Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-20 / 8. szám
6 Független Budapest 1929. február 20. „Csak részben találom a közgyűlési határozatot jóváhagyhatónak.“ A tantorok i»yiiK<lí.ja%ására vonatkozó köxsyiíléMi liatái'oxatol <*Nak rŐNxIien ka^yta jóvá a kolii^y iiBiaiNzt<ki*. Feltűnést keltő leirat érkezett a napokban a belügyminisztertől a városházára. Nem nagy dologról szól, inkább csak egyes személyeket érint a benne- foglalt határozat, de azért mégis okot ad arra, hogy beszéljünk róla. Még a múlt évben történt, hogy a közgyűlés több B-listás tanerő részére nagyobb nyugdíjat, helyesebben mondva kegydijat szavazott meg. Voltak köztük olyanok is, akiket az akkori viszonyok között fegyelmi úton bocsátottak el állásukból. A közgyűlés azonban méltányolta valamennyiök közszolgálati érdemeit, hiszen a legtöbb iskolaigazgató évtizedeket töltött el közmegelégedésre a pedagógiai pályán. A közgyűlés tehát valamennyiöknek megszavazta a magasabb nyugdijat, amit azonban a kormányhatósági jóváhagyásig nem fizettek ki részükre. Most azután megérkezett a miniszter leirata, arneíy arról értesíti a főváros vezetőségét, hogy az Lassú tempóban, szép sorjában mégis csak megszűnnek a felesleges városi közüzemek. Igaz, hogy már két esztendő is eltelt azóta, hogy a közgyűlés és a belügyminiszter elrendelte ezeknek a megszüntetését, a tanács azonban mindeddig siralomházban tartotta a halálraítélt vállalatokat, amelyektől olyan nehezen akar, vagy nehezen tud megválni. Eddig jóformán csak'« ruha- és cipőüzem és a javítóműhely szüntette be tevékenységét. Ez a két üzem fájt legjobban a kisiparnak és, úgy látszik, éppen azért siettek ezeknek a megszüntetésével, hogy az általános zúgolódást egy időre elhallgattassák és ilyen módon prolongálhassák a halálraítélt többi üzem életét. Most azután lassankint sor kerülne a többi vállalat feloszlatására is. De a tanács még mindig kísérletezik olyan irányban, hogy valamiképen kegyelmet ■eszközöljön ki a kifogásolt üzemek részére. A soron következő két megszűnő üzem: a Fővárosi Faárngyár és az Első Magyar Szállítási Vállalat R.-T., közismertebb néven a , .Sírkő- üzem“, illető iskolaigazgatók kegydíj ügyét egyenkint vette elbírálás alá és csak részben találta a közgyűlési határozatot jóváliagyhatóriak. A belügyminiszter ugyanis az egyéni mérlegelés alapján úgy határozott, hogy csak egyes iskola- igazgatók nyugdijának felemelését engedélyezi kegyképen és pedig Rózsa Ignác, Rappay Farkas, Döry Pál, Ember Jenő, Ember Sándor, Szervei György és Vadász Miklós nyugalmazott iskolaigazgatók nyugdíjának felemelését. Ellenben nem engedte meg a miniszter Keleti Adolf, Kovács Miksa, Háda József, Erős Antal, Szűcs Jenő és Kovács Rezső volt iskolaigazgatók nyugdíjának felemelését, mert a miniszter szerint „velük szemben a méltányosság gyakorlása figyelemmel az ellenük lefolytatott fegyelmi eljárásra — kellően meg nem okolható“. A két részvénytársaság a napokban tartott rendkívüli igazgatósági ülést, amelyen a vállalatok sorsáról tárgyaltak. Mindkét igazgatóság az üzemek további fenntartása mellett foglalt állást s miután a főváros kezében, illetve tulajdonában további működésük lehetetlen, arra az elhatározásra jutottak, hogy a részvénypakettek eladására tesznek javaslatot a fővárosnak. Mindkét részvénytársaság részvénytöbbsége a fővárosé. A Faárngyár alaptőkéje legutóbb 200 millió korona volt. míg a Sirköüzemé 100 millió. A Fővárosi Faárngyár nagyértékű gyárépülettel, igép'li- berendezéssel rendelkezik, de ingatlana nem saját tulajdona, hanem a fővárostól bérli. A Szállítási Vállalat egyedüli vagyona a raktáraiban levő sírkőkészlet és a Köztemető-úton van egy 800 négyszögöles telke. Ezt az üzemet tehá-fc—könnyű lenne minden további nélkül feloszlatni, mert nem lenne szükség egyébre, mint a sírkövek értékesítésére. A főváros vezetői azonban szintén úgy találták, hogy legjobb lesz mindkét vállalatot úgy, ahogy van, magánkézre juttatni, mert további fenntartásuk már szociális okokból is kívánatos, mivel, ha most megszüntetnék őket, sok munkás és alkalmazott veszítené el kenyerét. Ezért tehát a részvénypakettek nyilvános árverésen való eladására tettek javaslatot. A legutóbbi tanácsülésen tárgyalták az ügyet, de olyan nagy vitát provokált a javaslat, hogy végül is kénytelenek voltak az ügyet a napirendről levenni. Amíg a tanács egy része helyeselte a vállalat részvényeinek eladását, mert szerintük a közvélemény s az érdekeltségek nem az üzemek ellen tiltakoznak, hanem csak az ellen, hogy az üzemek hatósági kézben működjenek, addig a tanácstagok másik fele az üzemek teljes megszüntetését követelte. Azt hangoztatták, hogy az összes illetékes fórumoknak az volt az intenciójuk, hogy a felesleges közüzemeket meg kell szüntetni s nem lehet azokat mint magán- tulajdonokat új életre kelteni. A vita tehát folyik és amíg egyik, vagy másik álláspont nem győzedelmeskedik, a tanács nem dönt a két részvénytársasági üzem sorsáról. A lárma a nemzeti vagyont csökkenti! Állapítja meg§dr. Max^ Mailhouse a Vale-egyetem hírneves professzora. Az Ön lármás irodája magánvagyonát pusztítja. A 6-os modellű Remington Noisettes írógép csendet varázsol az irodájába. Országszerte díjtalanul bemutatja a REMINGTON ÍRÓGÉP R.-T. BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 12. Telefon: 218—09. és 212—85. Eladó lesz két fővárosi üzem. A Fuúi'iiK'yur és a iiiírltőüznii lováltlu sorfáról iia^.v vita folyik a taiuicsluiii.-?le;§ziinteté§-e, rasy nia«áiikézbe adás? —A két iiznn egyelőre él és — virul. Dr. Laczó Viktor. Műveltség és képesítés. Irta: dr. Laczó Viktor. Az élet érdekeit tárgyak axiológiámban az első helye ez a három foglalja cl: a: egészség, a műveltség és a: egyéni szabadság. Ezekben ; sorrendet is fontosnak tartón s egyiket a másikra alapozom A műveltséget annyira értéke lem, hogy nem bánnám, lu akár az utcaseprők is Vörös rnarty hexamétereit pattogtat nák utcaseprés közben; vág] inkább megfordítva, ha azok akik Vörösmarty hexaméterei tudják pattogtatni, nemcsal szóval, de tettel is annyira becsülnék az anyagmoz gatás, tehát még a szemételmozgatás munkáját is hogy képesek volnának hozzá is nyúlni. Ez a: amerikaias felfogás elkelne nálunk is, itt a magya Európában! Nem csoda tehát, hogy a közönség é: a vezető körök is igen erélyesen kívánják a hiva tárnokoknak, a bürök embereinek műveltségét. A; észnek és a szívnek műveltségét, tanultságot és j( modort, szakismereteket és helyes emberkezelést Éljen! Ezt aláírom. Műveltség és képesítés között azonban vannal bizonyos különbségek. Azok, akik a tisztviselői nagyobb műveltségét követelik, e helyett azt mondják, hogy magasabb képesítést kívánnak. Már pedis a képesítés valahogyan egyebet mond, mint a mű veltség. A képesítés elsősorban vizsgákat mond é: a vizsgákról szóló oklevelet. Az a kérdés tehát vájjon igazán több vizsga kell-e és több oklevél! Nem vagyok ellensége az eszményi vizsgának és ; reális oklevélnek. És vannak nálunk eszményi vizsgák is, amelyeket tudniillik komoly tanulás elő: 171 °g és vannak reális oklevelek is, amelyek niögöt csakugyan tudás is rejlik. De sem vizsga és támlás, sem oklevél és tudás még nem műveltség, é: legyen szabad megjegyeznem, hogy édes hazánkba/ nem kell több vizsga és nem kell több oklevél sem Vagy ha igen, ha csakugyan több vizsgát és okleve- le akarnak, teremtsenek hozzájuk előre bizonyos teltételeket. Megmondom röviden. A vizsga és a? oklevél először is pénzkérdés, másodszor pedig jelenleg — sok-sok esetben szerencse kérdése is eremtsenck a tanuláshoz szükséges gazdaság, viszonyokat, más szóval, szüntessék meg a diáknyomort s reformálják meg a tanítási és főleg a vizsgáztatási rendszereket s akkor — all right — jöjjön a vizsga és az oklevél. Előrebocsátom még, hogy én személyes okokból nem izgulok. Én, sajnos, oly korban vagyok már, hogy engem az új kvalifikácionális intézkedések nem érintenek. És valahogy mégis személyesen is érdekelve vagyok. Visszagondolok magamra, mint egy iparos munkásnak gyermekére s azokra a nem éppen normális körülményekre, amelyek között tanultam és nevelődtem s akkor látom, hogy olyan munkásgyermek, mint én voltam, most is nagyon sok van és olyan abnormális tanulási viszonyok - bár nagy a haladás —most is vannak és azt kell mondanom, ha új vizsgákat és új okleveleket írnak elő a nélkül, hogy a diákjóléti intézményeket szaporítanák és erősítenék s a vizsgáztatási rendszert a legeszményibb igazságosság alapjaira helyeznék, akkor a nagyobb képesítésnek előírása magán viseli az osztály harcnak bélyegét. Az osztályharc magában véve nem rossz, hiszen a különböző tehetségeket nagyban kifejlesztheti, de — hadd tanuljunk már egyszer attól a történelemtől — a rabszolgalázadások, a parasztlázadások, a vallási harcok s a francia forradalom mintájára sok-sok indulatnak, kirobbanásnak, és bizony csúnya Vérontásnak is lehet csendes termelője. Ezzel különben már mindent megmondottam, amit szerényen megjegyezni szerettem volna. Most .már csak néhány illusztrációt adok függelékül. Hát hogy a tanulás sokba kerül, arról mások még többet mesélhetnének. Ki-ki elmondhatná a maga külön meséjét. Még az úgynevezett jól szituáltak is tudják, hogy a tankönyvekre és a vizsgákra fordított összegeknek lett volna más helyük is. Én csak azt teszem, hogy lélekben kezet csókolok annak az öreg kisasszony nagynénémnek, aki az első tizenegy forintot adta, hogy a gimnáziumba iratkozhassam; köszönetét mondok azoknak a papoknak, akik előbb tandíjmentességet és segélyt, azután pedig ingyenes intézeti nevelést adtak tizenegy éven át, persze abból a célból, hogy én is pap legyek, holott orvos és egyetemi tanár szerettem volna lenni. Itt látszik meg, hogy más hatalom is van, mely az egyénnek sorsát intézi, nemcsak az egyéni akarat. íme, mindezek után és mindezek mellett most székesfővárosi tanácsjegyző vagyok. S azt kell mondanom, hogy nagyon istenes volt ez a sorsom. Hány igazi nagy tehetség kallódik cl, mert nincsenek meg az anyagi eszközök annak felvirágoztatására! Ha tehát három jogi alapvizsga után nem államvizsgát, hanem még három szigorlatot kívánnak a fogalmazási szakhoz, akkor természetesen még több anyagi eszköz kell s még kevesebbnek lesz meg a módja arra, hogy azokat előteremtse. Tehát vagy máshonnan kell azokat az anyagi eszközöket meríteni, vagy pedig a három alapvizsgát kell oly intenzívvé tenni, hogy azok szigorlatoknak feleljenek meg. S vájjon mely osztályból emelkedhetnek ki az emberek a drága tanulmányoknak ekkora magaslatáig? A vizsgákról nem kell sokat beszélnem. A világ tele van amúgyis a vizsgaviccek tömegével. A vicceknek komoly magja azonban az, hogy nem minden egyes vizsgán érvényesül a legeszményibb igazságosság. Mindenekelőtt meg -kell mondani a vizsga előtt, mit kívánnak. Utóvégre életről van szó s ilyenkor nem illik az a fogócska és bujócska, az a hüvelyk- és agyszorító kérdezési mód, amely némely vizsgán dívik s az a pokolian szadisztikus kéjclgés a jelöltnek kínos vergődésében. Éz mind nem lehetne, ha becsületesen megmondanák, melyek azok a kérdések, amelyek a vizsgán szerepelhetnek. Hiszen arról van szó, tudja-e valaki a feleletet vagy nem tudja, már pedig hogy tudhatja, ha előzetesen meg nem. tanulja? Bárki el tudná mondani, hogy tőle mit kérdeztek. Tőlem egyszer azt kérdezték. hányán fizettek elő első ízben Zalán futására. A nemzetközi jogból pedig majd megbuktam, mert a nyelvem folyton fejedelmet mondott államfő helyett. Tudok tanárról, akit bizonyos szenilis düh fogott el, amikor egyetemi fiút látott egyetemi leánnyal beszélni. A vizsgán aztán azt kérdezte, mi a faj? Mindenki sejtette, hogy a fiúnak már vége. Mert jóllehet a meghatározásnak mindig rövidnek kell lenni és világosabbnak, mint az, amit meghatároznak, a faj meghatározására a tanárnak egy négysoros olyan felelete volt, amelyet .senki sem tudott megjegyezni. Pedig ha azt a tanárt az első elemiben megkérdezték volna, hogy az m betűt milyen képpel kell jelezni, ő sem tudta volna, hogy „mákkal, melyet a mama mozsárban tör“ és biztos, hogy megbukott volna. Szó, ami szó és tisztelet a tiszteletreméltó tanároknak, de nem egy van, aki visszaél azzal a praerogativával, hogy az ő bíráskodása ellen nincsen apelláta. Mik tehát sok esetben a vizsgák? Egyszerű drótakadályok abból a célból, hogy minél később juthasson az ember oklevélhez. S még nem is említettem, hogy vannak emberek, akik alapos tudás nélkül nagyszerű vizsgaanyagok, s vannak olyan tehetségesek, akiket a vizsga agyuk------------------I
