Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1931-05-27 / 21. szám

Budapest, 1931. május 27, Független Budapest CSÜTÖRTÖK M HÉT i/rrvn -4 közigazgatási bíróság mcgsem- 1\EUU misít ette a XIV. kerületi válasz­tás eredményét és ezzel egyúttal megsemmisí­tette egyes választási elnökök raktáron levő trükkjeit is. Ezeknek az elnököknek nem elég az a sok handicap, amelyet a fővárosi törvény rak az ellenzékre, keveslik azt a kisemmizést, amely a kerületi beosztás alapján a többséget már a priori minoritássá degradálja, keveslik a böleltarendszernek a kormánypártokra áldásos előnyeit, keveslik a többi intézkedést is, melye­ket várospolitikai Edisonok találtak ki zseniá­lis ösztönnel, az ellenzék megtizedelésére. Saj­nos: az új fővárosi törvényt nem áll módjában >n eg semmisítenie a független bíróságnak, pe­dig ha módja lenne rá, kétségtelenül halálra ítélné. így most arra a kérlelhetetlen bíróra vár a kivégzés, amely feltétlen biztonsággal ítél: az időre. Ez a bíró már meg is kezdte a. működését és rövidesen meghozza az ítéletet. C/ KDÍA A A negyedévi, statisztikai ada- tok, melyeket most tettek közzé, megdöbbentő és frappáns választ adnak az állandó optimizmus-injekciókra. „Optimizmust, optimizmust!'1' — kiáltják a kor mány párti cso­dád óktor ok és erre jön a statisztika, elmondja, hogy minden hanyatlik, pusztul, csökken, nincs reménység és minden pénzügyminiszteri w.?- kerlizmust túlharsogva kiáltja fülünkbe apesz- szimizmust. Tessék választani, kinek higyjünk: az egységespárti csodadoktoroknak-c, vagy a rideg számoknak? Sajnos: a csodadoktorok hiába kábítják fejünket Zeileis-varázsbóljuk­kal, mikor a számok mást mondanak, mint ők... Az „új“ üzemigaz­gatóságokat m eg vá­lasztották és csodák csodája: feltámadnak a ha­lottak, megkerülnek az elveszettek. Az úgyne­vezett választás nem volt egyéb, mint a régi névsornál: újból tudó lenyom tatása. Csak for­mai választás volt — mondják a városházán —, ősszel lesz az igazi. Felvetődik önkénytelenül a kérdés: nincs-e ez a nagy formalizmus összefüg­gésben az országos választásokkal? Nem azért holasztottá-k-e őszre az üzemigazgatói állások végleges betöltését, mert most, a választások előtt nem időszerű dolog a közvéleményt üzem­igazgatósági honoráriumok megállapításával botránkoztatni? Mindenesetre feltűnő ez a fur­csa választás. Különös közjáték ... PFNTFK Novellával akarnak segíteni a íLli 1L1V fővárosi törvényen. Azt képze­lik, hogy foldozgatással használhatóvá teszik az új ruhát, amely visélhetetlen. Nincs az a no­vella, amely a rosszból jót csinálhatna, de — természetsesen -- ezt. nem hiszik el, mert a tör­vény politikai része remekmű — az ő szempont­jukból nézve. Az, hogy az adminisztráció esődbe került, nem fontos: majd csak lesz valahogy — mondják — úgy még sohasem volt, hogy vala­hogy ne lett volna. A főtisztviselőket egyszerű végrehajtó közegekké degradálta a törvény. Azok a. város vezetők, akik tüdejét, szí vét, agyát és vérkeringését alkotják az adminisztrációnak, nem tudják, mi történik a városházán, nem avatják be őket a városvezetésbe. Újfajta titkos­ság ez, melynek értelme nincs a köz szempont­jából, de annál inkább az uralkodó pártokéból: az ő hatalmukat növeli, ha kezükben fut össze minden szál és nem a főtisztviselőkében. Elér­ték, amit akartak: soha olyan fejetlen össze­visszaság nem volt a. városházán, mint most. Fötisztviselői értekezletek lesznek, hogy az ügy­osztályvezetők is értesüljenek a dől gokról? Mi­nek? Elég lenne talán, ha megismételnék azt a bizonyos polgármesteri rendeletet, amely újság­olvasásra kötelezi a tanácsnokokat és •főtiszt­viselőket, megtudhatják, az újságokból is, mi történt a városházán. Igen így, a múlt időben: „történt“. Mert hogy mi „fog“ történni, ahhoz nincs közük, az az uralmi pártok privát ügye. Q 7 fA IVí R A TT Ál törvényhatósági tanács i ügyrendje elkészült, van benne minden, ami szem-szájnak ingere: csodá­latosan szigorú klót űr, széksértési, rendzava­rási paragrafusok, rendőri kivezetés, mandá- tumfosztás és egyéb földi jó: kétségtelenül azért, hogy a kormányzópártok ne okvetetien- kedhéssenek a kisebbség rovására. Valamikor olvashattunk teoretikus fejtegetéseket ilyen címmel: „A kisebbség joga“. Az új ügyrend most paragrafusokba szedte ezeket a jogokat. A kisebbségnek, ezentúl joga lesz hallgatni, fizetni, a tanácskozási termet elhagyni, mandá­tumát levetni, sőt szabad közben nagyokat nyelni is. Az új ügyrend biztosítja, a tanács­kozási rendet, nem lesz baj a. kisközgyűlésen! Folytatása ez az ügyrend a fővárosi törvény­nek, most csak arra vagyunk kíváncsiak, mi­lyen tesz a. legközelebbi folytatás?!... FIFTFÖ Húsz százalékkal csökkent Buda- 1 1 1 w pest idegenforgalma ebben az év­ben és ez a 20% a vidék és a megszállt területek magyarságából kerül ki. Vidékről nyolcezerrel kevesebb ember érkezeit Budapestre, mint a mull esztendő első negyedében, valószínűleg (’■ért, mert nem érdekelte őket Budapest. Sze­rencse a szerencsétlenségben: a kormány vá­lasztásokat írt ki és <i. vidéki jelölteknél: fel f lit jönniük Festre, m.egtanácskozni a dolgot a központtal. így gondoskodik a kormán g d, fő­város > idegenforgalmáról, arról, hogy az idei forgatom mégis felülmúlja a tavalyit.,. Első lépes a fürdőváros fele \ Rudasfürdő reneszánsza — Szendu tanácsnok nagyszabású tervei alapján átépitíh a Rudasfürdőt és körnuékét Szendy Károly Ä főváros mai nehéz pénzügyi helyzetében nem lehet nagykoncepciójú, kivitelre megérett terveket várni, mert egészen nyilvánvaló, hogy a nagy tervek ebben a pénzte­len világban mint a kártyavá­rak omlanak össze. Ép ezért el­ismerésre méltó az a nagy igye­kezet és ambíció, melyet Szendy Károly tanácselnök, a város- gazdasági ügyosztály új veze­tője fejt ki, hogy új működési területén a mai nehéz körülmé­nyed közt is üdvösét és érté­keset produkáljon. Szendy Ká­roly tanácsnok olyan munká­hoz fogott hozzá, amellyel már sokan kísérleteztek, de amely mindig csak terv és kezdeményezést maradt. A Rudas-fürdő modern átépítését és a budai Erzsébet-hídfő átrendezését tűzte ki feladatául és egészen bizonyosra vesz- sziik, hogy amit Szendy tanácsnok elhatározott, azt meg is valósítja. Á Rudas-fürdő és környé­kének átépítése beleilleszkedik a fürdőváros- qondolat megvalósításának keretébe, úgyhogy ez az elhatározás már ebből a szempontból is örömet kelt. Beszéltünk Szendy Károly tanácsnokkal az érdekes ügyről, aki nagy vonásokban a kö­vetkezőkép ismertette terveit a Független Budapest munkatársának: — Nem új gondolatot vetettem felszínre, amikor a Rudas-fürdő korszerű átépítését és a környék sokat sürgetett rendezését közeli pro­gramul tűztem ki. Ezzel a kérdéssel már előt­tem' is sokan foglalkoztak, de különböző nehéz­ségek miatt eddig nem sikerült a terveket meg­valósítani. Én nicest megkísérlem, az akadályok, elsősorban a pénzügyi nehézségek leküzdését, és bízom abban, hogy fáradozásom sikeres lesz. Kevés pénzzel szépet, kielégítőt akarok produkálni, és ha ez a szükséges kevés pénz sem fog egyszerre rendelkezésemre állani, ak­kor sem hátrálok meg, hanem részletenként hajtom végre tervemet. — Körülbelül 800.000—1,000.000 pengőre van szükség, hogy az elgondolásunk testet öltsön. Mindenek­előtt eltüntetjük a föld színéről a Rudas-fürdő gépházát és az igazgatósági épületet. Az új kazánházat, amelyet füstmentes koksztüzelésre alkalmas kazánokkal fogunk felszerelni, a fürdő alagsorában rendezzük be, míg az igaz­gatóság részére a Dunaparton levő két épület közt létesítünk helyiségeket. Ezek a munkák mindössze 200.000 pengőbe kerülnének, és a jövőévi költségvetésbe a fedezetet minden kö­rülmények közt előirányozzuk, úgyhogy ez a munka esetleg egy félév múlva már meg is indulhat. — További terveink a Rudas-fürdő épületé­nek külső és belső modernizálására vonatkoz­nak. Belülről kényelmesebbé, kívülről szebbé akarjuk tenni a fürdőt, amelyre nagy szerep vár Budapest fürdőváros életében. Elhatároz­tuk azt is, hogy a Hungária-forrás ivócsarnokát meg­nagyobbítjuk, és itt kúrszalont létesí­tünk. Ezt a kerületet teljes egészében parkozzuk. A fürdővendégek zavartalan nyugalma érdeké­ben múlhatatlanul szükséges, hogy a villamos vágányokat legalább a Gellérthegy alatti for­rások mellől sürgősen eltüntessük. A megoldás az lenne, hogy az Erzsébet-hídról Pestről jövet a villamosok — azok is, amelyek a (.feliért tér felé közlekednek —■ a Döbrentei tér felé kanya­rodnának és a Döbrentei tér megkerülésével az Erzsébet-hícl alati a Gellért rakpart kocsiút jóin haladnának tovább. A vágányok áthelyezésével a gellérthegyi források jobb kiaknázására is új lehetőség kínálkozna és bővebb vízhozamra lenne kilátás. Legértékesebb forrásunk, a Rá- kóczi-fórrás, mast meg sem közelíthető, mert a villamosvágányok alatt van, tehát hozzáfér­hetetlen. Ez az értékes forrás majdnem el van dugaszolva, mert a villamossínek miatt lehe­tetlen a tisztítása. Amint a villamost innen ki­telepítjük, lehetővé válik ennek a forrásnak a megközelítése és kitisztítása is, miáltal sokkal több vizet kaphatnánk, és ezt a nagy rádióak­tivitású forrásvizet is bevezetnénk az ivócsar­nokba. — Az összes munkálatok, mint megemlítet­tem, maximálisan egymilliót igényelnének, ter­mészetesen ebbe nincs beleszámítva a villamos áthelyezése, amelynek költségét a BSzKRt-nak kell vállalnia. Ha a költségeket nem tudnám egyszerre megszerezni, úgy 2—3 évi részletben okvetlen előterem­tem, mert idegenforgalmi, városrendezési és köz­egészségügyi szempontból egyaránt nagy érde­kek fűződnek a megvalósításhoz. Bízom abban, hogy ehhez a szándékomhoz az összes illetékes 1p7ivpy.olö t. is: plnvpvpin Ez év végén lejár a főváros egyik függőkölcsöne, amit hazai bankoktól vett fel az üzemi beruházások végrehajtásának a céljaira. A teljes összeg 8 millió dollár volt, ennek egyik része ez év végén, másik része jövőévi június 30-án jár le. Fölmerül tehát a kérdés, hogy a főváros miként óhajtja rendezni függőkölcsöneit. A legilletékesebb helyről a következő érdekes felvilágosításokat kap­tuk: — A főváros -eredetileg úgy tervezte, hogy függőkölcsöneit a felveendő nagy kül­földi beruházókölcsönből fizeti vissza és pe­dig még ebben az esztendőben. A főváros vezetősége ugyanis bizonyosra vette, hogy 1931. év folyamán feltétlenül sor kerül en­nek a nagy külföldi béruházókölcsönnek a, felvételére annál is inkább, mert hiszen eb­ből a nagy kölcsönből meg lehetne indítani nagy óbba,rányú közmunkákat és ugyan­akkor mód nyílnék a függőkölesönök vissza­fizetésére is. A nemzetközi pénzpiacon azon­ban sokáig kedvezőtlen volt a helyzet. Ilyen körülmények között, — bár a főváros kapott több ajánla­tot —, nem lehetett nagyobb külföldi kölcsön felvételére gondolni. Most mutatkozik némi javulás, de ez nem mondhat/) sem jelentősnek, sem tartósnak. A főváros ugyanis csak hosszúlejáratú, ked­vező feltételű kölcsön felvételére gondolhat. Rövidlejáratú hitelek nagy mennyiségben és kedvező feltételek mellett állanak rendelke­zésre. A főváros tehát nem tehet mást: újabb rövidlejáratú hitelt vesz igénybe a függőkölcsönök rendezésére. Végeredmény­ben tehát a főváros a lejárat előtt prolongálni fogja függőkölcsöneit és pedig előre­láthatóan ugyanazoknál a pénzinté­zeteknél, amelyeknél a függőkölcsönt eredetileg igénybevette. A városházán egyébként megtudtuk, hogy egy külföldi tőkecsoport meleg érdeklődést tanúsít a. fürdőváros-koncepció iránt. Konkrét ajánlat érkezett Sipőcz Jenő polgár­mesterhez, de az ajánlatban foglalt feltételek­ről a nyilvánosságot egyelőre nem lehet, tájé­koztatni. Érdeklődtünk a városházán aziránt is, hogy u belügyminiszter költségvetési leiratá­ból) foglalt rendelkezéseknek megfelelően készül-e az évi költségvetés revíziója. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a főváros pénzügyi ügyosztálya már végre is hajtotta a belügyminiszter által kívánt változtatásokat. A változtatásokul minden ügyosztály maga hajtotta végre költségvetésében, a pénzügyi ügyosztály aztán elvégezte az egyeztetés mun­káját. A főváros prolongálja függőkölcsöneit Elkészült a főváros 1931. évi revideált költségvetése — Külföldi pénzcsoport érdekiődik a fürdőváros-koncepció iránt

Next

/
Thumbnails
Contents