Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-21 / 51-52. szám

HUSZONHETED« évfolyam Kettős szám: ára 1 pengő 1932 december 21 51—52- szám Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egása évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Báthory ucca 3. Telefon : 19-9-80 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 Huszár Mladár f „Se keli engedni a szabad levegőt az autonómia összes fórum Békesség a földön... írfa: PAKOTS JÓZSEF országgyűlési képviselő Békesség a földön a jóakaratú embereknek .. . Az örö közép évek akkordjai ma szárnyszegetten hullnak szét abbán a diszharmóniában, amely az emberiség lelkében tombol. Békesség? .. . Hol van ez már? Hol vannak a régi, csillogó, bájos, mély hangulatú karácsonyok? A világ ablakán egy apokaliptikus sötét szörny bámul be: a nyomor. Hiába gyújtja ki a hagyományos szeretet a Mindenki Karácsonyfáján a jóság mécseseit, di­dergő lelkek állják körül a Szeretet fáját, tudják, érzik, hogy a szeretet ma aranyfiis'tös hazugság. Al­iig fegyverben a világ, megrabolt, megcsonkított or­szág-ok, éhező, rongyos népmilliók nem tudnak békés kórusba sorakozni, hogy zengjék a karácsonyi éneket. És itt, itt a mi kiö világunkban, ebben a káoszban, ebben a tengődésben micsoda sötét kará­csony borul a hét és félmillió magyarra. Mit kap a nemzet karáesnyra? Aggassátok fel fáitokat a hiva­talos kormánynyilatkozatok színes, csillogó, zengő aranyaiméival, rakjátok körül a dolgozó és szenvedő nép elárverezett holmijaival, bizony mondom, ma azok a szelídszemű borjak, akik nedves! orrlikaikból párát lehellnek a bethlehemi jászol felé, hogy ne fázzék meg az isteni gyermek, bizony mondom, ezek a borjak is elárverezett jószágok már... És ez a város, ez a nagy, milliós varos*... A sikátorokban settengő munkanélküliek fekete seregé­vel, a száraz és hideg téli tarlóra rátelepedő gyászos hallócsapattal, a nyomortanyák tüdővészes' lakóival, az öngyilkosjelöltekkel, a pusztuló boltokkal, műhe­lyekkel, a széthullott, hideg családi tűzhelyekkel . .. Micsoda infernoja a nyomorúságnak .. És vájjon segítenek ezen a hatvanötezer ebéd, az apró segélynyújtások, az inségakciók? Jó, hogy van­nak, kell is lenniök, de végre is1 nem lehet cél, nem lehet nemzeti öncélúság, nem lehet új stílus, hogy koldusok országának rendezkedjünk be. Mit kell tenni? Legyen vége a hazugságok, a hamis illúziók uralmának és rendszerének. Le kell vonni tanulságait ia tizenkét esztendős szerencsét­len, kapkodó, tékozló, jelszavas politikának. Bizonyára nehéz feladat ez. Nehéz azoknak, akik , a hazugságok e babyloni épületét felépítették. De mért ne lehetne őket leváltani? A halál egyszer úgyis1 levált mindnyájunkat, leváltja őket is. Mért ne történhetnék meg életükben? Ez a gyönyörű, de keservesen szenvedő, loholó, verejtékező város tizenkét esztendő óta sínylődik a pártpolitika béklyóiban. Két párt uralma alatt meg van fosztva polgárai igazi akaratának érvényesülé­sétől, saját lelkiségének erejétől, önkormányzatától. Ami történik, az nélküle és ellene történik. Hatal­massá duzzadt, politikai elefantiózisban szenvedő pártvezérek szeszélye, politikai érdeke, uralmi vágya dönti el gazdasági, szociális és kulturális létét. És mindehhez az utóbbi két esztendőben csöndes társnak csatlakozott a kormányzati hatalom is, amely az új fővárosi törvény jóvoltából belenyúl a város életébe, diktál, dirigál, intézkedik. Büszke vá- rcfe, hol vannak régi hagyományaid? Mit ér az úgy­nevezett autonómia'? Fikció minden. Szabályozott ütemben zakatol az egész nagy mechanizmus, végzi gépi munkáját — diktandóra. Egy börtönbezárt város ez, a kormányzati és pártpolitikai hatalom zárkájában sínylődő polgári társadalom! Gyújtsunk hát neki karácsonyfát! A zárka ablakain át hadd ragyogjanak be hozzá a sze­retet fájának csillogás díszei. Vagy talán ezt se tegyük. Minek az? A nyomortól, a szenvedésektől, a reménytelenségtől, az elszenvedett ütésektől amúgy is csillagokat lát a társadalom szeme, fis ezek után: ítél:,esség a földön a jóakaratú embereknek!... Huszár főpolgármester nyilatkozik tapasztalatairól és fövő évi programjáról — „JVem engedem magamat pártpolitikai szem­pontoktól befolyásoltatni: egész Budapest főpolgármestere vagyok !** November 8-án iktatta díszes méltóságába a tör­vényhatósági bizottság közgyűlése Huszár Aladár főpolgármestert. Az azóta el­telt hát hét rövid idő ahhoz, hogy a nagyközönségben hatá­rozott vélemény alakuljon ki, de annyit már is meg lehet állapítani, hogy Huszár Aladár főpolgármester működése álta­lános rokonszenvvel találkozik. Nem kétséges, hogy a milliós főváros kommunális ügyeinek, irányítása, a sokrétegű admi­nisztrációnak az ellenőrzése rendkívül nehéz feladat. Ami­kor Huszár Aladár vállalta ezt. i nagy felelősséggel járó mun­kát, bizonyára érezte a reá háruló nagy feladatoknak a súlyát. Nagy önbizalomra vall, hogy erre a feladatra vállalkozott, de az elmúlt hat- hét alatt sikerült lekiizdenie a kezdet nehézségeit és már ez a körülmény is reményt nyújt arra, hogy | a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: — Egy hónap kevés idő ahhoz, hogy át­tekinthessünk olyan hatalmas organ zmust, amilyen a főváros adminisztrációja. A hat hét­ből. amit eddig a főpolgármesteri pozícióban el töltöttem, sok időt vett el a közgyűlés költ­ségvetési vitája. Az elnöklés során sokat tanultam, sok­féle kérdéssel megismerkedtem és talán a legalkalmasabb és legtárgyilagosabb formában nyertem bepillantást a fő­város háztartásába és üzemeinek a gazdálkodásába. Általános képet kaptam, amelyet most akarok majd részletezni. Az aktuális városházi problé­mákat, amelyeknek lényegéről a költségvetési- vita■ során szereztem tudomást, egyenként akarom most tanulmány tár­gyává tenni. Különösen azok a fejtegetések voltak reám nagy hatással, amelyek szociális kérdésekkel, a főváros lakosságának szociális helyzetével f oglalkoztak. A mai időkben valóban alig lehet fontosabb feladata egy közületnek, m'nt a szo­ciális veszedelmek elhárítása, megfelelő szociá­lis intézmények létesítése és megfelelő inség­akciók lebonyolítása révén. Itt mingyárt meg­jegyezni kívánom, hogy megteli'ntettem és pe­dig egészen váratlanul a. főváros ebédeltetési akcióját. I vállalkozása sikerrel fog járni. Annak az általános rokonszenvnek, amellyel Huszár Aladár főpolgár­mester működése találkozik, egyik legfőbb magyará­zata az az őszinteség, amely Huszár Aladár egyéni­ségét és működését jellemzi. Nincsenek hátsó gondo­latai. Amit érez és amit gondol, azt meg is mondja. Ez az érzés, amely a beszélgetés kezdetén úrrá lesz az ember fölött, egyre erőteljesebbé válik. Most. hogy másodszor volt alkalmunk az elmúlt hat hét alatt szemtől-szembe ülni hivatali szobájában Buda­pest székesfőváros főpolgármesterével, ez az őszinte­ségéről és férfias egyenességéről szerzett első benyo­másunk határozott meggyőződéssé fejlődik. Nem tér ki egyetlen kérdés elől sem, nem akar sem többet, sem kevesebbet mondani, mint amennyi valóban a mondanivalója. A karácsonyi ünnepek alkalmából azzal a kérés­sel kerestük fel az új városházán, hogy beszéljen a nyilvánosság számára hathetes működése alatt szer­zett tapasztalatairól és jelölje meg azokat a felada­tokat, amelyeknek elvégzését az új esztendőben maga elé tűzi. Több főzőhelyen jelentem meg előzetes bejelentés nélkül (és mindenütt példás rendet, tisztaságot, jó- minőséget találtam. Csak a legnagyobb elisme­rés hangján nyilatkozhatom látogatásom ered­ményéről, nemcsak a rend és tisztaság példa­adó, hanem az a bánásmód is, ahogyan az ingyenebédért jelentkezőket kezelik. Ennek az akciónak a fontosságát, illetve az ebédeltetési tevékenység fedezetének zavartalan biztosítá­sát a legfontosabb fővárosi feladatok egyiké­nek tek'ntem. Itt kell megemlítenem a hajlék­talanok elhelyezésének a kérdését is, amit szin­tén elsőrendű feladatnak tartok. Igazi segítséget azonban természetesen csak munkaalkalmak teremtésével lehet nyújtani. Itt sok nehézséget jelent a fedezet előteremtése. Remélem, hogy a közeljövőben sikerül több tervet megvalósítani. Olyan munkák megindí­tására gondolok, ahol az anyagköltség mini­mális és így a rendelkezésre álló összegek leg­nagyobb részét munkabérekre lehet fordítani. Ilyen természetű munka volna például a fővá­rosi telkek rendezése. A. fővárosnak sok olyan telke van. ahol feltöltésre volna szükség. Ezek­nél a munkálatoknál igen sok munkanélkülit lehetne kenyérkereseti lehetőséghez juttatni és ugyanakkor anyagra egészen minimális költsé­get kellene csak kontemplálni. Dr. Huszár Aladár Huszár főpolgármester nyilatkozik fövő évi feladatairól — Amikor tehát arra a kérdésre kellene fe­lelnem, hogy milyen feladatokat látok magam előtt az új esztendő beköszöntésekor, a szociális gondoskodással kapcsolatos célok szolgálását kell első helyen ki­emelnem. A második legfontosabb feladatnak tekintem a fővárosi háztartás egyensúlyának a biztosítá­sát, helyesebben — minthogy ez polgármesteri feladat — a háztartási egyensúly biztosításá­nak az ellenőrzését. A legnagyobb óvatosságra van itt szükség, mert nem tudhatjuk, hogy a bevételek a jövő év folyamán miként alakulnak. Csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozhatom a főváros pénzügyi gaz­dálkodásáról az clmiilt esztendőket ille­tően. Csak az a körültekintő és kizárólag takarékos­Huszár Madár főpolgármester

Next

/
Thumbnails
Contents