Független Budapest, 1931 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-14 / 2. szám
Budapest, 1931 január 14. Független Budapest Sclfovszhg Belő belügyminiszter nem akarja ióváhagijni a három tanácsnoki állás megszervezései, mert az adminisztráció szerinte túl van méretezve Ripha főpolgármester tárgyalása a belügyminiszterrel — Sipocz polgármester és Gallina tanácsnok e héten úibál megkísérlik a belügyminisztert íobb belátásra birni — Még a tiszí újítás előtt dönt a belügyminiszter a harmadik alpolgármesteri állás megszervezésének jóváhagyásáról A fővárosi tiszt újítást megelőző izgalmakat legnagyobb részben az a bizonytalanság okozza, amely a harmadik alpolgármesteri állás és a három új tanácsnoki állás megszervezésének belügyminiszteri jóváhagyása körül tapasztalható. Scitovszky Béla belügyminiszter még nem nyilatkozott sem az új alpolgármesteri, sem az új tanácsnoki állások megszervezésének engedélyezéséről, de nem döntött még a tanácsválasztási szabályrendelet jóváhagyásáról sem. A városházán híre járt, hogy a belügyminiszteri döntés csak a tiszt újítás után történik és ennek a halasztásnak a célja az, hogy a tisztújításkor kétségkívül bekövetkezhető sérelmeket az új állások betöltésénél orvosolni lehessen. Ez a hír. 'amit a városházán a legutóbbi napokban konkrét formában terjesztettek, nem felel meg a valóságnak. A Független Budapest munkatársa ugyanis Scitovszky Béla belügyminiszter köz- vetlen környezetéből a következőket tudta meg: — A belügyminiszter úr foglalkozott már a harmadik (dpolgármesteri és a három új tanácsnoki állás megszervezésének a kérdésével. A döntés még a tiszíújítás előtt feltétlenül megtörténik. A harmadik alpolgármesteri állás megszervezését a belügyminiszter jóváhagyja, a három új tanácsnoki állás megszeryezésé- ről pedig a jövő hét folyamán fog dönteni. A belügyminiszter ugyanis, mielőtt a tanácsnoki állások szaporításáról határozna, részletes jelentést kér a városházi adminisztráció jelenlegi - helyzetéről Sipocz Jenő polgármestertől. Scitovszky Béla belügyminiszternek a városházi adminisztrációról alkotott véleménye szerint a főváros igazgatásában bizonyos túldimcnzionálás állapítható meg. Ez azt jelenti, hogy a belügyminiszternek az új állások megszervezésével kapcsolatosan aggodalmai vannak. Ezek eloszlatása céljából Sipocz Jenő polgármester és Gallina Frigyes tanácsnok még ezen a héten felkeresik a belügyminisztert, hogy őt e tekintetben felvilágosítsák. E felvilágosítások eredményétől függ azután, hogy a belügyminiszter a beírom tanácsnoki állás megszervezését jóváhagyja-e. A döntés azonban még a tiszt- ' újítás előtt mindenesetre megtörténik. Ez az információ, amelyet teljesen megbízható helyről kaptunk, azt. jelenti, hogy a belügyminiszter sokalja a városházi tisztviselők számát. A főváros igazgatásának a területe a legutóbbi időben erősen kiszélesedett, nagy mértékben emelkedett azoknak az új feladatoknak a száma is, amelyek újabban a főváros adminisztrációjára háramlóitok át. Sipocz polgármesternek és Gallina tanácsnoknak nem lesz tehát nehéz dolga, amikor a belügyminisztert véleményének a megváltoztatására kell rábírni. Más oldalról, de teljesen beavatott helyen kapott értesülésünk szerint liipka Ferenc főpolgármester a kormánnyal folytatott tárgyalásai során már megbeszélést folytatott ezekről a kérdésekről is és ugyancsak a hivatalszaporítás szükségességét hangoztatta. A főpolgármester is kifeválik a harc az alkalmazottak között. Köztudomású. hogy a villamosvasúti alkalmazottak sorában nagy politikai agitáció is folyik és a sokezer főnyi munkást és alkalmazottat úgy a keresztényszocialisták, mint a szociáldemokraták igyekeznek a maguk táborának megnyerni. Eddig a keresztényszocialisták uralták a helyzetet, de újabban a szociáldemokrata agitáció mind nagyobb sikereket ér el és ennek a két szélsőséges politikai iránynak a harca teljesen megbontja az alkalmazottak nyugalmát. Nemrégen választották meg a BSzKRt kebelében működő fegyelmi bizottságokat. Ennek során kivétel nélkül szociáldemokratákat választottak be és a keresztényszocialista tagok mind kibuktak. 3 jezte azt a reményét, hogy még január vége előtt a belügyminiszter megküldi leiratát a fővároshoz és hozzájárul 3 új ügyosztály felállításához, továbbá, a harmadik alpolgármesteri állás és a megszaporodott 3 új ügyosztály vezetői állás szervezéséhez. Ezt a rendelkezést a vezetőpártok is helyeslik, már csak azért is, mert ezidőszerint közöttük az a vélemény alakult ki, hogy a tisztújítás során lehetőleg meg kell tartani a főváros jelenlegi vezetőségét és oktalan kibuktatásokkal nem szabad a fővárosnak új anyagi terheket okozni. Viszont azonban a fiatalabb tisztviselőgárda számos érdemes tagja várja az őt joggal megillető előléptetést, amit az előbb hangoztatott elv éi-vényesiilése mellett csak úgy lehetne biztosítani, ha a fiatalabb tisztviselők részére új állások nyílnak meg. A megszaporított ügyosztályok és egy új alpolgármesteri állás mellett az a lehetőség adva van és ilyenformán sem a szerzett jogok, sem az új igények nem szenvednének sérelmet. Ugyancsak a. törvényhatósági bizottság megalakulása előtt kell döntenie a. belügyminiszternek a törvényhatósági tanács választásáról szóló szabályrendelet ügyében. Ez a. szabályrendelet, amit a közgyűlés egyhangúlag fogadott el, lehetővé teszi, hogy a bizottsági tagok önmagukat is ajánlhassák tanácstagságra. A belügyminiszter — hír szerint — ragaszkodik az eredeti állásponthoz, amely szerint H bizottsági tagnak kell egy-egy listát ajánlania, ebben az esetben egy tanácslista startolásához 39 bizottsági tagra volna szükség. Ebben az irányban is tárgyalások indultak meg. Ha a belügyminiszter ragaszkodik eredeti álláspontjához, akkor a kisebb városházi pártok kooperációra kényszerülnek. Ez is annak a jele, hogy a keresztény szocialista párt elvesztette a talajt a BSzKRt alkalmazottaknál és ezáltal veszélyben van a párt legerősebb fellegvára a fővárosnál. A helyzet ilyen alakulását látja a Keresztény Községi Párt, de belenyugodni nem tud és non akar. Újabb hatalmas agitációba fogott s mindenáron kompromittálni akarja a szociáldemokratákat a munkásságnál. Egyik főbűnéül róják fel a szocialistáknak azt a tényt, hogy megbukott a BSzKRt-t önálló vállalati nyugdíjpénztárának a felállítása. Szerintük a szocialisták gáncsolták el az intézmény megvalósulását, mert az igazgatósági határozat ellen panasszal éltek a. népjóléti miniszterhez, aki az intervenció következtében nem is járult hozzá az önálló betegpénztár felállításához, A harc tehát folyik rendületlenül tovább, a két szélsőséges párt között a legnagyobb fővárosi üzem sokezer alkalmazottjának kegyéért és - támogatásáért. Szociáldemokraták és keresztényszocialisták harca a BSzKRt alkalmazottaiért A szocialisták erősen felnyomultak a BSzKRt-nál A BSzKRt kebeléiben egyre erőteljesebbé „Hát az anyagok?“ (Levél egy számtanácsos barátomhoz) írta: Dr. LACZÓ VIKTOR Igen tisztelt számtanácsos úr! Nagyon köszönöm, hogy elolvasta és észrevételekkel is kísérte korábbi cikkemet, amelyben azt fejtegettem, bogy a. dologi k iadások Tógáimét a modern költségvetésekből törölni kellene. Személyes megtiszteltetésnek veszem, ha a nyugodt olvasásra és elmélkedésre nem igen alkalmas mai korban valaki egy cikkemet elolvassa és azzal nemes vitára is kel, még ha ellenvetése nem is több, mint amit számtanácsos úr mondott. Azt fejtegettem ugyanis, hogy minden kiadás személyi és a rómaiak korában csak azért lehetett dologi kiadásokról is szó, mert akkor a munkás, még a pedagógus is, a dolgot: között szerepelt, ni i nt ad ásóknak-vét eleknek tárgya. Ezt. a fejtegetést azonban röviden és velősen hiányosnak tüntette fel szám- tanácsos úr azzal a sokat mondó kérdéssel, amelyet címül és tárgyul veszek: ..Ildi az anyagok?“ Mert bot azt akarja nemde mondani, hogy bizony pénzt anyagokért is adunk; anyagok értékelése és azok ériekének megtérítése elmén is költünk; laon egészen igaz Irhái, lapig csakis személyi cltenszolgúllalások fejében fiúd tinii. Kneif részletezve a dolgot, sza int a rácsos úr arra mutál rá, bogy amikor szenet, fát, téglát, neszei, homokot, aranyat, vasat, földel, állatni, s/enal; szalmát, búzát, gyapjúi, bőröket, dohányt, ruhát, hazai, üvegei, agyagul, festményt, órát vagy egyéb anyagot és tárgyal veszünk, akkor nemcsak a személyi sud gát Iáiéiul' Ieliáf a niegniiiiikálóiink a munkáját, a'reiulel- kezőkiiek rendelkezését, a fuvarozóknak és raktározóknak mozgató és megőrző kezelését fizetjük meg, liánéin az. anyagól is, amelynek azért van különböző ára, mert különböző az értéke. A homokot azért kapom olcsóbban, mint a színaranyat, mert a homok minden megmunkálástól eltekintve kisebb értékű, mint az arany. (A malterkészítésnél ez azonban nem bizonyos.) A dologi kiadásokban tehát vannak tiszta, minden személyi szolgáltatástól ment, igazán dologi kiadások is. Hát, kedves számtanácsos1 úr, ón ezt makacsul vitatom és tagadom. Meg kell azonban engednie, hogy kissé „élőiről“ kezdjem. Vannak tudniillik bizonyos alapfogalmak, amelyeket előbb tisztáznunk kell, hogy egymást megértsük. Különösen meg kell azt tennünk az érték, a pénz és a tulajdon fogalmával. Vegyünk elő bárom értéket: a cigarettát, a cipőt és a borjúszeletet. Szorosan véve a cigaretta nekem csak abban a néhány pillanatban érték, amikor szívom és illatát élvezem; a cipő csak addig érték, amíg a lábamon van és azt melegen tartja; a borjúszelet csak azon túl érték, hogy már megemésztettem és önmagamba olvasztottam. Általában pedig én vagyok az alapérték (ezt: tessék önmagáról is mondani!) s minden egyéb tulajdonképpen abban, a pillanatban érték, amikor valami formában évemmé válik, legyen az akár csak olyan röpke, kis inger, mint a cigaretta füstje a nyelvemen, és az orromban. Tehát az érték az élet, az inger, az érzés, az élvezet. Minden egyéb csakis erre való vonatkozással érték és azzal a mel- lékgondolat fal, hogy élték lesz, vagy értek volt s újra az lehet. A filozófusok azt mondják, valor in adu és ez az igazi; valor in polentia. s ez az előirányzott érték. az értékjelölt. Nagyon gyakran fordul elő tehát, hogy ami egy pillanatban érték, igen sok pillanatban értéktelenség; amikor nem élvezem, amikor közömbös nekem, amikor felesleges, amikor hamarább romlik el, mintsem I az az idő jön, amikor élvezhótném. Ezekben a pilla i untokban más dolgot tartok értéknek, esetleg még csak úgy. hogy másnál látom, megkívánom, saját értékemül el «»jegyzem és mindent megteszek abból a Pálból, hogy meg is szerezzem. Mi leltei az a mindéül megteszek? Vagy vadember vagyok s a másnál, talált érték jelöltemet elrabolom, ami a birtoklónak ellenállása folytán bizonyos munkával és bizonyos kockázattal jár. Vagy pedig civilizált ember vagyok s a másnál talált értékjelöltem megszerezhetése vég*et.t megmutatom a birtoklónak a nálam raktáron levő értéktelenségeket, hátba talál köztük valamit, amit használhatna. Ha az én értéktelenségeim között ő is talál értékjelöltet, akkor megegyezünk abban, hogy az ő értéktelenségét, mely az én értékjelöltem, kicseréljük az én értéktelenségemmel, mely viszont az ő érték jelöltje. Amint látja, számtanácsos úr, nem egészen való az, bogy a cserekereskedésben értékek cserélődnek. Sokkal helyesebb kifejezés az, hogy értéktelenségek cserélődnek. Amit ugyanis értéknek tartok és érzetk, abban megnyugszom, mert azt élvezem. Abban a pillanatban nem vagyok hajlandó, sőt nem is vagyok képes arról lemondani. A csere azonban mozgás, lemondás, átadás. A cserének célja, bogy a másnál levő értékjelöltet szerezzük meg. Megtörténik pedig a csere olyképpen, hogy az értékje]öltért a jelen pillanatban értéktelennek minősített, de az üzletfél által értékjelöltnek tartott birtoktárgyunkat adjuk. Az én értéktelenségem az eszköz arra, bogy a másnál levő értékemet, megszerezzem. Hogy ezt az én értéktelenségemmel megtehetem, az az én értéktelenségemnek újabb, másodlagos értéke. Az elsődleges érték, a célérték, a másodlagos érték az eszközérték. Az eszközérték valójában nem érték, hanem értékszerző. Számtanácsos uram már világosan látja, hová lyukadunk ki. Azt állapítjuk meg ezek után, hogy a csorekereskedésnek sok kényelmetlensége miatt az emberek a sok változó értékű értéktelenség közül kiválasztottak egyet, amely különösen a nőknek örök szépülniakarása folytán a. 1 egál land óbb értékelésnek volt alávetve, az aranyból Icés/.iilf ékszereket s utóbb magát az aranyat, és kinevezlek állandó ertékszerző érlékl elén seggek, vagyis pénznek. A pénz tehát i liter- kaláris csereeszköz'. Nem olyan tehát, mint ősi időben a szarvasmarha, amelyet azonnal lehetett érték- jelöltből értékké tenni, de bizonyos idő alatt kellett is, lm az ember nem akarta sokáig etetni. A pénzt ugyan jelenleg szintén azonnal lehet; értékjelölttel kicserélni, de igen jó, hogy ezt azonnal nem kell tenni. Lacxó Viktor
