Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-19 / 33. szám
HUSZONHATODIK évfolyam 1931 augusztus 19 33. szám Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Telefon: József 345*82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45470 Európa és a Szent István hét István király napja elsősorban vallási ünnep. Egyházi jelentősége mellett azonban az utóbbi években egyre nagyobbodik az ünnep gazdasági fontossága is és hovatovább Budapest főváros külön ünnepévé emelkedik ez a nap. Az egyházi manifesztáció hagyományos múltját Ripka Ferenc főpolgármester szerencsés kézzel tetézte a jelenleg legfontosabb gazdasági problémájának, az idegenforgalom emelésének gondolatával és ez a társulás beláthatatlan perspektívát nyitott meg a főváros Szent István-hete számára. Ripka kezdeményezése tehát Szent Ist- ván-hetet csinált a Szent István -napból. Nagy eredmény, nem szabad lebecsülni. Igaz, hogy még kicsit primitív, az íze félig- meddig még balkáni, de nem féltjük: a magéi van vetve, ki is csírázott már és valamikor dús kalászt fog teremni a főváros idegenforgalma részére. Lesz idő, talán már nem is sokára, amikor az ökörsütés nemzeti jelentősége másodrangúvá degradálódik és találunk kulturáltabb és európai értelemben Vonzóbb attrakciókat is, mint azok, amelyek az eddigi ünnepek legfőbb eseményei. Ehhez azonban meg kell érteni az idők hívását, a kor szellemét. Lesznek talán emberek, — egészen jó- hiszeműek és becsületesek — akik rossznéven veszik, hogy bele mertünk bocsátkozni az ökörsütés bírálatába, mert, mint azt már többízben olvashattuk, ősi magyar intézményről van szó, melyet ennélfogva tisztelnünk kell. Még ma is vannak, akik úgy érzik, hogy egy szép cifra káromkodás hívóbb kifejezője a nemzeti léleknek, mint bármilyen irodalmi formában megnyilatkozó sóhajtás és büszkék arra a nemzeti tehetségre, amely a káromkodásban nyilvánul meg. Aki nem látja és nem érzi a káromkodásban és ökörsütésben a nemzeti lelket, az hazaáruló, de legalábbis nemzetgyalázó. Vidéken járva, megkérdezte tőlünk egy jóízű öregúr: „Mondd, öcsém, szoktál káromkodni?“ Hebegve, pirulva ismertük be, hogy ... izé ... hát... Nemigen“, mire meg is kaptuk a választ, hogy: „Akkor nem is vagy igazi magyar ember.“ Amíg ökörsütés és káromkodás az igaz magyarság, addig Ist- • ván királyunk ünnepe sem lehet azzá, aminek lennie kell. Aminek például — István királyunk avatná, ha élne. Szent István igazi nagyságát a magyarság történetében nem az a tény jelenti, hogy helyet kapott a szentek közt. A magyarság legfőbb nemzeti ideáljává nem apostoli tevékenysége tette, hanem államalkotó munkája, mellyel megmentette a magyarságot a húnok és avarok sorsától. Az, hogy behozta Európát a Duna-Tisza közére, a nyugati kultúrát az ökörsütés és káromkodás helyébe. A Szent István-hét akkor lesz méltó Szent István ki- rályhoz, ha a magyar kultúra nagy hetévé emeljük, ha azt mutatjuk be, mennyire Európa lett a négy folyó és a hármas halom országa. Nem az kell, ami most van. Nem, nem és százszor nem. Kultúrát, magyar kultúrát adjunk Európának, amely nekünk nyugati kultúrát adott! A magyar műveltség gyönyörű virágaival kell ékesítenünk a szent király emlékét, mert csak ezzel tisztelhetjük kellő módon. Emellett az se megvetendő szempont, hogy csak ilyen eszközökkel lehet Budapestre hozni a külföldet és ezzel Budapest idegenforgalmát megalapozni. Ha érdekes és egyéni magyar kultúrát talál itt, akkor eljön, egyébként pedig megáll Bécs- nél és nem megy tovább. A „nemzeti ünnep“ nálunk sokáig azt jelentette, hogy nemzetiszínű rakétákat és nemzetiszínű frázisokat puffogtatunk a levegőbe. Az 1914 óta ránkszakadt szörnyű idők megtanítottak bennünket arra, hogy komolyabbakká kell lennünk. Ma még nem tudtuk azt elérni. Társadalmi, politikai és erkölcsi felfogásunk még nem egészen Európa és amíg nem lesz teljesen azzá, addig nincs befejezve Szent István munkája, melyet nekünk kell teljessé tennünk. Nekünk, akiknek az a feladat jutott, hogy másodszor alapítsuk meg Szent István birodalmát, melyet könnyelmű kézzel, ázsiai fatalizmusunk miatt vesztettünk el és elvesztettük azért, mert nem értettük meg Szent István tanítását. Lamotte Károly pénzügyi t nyilatkozik a Független Budapestnek a főváros súlyos gondjairól 71 legszigorúbb takarékos kodással sem sikerült még eltüntetni a deficit it a készülő költségvetésből — 71 bevételek állandóan eső tendenciát mutatnak 71 túlzott takarékosság hátrányai Végleg elejtették az Rókus tervét Lamotte tanácsnok tervei a deficit eltüntetésére A főváros pénzügyi ügyosztályában két hét óta szakadatlanul folyik a főváros jövőévi 'költségvetésének összeállítása, illetve az ügyosztályok által készített költségvetési előirányzatok revideálasa. A Független Budapest legutóbbi két számában pontos és kimerítő tudósítást adtunk a költségvetési munkálatok alakulásáról. Megírtuk, hogy az ügyosztályok költségvetési előirányzatainak az összesítésekor húszmillió pengős deficit mutatkozott. A pénzügyi ügyosztályra há- mit a feladat, hogy ezt a húszmil- Lamotte Károly hó pengős deficitet a költségvetésből eltüntesse és az egyensúlyt biztosítsa. Hogy mennyire nehéz feladat ez, — most, a legutóbbi napokban derült ki teljes valóságában. A deficit- eltüntetésének két módja van: a kiadások csökkentése és a bevételek fokozása. Mind a két irányban elháríthatatlan akadályokkal találkozik a pénzügyi ügyosztály. Nem túlozunk, amikor megállapítjuk, hogy a főváros vezetősége súlyos gondokkal küzd. A kitűzött célt: a költségvetés deficitmentességét minden körülmények között el kell érni. Lamotte Károly dr., a főváros pénzügyminisztere lankadatlan eréllyel harcol e kitűzött cél eléréséért. Kész tervei vannak arra az esetre, ha a tleficitet a kiadásoknak teljes leszorításával sem sikerülne kiküszöbölni. E tervek feleit azonban véglegesen csak a fővárosi pártok veztőinek a grémiuma: a törvényhatósági tanács hivatott dönteni. Lamotte pénzügyi tanácsnok nyilatkozata a költségvetési munkálatokról Ezekről a súlyos gondokról hosszabb beszélgetést folytattunk Lamotte Károly dr. pénzügyi tanácsnokkal. Mindenekelőtt aziránt érdeklődtünk, hogy miként alakulnak a pénzügyi ügyosztály költségvetési munkálatai. Felvetettük a kérdést: van-e remény a deficit rémének eltávolítására. Lamotte Károly dr. a következőket mondotta a Füg geilen Budapest munkatársának: • — Ha teljes őszinteséggel kell nyilatkoznom, akkor nem mulaszthatom el, hogy emlékeztessek orra a küzdelemre, amelyet a takarékossági szempontok érvényesítése érdekében károm éven át folytattam. Minden egyes esztendőben — a legutóbbi bárom költségvetés összeállítása során — megismétlődő harcaim voltak különböző követelésekkel szemben. Rólam tehát nem lehet állítani, hogy a takarékossági szempontokat nem: volnék hajlandó a végsőkig érvényesíteni. Meg kell azonban állapítanom, hogy a takarékosság terén sem lehet túlzásba menni. Intézményeket nem boríthatunk fel a, fenntartási költségek olyan arányú megszorításával, hogy ez a túlzásba menő takarékosság az intézmény működését veszélyeztesse. I)e az ilyen takarékosság egyébként is káros. A takarékosság fogalmát hamisítanák meg, ha olyan túlzásokra ragadtatnánk magunkat, hogy a dologi és karbantartási költségeknél elért túlzott megtakarítások kedvéért elhanyagolásra, összeomlásra ítélnének egyes fővárosi intézményeket és vagyontárgyakul. Takarékoskodni okosan kell! Okosan pedig csak úgy takarékoskodunk, ha a takarékosság nem sérti a közérdeket — Annyi azonban bizonyos, hogy új beruházási tervek végrehajtására nem gondolhatunk, A karbantartási munkálatok fedezetét be kell állítani minden körülmények között a költségvetésbe, sőt lesznek beruházások is, ezek azonban nem új tervek végrehajtását jelentik, hanem olyan beruházások lesznek, amelyek rendszeresen évről-évre egyformán megismétlődnek, Értem ezalatt például az útépítéseket. A fővárosnak amellett, hogy a meglevő utakat karbantartja, új utakat is kell állandóan építenie. Hangsúlyozom tehát, hogy a költségvetés kiadási oldalán sem vihetjük túlzásba a takarékossági szempontok érvényesítését. Nem küszöbölhetjük ki azokat a tételeket, amelyek dologi kiadásokra, karbantartási költségek fedezésére vonatkoznak. Nyilvánvaló tehát, hogy a kiadási oldalon egyes tételek megszorításánál meg van kötve a kezünk, csak bizonyos határig mehetünk el, azontúl nem törölhetünk.
