Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-21 / 20. szám
Megjelenik minden héten Előfizetési ára a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő — Fél évre 12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA Dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség ucca 22 Telefon: József 345-82 Postatakarékpénztári csekkszámla: 46476 Huszonöt év margójára A Független Budapest címében szereplő „független“ szónak kettős jelentése van. Egyik: féltékeny ragaszkodás a város önkormányzati függetlenségéhez, amelyet most nagyobb csapás ért, mint valaha. A másik: deklaráció a 48-as eszmék mellett, amelyek abban az időben, amikor elindultunk útunkra, irányt szabtak küzdelmeinknek. Ez a kettős ideál vezet bennünket ma is, huszonöt év alatt egyetlen pillanatra sem tántorodtunk el a két szótol és ideáltól, amely lapunk címét teszi ki. Huszonötéves ünnepünk egybeesik egy másik, ránk nézve ünnepi eseménnyel, a VII. kerületi függetlenségi és j-8-as pártkör negyedszázados jubileumával. Amikor a Független Budapest megkezdte pályafutását, a lap címe „Erzsébetváros“ volt. A hetedik kerület érdekeiért akart küzdeni elsősorban, de néhány hét múlva már éreztük, hogy a kerületi érdekeken túl is harcolnunk kell, a lokálpatriotizmus szolgálata nem elégít ki bennünket. így került új cím a lap élére, de a helyhez, ahonnan elindultunk, elszakíthatatlan kötelékek fűznek, - mert a szülőföld adja az erőt, a szülőföld szeretete olyan kötelék, amelyet emberi erő nem tud megszüntetni. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as párt- körnek a Független Budapest főszerkesztője volt az első párttitkárja és ma ügyvezető elnöke a körnek, amelynek 25 éves harcaiban mindig az első sorban küzdött. A „függetlenség“ ma nem divat. Az uralkodó államrendszer és a közélet elfordult a régi magyar ideáloktól. A polgárnak az a célja, hogy minél közelébb férkőzzék azokhoz, akiktől függ, a hatalmasokhoz; a politika pedig az állami mindenhatóság megvalósítását tűzte ki feladatául. Nem, a „függetlenség“, amelyért annyi szív dobogott, amely sok évtized lelkes, elszánt küzdelmének, millió és millió magyar vágyainak volt vezérlő lobogója: ma elfeledett, lomtárt kellék, amelyre emlékezni is szégyen talán. A fővárosban már csak egyetlen pártkör hirdeti a sutbadobott eszmét, egyetlen bástya áll még, amelyen szinte anakronisztikus konzervativizmussal lobog a régi lobogó, a huszonötéves erzsébetvárosi pártkor. És amikor ez most ünnepre készül, amikor a hetedik kerület kispolgárai fekete ünneplőbe öltöznek, hogy a megtépázott, régi zászló előtt tisztelegjenek, akkor az ünneplők élén ott találnak bennünket, akiknek nem anakronizmus, nem elfeledett konjunktúraideál a függetlenség gondolata, hanem élő valóság, amelyé szívünk minden verése ma is, övé toliunk és karunk minden ereje, hevülő és cselekedni akaró idegeink minden szála. A VII. kerületi függetlenségi pártkör ünnepe a miénk is. A pártkör és a Független Budapest egy testvér, anyjuk közös: a függetlenségi gondolat. És ha ma egyedül állunk is a fővárosban mi, függetlenek, tudjuk, hogy utunk helyes út és igazunk az egyedüli igazság. A zászlót megtépte csúnya idők sok vihara, de fenn lobog és dacol az idővel. Fanatikus hittel hisszük, hogy a régi zászló egyszer megint az egész országé lesz és ez a hitünk ad erőt ahhoz, hogy ne csüggedjünk, hanem tartsuk továbbra is magasan a lobogót, amely ma ránk van bízva Budapesten. Ezzel a rendíthetetlen hittel öltjük magunkra az ünneplő köntöst, amikor a VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör ünnepére készülünk és ez ad erőt az újabb huszonöt évhez, amely majd elhozza a „függetlenség“ szó feltámadását. A régi gárda ünnepel, de ez az ünnep nem az öregeké, hanem a jövőé, a fiatalságé, mert a függetlenség nem halt meg, csak alszik és diadalmasan fog feltámadni. Újjászületve, megifjulva fog felkelni a régi ideál és újból meg fogja hódítani körülöttünk a világot, amely most éjszakai sötétségben szunnyad. Nem emlékezés, hanem készülődés ez a huszonötéves ünnep, nem visszatekintés, hanem új kezdet, amelynek végső, boldog célja a nagy, erős, szabad és független Magyarország, minden magyar szív napsugaras álma. Sipőcz polgármester közvetlenül tárgyal a népjóléti miniszterrel a kórházi ápolási díjak dolgában Vass József népjóléti miniszter a fővároshoz intézett újabb leiratában Korábbi sérelmes leiratát tárgytalannak Kell tekinteni A miniszter revideálja eddigi intézkedéseit A múlt napokban niagy megdöbbenést keltett a városházán Fass József népjóléti miniszternek a kórházi ápolási díjak, illetve a kórházi költségvetések ügyében a polgármesterhez intézett leiratában foglalt állásfoglalása. A népjóléti miniszter ugyanis erre az esztendőre is csak öt per. " ápolási díjat állapított meg a főváros sokkal magasabb önköltségével szemben, lígyhogy ebben az évben ismét előreláthatólag két millió pengős deficittel kellett volna számolni a fővárosnak a kórházak fenntartásánál. De ennél is súlyosabban érintette a várost a miniszteri leiratnak az a meg'döbbentő kijelentése, hogy az országos betegápolási alap terhére évente maximálisan csak 3,600.000 pengő ápolási díj felszámítását engedélyezi, tehát kontingentálja azt az összeget, amelyet a főváros a szegény betegek ápolása után kaphat. Miután az országos betegápolási alap terhére eszközölt gyógyítások sokkal nagyobb költséget igényelitek, mert a szegény betegek száma sokkal több, mint amennyit napi öt pengőért a 3,600.000 pengő keretében gyógyítani lehet: a miniszternek ez a megállapítása csak ismét je1 léntékeny deficit-többlettel fenyegette a fővárost. A városházán tárgyalásokat kezdtek ennek a veszedelemnek elhárítása érdekében és a polgármester elhatározta, hogy a népjóléti miniszterrel közvetlen érintkezést keres és felkéri egyrészt a fővárosi önköltségi ápolási díjak elismerésére és a .'város által megállapított ápolási díjak engedélyezésére, másrészt arra, hogy az országos betegápolást alap tér-, here történő gyógyclíjak felszámolását ne maximálja. Még mielőtt a tárgyalások megindulhattak volna, Vass József népjóléti miniszter máris szükségesnek látta, hogy előző álláspontját revízió alá vegye. A napokban érkezett a népjóléti minisztertől leirat a városházára, amelyben a miniszter néhány rövid sorban közli, hogy a kórházi ápolási díjak ügyében az elmúlt napokban a városhoz intézett előző leiratát tárgytalannak tekinti és újabb állásfoglalásáról a polgárimesterrel folytatandó tárgyalások befejezése után értesíti a fővárost. IzgalmaK a fővárosi törvény végrehajtási utasítása Körűi Még ebben a hónapban törvényerőre emelkedik a fővárosi törvényjavaslat A felsőház egy nap alatt tárgyalta le a javaslatot — Erős harcok az intézőtanácsi tagságokért Politikai körökben biztosra vették, hogy a felsőház nem fogja hosszúra nyújtani a fővárosi. törvényjavaslat vitáját és rövid tárgyalás után törvényerőre emeli azt. Arra azonban senki sem volt elkészülve, hogy a vita mindössze egy napig fog tartani, mint ahogy az tényleg megtörtént. A felsőházat nem nagyon izgatta a főváros sorsa és a főváros által választott felsőházi tagokon kívül felszólaló is alig- jelentkezett a törvényjavaslathoz, amely immár szentesi tétét várja. Csak napok kérdése, hogy az új törvényes intézkedések gyakorlatilag is életbe lépjenek. A kormányzói szentesítés még ebben a hónapban megtörténik és annak nyomán nagy érdeklődéssel várják mindenütt a belügyminiszteri végrehajtási utasítás megjelenését. Ennek alapján történik meg ugyanis az intézőtanács megalakulása és a többi sürgősnek deklarált intézkedés1 is. Ezek közé tartozik a kerületek szaporítása is, amelyről egyik legutóbbi számunkban már hírt adtunk. Az intézőtanácsi tagságok dolgában még mindig nincs megegyezés a pártok közt. Nehezen tudnak megállapodni a tagsági helyek felosztása, valamint a helyek betöltésére nézve, mert sok az aspiráns és jelöltséget követelnek alvezérek és közkatonák egyaránt. Legmodernebb gyógyin léiét sebészi és bel- betegek részére PAJOR-SAMTORIUM szív- és érbetegeknek új osztály BUDAPEST, Till. VAS-UTCA 17. SZ. Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, víz gyógyintézet, nap- és íégfürdők.
