Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-04 / 9. szám
Budapest, 1931 március 4. Független Budapest M HÉT KEDD Ripka főpolgármesternek sikerűit eliminálnia az akadályokat, amelyek miatt nem lehetett volna megkezdeni az Erzsébet-sugárút (Rothermeere- . . Erzsébet királynőről éppen elég és teret neveztek már el: van Ersagárút? . sok iiccáit zsébet köréit, Erzsébet tér, Erzsébet királyné út, Erzsébet híd, Erzsébet kilátótorony stb., minek még fokozni a zavart, túlzott hiperlojalitással, melyre már semmi szükség?) A hiányzó három millió pengőre megvan már a fedezet, kezdődhet a munka. Budapest életének új fejezete kezdődik el ezzel a munkával, az új sugáréit a jövő horizontja felé vezet: legyen szép, modern, ragyogó ez az út, olyan, amilyennek Nagy-Budapest éitját álmodjuk. A főváros hálás lehet Ripka Ferencnek, aki, úgy látszik, komolyan be is váltja mindazt, amit ígért. Pedig sokat ígért. SZERDA Újabb munka-öröm : az új dunai hidal: is meglesznek. A kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy minden készen áll, már csak a fővárostól függ, lesz-e hídépítés, vagy sem. Persze: csak a fővárostól! Már t. i. attól, belenyúl-e a főváros a zsebébe és ad-e pénzt az állam helyett. Az elmúlt hét egyik attrakciója Budapesten Giovanni mester volt, a, zsebtolvajok fejedelme, aki magát Bezegh-Huszágh főkapitányt is kifosztotta, pedig tíz detektív ellenőrizte. Giovanni mester mindenkinek zsebéből azt veszi ki, amit akar. Ezt a becsületes zsebtolvaj-zsenit lepipálja az állam. A hasonlat talán sántít, de abban az egyben talál, hogy az állam azt veszi ki a főváros zsebéből, amit akar. A közvélemény munkát sürget, meg kell építeni az élj állami hidakat, ami 40—50 milliós közmunkát jelent: óriási vérfrissítést a mai nehéz világban. A munkára szüksége van a halódó magyar gazdasági életnek, halaszthatatlan szüksége és .. . a kormány a fővárosra hárítja. a felelősséget, ha még sem. lesz meg. Ha pedig mégis meglesz, kiürülnek Budapest népének zsebei . . , SZOMBAT rémesére, egyelőre még van ló, sőt — úgy látszik — már csak ló van, de, ha így haladunk tovább lefelé, akkor majd meg kell nyitni a Községi Szafnárhúsüzemet is. Attól nem kell félni, hogy ez is elfogy . . . Szamár vau még elég . . . A belügyminiszter hozzájárul a három élj ügyosztály felállításához, de nem engedi meg, hogy szaporítsák a tanácsnoki állásokat. Az élj ügyosztályok vezetői főjegyzők lesznek, az ügyosztályok pedig az anyaügyosztályok leányai,^ vagyis fiók ügyosztályok. Ezzel a megoldással — éiOy véli a belügyminiszter - két legyet üt egy csapásra. Meglesz a rend, munkaképesebb lesz a városháza, viszont a költség marad ugyanannyi, mint volt. A belügyminiszter nagyon takarékos, mikor, a főváros pénzéről van szó: minden fillért meggondol, minden garasra vigyáz. Ép ez a gondos takarékoskodás kelti fel bennünk azt a 'reményt: hogy a jövő évi költségvetésből alighanem törli azokat az újabb tételeket, melyek csak néhány év óta. szerepelnek és egész indokolatlanul kerültek bele a főváros költségvetésébe. Bizonyosan törli a hárommilliós rendőrségi hozzájárulást, melynek nincs helye a költségvetésben, törli a vidéki betegek kórházi ápolására fordított milliókat befizeti viszont teljes összegükben a külső Váci útra és Soroksári útra előlegezett fővárosi összegeket és egyéb kiadásokat, melyekhez tulajdonképpen semmi köze Budapest székesfőváros közönségének. És nem engedi meg azt se, hogy az új állami hidak költségeinek egy részét a főváros vállalja magára. HÉTFŐ Nagy izgalom a városházán. Küldöttség keresi a polgármestert és a küldöttségnek minden tagja volt vagy most is városatya, akik hatalmas kék füzeteket rejtegetnek hónuk alatt. A kék füzet: válasz a BSzKRt ismeretes előterjesztésére, a pártközi küldöttség pedig —• amelyben csaknem minden közgyűlési párt képviselve van: az autóbuszüzem igazgatósága, most vívja nagy harcát a létért a BSzKRt-tal és döntő érveket halmozott fel az üzem önállósága, mellett és a BSzKRt beolvasztási törekvései, ellen. Soha lelkesebb gárdát nem láttunk a városházán. Magyar Miklós, Lévai Sándor, Orova Zsiga és az öreg Lampl Vilmos fanatikusan bizonygatják az újságíróknak a maguk igazát, mintha az autóbuszüzem külön külön mindegyikük magántulajdona lenne és együtt járulnak a polgármester elé, akinek kezébe teszik le az autóbuszüzem sorsát. A polgármester bizonyára meg fogja akadályozni, hogy a nagy hal bekapja a kis halat, amelyet ha élni engednek, egészen bizonyosan rövidesen túlnő a mai nagy hal arányain. CSÜTÖRTÖK A kijelölő választmány nem jelölte az alpolgármesteri állásokra Buzáth Jánost és Bérezel Jenőt, Ezzel el is dőlt a választás sorsa: a két első helyen jelölt Liber Endre és Borvendég Ferenc lesz a két alpolgármester. A két távozó alpolgármester előszobája, mint azt egy tudósításban olvassuk, másnap üres volt, Nem jelentkeztek sem a kérelmezők, kik máskor zsúfolásig töltötték meg ,ezeket az előszobákat, sem a búcsúzkodók, akik pedig tegnap még konok látogatói voltak ■ a váróhelyiségeknek, akkor, amikor még rezon volt ott ülni az alpolgármesteri előszobában, sem a kilincsélők, sem a hajbókolok. Hogy hol voltak? Hová lettek? . . . Nagyon egyszerű: ott ültek Liber Endre és Borvendég előszobájában, Ez csak természetes . . . PENTEK Sipőcz Volgáin mester jelentése beszámol arról, hogy „a lóhús- fogyasztás erősen emelkedett.“ A statisztikai adatok épp ezen a, héten jelentek meg és elmondják, hogy a Községi Élelmiszerárusító Üzem füstölt hús és kolbász- ói,ni fogyasztása erősen csökkent. Mintha volna valami összefüggés a két adat közt. „Ha nincs ló, a szamár is jó“ — mondja a közmondás. SzeM fiatalság előnyomulása a tisztúfítás során Öt tanácsnoki állás üresedik meg — Tanácsnok jelölt főjegyzők és tanácsjegyzök A várospolitika és a közigazgatás minden ténykedése e percben a tisztújítás hatása alatt áll. Most már nem is kétséges, hogy a tisztújítás jelentős személyi változásokkal fog járni és a főtisztviselők egész sora cserélődik ki a folyamatban lévő választások nyomán. A változások sok tekintetben kívánatosak is voltak és ennek hasznát nemcsak a közigazgatás nagyobb lendülete fogja megérezni, hanem kihat a tisztviselői kar lelkületűre is, mert az előléptetések során sok érdemes tisztviselő előrehaladására nyílik alkalom. A Független Budapest egy másik cikke beszámol arról, hogy ha a belügyminiszter nein is engedi meg a tanácsnoki állások szaporítását, a polgármester törvényadta jogánál fogva a maga hatáskörében fog intézkedni a túldimenzionált ügyosztályok szétválasztásáról és azoknak vezetését a legkiválóbb főjegyzőkre bízza. Van ugyan egy másik kombináció is, amely szerint esetleg kerületi elöljárókat hívnának be a központba ügyosztályok vezetésére és a kerületek ügyeinek ellátását bíznák arra alkalmas főjegyzőkreTudvalevő, hogy az új fővárosi törvény sem rangban, sem címben nem tesz különbséget az ügyosztályvezető és a kerületvezető főtisztviselők közt. A tanácsnokok megbízhatók íigyA világ minden részéből VI. Newyork közigazgatása sokba kerül Tessék csak elolvasni ezeket a sorokat és meglátják, hogy Newyorkban sem minden fenékig tejföl. A városi igazgatásban ott is sok a baj, nagy az adó, sok a deficit, tisztességes mennyiségű az adósság és éppen olyan jól esik hallanunk, hogy a nagy és gazdag Newyorkban is van elég. Ez ugyan nem mentség semmiféle más város nem egészen kifogástalan gazdálkodására nézve, de mégis némi elégtételül szolgál. Newyork város költségvetéséhez fogható nincs a világ' egyetlenegy városának sem. E város büdzséjével gondtalanul el tudna élni az Unió negyvennyolc állama és Londont, Párizst, Berlint össze sem lehet hasonlítani Newyork- kal, amelynek költségvetése már a milliárdos határhoz közeledik. Erre az évre nem kevesebb, mint 615*869.033 dollárt kíván a városi közigazgatás, de a legközelebbi időre tervezett középületek, iskolák, fegyházak, kórházak, könyvtárak, múzeumi építkezések, amelyekre ma két milliárd van előirányozva, azt mutatják, hogy ez az előirányzat nem elegendő, hiszen egymaga az új East River alagút belekerül vagy hau mincöt millió dollárba. Az 1931. évi 020 millió kiadásnak körülbelül a felét a fizetések és napibérek teszik ki, A városi alkalmazottak szárna több, mint amekkora az Egyesült Államok hadseregének a létszáma. Ezért főként a. pártpolitika felelős, mert ez mindig sok, nem föltétlenül szükséges, hivatalt teremt hű párthívek számára. A fizetősek megállapításán is megérződik a politikai befolyás. Míg mindenütt máshol az ekyes hivatalok bizonyos fizetési osztályokba vannak sorozva, a newyorki fizetési politika páratlan a maga nemében. így például az ,,irodai alkalmazottak“ osztályában 900-tól 7000 dollárig terjedő fizetések vannak, a gépírónők fizetése pedig évente 960 és 400 dollár közt váltakozik, míg egy könyvelő, aszerint, hogy ki protegálja, 1000—6600 dollár fizetést kaphat, A fizetéseket, különösen pedig a nagyobbrangúakét, a legutóbbi időben fölemelték. Nyugdíjra 22 milliót kell előteremteni; ez négy év alatt felével megnövekedett. Ebből 7 millió a csődbe jutott nyugdíjpénztárak finanszírozására van a büdzsébe beállítva. Ilyen a rendőrség, a tűzoltóság, az uccaseprő szakosztálynyugdíjpénztára. A rendőrségi nyugdíjalap 1929. végén csak 178.000 dollár volt, amivel szemben körülbelül négymillió dollár nyugdíjat fizettek ki. A rendőrségi nyugdíjalapba a newyorki rendőr évi jövedelmének két százalékát fizeti be és ezzel szemben huszonöt évi szolgálat után tétfizetéssel mehet' nyugdíjba. A tűzoltó ugyanígy mehet nyugdíjba, de ez nem fizet be semmit a nyugdíjalapnak. A városi alkalmazottak fizetésük 4—15 százalékát. a tanítók évi fizetésük 3—5 százalékát fizetik be a nyugdíjpénztárnak, Nyugdíjra jogosult a városi alkalmazott húsz szolgálati év után, ötvenöt éves korában. A nyugdíjat a legutolsó öt szolgálati év átlagfizetése után számítják és bizonyos körülmények közt nagy összegre rúghat. így például Walker polgármesternek, ha húsz év múlva, még városi alkalmazott, 16.000 dollár évi nyugdíjat követelhet. Newyork pénzügyi igazgatása a legutóbbi húsz év alatt nem változott. Ma is olyan, mint amilyen akkor volt, amikor még csak tervezték Nagy-Newyorkot. Reformjavaslat és bírálat volt elég, de történni nem történt semmi. osztályok vezetésére, de ki rendelhetők valamely kerület élére is, viszont a kerületek igazgatását a törvény szerint a fogalmazási szak bármely tagjára rá lehet bízni, úgyhogy nem feltétlenül szükséges, hogy a kerület vezetését tanácsnok lássa, el. Valószínűnek látszik tehát, hogy a megszaporodó ügyosztályok vezetésére a polgármester néhány kerületi tanácsnokot fog berendelni, hacsak a főjegyzők közt nem találnak még alkalmasabb tisztviselőket. A tisztújítás után természetesen nagy változás áll be az ügyosztályok vezetésében. Több tanácsnok, újból való megválasztása esetén ügyosztályt akar cserélni. Így például Szendy Károly elvágyik az ambícióinak egyáltalán nem megfelelő IV. ügyosztályból és részére valamelyik nagyobb lehetőségeket nyújtó ügyosztályt fog a polgármester rendelkezésére bocsátani. Lpbmayer tanácsnok is más ügyosztály élén fog működni a tisztújítás után. Áthelyezések egész tömege esedékes a tanácsnok- és főjegyzőválasztások lebonyolítása után. Mindenesetre a tisztújítás kimenetelétől függ az áthelyezések aránya és mineműsége. Ha a választás során sok új ember kerül be a vezetőségbe, lígy az áthelyezések száma is tetemesebb lesz, mert minden új tanácsnok visz magával új működési területére egy-két hűséges munkatársat. Az alpolgármesterválasztás hatása alatt városházi körökben az a meggyőződés alakult ki, hogy legalább 4—5 tanácsnoki állás fog megüresedni, beleszámítva az alpolgármesterekké előlépő tanácsnokok állásait is. Ha ez a várakozás beteljesedik, úgy sokkal nagyobb alapjuk van az eddigi messzemenő kombinációknak, amelyek szerint nemcsak a kiválóbb főjegyzők, hanem a fiatal tanácsjegyzői gárda néhány nagytehetségű tagja is joggal számíthat tanácsnokká való megválasztatására. A főjegyzők közül Schuller Dezső, Némethy Károly, Kovácsházy Vilmos, Vigyázó Géza megválasztását veszik biztosra, de nagy kilátásokkal indul a küzdelembe Schar a Béla főjegyző is. Amennyiben további tanácsnoki ál- iásüresedések lennének, ezekre a pozíciókra már csak tanácsjegyzők jöhetnek kombinációba, akik közt sok olyan ifjú tehetség van, akik tényleg* meg is érdemlik és eddigi munkásságukkal rá is szolgáltak arra, hogy a ranglétrán egyszerre magasat emelkedjenek és át- ugorják azokat, akik nem képességeiknél fogva, hanem csupán a kor szerinti automatikus előlépési rendszer révén jutottak elébük. Ezeknek a kiváló, tanácsnoki reményekkel startoló tanácsjegyzőknek első sorában látjuk Salamon Gézát, Babarczy István bárót, Bódy Lászlót. Morvay Endrét, Felkay Ferencet, Rosta Jánost, és ha közülük egyik-másik le is maradna most. a tanácsnoki állásért való küzdelemben, a főjegyzői állást most már semmikép sem lehet elvi fal ni tőlük.
