Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-02-24 / 8. szám
HUSZOKHETED1I évfolyam 1932 február 24 8* szám Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: ■£•5476 Gáncsvetés Alig egy-két hete nagy elégtétellel regisztráltuk a hírt, hogy az az iparos, vagy vállalkozó, akinek követelése van a fővárostól, ezentúl könnyebben jut majd hozzá a pénzéhez, mint eddig. Legutóbb elmondták a közigazgatási bizottságban, hogy aki építkezni akar, annak 28 hivatali szobát kell lekálváriáznia, ha a dolog „simán“ megy. Egyébként még ennél is többet. Ha valaki elkészítene egy hasonló kimutatást arról, hány íróasztalt kell megjárnia annak az iparosnak, aki munkát végzett a főváros részére, vagy a vállalkozónak, aki valamit szállított, hogy megkapja a pénzét a várostól, az eredmény még meglepőbb lenne. Tudja ezt a város vezetősége is és éppen ezért találtak ki néhány könnyítést a pénzük után loholó polgárok részére. • A főváros vállalkozói és iparosai örömmel fogadták a reformokat és arra gondoltak, hogy így talán mégis elkerülik a fizetésképtelenséget, az összeomlást, amely ma mindenki feje fölött ott fenyeget Damokles-kard módjára, aki vállalkozni mer. Mert merészség', vagy — nagy bátorság kell ma ahhoz, hogy valaki munkára, leállításra vállalkozzék. Boldogan vették tudomásul, hogy a hatóság segítségükre jött és most már talán könnyebb lesz a munka élete. Enyhítettek az OTI-járulék befizetésére vonatkozó rendelkezésen is és úgy látszott, lehet fővárosi munkákra vállalkozni, nem azért, hogy keressen rajta a vállalkozó, mert a mai kon- kurreneiában keresetről szó nem lehet, hanem hogy ne kelljen „leépíteni“, munkásokat és tisztviselőket kiküldeni a nyomorúságba, a inunkánéiküliség szörnyű nirvánájába. De jött az állam és egyetlen intézkedéssel letörölt minden reménységet. Elrendelte, hogy mindenkinek, akinek követelése van a fővárostól, igazolnia kell, hogy nincs adóhátraléka, mert ha ezt nem tudja igazolni, követeléséből le kell vonni azt, amivel adó címén tartozik. Ez az intézkedés halálos csapás a kereskedő- és iparostársadalomra, arra a társadalmi osztályra, amelyről Csillére pénzügyigazgató épp az elmúlt héten állapította meg, hogy 95 százalékig eleget tesz adófizetési kötelességének. Az a pénz, melyet a vállalkozó a fővárostól kan, nem az övé. Tartozik avval a banknak, az anyagszállítóknak, vagy másoknak. Ezek a mások ott állnak hosszéi sorban mögötte, amikor a^ pénztárhoz járul és láthatatlan marokkal fogják a csuklóját, mikor keze a pénz felé nyúl. Lét vagy nemlét kérdése, hogy megkapja a pénzt és ekkor közbelép az állam, mellén ragadja saját polgárát és szemébe dörgi, hogy: . „Hem!“ Hem! Az első Én vagyok! Kiad a pénzügyminiszter egy udvariassági rendeletét, hogy udvariasan kell bánni az adófizetővel. Ad, hogyne adna, ad ő bizony köny- nyítéseket is. Részletfizetési és egyéb kedvezményeket. Amikor aztán nagy kenetesen mindezt megadta, jön és egyetlen intézkedéssel tönkreteszi az agyonudvariaskodott, kedvezményekkel sújtott dolgozó polgárt. Hem új, de mindig új és megdöbbentő marad a régi igazság: Parva sapientia reyitur mundus. De nem is kell valami nagy böloseség ahhoz, hogy haladjon maga útján a világ szekere továbbra is, csak éppen annyi, hogy ne rakjunk akadályokat a szekér elé. Most azonban éppen erről van szó: az állam kitalálja és mindig újra felfedezi azt az egyetlen lehetőséget, amely megállítja, vagy kizökkenti az élet szekerét a maga természetes útjából. A cirkuszban nagyon mulatságos elnézni, amikor a személyzet a nagy szőnyeget ki akarja teríteni a porondra és a bohóc, aki segíteni szeretne, folyton csetlik-botlik és akadályozza a munkát. De az élet porondján nem mosolyog- tat ez a látvány. Az élet keserű, az élet nehéz, az út teli tüskével, amely feivérez, nem tudunk ironizálni sem, amikor ezen a szomorú úton vetnek gáncsot lábaink elé. A főváros tiltakozik és fel akarja világosítani a kormányt arról milyen végzetes ez az új gáncs vetés. Mi, akik állandó kapcsolatban j vagyunk az élettel, tudjuk, mit jelent a polgár- j magra nézve a kormányintézkedésnek ez az új | •Hete. Kilencvenöt százalék befolyt. Hincs vele megelégedve! a kormány? Hern tetszik neki? Odaáll a pénztár elé akadályozó kezével? Ám lássa. Ha ezt a pénzügyi politikát folytatja, akkor nem lesz kilencvenöt százalék. A kilencvenöt százalékot nem látja a kormány. Hem veszi tudomásul. Odaáll az Élet elé Az elmúlt napokban a pénzügyminiszter olyan tartalmú leiratot küldött az összes közhatóságokhoz, így a fővárosihoz is, amelynek súlyos bonyodalmai lehetnek. A rendelet, melynek célja az államháztartás egyensúlyának további zavartalan biztosítása, rendkívül súlyos helyzetbe hozza az ivart és kéreskedelemet és mindazokat, akiknek a közhatóságokkal bárminemű üzleti kapcsolatuk van. A szóbanforgó pénzügyminiszteri rendelet még az 1927. évi törvényerejű rendelkezés végrehajtásáról intézkedik. Ugyanis az 1927. évi fiOQ-as pénzügmyinisztér; rendelet kimondja, hogy az adóhátralékot szállítók és vállalkozók adóhátralékát, az esetben, ha valamely közhatóságtól követelésük van, ebből a járandóságból minden más irányú letiltást megelőzően le lehet vonni. Ezt a rendeletet eddig a gyakorlatban sehol sem alkalmazták és minden vállalkozó bármely közpénztárnál felvehette járandóságát anélkül, hogy adóügyei felől informálódtak volna. Most azonban az előbb említett pénzügy- miniszteri rendelet felhívta az összes közhatóságokat, ezek között a főváros figyelmét is erre a törvényerejű rendeletre és felszólította a hatóságokat az abban foglaltak végrehajtására. Az újabb rendelet szerint 1(M)Ö P-n felüli követelést csak az esetben fizethetnek ki a közpéiiztárak bármely jelentkező félnek, ha az illető igazolja, hogy nincs adóhátraléka, ha pedig adótartozása lenne, úgy a járandóság összegéből az adótartozás összegét le kell vonni. A levonás, illetve az igazolás mindennemű közadóra egyformán kiterjed. A városházán nagy konsternációt keltett a miniszteri leirat, melyet a pénzügyi igazgatóság hasonló tartalmú átirata is követett. Azonnal összeült a pénzügyi vezetőség a helyzet megtárgyalására és egyhangúlag megállapították, hogy a mai viszonyok mellett súlyos bonyodalmakkal jár a rendelet végrehajtása. Épp ezért a főváros sürgős felterjesztésben kérte a minisztert, függessze fel a rendelet végrehajtását, de a válasz elutasító volt. Értesülésünk szerint március 1-től kezdve az összes fővárosi pénztáraknál már csak adóigazolás után történnek kifizetések. Beavatott helyen informálódtunk a helyzetről és a következő felvilágosítást kaptuk: — A pénzügyi hatóságoktól tényleg kapott a főváros olyan értei mű rendelkezést, hogy az 1927. évi fi. P. M. 53. §-ának 12. pontját a jövőben gyakorlatilag alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi pénztáraknál csak az veheti fel követelését, aki mindennemű adójának hiánytalan kifizetését igazolja. A fővároshoz intézett leirat nőm tartalmaz sémin if él« összegszerű megjelölés) a tekintetben, hogy és gáncsot vet neki. Gáncsot vet a kereszt alatt roskadozó, vérző, terhét vonszoló polgárnak. így is lehet kormányozni. Csak éppen ne számítsanak tovább is a kilencvenötre, amely úgy látszik, nem is kell nekik. milyen összeg kifizetésénél kell kérni az adóbizonylatot és így, ha a rendeletet csakugyan végrehajtják a városházán, még egypengős kiűzetés esetén is igazolást kellene kérni arra vonatkozó.ag, hogy a jelentkező fél nem tartozik adóval. Egyes állami hivatalok azonban 1000 'pengős értékhatárt jelöltek meg, melyen alul az adóbizonylat felmutatását nem kérik. — Akárhogyan történjék is a rendelet végrehajtása, ez az adminisztrációt végtelenül megnehezítené és a vállalkozók csak hosszú idő múltán juthatnának pénzükhöz. A szállító cégek és a vállalkozó iparosok eddig sokat panaszkodtak amiatt, hogy csak nagy tortúrák után tudják megkapni követelésüket és mert kevesen rendelkeznek megfelelő forgótőkével, rendszerint drága kamatú kölcsönökből fizetik munkásaikat és tartják fenn üzemeiket, amíg a közhatóságoktól járandóságukat felvehetik. A főváros eddig mindent elkövetett, hogy mérsékelje ezeket a bajokat és fokról-fokra könnyítéseket eszközölt a vállalkozói számlák kifizetésánál. Ha azonban most adóbizonylatok bemutatásához kötik a számlák kiegyenlítését, ez olyan nehézségekkel fog- járni amit igen nehéz lesz leküzdeni. Elég sok bajt okozott az OTI járulékok kifizetésének ellenőrzése, de még hatványozottabban nyilvánulnak meg az adóbizonylatok bekérésénél. Az adómorál a főváros polgárságában csorbítatlanul megvan, hiszen ezt igazolja az a tény is, hogy az elmúlt évben a kivetett adók 95%-a befolyt, mégis elképzelhetetlen, hogy mindenki percnyi pontossággal tudjon megfelelni adófizetési kötelezettségének. Ha pedig nem fizet pontosan, nem kaphatja meg a közhatóságoktól követelését. — Előfordulhatnak olyan esetek, hogy valaki 2—3 adókerület illetősége alá tartozik és az egyiktől igazolványt kap hogy ott nincs adóhátraléka, ugyanakkor pedig a többi adókerületben tartozása van. Nehéz tehát a felék ellenőrzése is. Lehetetlenné válik a követelések engedményezése is, pedig mostanában a vállalkozók nagyrésze csak úgy tudta elvégezni a kapott munkát, hogy a folyó kiadásokra valamelyik banktól veit fel előleget és a járandóságát ennek fejében a hitelnyújtó intézetre engedményezte. Ha az adórendeletet végrehajtják, nem akad, majd egy bank sem, amely hitelt nyújtana engedményezésekre, mert nem tudhatja, vájjon -a kölcsönt kérő vállalkozónak nincs-e, vagy nem lesz-e adótartozása a vállalati összeg esedékességéig amikor is az engedményezett összeget a közpénztárak nem folyósítanák. — A főváros szempontjából is tarthatatlan helyzetet teremtene az intézkedés. Épp ezért minden mér-» legelhető és alapos indok felsorolásával felterjesztést küldött a főváros vezetősége a pénzügyminiszterhez, kérve a rendelet visz- szavonását. Erre ugyan nines sok remény és épp ezért az illetékes tényezők tanácskozásokat folytatnak, miként lehet a lebonyolítást végrehajtani, ha a rendelet felfüggesztése nem sikerül. Az érdekeltségek körében nagy az izgalom és az iparosok, kereskedők, vállalkozók erőteljes tiltakozásra készülnek a súlyos rendelkezés megváltoztatása céljából. Súlyos bonyodalmak egy pénzügyminiszteri rendelet körül Hz adóhátralékot le keli vonni a fővárosnak minden kifizetésnél — Teljesen megbénul a kereskedelem és ipar helyzete a kőzszáiiítások elintézésénél
