Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-11 / 23. szám
Budapest, 1930 június 11. Független Budapest 3 Pászthy János a műszaki tanácsnokválaszíás ellen panaszt adott be a közigazgatási bírósághoz A panasz szerint a szavazás módja sértette a választás titkosságát A legutóbbi tanáosnokválasztásnak furcsa epilógusa vau. Már a választás napján, a közgyűlés színe előtt, bejelentette Pászthy János bizottsági tag, liogy panasszal fog élni a közigazgatási bírósághoz és a műszaki tanácsnok- választás me ej semmisítését kéri, mert, szerinte, a szavazás nem volt titkos, a bizottsági -tagoknak nem állt megjelelő és kellő szánni szavazólap rendelkezésére és minthogy ennek következtében mindenféle papírlapokon adtak le szavazatot, nem volt nehéz kitalálni, hogy ki kire szavaz. Pászthy János a múlt hét végén be is nyújtotta panasz-iratát a polgármester útján a közigazgatási bírósághoz, amelyben az 1896. évi XXVI. te. 42. paragrafusának 2. pontja alapján kéri a műszaki tanács- nokválaszitás megsemmisítését. A hétoldalas, terjedelmes panasziratban Pászthy János többek között ezeket írja: — Az. 1930 május 28-án tartott közgyűlésen lefolytatandó tanácsnokválasztásra az elnökség' 600 szavazólapot nyomatott. Ezen szavazólapok ma már ki nem deríthető okokból eltűntek, úgyhogy mikori a szavazatszedő-kiildöttség elnöke a szavazást meg akarta indítani, alig 30 darab szavazólap állott rendelkezésre. Az elnökség érezte, hogy a szavazólapok híján sérelem esik a szavazás titkosságán. A közgyűlés elnökségéinek kötelessége lett volna a hivatalos szavazólapokat megőrizni és a választás megkezdése előtt mind a 600 darabot a szavazatszedő küldöttségnek átadni. A közgyűlés elnöksége azonban ezen kötelezettség helyett alkalmat nyújtott arra, hogy a különböző pártok emberei a hivatalos szavazólapokat szétkapkodják. Így történt az, hogy ilyenek hiányában a bizottsági tagok nagyrésze különböző nagyságú és színű. blokkpapiroson szavazott. A bizottsági tagok joggal voltak abban a hitben, hogy a hivatalos szavazólapok hiánya miatt a kijelölő választmány véleménye változott meg és a jelölés eredményének korrigálása céljából szándékosan hiányoznak a szavazólapok, — A szavazás módja a titkos választás durva megsértése volt, mert nem egyforma nagyságú és színű cédulákkal történt a szavazás. Ez a szavazás nemcsak az objektivitását vesztette el, hanem teljesen komolytalanná vált, mert a benyújtott szavazólapok alakjelről és színéről azonnal meg lehetett állapítani, hogy ki kire adja szavazatát. Ezzel az indokolással kéri Pászthy János a választás megsemmisítését. Rendkívül gyenge érvek, amelyek a panasztevő naivitásáról tesznek tanúságot. Xincs a városházán senki aki a panasznak komolyságot tulajdonítana. T)e_ a panasz nem is teljesen jóhiszemű. Hiszen Pászthy János hivatkozik a közgyűlési ügyrendre is, azonban annak csak egy részét citálja és elhallgatja a paragrafusnak azt a megállapítását, hogy a bizottsági tagok nemcsak hivatalos szavazólapokkal szavazhatnak, hanem bármilyen más fehér szavazólappal is, akár nyomtatva, akár kézírással szerepel azon a jelölt neve. A választás alkalmával leadott szavazólapokat hivatalosan lepecsételték és a közigazgatási bíróság rendelkezésére bocsátják. Jogászi körökben bizonyosra veszik, hogy a legfelsőbb bíróság a panaszt, mint alaptalant elutasítja, mert hiszen maga a közgyűlési ügyrend is megengedi a tetszés szerinti fehér lapokon való szavazást. A panasznak tehát nincs jogi alapja sem és helytelen az az állítás, mintha a szavazásnak ez a módja sértette volna a tit- koísság'ot. He ha bekövetkeznék az a non puta- rem, hogy a közigazgatási bíróság Pászthy János álláspontjára helyezkednék, úgy nemcsak a műszaki tanácsnoki választást kellene megsemmisíteni, hanem a jogi tanácsnoki választást is, mert hiszen mindkét állásra ugyanazon a szavazólapon történt a szavazás és ha az egyik szabálytalan volt, úgy szabálytalannak kell minősíteni a másikat is. Legalább egy-egy millióba kerülnek az új fömegstrandok, amelyekre nincs pénz A népfóléíi miniszter erőlteti a tömegstrandokat, amelyekre kétségtelenül rá fog fizetni a főváros Még a múlt évben merült fel a gondolat, hogy a szegényebb néprétegek igényeinek kielégítésére töm eg strandfürdőkéi kell létesíteni, mert a munkásemberek a Széchenyi, Gellert, Margitszigeti és a többi luxusfürdők drága árait nem tudják megfizetni. Vass József népjóléti miniszter^ több alkalommal sürgette a fővárosnál az új. olcsó strandok építését, de tavaly az idő előrehaladottsága miatt nem kerülhetett sor a kérdés komoly megvitatására, még kevésbé a megvalósításra. Abban mégis megállapodtak, hogy két új tömeg- strandfürdőt a Lágymányoson, illetve a Vizafogónál kell felépíteni. Ügy tervezték, hogy a Duna partján hatalmas medencéket építenek, amelyekben^ melegvíz áll majd a közönség rendelkezésére. A lágymányosi strandnál a közeli elektromos centrale vizét akarták erre a célra igénybe venni, míg a Vizafogánál artézikutak fúrására gondoltak, miután ezen a vidéken bővizű hőforrások vannak. A múlt évben 500.000 pengőre\ becsülték egy-egy strand építési költségét, újabban azonban ez a becslés a duplájára emelkedett, mert most egymillió pengő körüli összegre becsülik egy-egy strandfürdő költségeit. A városházán néhány hónap óta ismét behatóan tárgyalnak a strandok dolgáról, miután a népjóléti miniszter nemi engedi a kérdést elaludni. Az Elektromos Művekkel tárgyalásokat kezdtek a kondenzvíz átengedésére és_ bár eleinte az üzem tagadó választ adott és kijelentette, hogy ez a vízszolgáltatás teljesen bizonytalan, később mégis beleegyezett abba, hegy elhasznált melegvizét a létesítendő strandfürdő vegye át A Vizafogónál próbafúrásokat eszközöltek a hőforrások érdekében és a jelek szerint, a vidéken csakugyan található melegvíz. Most tehát a bányakapitánysággal lép érintkezésbe a főváros a végleges fúrások engedélyezése céljából. A tárgyalások és előzetes költségkiadások tehát vigian folynak, de közben nem gondolnak arra, hogy honnan teremtik elő az új strandok építéséhez szükséges milliókat, amikor a főváros meglévő fürdőit is mind kevesebben látogatják és azok egyre fokozódó deficittel küzdenek. Tapétázási, szobafestést, mázolást ffigg MEITZER FERENC ÉS FIAI R.-T. festőipari, festőiparművészeti és tapétázó vállalat végez. Budapest, VII., Rózsa-utca 32. Telefon : József 311-81. ós 444—73. Felvidéki táj, — erdélyi levegő írta : Dr. VÁ KÁR P. ARTUR kormány főtanácsos Lillafüred, június. Lillafüredről annyit olvastam és hallottam már, hogy kényszerítő szükségét éreztem annak. hogy Lillafüredet és környékét a maga valóságában lássam. Gödöllőn, Hatvanon, Gyöngyösön, Mezőkövesden át repült az autónk, jól épített országúton, változó szépségű vidéken át. Ha egy éven bellii elkészülhet az eger- répáshuta-lillafüredi ríj országút, akkor Parád- fiirdőn keresztül, az ország legcsodásabb vidékén átutazva, felvidéki tájakon, erdélyi levegőben másfél órával rövidebb idő alatt lehet elérni Lillafüredet, Diósgyőrt és a Felvidék értékes metropolisává fejlődött Miskolcot. Valamikor, réges-régen, seregszemlét tartattunk országunk természeti gyönyörűségei felett. Sok volt. Káprázatos volt. Ma, megszűkültek a határok és megfogyatkoztak a természeti gyönyörűségek. Másé lett a Felvidék! Nincs Erdély! Más ország ékkövei lettek: Bácska, Bánát, Baranya, Erdély s a Felvidék gyógyhelyei és klimatikus vidékei más ország horizontjába kerültek s más ország látja örömét azoknak a gyógyhelyeknek és^ klimatikus vidékeknek, amelyeknek létesítéséhez annyi magyar áldozat és annyi tenger gond járult. Kormányzat és társadalom _ egyaránt fontosnak ítéli azt, hogy életrehívjuk mindazokat a természeti kincseket, amelyek megcsonkított hazánk határain belül, akár a föld felett, akár a föld mellében vannak. Szükséges, hogy mindaz, amit magunkénak vallunk: nemzeti értékünkké és közkinccsé váljék. Ha sokat is veszítettünk, — talán azt monhatjuk: mindent, — azért vannak értékeink, amelyeknek hasznosítása és értékfelfokozása révén, sokat produkálhatunk államháztartásunk javára. Az állam örökóletű volta megengedi azt, hogy nagy áldozatok árán hasznos és alkalmas intézményeket létesítsünk, mert az áldozatok törlesztése évtizedekre osztható szét s a hasznos és alkalmas objektumok évszázadokig, sőt örökidőkre hasznothajtók maradnak. Az ilyen értelemben történt beruházás, hasznos beruházás. Európa országai. Svájc és Olaszország példáján okulva, minden alkalmat megragadnak, -liogy minél több olyan értéket termeljenek ki, amelyek a világ érdeklődésére számíthatnak s amelyeknek révén országukba csábíthatják azokat, akiknek életszükségletét képezi az utazás s ezzel az ismeretek kibővítése. Ha ebből a szempontból kellene bírálat tárgyává tennem mindazt, amit eleddig Lilim Híredről írtak és mondottak, akkor könnyű volna leszámolni a mérhetetlen sok kritikával, mert rendszerint ugyanaz a kritika, amely kérlelhetetlenül mond ítéletet Lillafüred felett, ugyanaz a kritika elismerést érdemlő buzgalommal hirdeti, hogy nem elég csak Budapestre hívni az idegent, mert a Nyugat metropolisaiból érkező idegen nemcsak gyönyörű fővárosunkra kíváncsi, hanem a vidék szépségeire és kultúrájára is. Restelkedve szoktuk beismerni, hogyha az idegen, magyar vidéket akar látni, akkor azt csak úgy teheti, hogy egy nap alatt vissza is tér a fővárosba, mert tiszteletreméltó városaink új, modern szállodáitól eltekintve, a legtöbb helyen nem találja meg az idegen azt a kényelmet, amelyet otthon megszokott s amelyről lemondani nem tud. És amikor a kritika ezt fennen hirdeti, ugyanakkor kifogásolja azt, ha évtizedekre előre tekintve, az idegenforgalom érdekében olyan monumentális invesztíciók történnek, amelyet csak a kritika tart túlméretezettnek, egyébként csak az, és annyi, amennyit az európai kényelemhez szokott ember, minden körülmények között igényel. Csak emlékezzünk a nyaralással kapcsolatos kritikákra, fürdőlevelekre ... Mindenik azt sírta, hogy: „lehetne és kellene is a magyar fürdőket látogatni, de hol vannak a magyar fürdőkön és klimatikus gyógyhelyeken azok a szállodák s azok a berendezések, amelyek a kultúrigényeket kielégíthetnék?4 Viszont ha valahol teremt ilyent a magántőke, vagy a kincstár, ekkor új hadállásokat keresünk amelyből pergőtűz alá vehetjük mindazt, ami a mienk. Ezek a gondolatok foglalkoztattak akkor, amikor Miskolcot magunk mögött hagyva, Diósgyőr gyárkémény-ármádiája melleit elhaladva, percek alatt berobogtunk abba a völgybe, amelynek minduntalan változó látványosságai közben elbűvölt a felvidéki táj s elzsongított a balzsamos erdélyi levegő ... Saját szemeimmel látni akartam azt a helyet, amelyet annyi kritika szántott végig. Láttam Lillafüredet s az elmondandókban megindokolom, hogy a kritika elfogult, vagy éppen elhibázott. Lehet, hogy a kritika nem látta, vagy nem hallotta mindazt, amit nekem látni és hallani szerencsém volt. Festői elrendezésben, égig nyúló lomb- és tűlevelű erdővel borított hegykulisszák egy- másbaívelésénél, a tervező építesz felvázolását híven követve fekszik a csodás Palota Szálló. Valakik: a völgy, a hegyek, a patakok, a sziklák, a levegő, a táj szerelmesei tervezték ezt a csodás szimfóniát, amelynek neve volt és neve lett és neve lesz a másik szimfónia: Lillafüred! I iSliVISELŐKNEK NAGY KEDVEZMÉNY ! tisztit szárazon Kosztümöket ©líö- mjöket felöltőket lest minta szerint ______________ mindenféle ruhaneműt:: fE“Tí4V«!-41 TE LEFONHÍVÁSRA MINŐÉN TÉTELÉRT ELKÜLDÜNK! Oltár: VSI. THÖKÖLY-tT 33. SZÄM OLY A völgy ölén az út kígyózik, a hegy oldalán egy kis vasút, amely erdőn, sziklán át mögéje
