Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-30 / 39. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 oKtóber 1 39. szám Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 34-5-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45476 f m Néma vádló a közgyűlésen Összeül a rendkívüli közgyűlés1, mert összehívták. Stafétaversenyt rendezett jobb- és baloldal, az összehívás dicsőségéért, az egyiknek sikerült, de a másiknak is: Szerdán meglesz a törvényhatósági bizottság ülése', amelyet a gazdasági helyzetre való tekintettel sürgettek ki a pártok. Az ülésen fcbszélni fognak, lesz több szónok úgy a jobb-, mint a baloldalról — mert a verseny nem merült ki az összehívásnál, a nagyérdemű közönséget beszédekkel is szórakoztatni kell — aztán ... Aztán nem lesz semmi. Azaz: lesz, ami eddig volt, gazdasági nyomor, leépítés, deficit, munkanélküliség, időelőtti tél, sírás és fogaknak további csikorgatása. A „panem et circenses“-ből csak a cirkusz marad, kenyeret úgysem tudnak adni a tömegnek, melynek tapsaira vágynak. Nem akarjuk ezzel kétségbe vonni a közgyűlés jóhiszeműségét. Nem állítjuk, hogy nem szeretne komolyan segíteni azon, amin nem tud, mert nem alkalmas rá. A közgyűlésen elhangzanak majd szavak, aztán újra szavak, de tettekké a szándékok soha nem érlelődhetnek, mert hiszen akármit akar, vagy csinál is a közgyűlés, — nincs hatásköre és nincs hatalma, csak szavai vannak. A hatalom a kormányé, a mindenható belügyminiszteré, aki törvényileg gondoskodott arról, hogy a közgyűlés szavai szavak maradjanak és az indítványok öinna- gukban hordják haláluk csiráját. Az a kormányrendszer, melynek alapítója és kitalálója Bethlen István volt, megkapta a bírálatot Teleszky Jánostól az elmúlt héten. Teleszky rákényszerítette a sírkövet a Bethlen- kormány tetemeire, de hiába tudja a közvélemény, hogy soha bűnösebb gazdálkodás nem folyt ebben az országban, mint Bethlenék alatt, hiába eszmél rá az elkábított köztudat arra, hogy ami eddig történt, az Isten csapása volt: a fővárost tálcán szállították a Betlilen-rend- szernek azok, akik most nagy hirtelenséggel átvették az ellenzék szerepét és programját. A főváros tehetetlen báb a kormánypártok jóvoltából. A Bethlen-rendszer egyszersmindenkorra meghalt, el is temették és sírkövet is állítottak neki. Senki sem siratja, csak a főváros, amely, mint a hű élettárs, ráhanyatlig a sírhalomra és meghal az utána való bánatában, mert — nem tehet egyebet. A városházán még a Bethlen-éra uralkodik. Az országos politikából szerencsésen kikapcsolták a bethlenizmust, olymódon, hogy a pártot, sőt: a Pártot — félretették, a parlamentet pedig nem hívják össze, hanem a 33-as bizottság intézi az ország sorsát, amely semmikép sem azonos az Egységespárttal. A főváros törvény- hozásában ez lehetetlen. A főváros még a beth- lenizmus dacos életét éli, nem változott semmi és senki, ugyanazok vannak az élen, akik voltak. Akik felelősek lennének minden bajért és keserűségért, azok vádolnak és ágálnak, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. A szerdai közgyűlésnek lesz egy jellemzője: nem lesz ott más, csak ellenzék. Ellenzék lesz a jobboldal, a közép és — talán a legcsendesebb — a tényleges ellenzék, amely előre látta a bajokat. A két kormányzópárt csodálatosan támadja önmagát, önmaga múltját és felelőssé teszi a múltak bűneiért... Vájjon kit? ... Valakiket, ismeretleneket: a légüres teret. A kereszténypárt legutóbbi gyűlése a legjellemzőbb errenézve, ahol a szónokok ilyeneket mondtak dühös ellenzékiséggel, hogy. „ki kell irtani az összes Folkusházyakat!“ — mintha nem ez a párt szülte volna őket. Most megtagadják múltjukat, azt hiszik, hogy csecsemőgyilkossággal eltüntethetik bűneik nyomát. Tehát szavak és újból szavak. Hangosak, még hangosabbak, nehogy valakinek eszébe jusson a múlt firtatása. De a múlt itt van és tetemre hív: a kiterített fővárosi polgárság teteméhez, amely nemi vádol, de hangja mégis túlhallik minden síp-dobon, mellyel el akarják tüntetni a néma vádló szavát. Sándor Páí lemondott bizottsági tagságáról Eltolódások a pártok számarányában — Rassaynak 20 tagú pártja lesz, a demokratáknak 11 Sándor Pál országgyűlési képviselő, akit Rassay Károly legodaadóbb és legértékesebb hívei egyikének ismernek, levélben bejelentette a főváros igazolóválasztmányának, hogy törvényhatósági bizottsági tagságáról lemond. Ez a. lemondás nem lepi meg azokat, akik Sándor Pálnak álláspontját és Rassay Károlyhoz való őszinte barátságát ismerik. Sándor Pál legutóbb azért vállalt jelöltséget Rassay listáján, hogy a hozzá való tartozandóságát demonstrálja, de már akkor elhatározott dolog volt, hogy Sándor Pál a legelső alkalommal átengedi helyét a pártlistán utána következő póttagnak. így cselekedett Sándor Pál már 1925- ben is, amikor megválasztása után rövid időre bizottsági tagságáról lemondott. Sándor Pál helyére most Párkány Frigyes dr. ügyvéd kerül, akit kitűnő kvalitásai a főváros előkelő társadalmának egyik legnépszerűbb tagjává tettek. A főváros elnöivi iig^ osztálya most készíti a főváros törvényhatósági bizottságának végleges névjegyzékét pártok és a bizottsági tagok pártállása szerint. Ez a készülő névjegyzék rendkívül érdekes eltolódás képét fogja mulatni a pártoknak számaránya tekintetében. Tudvalevő ugyanis, hogy a múlt évi decemberi választások eredményeképpen a demokraták Bródy és Pakots vezetésével 16 mandátumot kaptak, míg Rassay pártjának csak 14 mandátum jutott. Bar ács Marcell örökös tagsága biztosította a Rassay-pártnak a 15-ik, a zuglói pótválasztáson pedig Zimmermann Dezsőé a 16-ik mandátumot. Áz idők során azonban Bródy Ernő és Pakots József kiléptek a deinokratapárthól és beléptek Rassay pártjába, ugyanakkor Nagy Lajos demokrata bizottsági tag belépett a kormánypártba, A két párt közötti számarány szerint tehát Rassay pártjának most 18 tagja van, a demokratáknak viszont csak 13. Minthogy pedig csaknem befejezett dolog, hogy Hann Arnold és Vörösváry Miklós követik Bródyt és Pakotsot, ) Rassay pártja 20 taggal lesz képviselve a köz- I gyűlésen a demokraták 11 tagéi pártjával 1 szemben. Friedrich István nyilatkozik a Független Budapest-nek a Wolff-pártiak ellenzéki mozgalmáról Ez az ellenzékieskedés a csata elvesztését jelenti“ — Nem engedjük elterelni a figyelmet arrél a felelősségről, amellyel a főváros háztartásának csődjéért tartoznak A Keresztény Községi Párt múlt» heti értekezletén élesen ellenzéki felszólalások hangzottak el. Várospolitikai körökben ehhez a kereszténypárti ellenzéki mozgolódáshoz messzemenő következményeket fűztek. Egyesek szerint palotaforradalom előjelei láthatók a Keresztény Községi Párt kebelében, mások viszont érthetetlennek tartják, hogy éppen a pártnak a tagjai kezdenek ellenzékieskedni, amely párt tíz esztendő óta uralkodik a városházán. Az ellenzéki kereszténypártiak már esztendőkkel ezelőtt kiváltak Wolff Károly pártjából és Friedrich István vezérletével külön ellenzéki kereszténypártot alakítottak. A Wolff-pártiak ellenzék kieskedóséről érdekesnek tartottuk megkérdezni Friedrich István véleményét. Aziránt érdeklődtünk, hogy Friedlich Istváil miképpen ítéli meg a Wolff-párti bizottsági tagok ellenzéki mozgolódását és azt is megkérdeztük, hogy lát-e kivezető utat a főváros mai gazdasági válságából. Friedrich István a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának; — Mindenesetre furcsa látvány, amikor egy többségi párt ellenzékieskedik. A városházán több, mint tíz esztendő óta a két többségi párt kezében van minden hatalom. Őket terheli kizárólagosan minden felelősség. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az új fővárosi törvény minden hatalmat a két pártvezér kezébe koncentrált. Az érdekeltségi és az örökös tagok révén ez a két párt, amely a választásokból mint kisebbségi párt került ki, nagy mammut-többséggé hízott fel. Az élj fővárosi törvénynek minden egyes intézkedése az ő hatalmuk öregbítését célozza. Mi tehát most, amikor ők az ellenzékieskedés héirjait pengetik, nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy az ő ellenzékieskedésük a csata elvesztésének beismerését jelenti. — Belátom, hogy a két többségi párt a városházán fatális helyzetbe került, A tanácsban is övék a többség. Megmutathatták volna az elmúlt egy esztendő alatt is, hogy képesek-e sorsdöntő cselekedetekre. Nemcsak ilyesmire nem képesek, hanem arra is képtelenek, hogy egyáltalán valamit cselekedjenek. Esztendők hosszéi során át semmit sem csináltak. A közgyűlést is cs,ak néha-néha hívták össze, amikor pedig ellenzéki követelésre mégis csak sor került a közgyűlés összehívására, akkor ők az élj ügyrendre való hivatkozással egykét felszólalás után véget-vetettek minden komoly vitának. Valósággal „kivételes állapotot“ teremtettek a városháza körül, lehetetlenné tettek minden ellenzéki megmozdulást, most pedig, amikor ennek az egész stratégiának jelentkeznek a tragikus következményei, megirigyelik a mi szerepünket. — Ők az ellenzékieskedést természetesen úgy képzelik, hogy azért továbbra is kezükben tarthatják a hatalmat. A parlamenti egységes- párttól 'tanulták ezt. A parlamentben ennek a taktikának teljes politikai válság lett a következménye. Ugyanez fog bekövetkezni a városházán is.
