Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-26 / 12. szám

o Független Budapest Budapest, 1930 március 26. Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul IV. , Magyar-u. 6. VII., Király-u. 20 V. ,Bálvámy-u.23. VII., Dohány-u. 15 »A Magyar Sütők Országos Szövetségének Budapest. — A szövetség hozzám benyújtott elő­terjesztésében a sütőipar érdekében több­irányú intézkedést kért. Az előterjesztésben foglaltakból megállapíthatóan a Községi Kenyérgyár megszüntetése, illetve annak kizárólag olcsó barnakenyér gyártására való korlátozása, továbbá a gáz-, villany- és vízdíjnak a kisiparosok részére kedvez­ményesen való megállapítása iránt kifeje­zett kérelmeket találom oly természetűek - nek, amelyekben a, gondozásomra bízott ér­dekek szempontjából hozzászólásra jogom van.- Értesítem a szövetséget, hogy a Községi Kenyérgyár üzemének korlátozását beható megfontolás tár­gyává kívánom tenni és e célból a belügyminiszter úrral a tár­gyalást meg is indítottam, a főváros költ­VAS U. 16. ZENITH MŰHELY Telefon : József 393—73. A nagyfokú munkanélküliség arra kész­tette a fővárost, hogy minden erejével a gazda­sági élet fellendítésére siessen és tőle telhetőleg munkaalkalmak teremtésével igyekezzék a nyo­mort nyliíteni. A főváros a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel rövidesen hozzákezd újabb beruházási programja végrehajtásához, de gondja van arra is, hogy más oldalról, magán­tőke révén is, munkaalkalmat létesítsen. Éppen ezért tervbevették, hogy a legszigorúbban elrendelik a budapesti házak kényszer- tatarozását és miután az eddig kiadott ilyenirányú rende­leték kellő eredményre nem vezettek, a tatarozási kötelezettségnek eleget nem tévő háztulajdonosokat érzékeny bün­tetéssel sújtják. Mielőtt az újabb rendelkezést a tanács kiadná, széleskörű értekezletet hívott egybe a magánépítési ügyosztály. Csármán Ferenc ta­nácsnok. vezetésével ült össze ez az ankét, amelyen megjelentek az összes kerületi elöljá­rók, az érdekképviseletek vezetői, a KÉKOSz részéről Latinák Jenő, a Bádogosok és Szere­lők Ipartestülete részéről Becsei/ Antal és má­sok. akiknek e fontos ügyben szavuk és hozzá­szólásuk lehet.' Csármán Ferenc tanácsnok az értekezlet résztvevői előtt ismertette a helyze­tet és javaslatokat kért arra vonatkozóan, miként lehetne a gyökeres háztatarozást az egész főváros területén gyorsan keresztülvinni. A több órán át tartó tanácskozás során többen megemlítették, különösen a kerületi elöljárók részéről, hogy bár a főváros eddig is elég szi­gorúan kezelte a tatarozási kötelezettséget és sok/ esetben az építésügyi szabályzatra hivat­kozással elrendelte az épületek tatarozását, de a Közmunkatanács a háztulajdonosok fellebbezését nagyon liberálisan kezeli és többnyire hatályon kívül helyezi az elöljáróságok ilyen értelmű határozatát. Bel kellene tehát kérni, a Közmunkát an áic sót, hogy Jog ja az ügyet szigorúbban és amikor a városi hatóságok szükségesnek és halaszthatat­lannak mondják a háztatarozás elvégzését, a l\ (izmunkatanács ne helyezkedjék más állás­pontra. Elhatároztak továbbá, hogy a polgár- mesterhez küldöttséget vezetnek 'és felkérik, hogy alkalmazzon hetibéres mérnököket arra <y/j idői c, amíg <i tjiturozando )Hid«i|)csti épületeket az elöljáróságok összeírják. Minden kerületben ugyanis az elöljáróságok a különböző hatóságok közben jöttével végigjár­ják az összes házakat és a hely színén állapít­ségvetésének tárgyalásával kapcsolatban pedig mérlegelés tárgyává kívánom té­tetni a gáz-, villany- és vízdíjak megállapításának kérdését és bogy a fogyasztók teljesítőképességének számbavételével, nem volnának-e ezek mér­sékelhetők. Az előterjesztésben felhozott ama körülmény, hogy a közüzemek a gázt, villanyt és vizet olcsóbban kapják, mint a fogyasztók, esetleg a kisiparos fogyasztók, erre nézve megjegyzem, hogy a belügymi­niszter úrral e tárgyban folytatott megbe­szélések során azt az álláspontot foglaltam el, hogy nem kifogásolható ugyan, ha a köz­érdekből fenntartandó közüzemek az emlí­tett szolgáltatások árainál az önköltség ha­tárát túl nem lépő kedvezményben része­sülnek, emellett azonban nemcsak üzem­politikai okokból, de a jelenlegi gazdasági helyzetre is figyelemmel, célirányosnak látnám, hogy már így a kisiparos-fogyasz­tók is oly áron szerezhessék meg a szóban- forgó üzemek termékeit, amely ipari fog­lalkozásuk rentábilis vitelét biztosítja.« A pénzügyminiszternek ez az állásfoglalása a legnagyobb feltűnést keltette a városházán és egészen kétségtelen, hogy nagy viharoknak a magvát hintette el vele a pénzügyminiszter. [ ják meg, hol és milyen mértékű, milyen jellegű | javítási munkára van szükség. Meg akarják j vizsgálni a lakások állapotát is, de az érvény- I ben levő rendelkezések nem adnak jogot arra, hogy a hatóság emberei ilyen célból magánla­kásokba lépjenek. Felmerült az a terv, hogy esetleg közegészségügyi szolgálat címén lép­jenek a, hatóság emberei a lakásokba és álla­pítanák meg, hol van szükség tatarozásra. Az épületek belső berendezését is a Legszigorúbb vizsgálat tárgyává fogják tenni, mert a leg­több helyen rozoga a lépcsőház, teljesen elavul­tak és közveszélyesek a gáz-, villany- és víz­vezetékek. Tenyészállatvásár írta: PÓSTJt SÁNDOR Senki se csodálkozzék azon, hogy várospo­litikus létemre a tenyészállatvásárral foglal­kozom. Bennem különben is megvolt a jószándék, hogy ne csupán a fővárosi tény észállat kérdé­sek kel törődjem. Kétszer is voltam képviselő- jelölt, igaz, hogy bizonyos előrelátás hiányá­ban ellenzéki program,mai, s mind a két ízben gondoskodás történt aziránt, hogy az országos állatkérdésektől lehetőleg távol maradjak. így aztán az állattenyésztés ügye részembe mind szükebbre zsugorodott. Egy darabig be­hatóan tanulmányoztam a budai rántottcsirke kérdését, a tanulmányi anyag beszerzésének egyre fokzódó nehézségei miatt azonban a labo­ratóriumi munkát föl kellett függesztenem. Az utóbbi időben pedig a fővárosban any­agira fölszaporodtak az állatfajták, ökrök, mar­hák, szamarak, tyúkok, verebek stb., hogy spe­cializáltam magamat. Utóvégre a munka racionalizálásának az idejét éljük. S tekintve, hogy a patkánytenyész­tés kérdése megbízható kezekben van, én a fő­város nagyrahivatott poloskatenyésztését ta­nulmányozom. Megállapítottam, hogy Budapest nemcsak a tuberkulózis és a gyermekhalandóság terén, hanem a poloskatenyésztésben is, úgy minőség, mint mennyiség tekintetében, rendkívül előkelő helyet biztosított magának! Hogy a város és falu együttműködésén ma­gam is munkálkodjam, családostul kimentem a tenyészállatvásárra. Útóvégre ha az olasz mi­niszter idejön ökröket és birkákat tanulmá­nyozni, akkor valószínű, hogy a legjobban ki­tenyésztett marhák minálunk vannak, és egy ilyen országos eseménynél illik ott lennünk! Ha másért nem, — kebeldagasztásra! A kimenetel, az egész egyszerű. A város teli van igen sikerült nemzetiszín plakátokkal, me­lyekről ránkdöbben ez a szó: vétkezel, ha ide­gen gépet vásárolsz (el is határoztam, hogy idegen gépet nem veszek), színházi és mozihir- detésekkel, ezúton tehát tájékozódni nem lehet, viszont a napilapokban pontosan elolvasható a megnyitás hiteles lefolyása, a nevezetesebb ál­latok megjelölésével, — sőt fényképek is látha­tok, de hogy az érdeklődő miképpen juthat ki, azt nem láttam. Lehet, hogy valahol feltüntet­ték, de akkor azt. olyan óvatosan tették, hogy a kiállítottakon és beavatottakon kívül senki se sejthesse m\eg! A pesti embert azonban nehéz a szándéká­tól eltéríteni, ha valamire pénzt akar kiadni, telefonáltam tehát a stúdióba. Ott mindent tud­nak, csak éppen a program, de hát ez nem tar­tozik ide. Ki is oktattak, hogy tegyek úgy, mintha, egy nagy nemzetközi futballmeccsre mennék az MTK pályára, onnan már könnyen odatalálok. Taxii Nem, annyira nem sürgős az út, meg aztán mit tömjem én, a bélistás szabadpályás polgár a Borossék, vagy Haltenbergerék zse­bét, inkább a Beszkárt keressen, legalább jut a szegény diplomás kalauzoknak valami. Vagy nemf! Tehát a hüszonhaiossal! Én nem titkolom, hátha valaki más is ki akar jutni. Aztán gya­log. Oda is értünk, szerencsésen. Ha azonban eddig nem olvasta volna el va­laki azt, amit írtam, innentől kezdve okvetle­nül olvassa el! Belépődíj az emberek részére fejenkint két pengő. Négyen vagyunk, az nyolc pengő, lovas- mutatványokhoz egy hatvan, az kilenc hatvan, a villamos oda-vissza egy^ nyolcvannégy, ősz- szesen tizenegy negyvennégy. Két-két sóskifli a gyerekeknek, a felnőtt pesti polgár már tré­ningben van régóta, szóval ha egy négytagú pesti, család érdeklődik aziránt, amit ismernie minden magyar embernek kötelessége, azt tizenkét pengőn alul meg nem úszhatja! Nem is csodálom, hogy a tenyészálla(vásá­ron több volt a kiállított, mint az érdeklődő! Pedig azt látnia kellene mindenkinek! Büszkeség tölti, el az embert és reménység, mi­kor látja, hogy nemcsak a nagybirtok, hanem a kisgazda is olyan fokot ért el, az állattenyész­tés nagy hozzáértést követelő feladataiban, amely bátran, vehetné fel a versenyt a, legkivá­lóbb külföldi nívóval és amely méltó Ígérete az igazi agrár Magyarországnak! És dacára, annak, hogy eleinte komolyan mérgelődtem a rendezés hibái miatt, mégis hal­latlan, hogy nem történt gondoskodás arról , hogy a főváros minél nagyobb tömegei keres­hessék fel kényelmesen és olcsón, es dacára an­nak, hogy mélységes szánalommal töltött cl az a lény, hogy vásárló alig akadt, végül mégis igaz gyönyörűséggel nézegettük a szebbnél szebb állatpéldányokat, amelyek mind a ma­gyar munkáról, g. magyar tehetségről tesznek tanúságot. Azl hiszem, késő estig maradtunk volna, ha az egyik gyönyörű címeres ökör a fülembe nem súgja: nagyságos uram!... mikor keres­hetném felt volna egy kis elintézni valóm a vá­rosházán! ... Felismert!... Az ökör! I É O- M.T. K. védjegyül palacktejben az erőJ A Közmunkatanács rendkívül enyhén kezeli a háziurak tatarozási kötelezettségét Ankét a háztatarozás szigorúbb Keresztülvitele érdekében

Next

/
Thumbnails
Contents