Független Budapest, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-20 / 3. szám

HUS£O^H£¥Eßi3C évfolyam 3. szám '"M JO J 19^5" január 20 rtiggciißn Budapcsf Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési óra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 05470 Kormánypropaganda a fővárosi törvény revíziója mellett A főváros költségvetése a belügyminisz­ter előtt fekszik, de hogy mi lesz a. sorsa', azt nemcsak a városházán nem tudják, de még maga a belügyminiszter sem sejti. Az elmúlt év zárószáma dá.sa, mint azt megírtuk, nagyjá­ban „stimmel“, nincs baj, az új költségvetési év egyensúlyát biztosítják azok az óvatos elő- intézkedések, amelyeket a polgármester ren­delt el: mégse tudjuk, mi lesz a letárgyalt és elfogadott költségvetés sorsa, mert az új fővá­rosi törvény óta a főváros nem készít többé költségvetést, csak — nevezzük nevén a gyer­meket — tervezetet. Ez az elfogadott tervezet elment a kellő időben és várja a jóváhagyást. A jóváhagyás azonban nem jön egyhamar, mert a főváros költségvetését letárgyalja az országos 33-as bizottság hatos bizottsága, töröl, javít és vál­toztat rajta, and rövid szóval annyit jelenk hogy töröl bevételeket és töröl kiadásokat. A hatos bizottság után maga. a 33-ais veszi kezébe Budapest költségvetését, javít, illetve töröl a 33-as is, aztán visszaadja a belügyminiszter­nek az ilyenformán „kész“ költségvetést. De még ekkor is megvan a lehetősége annak, hogy változnak egyes tételek, mert hiszen belügyminiszternek is van kékplajbásza. A fő­város pedig közben berendezkedett az eredeti költségvetése alapján, tesz-vesz. mintha min­den rendben lenne, mintha a költségvetést ő készítette volna, mintha véglegessé vált volna a költségvetés azzal, hogy a közgyűlés letár­gyalta és elfogadta. Ez a helyzet az új fővárosi törvény életbe­lépése óta. Ezt nevezik autonómiának, illetve — ahogy azt a törvény tárgyalása során han­goztatták — az autonómia kiterjesztésének. Nem hisszük, hogy akad olyan naív lélek a városházán, aki hinne még abban az illúzió­ban. amelyet önkormányzati szabadságnak ne­veztek a régiek és amely már csak emlékeiben él. Az önkormányzat legelemibb fogalma a költségvetési jognál kezdődik, ott, hogy az au­tonómiával rendelkező köziilet maga határoz kiadásai és bevételei fölött. Volt idő, nem is olyan régen, amikor a főváros méltatlankodott azon, hog*y a kormány túlságosan gyámkodik es visszaél felügyeleti jogával. Hová lettek azok a szép idők, amikor még panaszkodtunk?! Amikor még hittünk abban, hogy igazságun­kat a maga ereje fogja megvédeni, hogy a kormánynak semmi köze ahhoz, mire költjük jövedelmeinket?!... Amikor a költségvetési jog még élő valóság volt, melyben hinnie kel­lett mindenkinek. Ha most visszagondolunk a költségvetési vita lefolyására, nem értjük, mirevaló volt az egész. Pártok, bizottságok, ügyosztályok és hi­vatalok egész serege dolgozott a közgyűlést megelőzően, a törvényhatósági tanács hetekig fúrt-faragott és a végeredmény, „keretkölt­ségvetés“, melynek f artő Imát a kormány és a variamenti bizottságok adnak, nem pedig a főváros. A Független Budapest a fővárosi törvény revíziójáért folytatott harcot tűzte ki 1932 programjául. Azok a pártok, amelyek ezt a törvényt létrehozták, most bizonyára maguk is megdöbbenve látják, milyen szörnyszülött életrekeltésénél asszisztáltak. Látniuk kell, hogy ez nem az, amit ők akartak, nem lehet az. A költségvetés esete csak egy a sok közül, de kiáltó, parancsoló példa arra, hogy az, ami van, nem jó, hogy másképpen kell lenni, hogy történnie kell valaminek, mert ez így nem ma­radhat. A költségvetés körül folyó dolgok a leg­erősebb propagandát szolgáltatják a revízióért A Független Budapest karácsonyi számá­ban széleskörű akciót indítottunk meg: a fővá­rosi törvény revíziójáért. Megszó­laltattuk a városházi ellenzék ösz- szes vezetőit, akik egytől-egyig éles harcot jelentettek be. A leromlott gazdasági hely­zet és a főváros pénztelensége va­lóban nem nyújtanak módot arra, hogy a város vezetősége egy esz­tendőre szóló munkaprogramot adjon. Es ebben a sivár és szo­morít helyzetében a fővárosnak a Független Budapest adott prog- Pakots József rumot. A mi programunk az_ 1932. évre* harc A- küzd,elem egy új fő­városi törvényért, amely leveszi a bilincseket a főváros kéze-lábáról, egy új törvényiért, amely szakít az ülések titkosságával, ajtót nyit a nyilvánosságnak, sutba dobja a szóláisszabad- ságot korlátozó intézkedéseket, törli a klotűr, a birság, a belügyminiszteri diktatúrát, reak­ciós paragrafusokat és helyet ad egy ^ széles alapokon nyugvó, az autonómiát biztosító mo­dern fővárosi törvénynek, amely kitárjai aj­tóit a nyilvánosságnak, az önrendelkezési jog érvényesülésének, a szabadságnak, haladásnak és igazságnak. A revízióra feltétlenül szükség van, — ezt most már kormánypárti oldalon sem tagad­jak. Az új fővárosi törvény teljesen megvál­toztatta a városházi adminisztráció képét. Megszűnt a régi hivatalnok tanács és ennek a romjain kizárólag bizottsági tagokból, tehát nem szakemberekből álló új intézmény vette át az ügyek irányítását. A legnagyobb hiba: a nyilvánosság hiánya. Maga Ripka Ferenc főpolgármester is megállapította nyilatkozatá­ban. amelyet munkatársunk előtt tett, hogy a nyilvánosság kizárását nem helyesli. A főool- gármester nyilvánvalóan a szerzett tapasztala­tok alapján tette meg ezt a kijelentését. Már csak ebből a szempontból is indokolt tehát a> fővárosi törvény revíziója. A Független Budapest most arról értesül, hogy a fővárosi törvény revíziójáért meg­indított akció a képviselőházat is fog­lalkoztatni fogja. Pakols József országgyűlési képviselő ugyanis interpellációt jegyzett be a fővárosi törvény revíziója tárgyában. Az interpellációt Pa kot s József — a képviselőház elnapolása miatt — csak februárban mondhatja el. Most már bizo­nyos, hog’ya revízióért megindított küzdelem nem, akasztható meg, az új fővárosi törvényért erős és hatalmas front indul harcba, Pakots József, országgyűlési képviselő a fővárosi törvény revíziója érdekében bejegy­zett interpellációjáról a következőket mondotta, a Független Budapest munkatárséinak:- A belügyminiszterhez interpellációt fo­gok intézni a fővárosi törvény revíziója tár­gyában. Miért teszem ezt? Mert az új törvény teljesen csődöt mondott. Azok, akik hatalmi érdekük és hatalmon való megmaradásuk miatt tervezték és erőszakolták ki e reformot, hiába igyekeznek még most is műlelkesedéssel állást foglalni alkotásuk mellett, az élet rájuk Cáfolt. Az autonómia megcsorbítása a város- vezetés teljes zavarát, kuszaságot és program­nélküliségét eredményezte. A milliós Budapest megindított akciónknak. Észre kell venni, meg kell látni, hogy halaszthatatlanul sürgős a re­vízió, hogy Budapestnek vissza kell kapnia Budapestet a kormánytól, amely azt elkobozta. gazdasági, szociális, kulturális vágyai, szük­ségletei és a hivatalos városháza között meg­szűnt a benső, organikus kapcsolat. A közgyű­lés regisztráló testületté alacsonyodott. Hiány­zik belőle a valóságos, élettel teljes működés üteme, lesorvadt, mint az a szervezet, amely­ben elszaporodtak a fehér vérsejtek. Az élet pirosa nem tiizesíti, lendíti, frissíti már ezt a mechanizmust. — Idétlen alkotás az új fővárosi törvény és torzzá fejlődött az egész városigazgatás. Vízfejű monstrum már csak, túlméretezett fő­polgármesteri és polgármesteri hatáskörrel. Tessék megfigyelni, mi minden baj, üzemza­var, rövidzárlat következik ebből az egész vá­rosigazgatásban. Az automatikus polgármes­teri rendeletek egész sorozata ostromolja óvá- ról-órára, napról-napra, a közönség, a kisüze­mek és az egész adminisztráció megviselt ide­geit. Ötletek merevednek meg intézkedésekben, amelyeknek káros hatását már alig lehet el­tüntetni, még ha késői meggondolással az öt­leteket vissza is szívják. A városvezetésnek nincs meg az ellen­állóképessége a kormányzati hatalom­mal szemben, mert hiszen csak egyének állnak szemben a politikai hatalom, imperativ befolyásával és nem maga az autonómia, amelynek erejét, ak­cióképességét megtörték. így történhetik meg, hogy a kormány a főváros közönségére akarja hárítani az olyan feladatokat, amelyeknek vi­selése az állami költségvetést terhelné. .—j A tanácsi ügyosztályok önhatalmú, nem mindig meggondolt és az igazi ellenőrzésnél­küli intézkedései sok fölösleges akciót eredmé­nyeznek, amik csak munkaszaporulatot .jelen­tenek, az igazi alkotó munkai lényege nélkül. — És ott csetük-botlik az út törvény dról- sövényei között a törvény karakterisztikus csökevény- szerve: a törvényhatósági tanács, amelynek nincs módja és lehetősége, hogy ki­alakítsa és érvényre juttassa az autonómia igazi akaratát, mert összetétele és a nyilvánosságtól való hermetikus el­zárása az üvegházi dísznövény vegetatív életére kár­hoztatja. És felsorolhatnám így a bajok és nehéz­ségek egész tömegét, amelyeket az új törvény Pandora-szelencéje zúdított Budapest igazga­tására. Bebizonyosodott, hogy ez a reform, amely hosszú évtizedek sürgetése után kor­szerű reformként született meg, valójában kor­szerű reform, a rendszer, a tízéves reakció kó­ros lelkületét és szellemét rögzítette paragra­fusok közé. — A további bajoknak, a komoly eshetősé­gek veszedelmének elejét kel] venni azzal, hogy a fővárosi törvény sürgősen revízió alá vétessék. Csak nagy vonalakban vázolom, hogy mik volnának a revízió főbb kellékei. Ezek volná­nak szerintem: 1. a törvényhatósági tanácsnak kizárólagosan választott tagokból való átszer­\ páriámén! elé Kerül a fővárost iörvenu reviziOjánah ügye Pahols József interperiációt jeguzett be a fővárosi törvény módosítása ügyében A „Független Budapest“ akcióidnak első sikere

Next

/
Thumbnails
Contents