Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-11-19 / 46. szám

HUSZONÖTÖDIK jubiláris évfolyam 1930 november 19 46. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 45470 Polgár, vigyázz! délyt, trafikot, vagy más hatósági engedély­hez kötött kenyérkeresetet, a moziját, ha volt, elvették, fiából nem lehet tisztviselő, de még altiszt sem, még villamoskalauz sem, mert ő csak dolgozó és nem — uralkodó. Igen, látja ezt a Dolgozó Polgárok Pártja. De talán a dolgozók is látják. Tud­ják, hogy kihez tartoznak, tudják, hol a he­lyük, merre kell menniük, hogy megtalálják útjukat a boldogulás felé. Tudják, hogy nincs helyük azoknál, akik Vázsonyi óriási örökségét könnyelmű kézzel fecsérelték el, tudják, hogy nincs helyük a nagytőke újra­festett lobogója alatt sem, jól tudják, hogy a tízéves városházi uralom birtokosai egyi­kénél sincs mit keresniük és rájönnek arra, hogy az ő címük a «dolgozó polgár», csak arra jó, hogy szalonnadarab legyen a pat­kány fogóban, amelybe voksokat csalogatnak. «Polgár, vigyázz, mert megint becsap­nak!» Egy plakátról jegyeztük le ezt a mon­datot. Dolgozó polgár, vigyázz, mert most magad kezében van jövő sorsod, nézz körül és lásd meg, hol a helye a dolgozónak . . . A pártok is, a főváros is készen várják a választás terminusát Készülnek a jelölőlisták — Iparosok előnyben, ügyvédek hátrányban Harc a listák körül a pártokban A választási rekvizitumok közt nem a legutolsó a «dolgozó polgár» megmentése. Most egyszeriben mindenki él-hal a dolgozó polgárért, ünnepük, dédelgetik, annyira imádják, hogy majd megfojtják. Az S. 0. S. plakátok jobbról és balról csábítgatják a maguk hajójára a dolgozót, mindent a dol­gozókért, övék e szív, e kebel, csak néki min­den jót és szépet, csak jöjjön a dolgozó férfi vagy nő és szavazzon rá a pártlistára, amely eddig csak nemdolgozókat termelt. A Dolgozó Polgárok Pártja nem csodál­kozik ezen a nagy megrohanáson. Természe­tes ez. Amikor érzik a pecsenyeszag, akkor egyszeriben előkerülnek a sötétségből a lesel- kedők, hogy elkaparítsák a falatot azok elől, akik életet, vért áldoztak. Régi magyar tü­net ez: az érvényesülni akarók mindig meg­találják az utat, amely az ő emelkedésüket szolgálja. Amikor a világ burzsujból és pro­letárból állt, a legpirosabb kokárda az ő mel­lükön virított, amikor fehérre változott a világ, ők kukorékoltak a leghangosabban és kiáltottak pereátot elmult-magukra és most, hogy a régi jelszavak semmivé foszlottak, nem kellenek senkinek sem, felfedezték nagy hirtelen a dolgozó polgárt és . . . jelszót csi­náltak abból, ami eddig program, könny és vér volt. Nem, nem csodálkozunk ezen: csak múltjuknak engedelmeskednek. Azok, akik a gumibot ólmos végébe tették a keresztet és mindent elkövettek a maguk részéről, hogy kompromittálják a kereszténység szent ideálját, nem adhatnak mást, csak mi lénye­gük: kortes jelszavakat. A «dolgozó polgár» most kortesjelszó. Nem cél, akiért küzdeni akarnak. Nem szenvedő testvér, akit meg akarnak váltani, hanem «pali», akit «be akarnak dönteni». Nem tudják, mi és ki a dolgozó polgár, csak annyit tudnak róla, hogy ő dönti el a választás sorsát, tehát jövel, ó dolgozó és borulj a keblünkre! Mi tudjuk, mi látjuk és ismerjük a sze­gény dolgozót, akinek a lábába kapaszkod­nak, nem azért, hogy lerángassák, hanem, hogy onnan felkapaszkodhassanak a vállára és a nyakába ülhessenek. Csak erre kell ne­kik a dolgozó, másra nem. Nem látják őt verejtékes munkája közben, nem ismerik fájdalmát, ezer gondját, szörnyű terhét, amelyet ők raktak rá, csak szavazata kell nekik, mert ezt az egyet még nem vették el tőle, ezt még meg lehet kaparintani. Meg­ismétlődik a holló és a róka meséje. A listákon «dísz-dolgozók» szerepelnek majd. Odateszik (természetesen «jó rossz» helyre, hogy valahogy mandátumhoz ne jus­sanak) az ő képviselőiket is, divatba jött az iparos, a kiskereskedő, mert cégérnek, csa- logatónak nagyon jó, ha a dolgozó lát a plakáton olyan nevet is, akiről tudja, hogy szenvedő társa. Akit époly súlyos adókkal terhelnek meg, mint őt, aki épúgy húzza az állam és főváros igáját, mint ő, aki dolgozik csendben (ha véletlenül van munkája), hoz­zászokott ahhoz, hogy ide-odarugdalják, amikor véletlenül valami hatósággal van dolga, de fiát az egyetemre fel nem veszik, nem lehet belőle «vitéz», nem kap taxienge­A belügyminiszter két rendeletet is adott ki a községi választásokkal kapcsolatban, úgy- í hogy most már nem fér kétség ahhoz, hogy legkésőbb december másod'k felében meglesznek a választások. A pártok körében tehát fokozódott a láz és izgalom. Abban a percben, amikor a választás dátumát közlő miniszteri rendelet meg­jelenik, nyilvánosságra hozzák a jelölő­listákat is. A legtöbb helyen még mindig változtatják a jelöltek névsorát, ép ezért a pártok az utolsó pillanatig szigorú titokként kezelik a listákat. Nagy veszekedések, állandó sértődöttségek dúl­nak a pártokban és még ma is sokan orientá­lódnak más és más pártok felé. hogy legalább jelöltséghez jussanak, ha már- mandátumot nem is kapnak. A Wolff-párt és a Kozma-párt jelölőlistáinak élén főként örökös tagok szere­pelnek, abban a reményben, hogy ezek a vá­lasztópolgárság tömegeire vonzó hatással lesz­nek. Az ellenzék listáinak élén nagyrészt or­szággyűlési képviselők állnak. Igen sok lesz az új név a jelöltek sorá­ban. A legtöbben úgy jutottak ehhez a megtisztelte­téshez, hogy hozzájárultak a párt választási költségeihez. Már most megállapítható, hogy a jelenlegi 250 választott városatya közül legfeljebb ha 100 kerül vissza a közgyűlésbe, meri a választott tagoknak, legalább egyhar- mada új ember lesz. Minden pártlistán a leg­különfélébb foglalkozású személyek szerepel­nek, hogy minden foglalkozási ág megtalálja a maga képviselőjét. Kevesebb lesz az ügyvéd, bár még így is elég szép számmal fognak sze­repelni a listákon. A pártok azonban mégis inkább az iparoselemet részesítik előnyben és úgyszólván minden iparág képviselője - ott lesz az egyik vagy másik Tstán. Hasonló a helyzet a kerületi választmá­nyoknál is. Eddig nem sokat törődtek a kerü­leti választmányok működésével, az új törvény azonban sokkal nagyobb hatáskört biztosít ennék az intézménynek, úgyhogy most már a pártok is nagyobb gondot fordítanak a választ­mányok összeállítására és működésére, Á belügyminiszter most megjelent rende- I lete minden. kerületben 16 választmányi tag megválasztását írja elő és most már nem tíz, hanem — az újonnan létesített kerületekre való tekintettel — 14 kerület fog választani. A választott tagokon kívül tagjai a választmány­nak a törvényesen bevett vallásfelekezeteknek c/i kerületben lakó és ott működő vezető lelké­szei és a kerület községi iskoláinak igazgatói szolgálati sorrendben. Az iskolaigazgatók szá­ma legfeljebb 10 lehet. Ezeket az állandó tago­kat, névszerint, a törvényhatósági tanács ne­vezi ki. A kerületi választmányok működésé­ről, feladatköréről az új közgyűlés egy éven belül szabályrendeletet köteles alkotni. A belügyminiszter a múlt hét végén meg­jelent rendeletében utasítást adott az újonnan kreált közigazgatási kerületek vezetésének ideiglenes ellátására is. Eszerint a XI. és XII. kerületben az I. kerületi elöljáró, a XIII. kerü­letben az V. kerületi elöljáró, a XIV. kerület­ben pedig a VII. kerületi elöljáró látja el a választással kapcsolatos teendőket. Miközben a pártok feszült izgalommal néz­nek a választás elé és ebben a lázas légkörben az előkészítés körül is egyre nagyobb bonyo­dalmak keletkeznek, addig a főváros közjogi ügyosztálya, amely a választások technikai le­bonyolítását hivatalból végzi, a legnagyobb nyugalommal tekint az események elé, mert teljesen készen várja a választás kitű­zését. Szendy Károly tanácsnok és kitűnő segítő­társa, Szvoboda Endre tanácsjegyző, minden elismerésre méltó precizitással végezték el a rájuk bízott felelősségteljes nagy munkát, úgyhogy felőlük akár holnap is megeshetnék a választás. Készen vannak a szavazóigazolvá­nyok, a szavazófülkék, elintézték a szavazó­helyiségek problémáját is, úgyhogy nemcsak a hivatalos tényezők, de eljárásuk pártatlansá­gánál fogva az összes pártok elismerését is ki­érdemelték. * Már csak napok, talán órák kérdése és meg­jelenik a belügyminiszter döntése a választá­sok határnapja dolgában. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, már ismeretes a dátum is, amely a. politikai intimpisták szerint december Iá—15. lesz. Hogy ezen a két napon lesz-e a vá­lasztás, az még e percben nem bizonyos, csak az, hogy még karácsony előtt az urnák elé vonul Budapest népe. Finis előtt a tempó egyre hevesebb lesz, mintha az agitáció utolsó hetei döntenék el, kié lesz a budapesti városháza a következő hat esztendőre, holott az új fővárosi törvény már rég eldöntötte ezt a kérdést. A pol­gárság fokozott izgalommal nézi ezt a‘verseny­futást és valószínű, hogy a mostani községi választás alkalmával a szavazók olyan tömege fog felvonulni, amilyenre eddig a főváros tör­ténetében nem -volt példa. Legmodernebb gyógyi ntézet sebészi és bel- betegekrészére Dr. PAJORSANATORIUM Mai? nrrrs 17 víz SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK UJ OSZTÁLY Idegbetegek, iidii- gyógyhelye, Vas ucca 17. SZ. víz gyógy intézet. nap-és légfiirdök.

Next

/
Thumbnails
Contents