés. Épp ezért minden mér-» legelhető és alapos indok felsorolásával felterjesztést küldött a főváros vezetősége a pénzügyminiszterhez, kérve a rendelet visz- szavonását. Erre ugyan nines sok remény és épp ezért az illeté­kes tényezők tanácskozásokat folytatnak, miként le­het a lebonyolítást végrehajtani, ha a rendelet fel­függesztése nem sikerül. Az érdekeltségek körében nagy az izgalom és az iparosok, kereskedők, vállalkozók erőteljes tiltako­zásra készülnek a súlyos rendelkezés megváltoztatása céljából. Súlyos bonyodalmak egy pénzügyminiszteri rendelet körül Hz adóhátralékot le keli vonni a fővárosnak minden kifizetésnél — Teljesen megbénul a kereskedelem és ipar helyzete a kőzszáiiítások elintézésénél

Next

/
Thumbnails
Contents