Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-02-04 / 5. szám
Budapest, 1931 február 4. Független Budapest a Búd János kereskedelmi miniszter nyilatkozik a Független Budapestnek a fővárosi Üzemek megszüntetéséről A belügyminiszter az üzemi törvényt áttette hozzászólás céljából a kereskedelmi minisztériumba A Független Budapest egyik legutóbbi számában közöltük, hogy a községi háztartások rendezéséről szóló törvénynek a tervezete, amely rendkívül .jelentős intézkedéseket tartalmaz a fővárosi üzemekre lók, mint a gázt, villanyt, vizei termelő üzemekre, amelyeknek a fenntartása kétségkívül indokolt. Itt azonban szükségesnek tartom a szigorúbb ellenőrzést és pedig úgy az általános működés, mint az üzletvitel szempontjából. Búd János kereskedelmi miniszternek ez a nyilatkozata azt jelenti, hogy a kormány végleg elhatározta minden fővárosi üzemnek a megszüntetését — az úgynevezett nagyüzemek kivételével. Búd János kereskedelmi miniszter kijélentétte még a Független Budapest munkatársának, hogy az üzemi törvényjavaslatot rövidesen áttanulmányozza és a kereskedelmi m'nisztérium vélemény es hozzászólása kíséretében visszaküldi a belügyminisztériumnak. Beavatott kormánykörökben úgy tudják, hogy az üzemi törvényjavaslatnak a benyújtása most már befejezett ténynek tekinthető és erre még a tavasszal sor kerül. vonatkozóan is, — teljesen elkészült. Minthogy az üzemek megszüntetéséért indított harc egyre erőteljesebb lesz s minthogy továbbá a községi pártok vezetői is kénytelenek a választások során az üzemek megszüntetésének kiharcolására tett ígéreteiket beváltani, a Független Budapest munkatársa illetékes helyeken érdeklődőt az üzemi törvény sorsának az alakulása iránt. Sipőcz Jenő polgármester ragaszkodik ahhoz a joghoz, hogy munkatársait maga válassza meg Scitovszky Béla belügyminiszter kijelentette a Független Budapest munkatársának, hogy a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában a javaslat elkészült, a tervezetet azonban a képviselőházban leendő benyújtás előtt átküldték, hozzászólás céljából, a kereskedelmi minisztériumba. A községi háztartások rendezéséről szóló törvényjavaslat éppen azért érdekli a kereskedelmi minisztériumot, mert a javaslatban a községi üzemekről is szó van és így a belügyminiszternek a benyújtás előtt ismernie kell a kereskedelmi minisztérium véleményét. Ezekután dr. Búd János kereskedelmi miniszterhez fordultunk felvilágosításért, akit mindenekelőtt arról kérdeztünk meg, hogy az üzemek megszüntetését kelyesli-e és ebben a tekintetben milyen intézkedéseket tervez. Búd János kereskedelmi miniszter a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának: Amikor elvállaltam a kereskedelmi tárcát, egy nálam járt küldöttség előtt egyik legfontosabb feladatomul a kisipar fejlesztését jelöltem meg. A kisipar fejlesztése érdekében, van szükség a nem elsőrendű tömegszükségleti cikkeket termelő üzemek megszüntetésére. Nézetem szerint feltétlenül meg kelj szüntetni minden olyan üzemet, amely az említett feltételnek nem felel meg és csupán azokat az üzemeket szabad a jövőben fenntartani, amelyek magánkézre nem adhatók. Az olyan üzemekre gondoI • Alaptalan híresztelések az idősebb főtisztviselők elejtéséről Ripka Ferenc főpolgármester hivatalának újból való átvétele után rögtön intézkedett a pályázatok kiírása iránt és egyben összeállította a törvényhatósági bizottság közgyűlésének legközelebbi „menetrendjét“. E menetrend szerint február 4-én lesz a legközelebbi közgyűlés, amelynek napirendjén a közigazgatási bizottság, az igazoló választmány és a kijelölő választmány t agjain ak a megválasztása szerepel. A törvényhatósági bizottság a törvényhatósági tanácsot a február 11-éu, a polgármestert a sipőcz Jenő február 18-án tartandó közgyűlésében választja meg. Ennek a közgyűlésnek nem lesz más tárgya, mert Ripka főpolgármester úgy tervezi, hogy a kél alpolgármestert, a tiszti főügyészt, az árvaszéki elnököt és a tiszti főorvost külön közgyűlésen — február 25-én választja meg a törvényhatósági bizottság. A törvényhatósági tanács február végén tartja első ülését, amelyen a tanácsnokok megválasztása lesz a napirend egyetlen tárgya. A tanácsnokok választásával kapcsolatosan különböző hírek terjedtek el, amelyek alkalmasak arra, hogy a városházi vezető tisztviselők körében ^ nyugtalanságot keltsenek. Ezek a hírek arról szólónak, hogy az idősebb vezető fő- tisztviselőket a tisztújításnál mellőzni fogják. A Független Budapest legilletékesebb helyről szerzett felhatalmazás alapján közli, hogy ez a hír teljesen alaptalan. Jámbor óhajtásokról van szó ezekben a híresztelésekben, amelyeknek semmi alapjuk sincsen. A pártok vezetői még egyáltalán nem foglalkoztak a tanácsnoki állások betöltésének a kérdésével, de annyi máris bizonyos, hogy szó sem lehet « szerzett érdemek mellőzéséről. A tanácsnoki állások betöltésénél egyébként döntő szava lesz Sipőcz Jenő polgármesternek, aki — mint a Független Budapest munkatársa teljesen beavatott helyről értesült ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy munkatársait maga válassza meg. Nem kétséges, hogy Sipőcz Jenő polgármesternek ezt a jogos kívánságát honorálni kell. Sipőcz polgármester pedig a végsőkig harcolni fog minden egyes eddigi munkatársáért, hacsak azok nincsenek túl a törvényes korhatáron. A fiatalabb ambíciók kielégülésére is nyílik lehetőség, mivel a belügyminiszter előreláthatóan már a legközelebbi hetekben jóváhagyja a három új tanácsnoki állás megszervezéséről, szóló közgyűlési határozatot. A világ minden részéből II. London vasárnapja Nem kell túlságosan megijedni: vér nem fog folyni egy csöpp sem, de annál több beszéd. Mert furcsa az eset, amelyben egy 1780. évbeli törvény valóságos lavinát indított meg és méltán érdekelhet mindenkit, aki ismeri a vasárnapi munkaszünetet. Tehát bennünket is. A nagy harcot ígérő esemény híre Londonból érkezik és azt újságolja, hogy King’s Beuchhen két bíró fölfedezte, hogy azok az ártatlan szórakozóhelyek, amelyekkel a nagy London vasárnaponként millióknak szolgál, tulajdonképpen megsértik a vasárnapi munka- szünetről szóló régi törvényt. A bíróságnak e döntése azt a veszedelmet zúdítja a szóban- forgó szórakozóhelyek tulajdonosaira, hogy megbüntetik őket. Ezért természetesen rendkívül izgatottak és a nép, néhány puritán fanatikus kivételével, velük izgul. Ez a bírói döntés már- utánzásra talált, mert Liverpoolban megtiltották azt is, hogy vasárnap jótékonycélú h angversenyt rendezzenek. A közvélemény két táborra oszlik. A vasárnapi vigasságért küzdők többen vannak, mint a mulatságrontók, akiknek egy tréfás fej azt ajánlotta, vándoroljanak ki Skótországba, ahol még mindig szigorúan ügyelnek a vasárnap megszentelésére, annyira, szigorúan, hogy már csak nagyon kevés helyén szabad valamiféle sportot űzni. Az a. törvény, amelynek a szigorú bírák érvényt akarnak szerezni, az 1780. évből származik és a parlament kénytelen lesz vele foglalkozni, ha a szórakozóhelyek tulajdonosai és a játszás dolgában illetékes londoni grófsági tanács közt a bírósági döntés nyomán összeütközés támad; Sokfelé örömmel iidvözlik a parlament beavatkozását, mert azt remélik, hogy az alsóba/ e kérdés tárgyalása során kaput fog nyitni a szórakozás új lehetőségeinek. A törvény bájosan ódivatú és szűkkeblű kifejezéssel minden házat, amelyben a polgárok vasárnap fizetésért szórakoznak, „tisztességtelen“ háznak mond, aminek értelmében tisztességtelennek számítanak a mozik, amelyek vasárnapon este hat óráig nyitva vannak a látogatóknak, továbbá a hang-verseny termek, amelyekben délutánonként ártatlan koncerteket szoktak rendezni. Az angolok tudják, hogy az ö unalmas vasárnapjuk a kontinensről érkező külföldiek leggonoszabb megpróbálója. Ez azonban még nem ok, hogy változtassanak a helyzeten. Az utóbbi években azonban nevezetesen a londoniak rájöttek arra, hogy nem mindenki vesz részt szombaton délután a weekend kavarodásban és a Londonban maradó néhány millió embernek is joguk van valami szórakozásra akkor, amikor azok a százezrek, akik vidékre rán- dulnak ki, a vasutaktól és más forgalmi intézményektől jobb, javított közlekedést kívánnak, ami pedig szintén csak a vasúti alkalmazottak munkakészségével lehetséges. Néhány évvel ezelőtt a mozi látszott annak a szórakozóhelynek, amely megengedhette magának a támadást a szigorú vasárnapi önmegtartóztatás ellen. Az a bizonyos 18. századbeli törvény a „tisztességtelen házak“ közé sorolta azokat is, amelyekben a fizető közönséget beszéddel mulattatták és ameddig a film néma volt és csupán zene szólt, mindaddig, kis csala- s fintasággal el lehetett nézni a törvényszegést. A beszélő film azonban alaposan megváltoztatta a helyzetet és most jön a leszámolás, a helyzet tisztázása, a nagy harc. Azok, akiket a dolog érint, a mozi tulaj (Ionosok és a hangverseny rendezőik, akik egyébiránt vasárnapi bevételük egy részét jótékony célra rendelkezésre bocsátják, elhatározták, hogy végsőkig küzdenek és a nyilvánosság nagyid váncsian követi a harc egyes mozzanatait. Valószínű, hogy a döntő pillanatban-beleavatkoznak a harcba a szállótulajdonosok és az idegenfoi-galmi egyesületek, mert ezeknek is érdekük, hogy egy tiszteletreméltóan régi, de szűkkeblű berendezkedés ne kapjon újra törvényes szentesítést. A másik táborban azonban a „Vasárnap Tisztántartásának Egyesülete“ húsz év óta dörög az erkölcsök meglazulá-sa ellen és a kormánytól állítólag írásbeli ígéretet kapott arnanézve, hogy a kormány nem fogja tűrni színházaknak és zenecsarnokoknak vasárnapi nyitvatartását. in. A nagy városok Büszkék vagyunk a mi Budapestünkre. Lehetünk is. Szép város, nagy város és bizonyára még szebb, még nagyobb lenne, ha kevésbé lassan gondolkodó, ám gyorsabban cselekvő emberek lennének azok, akik ennek a városnak fejlesztésére törekvő különféle hatósági és nemhatósági „köziiletek“-ben foglalnak helyet. Más városok rnögött persze uagyon elmaradunk és nem eg-észen egymilliós népességünkkel elég hátul következünk a nagy városok sorában. Csak London és Newyork közt kell eldőlnie, hogy kettejük közül melyik a világ legnagyobb városa, és úgy látszik, hogy Newyorké lesz a pálma. Ügy látszik, mert a dolog nem egészen egyszerű, mivelhogy nem lehet kifogástalanul megállapítani sem az eg-yik, sem a másik város határait. Londonban a Citynek a város többi területétől teljesen különálló közigazgatása van és a közigazgatásilag összetartozó „County of London“-t már régóta egész koszorúja veszi körül a független elővárosoknak, amelyek szervezetileg vele összetartoznak. Általában megszokták, hogy a, „Greater London“ névvel megjelölt területnek azt a huszonöt angol mérföld (negyven kilométer) sugarú vidéket tekintik, amelynek Charing Cross a központja. Ha ez a számítás alapja, akkor London területe nem kévéséi)!), mint 5024 négyzetkilométer, azaz több mint félmillió hektár leime. És- valószínű, hogy a kerület alacsonyan van megszabva, mert a közlekedési eszközök fejlődése, mint a pókháló,
