Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-26 / 12. szám
Budapest, 1930 március 28. Független Budapest 3 A környékbeli autóbuszjáratok csődje Békeffyék beszüntetik április elsején járataikat, ha a főváros nem vállalja át deficitjüket — A környékbeli járatok egyelőre súlyos ráfizetéssel járnak és Békeffyéknek nincs elegendő anyagi kitartásuk, hogy megvárják a vonalak rentábilissá válását áldozatok és elhullanának az eddigi eredmények, amelyek kétségtelenül máris jelentkeznek. Ezek az áldozatok a fővárosi tizem önköltségi árának jóvaj magasabb voltánál fogva még nagyobbak lennének, úgy hogy a mi munkánk megszüntetése végeredményben azt jelentené, hogy az áldozatokat újból, hatványozottan kellene a fővárosnak meghoznia. Az áldozatok legsúlyosabb részét mi már meghoztuk és reméljük, hogy a rentabilitás nemsokára elérhető lesz. Az Autóbuszüzem súlyos anyagi helyzetéről részletesen beszámolt már a Független Budapest. Azt is megírtuk, hogy hasonló pénzügyi válsággal küzd a Béke ff y-féle autóbuszvállalat is, amely ennek az évnek elején négyéves szerződést kötött a fővárossal, hogy üzemibe helyezi a környékbeli járatokat. A fővárosi üzem még elbírja a súlyos deficitet, annak ellenére, hogy - legújabb értesülésünk szerint — az üzem multévi zárószámadása kerek egymillió hiányt tüntet fel. A Békeff y-féle magánvállalat azonban sokkal szűkebben áll anyagi erők tekintetében és nem tudja'hosszú ideig elviselni a tekintélyes deficit terheit. Ez a körülmény arra kén ysze rí tette a vállalat igazgatóságát, hogy beadványban kérje a fővárostól szerződése felbontását, vagy pedig a deficitnek a főváros által való átvállalását. A Békeffy-féle vállalat autóbuszai jelenleg' kilo- méterenkint. 86 filléres önköltséggel működnek, a három környékbeli relációban a bevétel azonban csak 40 fillér körül mozog. Kilométerenkint tehát 46 fillért fizetnek rá az üzem fenntartására és tekintetbe véve, hogy a kocsik naponta 4000 kilométert futnak, könnyű kiszámítani, hogy ez a. deficit havonta milyen horribilis összeget tesz ki. Amit a társaság eddig keresett és amit az autótaxikon keres, azt, sőt ennél sokkal többet is, ráfizették már a 3 hónap óta- üzemben lévő környékbeli járatokra. Miután a szerződés módot ad arra, hogy a rentábilisnak nem mutatkozó vonalakat három hó múltán beszüntessék, a társaság szerződésadta jogánál fogva kéri a tanácsot, hogy ezeket az üzembeszüntetéseket engedélyezze. Ezáltal azonban a közérdeket érné nagy károsodás és a főváros lenne kénytelen saját kezelésben feltámasztani ezeket a járatokat. Tekintve, hogy a fővárosi autóbuszüzem kocsikilométerenkint 1.27 pengős önköltséggel közlekedik, a deficit még magasabbra emelkednék és ez az autóbuszüzemet terhelné teljes egészében. Nagyon figyelemreméltó tehát Békeffyék azon közvetítő javaslata, hogy április 1-től kezdve a fővárosi Autóbuszüzem vállalja a környékbeli járatok deficitjét és ez esetben a relá- ! ciókat továbbra is fentartják. Nagy megterhelést csak pillanatnyilag okozna a fővárosnak, mert hiszen a járatok napról-napra rentábilisabbak, a deficit mindinkább csökken, csupán a vállalat anyagi ereje nem elegendő ahhoz, hogy ezt a javulást kivárja. Szerdán tárgyalja az Autóbuszüzemre felügyelő bizottság Békeffyék erre vonatkozó beadványát, amely elmondja, hogy három hónap alatt a vállalat 130.000 > pengő veszteséget szenvedett. Lehetséges, hogy a vonalak bevételei emelkedni fognak, de ez hosszabb idő kérdése, amit kivárni Békeffyék nem tudnak. A továbbiakban a memorandum kifejti, hogy a vállalat eddigi működése semmiféle anyagi haszonnal nem járt és csupán azt az erkölcsi elismerést könyvelhették el, melyet a főváros közérdekű működésükkel szemben kifejtett. A deficitet most már nem tudják tovább viselni, áldozatokat hoztak mindaddig, amíg tehették. Azt remélték, hogy a társaság kapja meg az egyetlen rentábilis környékbeli járat: a csepeli reláció fentartását is, amelynek jövedelme csökkentette volna a deficitet. Ezt a jó relációt azonban a főváros saját kezelésébe vette. — Mi a magunk részéről — folytatja a memorandum — szerződésadta jogunknál fogva csak azt kérhetjük, hogy az irrentábilis vonalak ellátásának kötelezettsége alól bennünket Teherautókarosszériák T eherauf ópótkocslk Autóbuszok Gyártja s NAYés RÓNA Gép-, szállítóeszköz és szivattyúgyár rt. Budapest, X., Kápolna tér 27-29. Tel.: J. 395-80’ felmenteni méltóztatnék. Be kell jelenteni azonban azt is, hogy tudatában vagyunk annak, miszerint e kérelmünk teljesítése rendkívül nagy kárára volna a főváros és a környék érdekének, jelentős kárt okozna a főváros autóbuszüzeméinek és kenyértel enné tenne 200 embert. Épp ezért egyben bejelentjük azt is, hogy mii készséggel hajlandók volnánk működésünket a főváros érdekében folytatni, ha az általunk tovább el nem viselhető anyagi áldozatok átvállalásával a tanács ezt lehetővé tenné számunkra. Ezt úgy képzeljük el, hogy a főváros megtérítené a jövőben azt a differenciát, amely átlag-bevételünk és önköltségünk között áll fenn. Hang'súlyozzuk, nem akarunk nyereséghez jutni, csak a további ráfizetéseket kiküszöbölni. — Rámutatunk arra, hogy a mi munkánk beszüntetése azt idézné elő, hogy a bevezetés áldozatait a fővárosnak újból elölről kellene kezdenie és kárba vesznének ezáltal az eddigi Mi azonban ezt az időt a magunk erejéből kivárni nem tudjuk. Kérjük tehát, méltóztassék kérésünket sür gős tárgyalás alá venni, hogy az esetre, ha a további ráfizetések elhárítása nem lehetséges, április 1.-én módunkban legyen a járatokat beszüntetni. Értesülésünk szerint a bizottság nem fog elzárkózni a kérés teljesítése elől, annál is inkább, mert az autóbuszüzem igazgatósága is javasolja, hogy a főváros vállalja át az előreláthatólag rövidesen megszűnő deficitet, mert a vonalak esetleges beszüntetése nemcsak a közérdekre, de magára a fővárosra is nagy károsodást és hátrányt jelentene, "W _B3 rBP O Jü sebolaj legyen minden menfószehrényben. Fertőzéstől megvéd és gyorsan gyógyít. M. kir, népjóléti és munkaügyi M. kir. kereskedelemügyi miniszter 72,455/1924. sz. miniszter 92,062/XX. 1925. sz. körrendelet. rendelet A pernyertes Gebauerné pervesztes lett a Királyi táblán A tábla Gebauerné temetkezési vállalkozót elutasította keresetével és megállapította, hogy nem volt kényszerhelyzetben, amikor vállalatát a főváros átvette Rendkívül nagy feltűnést keltett néhány hónap előtt a törvényszék ítélete, amellyel özvegy Gebauer Károlyné volt temetkezési vállalkozónak előbb 460.000 pengővel megindított, később 880.000 peingöre felemelt perében megállapította a főváros kártérítési kötelezettségiét és a kereseti összeg'ből 368.000 pengőt megítélt özvegy Gebauer Károlynénak, azonkívül marasztalta <a fővárost a mintegy 45.000 pengőt kitevő perköltség viselésében is. Ennek az első bírósági ítéletnek szinte púejudikáló Tatása volt, amennyibein az 1920-ban megváltott temetkezési vállalatok tulajdonosai közül tizenketten elérkezettnek látták az időt, hogy szintén kártérítési keresettel lépjenek fel a fővárossal szemben és keresetükben az annakidején a fővárossal létrejött egyesség érvénytelenítését kérték azon a címen, hogy az egyességi szerződést tévedésben, kényszerhelyzetben kötték meg és hivatkoztak, mint érvénytelenségi okra, a gazdasági lehetetlenülésre és az ügylet kizsákmányoló jellegére. Mint ismeretes, a kommün alatt köztulajdonba vették 32 temetkezési vállalat felszerelését és készletét is és a proletárdiktatúra szervei ezekkel megalakították a községi temetkezési üzemet. A kommün bukása után ezeknek a köztulajdonba vett készleteknek a szétválasztása lehetetlen volt, mert az egyes összehordott tárgyakat nem jelölték meg régi tulajdonosuk nevével. Részint azért, részint pedig abból a fontos közérdekből, hogy a temetések zavartalan lebonyolítása biztosítható legyen, a főváros tanácsa ideiglenes kezelésbe vette ezeket a kész- ' leieket és egyben felírt a kormányhoz, hogy ezeket a készleteket bocsássa a székesfőváros, illetve a főváros által, alapított Községi Temetkezési Inézet tulajdonába;, — a tuladoniosofcnak adandó kártérítés ellenében. A kormány teljesítette is a főváros kérését és 807/1919. M. E. száméi rendeletével a felterjesztés értelmében intézkedett. A térítés összegének megállapítását bizottságra akarta bízni a kormány ez a bizottság azonban a temetkezési vállalatok magatartása miatt nem alakulhatott meg. Néhány hónappal később, 1920 márciusában, a kormány újabb rendeletet adott ki, amely a korábbi rendelkezés végrehajtását felfüggesztette és egyben felhívta a fővárost, hogy a térítési összeg tekintetében kezdjen egyezkedési tárgyalásokat a temetkezési vállalatok tulajdonosaival és kövessen el mindent, hogy ezeket az egyességeket létrehozza. E felhívás folytán meg is indultak az egyezkedési tárgyalások és a fővárosnak sikerült fokozatosan az összes vállalatokká! egyességet kötnie. Közöttük megegyezett özvegy Gebauer Kávoly- néval is. Ez az egyesség 1921 május 13-án jött létre és Gebauerné 3 millió korona ellenében átengedte a fővárosnak üzletét, annak minden felszerelését, lemondott a további iparűzési jogról és kijelentette, hogy minden igénye tekintetében kielégitettnek érzi magát. Özvegy Gebauer Károlyné az üzletéért kapott 3 millió koronás megváltási díjat, amelyből akkor két háromemeletes házat vehetett volna, bizonytalan üzleti vállalkozásokba fektette és elvesztette, úgyhogy kevéssel utóbb már sem üzlete, sem pénze nem, volt. Ebbe a helyzetbe nem tudott beletörődni és ezért 1927-ben pert indított a főváros ellen, az egyességi szerződés hatálytalanítása érdekében és keresetében arra hivatkozott, bogy a szerződés tévedés, kónyszeiv gazdasági lehetetlenülés és kizsákmányolás alapján érvénytelen. A törvényszékein Somoskeőy dr. táblabíró meg is ítélte neki követelésének jelentékeny részét, a főváros tiszti ügyészsége nevében azonban előbb Szele József tiszti ügyész fellebbezett az ítélet ellen a Táblához, amelynek f/ny-tanácsa, Feigler Károly dr. tiszti ügyész felszólalása után az első bíróság ítéletének megváltoztatásával özvegy Gebauer Károlyné! keresetével elutasította. A Tábla váratlan fordulatot jelentő ítéletének indokolásában megállapította., hogy özvegy Gebauer Károlyné keresetében felhozott érvénytelenségi okok alaptalanok és a felperes sem tévedésre, sem kényszerre, se kizsákmányolásra nem hivatkozhatik sikerrel. Özvegy Gebauer Károlyné a szerződés megkötése idején egyáltalán rém volt szorult helyzetben és nem talált aránytalanságot i Tábla a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között sem, amire bizonyíték, bogy 1920-ban a felperes kétmillió koronát, mai értékben 55.000 pengét kért vállalatáért megváltási összegül, egy évvel később pedig 3 millió koronát, mai értekben 91.000 pengőt kapott érte, bár ez az összeg a pénz felvétele idején már csak 70.000 pengőt tett ki. A főváros nem tehető felelőssé azért, hogy ez az összeg később a felperes kezén elértéktelenedett és különben sem tehető felelőssé a székesfővá- ro|s a később rossznak bizonyult ügyességért, mert a kiadott kormányrendelet alapján annak rendelkezései értelmében járt el. Ezekutáni kíváncsian várjuk, folytatják-e a temetkezési vállalatok jogoisulatlan és reménytelen pereskedésüket a főváros ellen. DANUBIA MŰSZAKI VALLALAT IX, Csont-u. 3. Tel. J. 340-82 és J. 322-79 SHEET-, TOPEKA-ASZFALT, bitumac, valamint makadámutaknak ÁTITATÓ ELJÁRÁSÚ ÉS FFLÜ- LETI KEZELÉSE. - UTAK PORMENTESÍTÉSE egyidejű konzerválással, szabadalmazott olajos kátránybitumen kompozícióval
