Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-19 / 46. szám
Független Budapest Budapest, 1930 november 19. Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul IV. , Magyar-u. 6. VII., Király-u. 20 V. f Bálvány-u.23. VII., Oohány-u. 15 M biztosító-kartei ismét garázdálkodik Mz üzemek biztosításainak megújításánál felemelt kantelárakat kérnek a biztosítótársaságok — Csökkent az autóbuszüzem baleseti statisztikája A városi biztosítások ügyét hat évre ^ rendezték ugyan, de az üzemek nem követték a községi háztartás példáját, nem kötöttek hosz- szúlejáratú biztosítást, hanem csak egyik évről a másikra hosszabbították meg a megállapodást. Most, hogy az év vége közeledik, egymásután jelentkeznek az összes üzemek, hogy úi szerződést kössenek, de a biztosítóintézetek ismét kényszerhelyzet elé akarják állítani a fővárost és kartelbe tömörülve, csak lényegesen felemelt díjtételek mellett hajlandók új szerződéseket kötni. Az üzemek vezetőségei kezdenek rájönni arra, hogy csak egy módon segíthetnek magukon: volna a pert, mert a két intézetet még hatéves szerződés kötötte a vállalt kötelezettségűnek betartására. Perre mégsem került a sor, mert közben jelentkezett az üzemnél egy harmadik biztosítóintézet, amely lényegesen előnyösebb feltételek mellett hajlandó volt vállalni a másik két biztosító által felmondott baleset-szavatossági biztosítást. Ez az intézet a Pátria Biztosító volt, amely meg is kapta az üzem teljes 12.2 millió pengős biztosítását. Az új feltételek szerint a biztosító az autobuszkocsikat ért balesetnél 10.000 pengőig, egy személyben okozott halálos gázolás esetében 20.000 pengőig, 'több személyben okozott halálos baleset esetén 80.000 pengőig vállal kártérítési szavatosságot. Biztosítási díj fejében az üzem minden mentett autobuszkocsikilométer után 0.84 fillért fizet. meg kell teremteni az önbiztosítási alapot, amely mentesíti a fővárost az egyre növekvő biztosítási díjak terhei alól. de egyben biztosi tékot nyújt az esetleges károk fedezésére is. A községi háztartás, amely most felemelt becsértékek alapján biztosítja a főváros épületeit, egymaga évente 250.000 pengőt fizet ki a biztosítóknak, míg az üzemek legtöbbje egyenként 50.000 pengőnél is többet. Az autóbuszüzem egymaga 150.000 pen no biztosítási díjat fizet ki equ évben az autóbuszok és az épületek biztosítására. Az üzem különben a közelmúltban kötötte meg új szerződősét, amelynek alapján 12.2 millió pengő értékre, tehát a teljes befektetett tőke erejéig biztosította az üzem vagyonát. Az autóbuszüzemnek egyébként is érdekes affér je volt a biztosítóintézetekkel. Az autóbuszok baleset elleni biztosítását két intézet, az Első Manyar Általános Biztosító és a Nemzeti Baleset Biztosító vállalta. A közelmúltban any- nyi autobuszszerencsétlenség történt, hogy a biztosítók súlyosan ráfizettek erre az üzletre és egyoldalúlag felbontották a szerződést. A főváros perrel fenyegetőzött és meg is nyerte A főváros jól járt*a szerződés felbontása folytán, mert olcsó díjtétel mellett nagyobb értékű szavatosságot kapott. Ilyen körülmények közt nem is perli az Első Magyart és a Nemzeti Biztosítót. Az autóbuszüzem vezetősége különben kimutatja, hogy az utóbbi időben az autóbuszok által okozott balesetek száma lényegesen csökkent. Ezt nemcsak az életbeléptetett közlekedésrendészeti és forgalmi intézkedéseknek tulajdonítják, hanem annak, hogy az üzem igazgatósága bevezette az úgynevezett óvatossági jutalmakat, ami abból áll, hogy minden sofőr, akinek kocsija baleset nélkül fut, félévenként 50 pengő jutalomban részesül. Teheraufők^possséFiák Telieraiatépétkscsik Autóbuszok Gy ártja: N AY.. RÓNA Gép-, száDSítóesziköz és ssiwattyűgyár rtBudapest, X, Kápolna tér 27-29. Tel.: J. 463 88 Eeb&mijáít a piarista-épülete Park létesül a telek helyén M Közmunkatanács részletesen kidolgozta az Krzsébet-hid pesti oldalának rendezési tervét N piaristaépület sorsa megpecsételődött. Egy-két napon belül meg is jelenik a lebontásra vonatkozó pályázati hirdetmény. Karácsony előtt a bontáshoz már hozzá, is fonnak és nem késik sokáig a döntés a Petőfi tér 2. sz. épület sorsára vonatkozóan sem. Ezt az épületet szintén halálra ítélik, területét városrendezési célokra, az Erzsébet hídfő kialakítására szándékoznak felhasználni. Ez az utóbbi feladat nem annyira a főváros, mint inkább a Közmunkatanács működési körébe tartozik és a Közmunkák Tanácsa máris megtette előkészületeit, hogy az Erzsébet bid pesti hídfőjének rendezése a tavaszi hónapokban megkezdődjék. és a piaristaépület lelkét pedin parkozzák. A járda a híd irányában egyenesen a templom fala mellé kerülne és ezzel a kocsiúttest nagymértékben kiszélesednék. A hídfőtől az új parkba való bejutást is megfelelően oldják meg. A jelenlegi lépcsőt, amely a templom látképét zavarja, eltávolítják és a hídfő mellett elvonuló támfalnak a középvonalában a templom stílusával összhangban levő új lépcsőt készítenek. Ennek a lépcsőnek nemcsak a templom, hanem a Dunapart felé is lesz lejárata. A tervezett megoldás nem kerülne sokba és ezt is nagyrészt a Közmunkatanács fedezi, míg a főváros csak kisebb arányban járulna a kiadásokhoz. ■ Ezzel a megoldással tehát A Közmunkatanács annyira sürnősnek, tartja a kérdés elintézését, hogy a vénlenes megöl - dósra már ki is dolgozta a tervezetét és elkészítette a kialakítandó) környék gipszmodelljét. E tervek szerint a belvárosi Plébániatemplom továbbra is mai helyén marad, végkép megbukott az a terv, hogy a lebontott piarista-ház helyén szállodát, vagy más hasznothajtó intézményt létesítsenek. A szállodás-érdekeltségek fellélekzenek, mert nagyon félteik attól, hogy a főváros ezen az exponált, értékes telken új szállodát épít és kon- kurrálni fog a dunaparti hotelekkel. I iÉf O. M.T. K. védjegyű I palacktejben az erö| Polgári front írta: PÓSTJt SÁNDOR Evek óta hirdetjük! Polgári frontot követelünk esztendők óta, de az önérzetes és föle a öntudatos polgárság tömör frontját. A polgárságért, a városért, a nemzetért! A mi álláspontunk mindin az volt, hogy a magyar polgárságot erősíteni kell, — önmagáért. Mert nemzeti életünk gerince a dolgozó polgár, nélküle az ország és vele a főváros belesüllyed a nemzetközi ismeretlenség szürke homályába, nélküle magyar voltunknak nincs színe, nincs egyéni értéke és értelme. Nem tudtuk nemzeti létünket soha máskép elképzelni, csak úgy, — hogy magyar legyen a magyar föld, magyar legyen az ország fővárosa, magyar legyen ipara és kereskedelme. A szociáldemokrácia bármennyire hirdeti is nemzetközi pódiumain a nemzetközi proletariátussal való szolidaritását, — Magyarországon mégsem lehet sem angol, sem. francia, sem más nemzetiségű. A miagyar munkás magyar munkás akkor is, ha bármely nemzetbeli elvtárs igéiért lelkesedik is, mert terhes a magyar munkás, a magyar föld, a miagyar levegő, a magyar nyelv minden szépségével, minden szomorúságával, és minden vágyával épúgy, mint az a magyar polgár, akit ellene akarnak csatasorba állítani. Nincs azonban módja arra, hogy erejét, kívánságainak reménységét az itthoni viszonyokból merítve, növelje, — mert itthon Magyarországon időtlen idők óta éltek emberek abból, hogy magyart a magyarral állítottak szembe. Ma polgár került polgárral szembe! Egyik polgár a másik polgárt vádolja, minden bajért, minden szerencsétlenségért, minden nyomorúságért, ami ránkszakadt. Ránkszakadt azért, mert soha a veszély órájában egy barlangban megférni nem tudtunk, mert soha viharban egy száraz zugban egymást megtűrni nem tudtuk! Prófétáink sirámai időtlen idők óta egymás ellen, gyújtogatják lelkeinket, és egymás szálkáit sikoltozzuk, mikor közös sorsunk, közös átkunk, közös veszendőségünk nyomorgerendáit hordozzuk. Elvesztettük volna végképpen azt, amit társadalmi léleknek mond a társadalomtudomány, elvesztettük volna józan elménk, egymásrautaltságunk iránytűjét, hogy bizonytalanul hányódunk ostoba és kicsinyes önzésünk hálójában1 Riadtan állunk és tévelygünk mi magyar polgárok ebben az összevisszaságban, melyben nemzeti, családi és egyéni életünk törékeny és el-eirn\erülö sajkáját mindenki másfelé, más vizekre akarja kormányozni. Pedig tudjuk, érezzük a hajótöröttek minden kétségbeesésével, hogy bennünket csak viharos tenger vesz körül, csak ránk tör a felkavart világvihar minden hulláma, és bár semmiféle árbockosárból szárazföld nem látható, mégis százfelé ígérik a csendes vizeket, a pihentető szárazföldet! Miért kell polgári front, miért nemi kell 'polgári front — nem kérdezzük, mert nincs hitünk a szavakban, nincs hitünk az ígéretekben, csak tudjuk, érezzük mind, valahányon itt élünk, itt vergődünk. Szegény-Magyar or szag Szegényfővárosában, hogy egymást tovább rágva, egymást tovább marva elveszünk! Hisszük és reméljük, hogy egymást kézenfogva, polgár a polgár m\ellett, magyar a magyarral megjárjuk még a közös kálváriánkat, melynek végén a mi keresztre feszített királyunk vár, — a magyar igazság! Járhatjuk úgy, hogy egymás verítékező homlokát megtöröljük, egymásnak a szeretet vigasztalását adjuk, és járhatjuk úgy, hogy vándortarisznyáinkban a magyar föld magyar termésének egy darab kenyere van. Kalácsot nem kérünk, de ordítjuk minden magyar, minden polgár jogát a kenyérhez, ami nem teremhet meg akkor, ha, egymás Ugarát szántjuk, de megszerezhetjük, ha egymást segítjük! Polgár a polgár mellé, magyar a magyar mellé, hogy mindnyájunknak legyen — egy darab kenyerünk!! SORG ANTAL II ÉPÍTŐIPARI RT. GŐZTÉGLAGYÁRA KÖZ PONTI IRODA : Budapest, X., Gergely ucca 8 Telefon: J. 460-79 Pósta Sándor
