Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-06 / 31. szám

4 Független Budapest Budapest, 1930 augusztus 6. Fix honoráriumot, vagy jelenléti díjat kapjanak-e az üzemi igazgatósági tagok A polgármester Kinevezte az üzemek vezetőségét — Az üzemigazgatóság hatáskörének megállapítása Nehezen tér át a főváros adminisztrációja az új rendre. Az új szervek csak lassan alakul­nak meg és mint az a törvényhatósági tanács­nál is tapasztalható, nem tartják fontosnak, hogy az ügyvitel folyamatos menetéről gon­doskodjanak. Itt vannak például az üzemek, amelyek hetek óta a legteljesebb bizonytalanságban élnek, mert régi igazgatóságuk megszűnt, az új vezetőség viszont — bár meg- van választva — működéséhez eddig nem kezdett hozzá. Azt sem, tudják, milyen hatáskört vindikál ma­gának az új igazgatóság és mert az üzemveze­tők nem akarják magukat kitenni semmiféle felelősségrevonásnak, már az átalakulás elején beszüntettek minden érdemleges tevékenységet és addig nem is tesznek egy lépést sem, amíg az új igazgatóság az ügyköröket meg nem határozza. Talán most kerül erre sor, mert a polgár- mester a múlt hét végén rendeletileg kinevezte az üzemek igazgatóságának elnökeit és al- elnökeit. A törvény ugyanis ezt a kinevezési jogot a polgármesterre ruházza, aki e felhatal­mazással élve, az üzemek élére a következőket nevezte ki: Az Elektromos Művek igazgatóságának elnöke Joanovich Pál, helyettese Farkas Jó­zsef, a Gázművek elnöke Némethy Károly, helyettese Mettelka Frigyes, a Vízművek el­nöke Kossalka János, helyettese fíinich Vidor, az Autóbuszüzem elnöke Hochcnberger Antal, helyettese Orova Zsigmond, a Községi Élelmi­szerárusító Üzem elnöke Staub Elemér, helyet­tese Koós Jenő, a |Geltért-szálló és fürdő el­nöke Kállay Tamás, helyettese Szőke Gyula, a Hirdetővállalat elnöke Payr Vilmos, helyet­tese Rá só Lajos, a Községi Temetkezési Intézet elnöke Battenberg Lajos, helyettese Krizs Ár­pád, a Kátrányozó és bitumenező telep elnöke Eaulheim Ferenc, helyettese Ehrlich G. Gusz­táv, a Központi T űzet őszerr akt ár elnöke Stadr ler Nándor, helyettese Sajó János, a Budai Hegyipálya elnöke Gamauf Géza, helyettese Berndl Flóris, a Széchenyi-fürdő elnöke Csá­szár Ferenc, helyettese Kerekes Ödön, a Rudas- fürdő elnöke Samek Emil, helyettese Milotay István, az Ásványvízüzem elnöke Weszelszky Gyula, helyettese Spett Ferenc, a Községi Mű­szerüzem elnöke \Gross Károly, helyettese Boros Gábor, a Gyógyszerüzem elnöke Hódossy Gedeon, helyettese Bayer Antal, a Községi Kenyérgyár elnöke Nagy Antal, helyettese Bokányi Ferenc, a Tattersall és Lóvásártelep el­nöke Wenczell Árpád, helyettese Kollmann Dezső, a Községi Lóhússzék elnöke Frühwirth Mátyás, helyettese Morvay Zsigmond, a Városi Színház elnöke Csécsy Nagy Miklós, helyet­tese llovszky János. Az új igazgatóságok ilymódon teljesekké lettek, úgyhogy most már megkezdődik az üzem-igazgatóságok megalakulása, amelyeknek első teendőjük lesz jogkörük meg­állapítása és szabályozása. Ügy értesülünk, hogy az üzemigazgatóságok széles keretben akarják a maguk részére biztosítani a bele­szólási és rendelkezési jogot. Minden ülésen részt kell venniök az illetékes tanácsnokoknak is, akik azonban csak mint előadók szerepel­hetnek, de szavazati joguk nincs. Hasonló helyzetbe kerültek az üzemek igazgatói is. Az új igazgatóságok természetesen gondos­kodni fognak arról, hogy idővel — miután a választásokig ezt a rendszert már nem veze­tik be — megfelelő fedezet álljon rendelke­zésre a tantiémek biztosítására. Egész bizo­nyos, hogy a választások után, tehát a jövő évben, az üzemek már rendszeresen fogják honorálni igazgatósági tagjaikat, csak azt nem tudják még, hogy fix honoráriu­mot kapnak-e, vagy megjelenési díjakat. Ha az utóbbi meg'oldás mellett döntenek, úgy igen sok ülésezés lenne az üzemeknél. Az egyik üzemnél, a Gellért-fürdőnél kü­lönben máris változás állt be az igazgatóság­ban, amennyiben Bompéry Elemér, személyes okokból kifolyóan, lemondott tagságáról. Utódát a törvényhatósági tanács fogja meg­választani. RELLA N. ÉS UNOKAÖCCSE ÉPÍTÉSI vállalat r.-t. Budapest, Vili., Népszinház-utca 13. Telefonszámok : József 436—52 és József 436—53. Magas- és mélyépítés, vasbetonépítés. HERBST FÖDÉM az egész világon elterjedt és legolcsóbb vasbetonfödém. Sohba kerül az üt fővárost törvény végrehajtása Rengeteg új ntjomfatvánu. bélyegző, pecsét, zászló, elmer, felirat sfb. - A törvény által okozott kiadások nagy részére csak ezután kerül sor Irtunk már arról, hogy az új városházi rendszer milyen óriási anyagi megterhelést ró a fővárosra, tekintettel arra,hogy a községi vá­lasztások után a tanácstagok és az üzemigazga­tósági tagoík állandó fizetést fognak élvezni. Ezek a többkiadások állandó jellegűek lesznek és alaposan igénybe veszik majd a főváros büdzséjét. Az új rend életbeléptetése már most is jelentős áldozatokat követel, amennyiben sok olyan intézkedést kellett foganatosítani, amely költséggel járt. Mindenekelőtt óriási mennyiségű nyomtatvány megy veszendőbe, amely még a régi tanácsi intézkedések végre­hajtására szolgált. Nagyon kevés olyan nyom­tatvány van, amelyet a változott helyzetben ugyanazzal a szövegezéssel, vagy kisebb javítá­sokkal fel lehetne használni. Az intéző fórumok egészen megváltoztak és a blanketták át javí­tása nagy fáradsággal járna. A nyomtatvány­készlet nagyrésze használhatatlanná vált és sürgősen gondoskodni kellett új, meg-felelő nyomtatványokról. Ez tekintélyes költséget igé­nyelt. A másik, jelentős költséggel járó beszer­zést a pecsétek és bélyegzők kicserélése okozta. Az összes hivatalokat új pecsétekkel és egysé­ges címerrajzot feltüntető bélyegzőkkel látták el. Az eddig használt tárgyakat lomtárba dob­ták és megsemmisítették. A városházi hivatalok ajtai fölé most szege­zik ki az új zománctáblákat, amelyeken a ,,ta­nácsi“ helyett most már „polgármesteri' ügy­osztály és hivatal van feltüntetve. Nem kis költségbe került az új színösszetételű z szlók és címerek beszerzése sem, ami szintén a fővárosi törvény életbeléptetésének a folyománya. Amióta az új fővárosi törvény életbelépett, a tisztviselőket ellátják a törvény, a rendeletek és az azokkal kapcsolatos városi, polgármesteri in­tézkedések és törvényhatósági tanácsi határo­zatok szövegével. Minden tisztviselő gyűjtő- mappát kapott, ahol ezeket a rendéleteket és határozatokat, amelyekre minden percben szük­sége lehet, megőrzi. Ez szintén tekintélyes költ­séget jelent az adminisztrációban. Fel lehetne még sorolni egész sereg olyan jelentős kiadási tételt, amelyet a fővárosi tör­vény életbelépése már eddig is okozott a fővá­rosnak. A javarésze még hátra van, mert á ta­nácstag-városatyák, az üzemszakértők díjazása, a számszék fel állítás óinak költsége és a főpol­gármesteri hivatal kibővítésével járó kiadások csak ezután következnek. Takarékos gazdálko­dást hirdetnek mindenfelé és íme, ez az ered­mény. Az új fővárosi törvény alaposan bele­nyúl a főváros zsebébe. egyvelege, a legteljesebb demokráciával egy­más iránt és mulatságos, hogy a csecsemőkre, tkik alig kerültek ki a pólyából is hátizsákot akasztanak éppen úgy, mint hetvenéves nagy­mamák roskadzó vállaira. Végeláthatatlan tömeg száll.ia meg a vonatokat, súlyos terhek­kel megrakva, kutyákkal a pórázon és sehol tumultus, sehol az a híres budapesti minden lében pofozkodó, ideges, provokáló, aki meg­zavarná a szent weekend boldog nyugalmát. De hiányzik a rendőr is. aki tornáztatja őket, vagy a pocakos villamosellenőr, aki minden­ható sípjával elindítaná a kocsit idő előtt, mert megtelt. Mindenkinek joga van egy heti munka után ehhez a boldogsághoz és nincs hatóság és nincs választékos öltözékű úriember, aki „mies- macholná őket“. A vizek partján kinyílnak a hátizsákok, sátrak, sátrak után, százával, ezré­Paradicsomi élet a Wannsee partján. vei, önkéntelenül is felvetődik a gondolat: Hindenburgon kívül egy lélek sem maradt Berlinben. Akik a sátorból kiszorulnak, a bokrok mögé menekülnek, akikre pedig már az sem jut, az Isten szabad eg'e alatt húzzák magukra fürdőruhájukat. Itt egy férfi legdiszkrétebb fehér alsó ni bája csillog, ott egy rózsaszín női selyemikombinén kéjelegnek a napsugarak, amott gyerekek építenek homokvárat anya­szült meztelenen. És sehol egy rendőr, sehol egy csősz, vagy egy Zrínyi gárdista, aki le­takarná őket. A sátrak előtt tábori asztal, gyorskonyha, bekerített kertecske, ki ahol akar. A Wannsee a polgárság szabad prédája, minden engedély és helyfoglalási díj nélkül. Ami tilos, az sem: „streng verboten“, hanem csak: „unter den Schutz der Bürgerschaft“. A Bürgerschaft azonban becsületesen teljesíti is polgári kötelességét. Budapesten bizonyára mosolyogva fogják olvasni, hogy ennyi polgár úgy tudja vasárnap este sátorfáját összeszedni, hogy egy stanicli, cigarettavég, gyufaszál vagy egy letépett virág sehol nem látható. Mindenki tudja, hogy nem ez volt az utolsó vasárnap, amikor a természet hátán oly boldog otthont talá l tak. Az akasztófahumor szomorú iróniájával hat hallani azt a hírt, hogy Budajnest ez évben is. mint tavaly, akkor kezdett a lágymányosi szabadfürdő gondolatával foglalkozni, amikor már az izzadó polgárok az árnyékba menekül­tek a napszúrás elől. A szabadfürdő Berlinben sem egy régi dolog, a súlyos városi terhek csak tavaly engedték a témát napirendre kerülni. De az eredmény nem is egy, hanem egyszerre két szabad fürdőt adott és aki úgy képzeli, hogy ezek a szabadfürdők nélkülözné­nek valamit abból, amivel vastag belépődíjú luxusfürdők rendelkezni szoktak, azoknak megnyugtatására, közölhetem, hogy ezek a modern követelményeket minden tekintetben kielégítik, árban fillérekbe kerülnek. Modern zweck-kőépületek a régi szalmatetős helyett, kabinokkal és szekrényekkel, mindenféle üzle­tekkel, automatával, vendéglővel, de minden fogyasztási kényszer nélkül. Ma már csak azok mennek nem a szabadfürdőbe, akik nem férnek be, vagy diszkrét magányra vágynak. Budapest a természetnek egy elkényeztetett kis világvároskája'. Mindent, amit csak szeme és szája megkívánt, meg is kapott. Híres, szép város, itt Berlinben is lópten-nyomon talál­kozom rajongókkal, akik csak egyszer és rövid időre, háborúban átutazásukkor látták és alig várják az alkalmat, hogy az „Elisabeth Brückén“ nézhessenek a „blonde Donau“ gyö­nyörűséges szép tükrébe, amikor a korzó csil­logó lanternáit megkétszerezve tükrözi vissza. Budapestet az Isten is fürdővárosnak terem­tette. Berlin a szomjas város, ahol talán több sör folyik a hordókból a kriglikbe, mint amennyi víz a fürdésre vágyókat várja. És a háború vége óta divatba, jött weekendezés ma már odafejlődött, hogy kora tavasztól késő őszig minden rendű és rangét berliniből „Wan­dervogel“ lesz, ha beköszöntött az alig várt szombati Feierabend. A hatóság pedig boldo­gan áll mindenben rendelkezésükre, amellyel a Potemkin faluk kényelmét biztosíthatja. A tavak, a Spree, az uszodák mihamarabb kicsiny­nek bizonyulnak a nagy tömegek részére, de a város már gondoskodik is újabb lehetőségek­ről. Tegnap számolt be a sajtó egy új hatalmas úszócsarnok megnyitásáról, amely méreteiben minden eddigit meghalad, stílusban pedig modern. Egyszer, lm szépet akarok álmodni, azt fogom álmodni, hogy Budapest követi Berlin példáját és megszervezi a weekendezést, meg­teremti egyszer végre az igazi fürdővárost, amely a nyugati igényeket is kielégíti, de első­sorban a budapestiek igényét. Olcsó uszodákat, szabad mozgást a Duna partján, és főleg a szabad uszodát. Elvégre Budapest egy fürdőváros... Weekendre indul a család

Next

/
Thumbnails
Contents