Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-02-04 / 5. szám

2 Független Budapest Budapest, 1931 február 4. Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul ” \ Fürdőváros kiépítésé Budapest legfontosabb létkérdésé Rípfra főpolgármester hifeftí a fürdőváros Kiépítésénél* döntő jelentőségét a főváros jövője szempontjából Budapest boldog jövőle felé a Fürdővároson keresztül vezet az út A városházán áll a munka, a tisztviselők és a várospolitikusok idejét most az újjászervezés, a városi vezetőség újjáalakításának gondjai foglalják le. De rövidesen megindul az új alkotómunka is, mert az élet forgása csak pil­lanatra akadhat meg. így van ez a városházán is, ahol a tisztújítás lezajlása után sok alkotó munka vár kivitelre. A sok szép elgondolás közül elsősorban a Tabán beépítésének problémáját való­sítják meg. Illetékes tényezők a napi politikától és a a városházi izgalmaktól függetlenül megtár­gyalták ezt a kérdést és egybehangzóan meg­állapították, hogy a Tabán beépítésének ügye tovább nem halasztható, annak megvalósítását minden eszközzel elő kell segíteni és egyben ezt a tervet a fürdőváros kiépítésének és az idegenforgalom naggyáfej- lesztésének ügyével kell összekapcsolni. A szép elgondolás testté formálásáért küzdő hatóságok és tényezők élén Ripka Ferenc főpolgármester tevékenyke­dett, aki valósággal személyes ügyévé tette ezt a kérdést. Főpolgármesteri hatalmát an­nak szolgálatába állítja, hogy Budapest-Fíirdőváros, az ide- Ripka Ferenc genf orgalomemelés és a Tabán újjászületése a mai holtpont­ról elinduljon a megvalósulás útjára. Ripka Ferenc főpolgármester ezekről a nagy tervekről a következőkép nyilat­kozott munkatársunk előtt. — Sok nagy kérdés, számos nehéz fel­adat várja megoldását a főváros újjáala­kult törvényhatósági bizottságától és veze­tőségétől. Hosszú programot lehetne össze­állítani a sok fontos, halaszthatatlannak látszó, elintézésre szoruló munkáról, ame­lyek kivétel nélkül Budapest fejlődését, a lakosság javát, gondjainak csökkentését célozzák. De semmit nem tartok olyan égetően sürgős feladatnak, annyira köz­érdekű és Budapest egész jövője szempontjából olyan nagyfontos­ságú feladatnak, mint a Tabán újjá­építését, Iíudapest-Fürdőváros gon­dolatának megvalósítását és ezekkel kapcsolatban az idegenforgalom naggyáemelését. Budapest a rejtett kin­csek kiapadhatatlan, de ma még feltárat­lan városa. Gyógyforrásaink kiszámíthatat­lan lehetőségeket rejtenek magukban és csak alkalmas eszköz, megfelelő kedv szük­séges, hogy ezeknek a kincseknek a kama­tait beszedhessük. Budapest-Fürdőváros terve nem mai keletű, de mégis gyermek­cipőkben jár, nem tudott kinőni bölcsőjé­ből. Ma azonban már elérkezett az idő, ami­kor komolyan és elsősorban kell foglal­kozni ezzel a problémával, mert ennek meg­oldásában rejlik Budapest főváros jövője és boldogulása.- Mi szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eddig tényleg nem történtek komoly lépisek a Tabán beépítése érdekében, mert akkor le kellene mondanunk arról a szép, nagyvonalú tervről, amely most van ki­alakulóban a Tabán kiépítése és a fürdő­város együttes megvalósulása érdekében. Az új tervek szerint a Tabán lenne a fürdőváros gócpontja, mint ahogy a Gellérthegy környékén cso­portosulnak gyógyforrásaink és fürdőink. Az egész Tabán egyetlen hatalmas szanató­rium lenne, apró kis villákkal, kertekkel, melyek mind a gyógyulást, az üdülést szol­gálják. Minden házba bevezetnénk a gyógy­vizet, úgyhogy az idelátogató betegnek nem kellene ki se mozdulnia lakásából, mert házhoz szállítanánk az összes gyógy- tényezőket, haza kapná a gyógyforrás vizét, penziójá­ban keresné fel a fürdőorvos, ott kapná a diétikus étkezést, szóval mindazt, amire egy betegnek gyógyulása érdekében szüksége van. Biztosan akadnak majd vállalkozók, akik készek lesznek befektetni tőkéjüket ebbe a nagy perspektívákat nyújtó vállal­kozásba, mert a siker elmaradhatatlan. Nincs az a betegség, krónikus baj, amire Buda­pest gyógyforrásai gyógyulást ne nyújtanának. így hát nem táplálunk vérmes reményeket, ha abba bízunk, hogy Budapest-Fürdő­várost a világ minden^ tájáról felkeresik majd a gyógyulást ábítozók tízezrei. Ide kell jönniök nemcsak azért, mert itt csak­ugyan gyógyulást kapnak mindenféle be­tegségre, hanem azért is, mert ebben a vá­rosban meglelnek mindent, amit egy világ­város nyújthat.-— Budapest tehát nagy jövő előtt áll, itt van előtte a boldogulás útja, csak rá kell lépnie. Ha a fürdőváros gondolata tes­tet ölt és az idegenek tömegei fognak hoz­zánk ellátogatni, felvirágzik az ország, de elsősorban Budapest kereskedelme, ipara, családok ezrei, tízezrei fognak abból élni, amit az idegenek itt elköltenek. Ezért tekintem én legsürgősebbnek, leghalaszthatatlanabb programpont­nak a fürdőváros és a Tabán újjá­építését és hiszem, hogy ezeknek a problémáknak helyes megoldása a boldog feltámadás kor­szakát nyitja meg előttünk és Budapest lesz az a város, amelynek polgárai a leg­kevesebb adót fizetik a világon. Újabb fejezet a mérnöR-jogász harcból A mérnöKöK támadása után most a jogászoK ellentámadásba menteK át Az a nagy s elkeseredett harc, amely a fő­városi tisztviselői kar két státusa: a műszaki és a jogi kar között folyik, most jutott el a végső összecsapáshoz. Mindkét táborban izga­tott a hangulat, mert elérkezettnek látják az Időt a nagy kérdés eldöntésére: műszaki, vagy jogi pozíció lesz-e a harmadik alpolgármesteri állás és a felállítandó új ügyosztályok mér­nöki, vagy jogi vezetés alá kerülnek-e? E percben olyan a helyzet, hogy a testvér­háború céltalannak látszik, mert itt állunk a tisztújítás küszöbén, már ki is írták a pályá­zatot a vezető állásokra, de sem az ügyosztá­lyok szaporításának kérdése, sem a harmadik alpolgármesteri állás, valamint az új tanács­noki állások szervezésének kérdése még nem dőlt el. A főpolgármester csupán két alpolgár­mesteri állásra írta ki a pályázatot, tehát előrelátható, hogy a tisztújítás előtt az ügyosztályok szétválasztása és a vezető állások szaporításáról nem lehet szó. A városházán mégis számítanak arra, hogy ami késik, nem múlik és ha a tisztújítás előtt már nem is, de annak lefolytatása után a kor­mány mégis hozzájárul az új szervezésekhez és egy kisebb póttisztújítás során megtörténhetik a nehezen várt állás-sza­porítás is. Ép ebben reménykedve, a két hábo­rús fél nem kötött fegyverszünetet, sőt egyre hevesebb támadásokkal igyekszik a másik ér­veit és aspirációit lehetetlenné tenni. A mű­szaki tisztviselők értekezlete után, melynek ha­tározati javaslatait a Független Budapest-ben két hét előtt ismertettük, most a jogi tisztvise­lők tartottak nagy kari értekezletet, ahol meg­beszélték további magatartásukat és szintén elhatározták, hogy memorandumban ismertetik kívánságaikat és' e kívánságaikat, valamint orvoslásra váró sérelmeiket a törvényhatósági bizottság tagjaival, valamint az arra hivatott összes illetékes tényezőkkel is közlik. Egyébként érdekelt részről a fővárosi tiszt­viselők testvérháborújának „történelmi“ vonat­kozásait és fejleményeit a következőkben is­mertették : — A székesfőváros központi igazgatásának 1911-ben történt átszervezése előtt a székesfőváros tanácsa 1 polgármesterből, 2 alpolgármesterből és 10 tanácsnokból állott, akiknek állásához jogi mi­nősítés kívántátólt meg. Az 1911. évi átszervezés alkalmával a (két alpolgármesteri állás mellé ugyancsak jogi minősítéssel egy állandó alpolgár­mesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnoki állást szerveztek, a jogi minősítésű tanácsnokok számát 14-ben állapították meg s ezenkívül még két műszaki minősítésű új tanácsnoki állást szerveztek. A műszaki tanácsnoki állások meg­szervezése elég Simán ment, mert egyfelől az új szervezés elég előmenetelt biztosított a jogászok­nak, másrészt viszont úgy fogták fel a mérnökök jövetelét, hogy -az a közigazgatás javára fog szolgálni. Mindenki örült. A jogászok az előlépés- nek a mérnökök pedig annak, bogs'- régi vágynk teljesült. — A tanácsi ügyosztályok szervezetében 1920-ig nem. isi történt változás. 1920-ban a köz­gyűlés új többségének kialakulása után a mér­nökök akciót indítottak a már 1911. évben is em­legetett tanácsi ügyosztályoknak műszakivá váló átminősítése ügyében. Ezúttal azonban a jogá­szok is beleszóltak a küzdelembe. A jogászok helyzete igen nehéz volt, mert a mérnökök törek­vését az időközben elhúnyt Zielinszki Szilárd mű­egyetemi tanár, a Közmunkatanács későbbi el­nöke is magáévá tette, aki nagy tekintélyénél fogva igen sokat tehetett kartársai érdekében, s a közhangulat is a mérnökök mellett volt. A jo­gászok ilyenképpen elvesztették a csatát, de a mérnökök sem arattak teljes sikert. A közgyűlés ugyanis két ügyosztálynak a műszakosítását ha­tározta el, amelyből a belügyminiszter csupán egynek, a városrendezési ügyosztálynak átszerve­zését hagyta jóvá. A mérnököket ezzel az ügy­osztállyal határozottan üldözte a balsiker. A lét­számcsökkentés alkalmával ez az ügyosztály össze­olvadt az út- és csatornaépítési ügyosztállyal, s így az 1920-as vívmány megszűnt. Sőt az új fő- - városi törvény életbelépte után, midőn minden ügyosztály mellé egy-egy bizottságot delegáltak, az összevont városrendezési és út- és csatorna­építési ügyosztály mellé delegált bizottság elnöke, ár. Harrer Ferenc nyugalmazott alpolgármester — tehát jogász — lett, aki tanácsnok korában 1911—1918-ig közmegelégedésre a később műsza­kivá átminősített városrendezési ügyosztály élén állott s azóta is egyik legkiválóbb városrendezési szakértő. — A mérnökök azonban mégsem nyugodtak meg s az új fővárosi törvény életbeléptetésével kapcsolatos tisztújítást, éppen úgy, mint 1920 ban, arra akarják felhasználni, hogy most már össze­sen három tanácsnoki és egy alpolgármesteri ál­lást a jogászoktól elhódítsanak. Ilyen körülmé­nyek között a jogászok felveszik a reájuk kény- szeritett harcot. SZALKAY BÉLA gépek, villamos készülékek és tömegcikkek gyártása, villamos berendezések tervezese és szerelése Újpest, Szt. Gellért- utca 12. telefon: Uipest 44—32 és 46 51). Postatakarékpénz­tárt csekkszámla : 47 o38. Folyószámla a Pe^ti Magyar Ke­reskedelmi Bank Uj esti fiókjánál ZILAHI-BALOGH GYŰ!A ÉPÍTŐMESTER BUDAPEST, I., BORNEMISSZA-U. 36. telefoni lAgvmAnvos 2 32

Next

/
Thumbnails
Contents