Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-04 / 44. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 november 4 44. szám __ Fü ggetlen Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 H magas ló Magas lovon ül a főváros. Két takarékos- sági bizottság is dolgozott azon, hogy ezt a magas lovat kisebbre faragja, de amit a természet alkotott, azt emberek nem tudják megváltoztatni. Már pedig a főváros költség- vetésének a természete olyan, hogy egyszerű manikürözéssel nem lehet azt másmilyenné formálni. Tudjuk, hogy fájdalmas a feladat, de meg kell csinálni. Gyökerében, minden ízében át kell szervezni a főváros adminisztrációját, át kell alakulnia a főváros egész mentalitásának, rá kell eszmélnie mindenkinek arra, hogy csak a legradikálisabb metódussal lehet megmenteni a fővárost attól, ami a közeljövőben vár reá ja. Mert az, ami eddig van, csupán ízelítő abból, ami lesz. Kendkívüli naívság lenne, lia bárki is azt képzelné, hogy a főváros ügyei rendben lesznek, ha törölnek néhány milliót a költségvetésből és ennek tetejébe esetleg felemelik még a közszolgáltatások árát. A jelen helyzetben bűn az optimizmus és megbocsáthatatlan vétek az előrelátás hiánya. Már pedig senkisem titkolhatja, maga előtt sem, hogy a baj forrása sokkal mélyebben van, semhogy azt könnyűszerrel eliminálhatnók. Készül a költségvetés. Soha légüresebb térben nem dolgoztak a számok, mint ezúttal. A főváros előirányoz bevételeket, amelyekről — sajnos — nagyon jól tudjuk, hogy imaginárius számok csupán, realitás nélkül valók, viszont előirányoz kiadásokat, amelyekre fedezetet kellene teremteni valahonnan. A költségvetési vita során eltüntetik a deficitet, a valóságban pedig akkora deficit réme mered a főváros elé, amely már most elszörnyeszt, most, amikor éppen azon dolgoznak, hogyan tüntessék azt el. Kikövetkezett a főváros életének legborzalmasabb költségvetési esztendeje. Minden bizonytalan, csak egy a bizonyos: a nyomor, a nincstelenség. Ebben a nyomorúságban nem szabad a számok légoszlopát magasra emelnünk, nem szabad elhitetnünk magunkkal, hogy ha az íróasztalnál és a tanácskozó asztalnál rendbehoztuk a számoszlopot, akkor már nincs baj. Le kell szállanunk a magas lóról és alá kell ereszkednünk a valóság minden számadást megkontremináló realitásába: szörnyű hibát követnénk, ha önámítással kezdenők a munkát, melynek végét nem láthatjuk. Nemcsak az adminisztrációt kell azonban elejétől végéig átszervezni, hanem a főváros gondolkodásának egész lélektanát is. Egyelőre el lehet intézni dolgokat félmegoldással, lehet kísérletezni olyan fregoli- eljárásokkal, amelyek kórházat csinálnak a szegényházból és omnibuszt az autóbuszból, de ez nem jelentheti azt, hogy ezzel biztosítottuk a főváros jövőjét. Leépítéssel, B-lis- tákkal, törlésekkel nem megyünk isokra, sokkal nehezebbek ennél az idők, sokkal gyorsabb a lefelé vezető tempó. Az a régi hasonlat követeli a maga érvényesülését, hogy »ha rosszul van begombolva a mellény, újból ki kell gombolni és újra gombolni az egészet«. A főváros mellénye pedig nem a mostani időkre van szabva, tehát meg kell kezdenünk a gombolkozást. Nemcsak egyes tételeknél, nemcsak a számok sorában, hanem a főváros egész közéletében, vezetésének legkisebb sejtjében is. Ezt meg kell érezniük a vezető pártoknak is. Észre kell venniök, hogy ami tíz év alatt történt, rossznl történt. Hogy nem lehet mindent a világválságra tolni éis, ezzel kényelmessé tenni a felelősség kérdését. A világválságon felül van Budapestnek egy külön válsága is, amelyért felelni kell: le kell szállni a diktatúra magas lováról, mert a felelősség más módszereket követel. Van-e, akad-e olyan optimista, aki ne tudná, hogy a nyomorúságos 1931. után 1932. fokozottabb nyomort jelent? Akad-e olyan felelős tényező, aki azt merné elhitetni magával, hogy elérkeztünk a mélypontra és immár szabad, felhőtlen a látóhatár? Nem hisszük, hogy volna ilyen. Ha mégis, úgy kényszeríteni kell, hogy tisztán lásson, hogy leszálljon a tízéves magas lóról és átnyergeljen arra a nyomorúságos gebére, amely 1932-öt szimbolizálja. Agyaglábakra épített költségvetésünk ne ámítson el senkit se, ne kápráztassuk magunkat csillogó álmokkal, hanem nézzünk szembe a szörnyű valósággal: szálljunk le az illúziók magas lováról, mert különben veszve minden, nem lehet segíteni rajtunk. Evnszt Sándor népjóléti miniszter nyilatkozik a „Független Budapestednek a fővárosi kórházproblémák végleges megoldásáról, a fölmerült ellentétek elsimításáról és a fővárosi szociális akciók állami támogatásáról A főváros törvényhatósági tanácsának kiküldöttjei, a négy nagy városházi párt egy-egy vezetője, néhány nappal ezelőtt megállapodást hozott létre a főváros és a népjóléti minisztérinm között a kórház- problémák ügyében. A megállapodás híre általános megelégedést keltett a főváros vezetői körében. A Független Budapest munkatársának alkalma volt a létrejött megállapodás végrehajtásáról beszélni Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszterrel, akihez azt a kérdést intéztük, hogy a maga részéről ezt a megállapodást végleges, közmegelégedést keltő elintézésnek tekinti-e. Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszter a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának:- Néhány hónappal ezelőtt éppen a Független Budapest hasábjain jelentettem ki, hogy a fővárosi kórházproblémák megoldását halaszthatatlan feladatomnak. tekintem. Csak örömömnek adhatok kifejezést, hogy a fővárosi pártok vezetőivel sikerült hosszú időre szóló megállapodást létesítenem, amely megállapodás egyszersmindenkorra kiküszöböli azokat az ellentéteket, amelyek e kérdésben a főváros és a kormányzat között támadtak. A megállapodás értelmében hozzájárultam ahhoz, hogy a fővárossal fennálló hátralékaink újévtől kezdve évi hétmillió pengővel törlesztessenek. Kötelezettséget vállaltam továbbá, hogy az esedékessé váló költségeket a főváros a maga területén beszedendő betegáipolási adóból visszatarthassa. A főváros viszont lemond minden más kórházi igényéről. Hozzájárultam ahhoz a kívánsághoz is, hogy a főváros a jövőben maga állapíthassa meg kórházaiban az ápolási díjakat. A szomszédos törvényhatóságok, amelyek nem rendelkeznek önálló kórházi intézményekkel, tartoznak a területükről származó betegek ápolási költségeit a fővárosnak közvetlenül megi téríteni. A megállapodásnak ez a része régi panaszt orvosol. A fővárosnak ugyanis az volt mindig a legnagyobb sérelme, hogy kórházaiban a betegeknek a fele idegen törvényhatóságok területéről került ki. I ! Megkérdeztük a népjóléti minisztert, hogy telje- j síti-e a kormány a fővárosnak azt a kérését, amely I a szükségadó egy részének átengedésére vonatkozik. A főváros vezetősége ugyanis azt kérte a kormánytól, hogy a Budapesten befizetett szükségadóból a kormány segélyezze a fővárosi ínség akciókat. Ernszt Sándor népjóléti miniszter ezeket felelte: — Kezdettől fogva támogattam a főváros kérését. A döntés a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. A tárgyalások folyamatban vannak még, de én bizonyosra veszem, hogy a főváros méltányos kérése meghallgatásra talál. A mai rendkívül súlyos gazdasági viszonyok között a fővárosra igen nagy feladatok hárulnák szociális vonatkozásokban. A főváros maga is szorult helyzetben van, szociális feladatait tehát csak úgy tudja teljesíteni, ha az állam részéről segítségre talál. Ernszt Sándor dr. népjóléti miniszter nyilatkozata teljes mértékben megnyugtató. Ez a nyilatkozat is azt bizonyítja, hogy Ernszt Sándor népjóléti miniszter megértéssel és jószándékkal viseltetik a főváros irányában. Mit mond Salamon Géza közegészségügyi tanácsnok? A nagyjelentőségű megállapodásról beszéltünk Salamon Géza tanácsnokkal, a közegészségügyi ügyosztály vezetőjével is, aki a messze kiható esemény várható következményeiről így nyilatkozott:- Nagy megnyugvást jelent a főváros közönsége számára az a tény, hogy sokéves harc és vitatkozás után végre kielégítő megoldás jött létre a kórházi ápolási díjak dolgában. Ernszt Sándor népjóléti miniszter kezdettől fogva nagy megértéssel kezelte ezt a kérdést, és amint megfelelő piattformot sikerült létrehozni, felesleges időhúzás nélkül megkötötte a megállapodást, amelyben megnyugodhatik úgy az állam, mint a főváros. A megállapodás lényege már ismeretes. — Most állítjuk össze azokat a számadatokat, me-
