Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-01 / 39. szám

HUSZONÖTÖDIK jubiláris évfolyam 1930 október 1 39. szám Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap Megjelenik minden héten Előfizetési éra a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: L.IPPAY GYULA Dr. .C/i , '-Pa Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 f*/i Postatakarékpénztári csekkszámla: 4547© A dolgozó polgársághoz! Megkezdődött a választási küzdelem, megjelentek a falakon az első plakátok. Nép­gyűléseken és vacsorákon mondják el a pár­tok szónokai, mit tennének ők, ha a polgár­ság bizalma feléjük fordulna és legutóbb óriási versenyfutás volt azért, hogy melyik párt ad többet a főváros Ínséges lakosságá­nak segítésére. Szóval és tettel megindult az agitáció, pedig még nem is teljesen bizonyos, hogy mikor lesznek a választások. A Dolgozó Polgárok Pártja teljes erejé­vel vesz részt a községi választásban. Leg­utóbb, amikor a liberális blokk egyesítette a demokrácia és szabadelvűség híveit, pro­gramját és önállóságát hangsúlyozva, a biok- \ kai haladt együtt, ennek felbomlása után \ azonban a pártprogram által kijelölt úton j folytatta munkáját, nem tekintve se jobbra, j se balra. Tizennyolc pontból áll a Dolgozó Polgá- - rok Pártjának programja, de e tizennyolc ; pontban nincs egyetlenegy sem, amelynek köze lenne a napi politikához. Egyetlen pont­ban össze lehet foglalni a tizennyolcat és az így hangzana: A dolgozó polgár védelme. Mert védelemre van szüksége ma annak, aki dolgozik. A munkást megvédik a szak- szervezetek, a köztisztviselőt védi az állam és a hatóság, csak a dolgozó kispolgár áll védtelenül, vérző homlokkal, viharnak, pusz­tulásnak kitett nícllel. ő viseli az állam és város minden terhét, őrá háramlott a rendi alkotmányból fennmaradt az a szerep, ame­lyet „máséra plebs contribuens”-nek nevez­tek. Ez a nyomorult, adófizető polgár elha­gyatva, védtelenül áll és a politikai pártok csak azt keresik, hogy tudnák kamatoztatni ezt a védtelenséget a maguk javára. A dol­gozó kispolgárság nincs megszervezve, Gsáky szalmája, amelyből ez is, amaz is el­vesz, hogy a maga szekeréhez kapcsolja. A Dolgozó Polgárnak Pártja a dolgozni akaró kisemberek — szellemi munkások, ke­reskedők és iparosok — tábora. Nem akar elvenni a polgárságtól semmit sem. Adni akar. Munkát, kenyeret adni, levenni róla a terheket, megkönnyíteni a megélhetést, meg­védeni a védtelent. Nem akarja darabokra, csoportokra szakítani a polgárságot, hanem egyesíteni, nincsenek pártjelszavai és egyéni ambíciói, nem tekinti a városházát az orszá­gos politika függvényének, sem pedig az ér­vényesülés t r a m b u 1 i n j á n ak. A Dolgozó Polgárok Pártja nem köny- nyelmű. Lelkiismerete nem engedi meg, hogy a demagógia olcsó fegyvereivel induljon a harcba. Nem akar kulisszahasogatással tap­sokat csikarni ki a közönségből és nem akar lelkeket halászni a mai idők zavarosában. Ezt másoknak engedi át, a spekulánsoknak, akik baisse-re számítanak, mert tudják, hogy ma hausse-ra nem szabad spekulálni. Nem az ucca hangulata vezeti, amikor most a vá­lasztók elé lép, hanem a polgári öntudat, amelyet meg kell menteni, amelyért érdemes küzdeni: ezzel a polgári öntudattal felvér­tezve áll ki harcra és ezzel akar győzni. A polgárság mai helyzete oly végtelenül szomorú, hogy senkinek sincs joga ezt a hely­j zetet súlyosbítani azzal, hogy politikai esz- ! köznek használja fel a dolgozó, kínlódó pol­gárt. A dolgozó polgár nem arra való, hogy mások szekerét tolja, még kevésbé arra, hogy izgatok és politikai uszítok játékszere legyen. Aki mindennap és a napnak minden órájában kéts.égbeesett küzdelmet folytat a létért, azt nem szabad tőle idegen ambíciók szolgálatába állítani, hanem segíteni, támo­gatni kell, hogy el ne bukjék, össze ne essen a szörnyű harcban. Nem jelszavak kellenek Budapest polgársága már a közeledő köz­ségi választások hatása alatt áll. A házak fa­lain egymásután jelennek meg a pártok agitá- ciós plakátjai és tömegesen tartják szervező üléseiket az egyre szaporodó vártok. A lakos­ság tehát észrevétleniu bt ■ esodródott a válasz­tási kampány kellős közepébe, pedig a kor­mány részéről még mindig csak Ígéretek hang­zanak el a választást illetően, de sem a határidő kitűzése, sem más ér­demleges intézkedés mindeddig nem történt. A választók névjegyzékét is beszerezték a pár tok és agitátorok tömegei keresik fel a listá­ban szereplők tízezreit. Valóságos szellemi szil k ségmunk a-pótákciót rendeznek ezáltal a vártok, mert az agitátorok szerény napidíjat kapnak munkájukért. A pártok egy része be­csületszóra kötelező aláírásokat gyűjt, ame­lyekhez pótlóan csatolják majd a választások előtt az aláírási szelvényeket. Hogy azután ezekből a becsületszóval megerősített auto­gramokból mennyi lesz a tényleges ajánlás, az a közeljövő titka. A választási küzdelem: meglehetős anyagi költségekkel jár és bizony a mai viszonyok mellett sok nehézséget okoz a pénzösszegek előteremtése. Ezt a nehézséget egyesek arra használják fel. hogy jelöltséget biztosítsanak a maguk számára, a választási lajstrom: valame­lyik biztos helyén. A közéleti szereplésre vá- gyók körében már tekintélyes ára van az ilyen jelölésnek és amint közeledik a választások terminusa, úgy nő a jelölésnek az árfolyama. A pártok egyelőre tartózkodnak a mandátumok áruba bocsátásától és most még meglévő pénzkészle­teiket használják föl az agitációra, de ha a küzdelem kiélesedik és egyre több anyagi áldo­zatra lesz szükség, egészen bizonyosan sor ke­rül a\ jelölő lajstrom helyeinek eladására. Már eddig vagy egy tucat párt bontott zászlót, de ezenkívül is még egész sereg párt megala­kulása várható. A közgyűlésen képviselt pártok természe­tesen valamennyien résztvesznek az új válasz­tási küzdelemben. A Wolff-pánt, a Kozma- párt, a szocialisták, a szabadelvű párt, a demo­kraták, a Dolgozó Polgárok Pártja■ és a Kos­suth Párt már erőteljesen folytatja szervezke­dését és mögöttük sorakoznak fel az új pártok, ennek a polgárságnak, hanem — munka és kenyér. Ez az a védelem, amelyet a tizennyolc­ból egy ponttá sürített program adni akar. Munka és kenyér. Ezzel a jelszóval kezdi meg választási küzdelmét a, Dolgozó Polgá­rok Pártja, nem ígér aranyhegyeket és nem izgat sem jobb-, sem baloldali kortes jelsza­vakkal, nem akarja a hatalmat sem az or­szágban, sem pedig a városházán, csak egyet akar: segíteni a dolgozókon, akik ma eleset­ten, kétségbeesve néznek maguk elé, tudva, hogy mindenki csak akar tőlük, de senki sem I ad nekik. így a Friedrich-féle keresztény ellenzék és a Szélsőséges Nemzeti Néppárt kiilön-kiilön akar­nak résztvenni a választási küzdelemben. A hadirokkantak önálló párt alakításán fáradoz­nak. Ezeken kívül sok a közéletben szereplő személyiség é* érdekcsoport igyekszik külön pártot toborozni, hogy a választásokon önálló listával vehessen részt. A megindult agitáció során eddig csak a szociáldemokraták és az új Nemzeti Néppárt fordultak plakátokon és kiáltványban a pol­gársághoz. A szocialisták a mai rendszert támadják kíméletlenül és a nyilvánosság előtt vonják i felelősségre a városházi politika mai irányí­tóit. Néhány pontban foglalják össze követelé­seiket. íg'y többek közt követelik a fogyasztó- ellenes adórendszer megszüntetését és nagy­arányú közmunkaalkalmak teremtését. Új la­káspolitikát és lakásépítési programot. A tö­megek szociális védelme érdekében új intézmé­nyek létesítését, az elviéit közgazdaság talpra­állít ását, a közoktatás új alapokra helyezését, a közlekedés terén a tarifák leszállítását, a forgalom fejlesztését. A szocialisták ezzel a jel- j szóval mennek a. választási küzdelembe: „Bu­dapest nem akar elsorvadni, Budapest élni akar!“ A Nemzeti Néppárt-vak már a megindulás­kor kellemetlensége támadt, mert vitéz Barcy- Barczen Gábor, a Baross Szövetség alelnöke, akinek nevét a pártvezetőség élén hozták for­galomba, kijelentette, hogy ez tudtán kívül tör­tént és nem tartozik a párthoz, A pártnak különben elég radikális a program­ja, általánosságban azonban régi követelé­sekért, más pártokból kisajátított programért harcol, A pártnak a követelései közt szerepel a gazdasági statárium, mely a dolgozókat hivatott megvédeni a kizsákmányolás ellen. Követeli az egyéni felelősség fokozását és a szigorú takarékosságot a városházán, a köz­szolgáltatások tarifáinak leszállítását, a kül­területeknek köziművekkel való ellátását, kis­lakások tovább építését, a városi házak lakbé­reinek mérséklését, a szociális intézmények korszerű kiépítését, a Társadalombiztosító át­szervezését, a polgárságnak olcsó kölcsönökkel való ellátását, a nem közérdekű hatósági üze­mek megszüntetését, a létminimum adómentes­ségét, a forgalmiadó eltörlését, a hadirokkan­tjuk, árvák, özvegyek járulékainak felemelését, a nyugdíjasok közötti kategóriakülönbség meg­MegKezdődteK az előcsatározásoK a választási Küzdelemben Az összes pártoK felvonulnak — Egyéni akciók is tarkítják a harcteret A két véglet megnyilatkozott: a szocialisták és a fajvédők kiáltványai Legmodernebb 1 gyógyintézet sebészi és bel- betegekrészére Dr. PAJORSAN ATORIUM SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK ÚJ OSZTÁLY Idegbetegek, iidii- Budapestv Vlid, [ők gyógyhelye Vas ucca 17. sz. vízgyógy intézet’ nap-és légfiirdök

Next

/
Thumbnails
Contents