Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-21 / 20. szám

Budapest, 1930 május 21. O Független Budapest Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul IV. , Magyar-u. 6. VII., Király-u. 20 V. ,Bálvány-u.23. VII., Dohány-u. 15 A jelek szerint ebben a hónapban már nem le­het megalakítani az új intézőtestületet, mert csak a hó vég-efelé, vagy .június első nap­jaiban jelenik meg a törvény végrehaj­tási utasítása. Ennek következtében az intézőtanács megvá­lasztása június első felére marad, hivatalba - lépése pedig júniu's hó közepe felé várható. Az összes aktuális, nagy óbb jelentőségű városházi kérdések elintézése is ez idő utánra fog halasz­tódni, mert a mai tanács csak a legszüksége­sebb formális intézkedést igénylő folyóügyeket rendezi hátralévő megszámlált napjai során. A városházán beszélnek arról, hogy az ügy­osztályok szaporítása az új fővárosi törvény életbelépése után sem kerül sorra. Főként taka­rékossági szempontok akadályozzák ennek a nagyon megindokolt adminisztrációs ügynek az elintézését. Csupán a harmadik alpolgármesteri állás felállí­tását lehet bizonyosnak tekinteni, de még nincs eldöntve, vájjon jogi vágj mű­szaki minősítéshez kötik-e ennek a pozíciónak a betöltését. I Bory es Telefon: L. 964—14 !U-«!lkAa ácsmesterek és MfdllMCa építési vállalkozók Rákospalota, Földvári-utca 60. sz. 1 A Lord jön!... írta: POSTA SÁNDOR Megígérte, hogy szeptemberben el jön hoz­zánk! Tele vagyunk ünnepélyességgel, ünne­pelünk nap-napután. Az ünneplésekre való al­kalmakat olyan ügyességgel fedezzük föl, mintha új adónemekről lenne szó­Ha jól figyeljük az életünk folyásút, azt kell mondanunk, hogy professzionista ünnep­lők lettünk! Lehet, hogy ünnepségek rendezése jó üzlet, nem kutatom. Lehet, hogy a sok ünneplés jó arra, hogy a külföld rokonszenvét megnyer­jük, — nem tapasztaltam. Lehet, hogy egy né­hány ak hite szerint alkalmas arra, hogy elné­mítsa a nyomor lármáját, ezt meg nem hiszem. De hogy a sok és sorozatos ünneplés meg­tompítja az érzéket az igazi ünnepek iránt, hogy a lelkek elfásulnak és a sok ragyogástól hunyorgós rövidlátó módján pislognak a csinna­drattára, — az bizonyos! És most azt kérdem, készen áll-e a mi lel­künk annak a 'nagy ünnepi pillanatnak a méltó befogadására, amelyben a mai magyar sorsunk élő lelkiismer eke szemtől-szembe kerül velünk? Mert a Lord volt az első, aki rimánkodá- sunk közben ránkharsant, hogy bízzunk a saját jövőnkben, higyjünk a saját hitünkben és tö­rekedjünk kitartóan egy ezeréves nemzet tör­ténelmi erejével arra, hogy igazságunkat meg­ismerje a világ, mert — és ezért lelkiismerete a Lord a magyar népnek — az igazság a miénk! Rákosi Jenő nincs többé, és az ő elmúlásá­val pislogó mécs lett abból a hatalmasan lán­goló fáklyából, amelyet Rákosi a revízióért napr ól-napra lobogásra gyújtott. Az ő tollában égig harsogó kiáltásból lel- hünktől idegen diplomáciai suttogás lett. És az a megmérhetetlen erő, amit a Lord tekintélye, súlya, vagyona a mellénkúlIásában magyar igazságunknak■ jelenteit, egyesülési, cjyülésezési attribútum lett, koldulási és pum- volási alkalom! Igazságunknak törhetetlen erejét jelenti, hogy a sok csalódás, amely a saját sorsunkon való munkálkodásunk fölött a Lordot termé­szetszerűen érte, tőlünk el nem tántorította, és hanyagságunkat, nemtörődömségünket és soro­zatos botlásainkat egy nagybeteg nemzet erőt­lenségének tulajdonítja. Rákosi óta senkink, sincs, akinek szavára hinni tudnánk, hogy a revíziót a saját erőnk­ből is kiharcolhatjuk, senki sincs, aki cl tudná oszlatni azt a tévhitet, hogy rablóit javainkat más szerzi vissza nekünk, és nem, a saját egyetlen célra, összesített munkánk. Az ő min­dennapos imádsága hiányzik althoz, hogy megértsük: a revízióért mimagunknak, az egész magyar társadalomnak kell küzdenie és csak akkor, azután várhatunk, kérhetünk ide­gen segítséget! Soha, egy pillanatig nem hittem azt, hogy a Lord egyedül, csupán a magyar igazságnak polit ikai és nemzet bará ti, ismeretében, képes legyen nekünk ukár-csak egy falut is vissza­hozni. Abban azonban, éppen Rákosi szavai alapján, mint az Istenben, úgy hittem, hogg az a tény, hogy egy tőlünk távol álló idegen, aki egyéniségének súlyánál fogva szinte lemérhe- teilen politikai jelentőséggel tár, ' mellettünk áll bíztatásával, hangosan hirdetett meggyőző­désével, — megindítja nálunk azt a folyama­tot, amely ellenállhatatlan erővel összekovácsol n revízió gondola!óban minden magyart, és áradásával elsöpri az idegen telkeket megütő sötétségét! ' Meggyőződésem, hogy a Lord látogatásá­nak nagy ünnepére csak úgy készül Unt: helye­sen és célszerűen, ha mostantól kezdve minden, szó, minden írás, minden tett arra az egyetlen célra irányül, hogy a revízió gondolatában minden magyar egyesüljön. Hiába rendezünk fényes díszfelvonulást, csodás banketteket, tűzijátékot, ha a Lord, aki­nek a befolyása alkalmas az egész világ köz­véleményének irányítására, nem fogja lelke legmélyén érezni az egész magyar nemzet összeforrott lázas kerülését, ha nem láthatja az acélos akarat tudatos és együttes megmoz­dulását, tervszerű munkáját, a nagy gondolat, a magyar nemzet fölszabadulásának gondo­latában. Látnia, éreznie kell a nagy Férfiúnak, hogy mi nemcsupán elvesztett területeket sí­runk vissza, nemcsupián megrabolt államisá­gunkért vitázunk, de minden alaki, független­ségünk ellenére jól tudjuk azt, hogy igába nyomorított rabok vágunk! Rabok, akik fölszabadulásukért szívós el­szántsággal, a. szabadság kiolthatatlan vágyá­val, minden erőnk végső megfeszítésével har­colunk! A magyar nemzetei a trianoni gazság rab- láncára fűzte, és a Lordnak nem a biilikomok csengését, hanem a rablánc csörgetését kell hallania, hogy higyjen a m,i lelkünk erejében, és meríthessen belőle a további munkájához. Félre a sallanggal, cicomás parádés külső­séggel, sutba a profiünneplés megszokott rek- vizitumaival, de készüljön a magyar nemzet a felszabadulásra vágyó nemzeti öntudat acélos leikével' a nagy történelmi pillanatra, mikor nemzetünk élő lelkiismer etc, — a Lord hozzánk bekopogtat! Rendkívül nagyjelentőségű ügyeket tárgyal szerdán a tizenkettes bizottság A függőkölcsön, a HÉV megváltása és az üzemvezetői fizetések redukciója a 12-es bizottság szerdai ülésén A főváros tizenkettes pénzügyi bizottságát szerdán délre rendkívül fontos ülésre hívták össze. A kölcsönügy, a HÉV megváltása és az üzemigazgatók illetményeinek revíziója a tárgysorozat három fontos programpontja. Érthető, ha fokozott érdeklődés nyilvánul meg az illés iránt és mindenütt nagy izgalommal várják a hozandó határozatot? A kölcsön ügyében Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok tesz előterjesztést, beszámol a pénzügyminisz­terrel folytatott tárgyalásairól és egyúttal is­mertetni fogja a főváros pénzügyi helyzetét. Valószínű, hogy nyélbe ütik a függő köl­csön dolgát, mert a beruházások megindításával tovább várni nem lehet. Közeledik a nyári szünet ideje is és ha most nem döntenek a kölcsön felvételé­ről, nyárig nem tudják az ügyet tető alá hozni, a pénz nem kerülhet folyósításra és az idei év ez esetben — a közmunkák megindítása szem­pontjából — elveszett. várják. A fővárosi törvény — mint ismeretes — nagy revíziót tervez az üzemvezetők és üzem­igazgatók illetményeiben, mert a sajtóban és a parlamentben elhangzott kijelentésekből az a vélemény alakult ki, hogy minden üzemigaz­gató horribilis jövedelmeket élvez. Elsőnek Folkusházy Lajos és Till Antal fizetését kifogá­solták, ezekből az adatokból azután általánosí­tottak, úgyhogy a revízió nem maradhat el. Az új törvény alapján a nagyüzemek vezetői­nek összilletményei nem haladhatják túl a pol­gármester évi fizetését, a, középüzemek igaz­gatóinak jövedelme az alpolgármesteri fizetés­sel lehet azonos, míg a kisebb üzemek vezetői maximálisan tanácsnoki javadalmazásban ré­szesülhetnek. Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés a mai állapotokkal szemben, erős redukciót jelent. A revízióra vonatkozó javaslat kidolgozásával a polgármester Borvendég Ferenc tanácsnokot bízta meg, mint aki az üzemi ügyek legalapo­sabb ismerője. Az igen terjedelmes és részlete­sen megindokolt előterjesztés is ma kerül a 12-es bizottság elé és értesülésünk szerint A főváros vezetősége minden körülmények közt döntést akar provokálni a kölcsön­ügy ben és az a szándéka, hogy egy hónapon belül a függőkölcsön összegét már fel is vegye, mert különben a nyáron már nem foghatnak hozzá a beruházásokhoz. Mindenesetre a legnagyobb óvatossággal és előrelátással járnak el a köl­csönfelvételek körül, mert Budapest hitelét nem akarják akármilyen feltételű kölcsön igénybe­vételével rontani. A vários vezetősége nagy súlyt vet arra, hogy a. főváros elsőrendű fizető- készségéről fennálló jóhíreket megerősítse és ép ezért a főváros pénzügyi helyzetéről'és va­gyoni állapotáról közleményt fog közzétenni. Egyidejűleg erőteljesen megcáfolja az egyes külföldi lapokban megjelent azt a felelőtlen és tájékozatlan hírt, hogy „Budapest jövedelmei óriási arányban megcsappantak“. Bár a bevé­telek csökkenése köztudomású, százalékban ez alig jelent valamit, amit az is igazol, hogy a fő­város a, jövőévi költségelőirányzatot mindössze 5%-kai akarja 'redukálni. A külföldi lapokban azonban olyan tájékozatlan hírek jelentek meg, amelyek szerint Budapest adó.jövedelme a fe­lére csökkent és az ilyen körülmények, ha hi­telre találnak és cáfolatot nem kapnak, kétség­telenül káros hatásúak lehetnek. A HÉV megváltása dolgában a tanács befejezte a maga vitáját és az ügyet áttette a 12-es bizottsághoz. A tanács sem, mellette, sem, pedig ellene nem foglalt ál­lást, hanem a döntés felelősségét a pártokra akarja átruházni. jelentős illetményredukciót javasol egyes üzemvezetőknél. Az itt elérendő megtakarítás 500.000 pengőt tenne ki. Természetesen az új illetményeket csak fokozatosan lehetne életbeléptetni, úgy, amint az egyes üzemvezetők szerződése lejár, mert nem valószínű, hogy bármelyikük is bele­egyezne abba, hogy a magas illetményeket biz­tosító szerződést az érvényesség tartama alatt rosszabbra cserélje fel. Ugyancsak a 12-es bizottság mai ülésén dön­tenek az Ügetőverseny Egyesület ajánlata fö­lött, mely a Tattersalluak ügetőversenypálya céljaira való átengedésére vonatkozik. Az egyesület 15 évre kívánja bérbevenni a Tattersallt, ahol 2 millió pengő befektetéssel ügetőversenypályát létesítene és 15 év múltán az egész intézményt ingyen engedné át a fővárosnak. Az ajánlatnak vannak hívei és ellenzői és ez utóbbiak azzal érvelnek, hogy a Tattersall átengedése esetén évtizedekre lehetetlenné tennék e városrész fejlődését. A 12-es bizottság már többízben foglalkozott az üggyel és alkalmasint ma dönteni is fog az ajánlat elutasítása, vagy elfogadása fölött. SKORKM MIHÁLY ÉPÍTŐMESTER Budapest, X. hét*., Mpaffy-utca 60 sz. Telefon : József 374-66 Elsőnek tehát a 12-es bizottság hivatott a fon­tos kérdésben véleményt nyilvánítani és a mai ülésen talán meg is történik ebben a régóta vajúdó ügybén az első határozathozatal. Ez annál valószínűbb, mert a pártok amúgy is is­merik az ügy minden részletét és szakértőkkel is megvizsgáltatták a kérdés egész anyagát. Az üzemvezetők f izetésred ukeiójá ra vonatkozó előterjesztést is nagy érdeklődéssel Ä TIKOS ERJVO szobafestő, mázoló és fényező Budapest, II.. Erőd ucca 12. Tel.- Auf. 307-44 Takács Gyula Budapest — Műhely és iroda: ÍV., Veres Pálné ucca 32 Hat. eng. villanyszerelő gépészmérnök, elektrotechnikai vállalata 1« O.M palacl I.T. 1 ktej K. védi iben a jegyű z erő

Next

/
Thumbnails
Contents