Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-02-12 / 6. szám

6. szám HUSZONÖTÖDIK jubiláris évfolyam 1930 február 12 Várospolitikai és közgazdasági lap r~~~~,,JiwrnTwimMTi»—mm—mw Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon : József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45470 Papírkosárba a fővárosi tői vénijja vaslattal! Nem találta meg sem hangját, sem sza­vát az első rendkívüli közgyűlésen az össze­hívó ellenzék — ellenzéke. Nehéz is lett volna. A városházán nem könnyű védeni azt a javaslatot, amely a komoly városi élet ha­lálát jelenti. Az «ellenzék ellenzéke»: szándékosan használtuk ezt a kifejezést. A városházán Budapestnek most az ellenzék a védője és képviselője, és akik ezzel az ellenzékkel szemben akarják a törvényjavaslatot meg­védeni, azok támadják Budapestet. A város­házi jobboldal itt a városházán tehát nem kormánypárt, hanem ellenzék és a baloldali ellenzék konstruktív párt: konstruktív, mert a destrukcióval szemben védi a főváros éle­tét, szabadságát, cselekvőképességét és be­csületét. Nehéz dolog felállni a közgyűlésen és harcolni a városházán a városháza ellen. Emlékszünk, — nem v/olt nagyon régen - amikor még «vitám et sa.nguinem»-et harsogott a városháza minden pártja, nap­kelettől napnyugatig és északtól délig, ami kor kirepültek a köszörült kardok hüvelyük­ből, hogy a pokol ellenében is megvédjék á főváros önkormányzatát. Emlékszünk, de nem felejtjük el azt sem, hogy cinikusok voltunk és abban a nagy nemzeti lelkesedés­ben szerényen hozzátettük ehhez a vitám et sanguinem-hez a magunk aggodalmas gya­núját, a «séd avenam nen»-t. Kicsit pirul­tunk akkor, hogy ilyen cinikusok vagyunk, hogy nem hisszük örökken égő mécsesnek a görögtiizet, hogy kétség férkőzött a lel­kűnkbe akkor, amikor lázas fényben izzat­tak a szemek és forradalmi hangulat ülte meg a városháza portását is az autonómia védelmében. Azóta elmúlt néhány hónap és nem a portás volt az, aki zsebére ütve ki­mondta. a megváltó igét, a «séd avenam non»-t. A köszörült kardok helyébe a köszörült torkok léptek. A szent hevület helyébe a még szentebb üzlet. A száműzetés keserű ke­nyér, a kormánytámogatás mézeskalács. Kellemetlen azonban, hogy a városháza még él, hogy van egy hely, ahol Budapest bőrét nem tartják vásári portékának. Wolff Károly ugyan megmagyarázta, hogy Buda­pestnek semmi köze a fővárosi törvényhez, jogászi érvekkel bizonyította, hogy a rend­kívüli közgyűlésre semmi szükség, a köz- igazgatási bíróság mindemellett megengedte, hogy Budapest törvényhatósága beszélhes­sen a saját maga dolgáról, beszélhessen és hallathasisa hangját és ez szörnyen kínos dolog, mert az autonómia hangja nem az ő hangjuk. Már most nehéz dolog megtalálni a szót itt, a városházán, ahol olyan más az atmoszféra, mint a képviselőházban, ahol Scitovszky barátságos pillantása és egy tö­mör falanxként egységes párt buzgó helyes­lése igazolja az engedékenység szülte okos­ságot. Most folytatódik a rendkívüli közgyűlés a. városházán, ahol a hangulatot nem tá­masztja alá sem Scitovszky, sem Kunapé, de még Jánossy Göre Gábor sem. A fővárosi törvényjavaslat elszánt védelme itt nem olyan népszerű dolog, mint ott, ahol Podma- niczky Endre bátorító protektorátusa alatt lehet kívülről támogatni. Ezt a kínos atmo­szférát jó lett volna elkenni. Sajnos, a köz- igazgatási bíróság nem hajolt meg a fő­udvarnagyi bíróság döntése előtt. És most ugyanabban a teremben, ahol még tegnap kuruc jelmezben «elpusztulunk mind egy szálig!» kiáltással tettek fogadalmat «pro libertate«, most már Évát és Adámot ját­szanak «ó élni, élni mi édes, mi jó, és úrnak lenni mindenek fölött» suttogással, mezte­lenre vetkőzve, szigorúan tartózkodva a til­tott fa gyümölcséitől. Attól tartunk azonban, hogy az, a miaz- más levegő, amely az első rendkívüli köz­gyűlésen ülte meg a termet, fertőző hatású lesz. Attól tartunk, hogy a genius loci el­uralkodik majd a lelkeken és az autonómiá­nak ezen a számüzetési helyén megint á «moriamur»-hangulat kerekedik felül. A vá­rosháza nem parlament, nincs itt se bársony- fotöj, se kunapé, de van polgári önérzet, tit­kos választással választott képviselet és igaz, őszinte hang. Mi lesz, ha a városházán elterjed a papagáj-betegség és a jobboldalon egyesek elkapják azokat a szavakat és han­gokat, amelyek baloldalról terjesztik ezt az j epidémiát'? Ha ebben a légkörben olyanok is szabadságról, önkormányzatról gondolkoz­nak majd, akiknek eddig ez tiltva volt?... A fővárosi törvényjavaslat aligha bírja ki ezt a levegőváltozást. Ezt a javaslatot le kell venni a műsorról Tegye el a kormány ezt a javaslatot jobb időkre, akkorra, amikor azonos lesz a parlament légköre a városházi atmoszférá­val és csak akkor vegyék elő. Hogy hová tegye addig? Megmondjuk: a papírkosárba. „A bűnös főváros" megbüntetéséről szóié Jávasiát A fővárosi törvényjavaslat általános vitája a ttépvlseSőttáziiasi — Szilágyi Lajos, Gál Jenő és Kállaii Tibor beszéöe a javaslat ellen - Szocialista szőnohoh a törvényjavaslat igazi céljáról A parlamentben a./ elmúlt uéten is teljes erővel folyt a fővárosi törvényjavaslat álta­lános vitája. A jelentékenyebb szónokok, a, „nagyágyúk“ csak most kerülnek sorra és a vita így érdekesség szempontjából is egyre emelkedő tempót vesz. Előreláthatólag még ezen a héten is csak általánosságban fogják tárogatni a. fővárosi törvényreformot és csak a hó második felében térnek át ,a részletes tár­gyalásra. A kormány bizonyára nem számított a fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatban ilyen nagy ostromra, mert hiszen karácsonyra szerették volna tető alá hozni a törvényt. Most pedig örülnek, ha március elejére végez a var­iament a reformmal. A tárgyalás ilyen elhúzódása természetesen befolyásolja ,a törvény életbeléptetésének idő­pontját is. Most már egyáltalán nem lehet arra számítani, hogy ez évben megtarthassák a vá­lasztásokat és így a tanács élete is meghosszabbodik né­hány hónapyal. Egyébként a nagy ellenzéki támadások, a közgyűlés nagyarányú demonstrációja és a kor­mánypárti képviselők tartózkodó magatartása mindinkább megerősítik azt az elterjedt hírt, hogy a kormány az utolsó percben mégis változtat az általános elégedetlenséget kiváltó törvénytervezeten. Hogy mennyiben válnak valóra ezek a pozitív formában terjesztett hírek, azt a közeli napok fogják igazolni. A multheti parlamenti vitában elsőnek PETROVÁCZ GYULA vett részt a Wolff-párt képviseletében és a ja­vaslatot — természetesen — elfogadta. Utána SZILÁGYI LAJOS beszélt. Azzal kezdte, hogy nem fogadja el a javaslatot. Ez a törvénytervezet nem ^ biztosítja a polgári társadalmi rend uralmát és minden öntudatos polgár hadiállapotban levőnek érzi , umgejf a kormánnyal szemben, amiotu t-zi a ja­vaslatot beterjesztették, kijelentette, hogy a fő­városi javaslat a kisebbségi uralom állandósítását célozza, amiért feláldozzák az egész autonómiát és csak a szociálistákat erősíti. A kormány fővá­rosi politikáját az jellemzi, hogy alkalmatlan személyekhez keresnek megfelelő politikát. A javaslat gonosz klikk-uralmat teremt és a főváros vagyonának meg dézsmálására ve­zet. Ha a jelenlegi közgyűlés elmerült volna a panama fertőjében és a főváros tanácsa kétes egyénekből állana, akkor talár/ volna értelme ennek a javaslatnak, amely pallos jogot ad a főpolgármester kezébe. A javaslatnak a napi­rendről vedó levételét követelte. Jókai-I hász Miklós védte a javaslatot, amely szerinte demokratikus haladást jelent s helyeselte a kormány hatáskörének kiterjeszté­sét. Csák Károly azt hangoztatta, hogy a fővá­ros állandóan a párttusák színhelye, pedig a főváros ügyeinek intézéséből minden párt- szempontot ki kell küszöbölni. XÁLLAY TIBOR volt a következő szónok. Nemcsak a fővárosnál, hanem az egész közigazgatásnál gyökeres re­formra van szükség, — mondotta —• de ezeket a reformokat eleve sikertelenné teszi az a eentraliztáus, mely a kormány politikájában jelentkezik. Ez jellemzi ezt a javaslatot is, melyben az a törekvés, hogy a fővárost ne a város közvéleménye, hanem a kormány akarata vezesse. Ezt az új berendezést sántító autonó­miának lehet nevezni, mert benne a polgárság csak addig érvényesítheti jogait, amíg az a kormánynak megfelel. Ez a reformjavaslat bizalmatlanság a főváros, polgárságával szemben, és ha ez tovább így halad, félő, hogy. a sok elégedetlenség majd erőszakossá válik, vagy a föld alatt akar érvényesülni. Nemi azonosítja magát a javaslat politikai természetű intéz­kedésével és így azt nem fogadja el. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SAMTORIUm SS5 S7ÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdü­lök gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légíiirdök.

Next

/
Thumbnails
Contents