Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-21 / 51-52. szám
Budapest. 1932 december 21. Független Budapest 9 Zászlótartónak érzem magam a fővárosi törvény revíziójáért indított küzdelemben — Amikor a Független Budapest-nek a sajtó munkásaihoz intézett arra a kérdésre válaszolok, hogy szükségesnek mutatkozik-e a fővárosi törvény revíziója, tulajdonképpen személyes kérdésben szólalok fel. Paizs Ödön és Pogány Béla kollégáimmal együtt én is tagja voltam annak a bizottságnak, amelyet a Magyar Újságírók Egyesülete a fővárosi törvénytervezet parlamenti tárgyalása idején azzal a feladattal küldött ki, hogy a kormányt és a parlamenti pártok vezetőit a sajtóra vonatkozó rendelkezések tarthatatlanságáról meggyőzzük. A fegyverek egész arzenáljával szereltük fel magunkat, de a csatát nem sikerült megnyernünk, mert a kormány érthetetlen okokból ragaszkodott a nyilvánosságnak úgy a tanácsból, mint a bizottságokból való kizárásához. De személyes kérdésben szólalok fel abból a szempontból is, hogy közvetlenül a fővárosi törvény életbeléptetése után éppen a Független Budapest bontotta ki elsőnek a fővárosi törvény revíziója érdekében megindított harcnak a zászlaját és Virágh Géza oldalán vállaltam a zászlótartó szerepét. — Ezek után szükségtelen különösebb mértékben hangsúlyoznom, hogy a fővárosi törvény revíziója érdekében megindított küzdelmet helyeslem. Ehelyett- Az új fővárosi törvény minden vonalon | megbukott. Senkinek sem jó, de legrosszabb a főváros közönségének. Ha így folytatódik, akkor a főváros ügyei senkit sem fognak érdekelni. Az igazi autonómiának az volt az értelme, hogy a közönség minden rétegét be tudta kapcsolni a főváros ügyei iránt való érdeklődésbe. Mindenki megvívhatta a maga csatáját saját érdek- csoportja szempontjából és a harcok a nagy nyilvánosság’ előtt játszódtak le. Ma még a közgyűlés tagjai sem kapnak megfelelő információkat a város dolgairól. Valami keveset beleszólhatnak azok a kevesek, akik a főváros tanácsában helyet foglalnak. Végeredményképpen nem ők döntenek. A főváros tisztviselőinek valamikor — A ,.Független Budapest“ minden egyes száma erős megnyilatkozás a revízió mellett. B. Virágh Géza most esztendeje indította meg teljes erővel ezt a harcot és azóta minden egyes alkalmat megragadott, ami a győzelmet közelébb hozhatja és a mostani rossz törvény életét megkurtítja. A revízióért való harcnak B. Virágh Géza a kapitánya és jómagam, aki már tizennegyedik esztendeje csinálom vele együtt a lapot, összeforrva, úgyszólván t estb en-1 élekb en elv ál aszth at at 1 a- nul, azt mondhatnám, hogy ha ő’ a kapitánya, én vagyok az őrmestere ennek az offen zívának. — Hétről-hétre ott van mindkettőnk véleménye — A régi törvény alapján a végrehajtó szerv a tekintetes tanács volt és meggyőződésem, hogy nincsen senki a várospolitikai életben, aki ne a legnagyobb elismeréssel gondolna vissza a hivatalnok-magisztrátus megfontolt, puritán és mindig csak a főváros érdekeit védelmező alapos munkásságára. Ezt a tradíciókból gyökeredző testületet adta át a múltnak az új törvény, hogy helyette a polgárságnak biztosítson közvetlenebb befolyást az adminisztráció menetére. Azt kell kérdeznem: a hivatalnok- tanács tagjai talán nem voltak Budapest hűséges polgárai? Ellenségei és pártütői a városháza és a főváros hagyományos szeretetének? Az új törvény legsúlyosabb hibája a régi tanács sírhat,étele volt. Azóta nincsen döntő szavuk azoknak, akik az adminisztráció légkörében élve, a legközelebbről ismerik az összes problémákat és az ferde helyzet alakult ki, hogy tisztviselői felelősségük ma is fennáll, amellyel szemben az új szerv felelőssége nincsen intézményesen és kifejezetten «leginkább arra a beszélgetésre hivatkozom, amelyet Huszár Aladár főpolgármesterrel folytattam a karácsonyi ünnepek alkalmából. Ez a beszélgetés a Független Budapest mai számának vezető helyén olvasható. Ebből a beszélgetésből — szerintem — komoly reménységet lehet meríteni, hogy a Független Budapest által megindított küzdelem sikerre vezet. Huszár Aladár főpolgármester, mint a kormány városházi exponense, nem nyilatkozhat a fővárosi törvény revíziója érdekében megindított harcnak a jogosultságáról, mert hiszen előbb meg kell várnia, amíg a revíziót a kormány elhatározza, de abból a nyilatkozatból, amit Huszár Aladár főpolgármester a sajtónyilvánosság helyreállításának szükségessége szempontjából tett, joggal lehet azt a következtetést levonni, hogy akciónk legalább ebben a részében előkelő támogatóra talált. Én úgy gondolom, hogy rövidesen valóra válik Huszár Aladár főpolgármester kívánsága és „a szabad levegő a sajtónyilvánosságon keresztül bevonul az autonómia, összes fórumaira .. .“ Adja Isten, hogy úgy legyen. Dr. Rátkav Károly, az „Esti Kurír“ fővárosi rovatvezetője, a „Független Budapest“ munkatársa. | érdemes volt dolg'ozniok, mert vezető pozícióba kerülhettek, az autonómia harcaiban mint előadók rósztvehettek és a szellemi tornára képességeik kifejlődhettek. Ma a tanácsnokokat is csak a múlt fénye tartja a régi világításban. A főváros vezető szellemi ereje is eltűnik, az új fővárosi törvény mindent elszürkítő hatása pedig megmarad. Nincs meg a nyilvánosság ellenőrzése és csak azért nincsenek hangos és piszkos botrányok, mert a főváros élén tisztesség ess és korrekt emberek állnak. De ez még a régi dicsőség maradványa. Ma már mindenki láthatja, hogy az ú.i fó'városi törvény csak rombolni tudja a régi értékeket. Aki szereti a magyar fővárost, annak sorompóba kell állania és küzdenie kell a szerencsétlen alkotás ellen. Paizs Ödön, „Az Est“ és a „Pesti Napló“ fővárosi szerkesztője. a „Függellen Budapest“ hasábjain. Teljesen azonosítom magamt minden egyes sorával annak a sok cikknek és közleménynek, amely már eddig is napnál világosabban kimutatta, hogy a mai fővárosi törvény életbelépése óta nincs igazi törvényhatósági élet, elsorvadt a főváros önkormányzata és az, amire mint autonómiára, az „autonómia diadalára“ szoktak hivatkozni, nem egyéb, mint az a halott Szolimán, akit lóra kötözve mutogatnak, mint elevent. — • Ezt a Szolimánt el kell temetni és helyébe az élő valóságnak kell elkövetkeznie. Az új esztendőben fokozott erővel fogja a „Független Budapest“. követelni a. revíziót és én, mint Dienstführender, ott leszek mindenütt ebbben a harcban. Lippay Gyula, dr., a „Kis Újság“ főv. rovatvezetője. állapítva. Nézetem szerint, itt kell keresni a revízió legsürgősebb pontját. — Súlyos meggyengítése az autonómia külső és belső erejének a nyilvánosság mellőzése, ami nélkül az ügyek intézése egészséges és céltudatos irányba nem haladhat. Hol vannak azok a nívós, termékeny és eredményes viták, amelyek azelőtt például a pénzügyi bizottság ülésein megnyilvánultak? Az arra hivatott szakemberek nagyszerű érveire, logikus argumentumaira és a hozzáértéssel alátámasztott megnyilatkozásaira a sajtón keresztül sokszor felfigyelt nemcsak Budapest, hanem az egész ország közvéleménye. És ma? 8—10 soros szürke hivatalos kommünikék, annyira lendület és tartalom nélkül, mintha a zárt ajtók egyúttal az aktivitás friss levegőjét is száműzték volna a bizottságok ülésterméből. — Az új kormány azi őszinteség és a nyíltság politikáját hozta. Igaza vau tehát a Független Budapest-nek, amikor felismerni véli az alkalmas lélektani pillanatot és harcot hirdet a fővárosi törvény elhibázott rendelkezéseinek revíziójáért. Illés László, a ,8 órai Újság“ városházi szerkesztője. ,,Szabad levegőt és szabad Budapestet** — Minden budapesti polgár, aki szereli a fővárost, természetesen nemcsak helyesli, de követeli is a fővárosi törvény revízióját. A fővárosi törvény megölte Budapest autonómiáját, a közigazgatást párt- politikai szempontok irányítják, a hivatalokban nem a munka, hanem a politikai pártállás a döntő az előmenetelek tekintetében. A fővárosi törvényt a többségi pártok és nem a, főváros közönsége érdekében hozták. A pesti polgár nem szólhat bele saját sorsának az intézésébe és én, mint pesti polgár, boldogan csatlakozom a fővárosi törvény revíziója érdekében megindított mozgalomhoz. Szabad levegőt, és szabad Budapestet akarunk! Fodor Tibor, a „Magyar Hírlap“ főv. rovatvezetője. Mfővárosi törvény leggorombább paragrafusa — Néhány nappal ezelőtt, a főváros közigazgatási bizottságának december havi ülésén, dr. Lázár Ferenc arról beszélt, hogy a közigazgatátei bizottság tárgyalásai mennyire nívósak, összehasonlíthatatlanul értékesebbek, jelentősebbek, komolyabbak, mint a többi szakbizottság ülései. Ugyanakkor az ülésen elnöklő dr. Huszár Aladár főpolgármester közbeszólás formájában kijelentette, hogy a közigazgatási bizottság a főváros legnagyszerűbb intézménye. — A dicsérő elismerés meg- okolása elmaradt. Mi pótoljuk. Azért olyan kiváló ez a bizottság, mert az új fővárosi törvény ezt nem bántotta. Meghagyta üléseinek nyilvánosságát. Itt még dolgozhat a sajtó. — A fővárosi törvény sok hibája között a leg- gorombább az a paragrafus, amely kizárja a sajtó- nyilvánoságot, a bizottságok üléseiről, Ez lassan, de biztosan sorvasztja a bizottságok munkáját. Devalválja az értékét. — Üdvös, okos és közérdekű a „Független Budapest“ munkája, amelyet a fővárosi törvény revíziója érd éké b en k e zd enaén y ez. Dr. Gál Miklós, a „Magyar Híradó“ szerkesztője. „ Tollal küzdünk a revízióért** — Az új fővárosi törvényt már születése pillanatában mindenki elparentálta és azok sem hittek életképességében, akik alkották, létrehozták. Az új törvény azonban elpusztította magát az életet is, ahová szellője ért. De a főváros autonómiájában van azonban élni- akarás és életetadó, szabad levegőért tárja ki mellét. A főváros élni, fejlődni akar és a fővárosi törvény által rákényszerített tetszhalálból fel is fog támadni, Az újságíró, aki foglalkozásánál fogva is a szabadság, az önrendelkezés híve, nem foglalhat el más álláspontot ebben a kérdésben, mint hogy maga is ott küzd, tollával <i revízióért harcoló katonák első sorában. Gárdonyi Jenő, a. Fővárosi Tudósító szerkesztője. Mz új törvény — jogfosztás — Rendes életviszonyok mellett a modern jogfejlődés alapján felépített törvény üdvére válnék a közületnek, — a mai ideges, küzdelmes világban azonban a polgárság egy része csak az átmenetnélküli, a régi törvénnyel ellenkező rendelkezéseket látja és ezek újszerűsége azt a hangulatot váltja ki belőle, hogy az új törvény a jogfosztással egyértelmű. A viszonyok normalizálódásakor derül majd ki, jó-e a törvény, vagy módosításra szorul. Dr. Halász Árpád, a MOT fővárosi tudósítója. Nincs ok a zárt ajtók mögötti tárgyalásra — A fővárosi törvény esetleges módosítása, mint uisáaárót, csak annyiban érdekel, hogy a bizottsági ülések régi nyilvánossága szükséges-e vagy sem. Szerintem a fővárosnak nincs oka arra, hogy zárt ajtók mögött tárgyalják az ügyeit. Minden fővárosi probléma elbírja a nyilvánosságot — és ebben gyökeredzik a főváros megdönthetetlen erkölcsi ereje —, de meggyőződésem, hogy a nyilvánosság minden esetben használ is a. fővárosnak. Ha mégis akad kérdés, amelynek időelőtti nyilvános tárgyalása esetleg nem szolgálja a főváros érdekeit, az újságírót a szükséges hallgatásra «eK.ntsemeg ||||||fCR ÉSVASBOTORÖYÁR Készítményeit — ÁgybetéteK, gyermeKKocsih, ágynemüeK, paplanon és legújabb Kivitelű Kerti bútoroK gyári árban. ninlarcihlár: Vll., Dolmiui ncai 22. 9/. (Arhárt bazár) Guár: Vll, Holló utca 3. sí Küzdeni kell a szerencsétlen alkotás eilen • .. Fokozott erővel követeljük a revíziót•.. Mz új törvény súlyos hibái . . . Illés László Fodor Tibor Gál Miklós dr. Gárdonyi Jenő Halász Ár páll dr. Kelemen Géza Paizs Ödön Lippay Gyula dr. Dr. Rátkai Károly
