Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-20 / 8. szám
1929. február 20. Független Budapest 7 I Uj tárgyalások a Leszámítoló Bankkal a közraktárak dolgában Most dolgozik a főváros a Imiik elé terjc^ztendö javallaton. az ország központi közraktárait az új kikötő mellett kell elhelyezni. Minden gazdasági szempont az ellen szól, hogy a közraktárakat decentralizálják s ezért akarják ezt az intézményt az új kikötő mellett központi jelleggel felépíteni. Ez szükségessé teszi a többi közraktárak megszüntetését, ami által erőteljesen az aktualitás előterébe nyomul a dumaparti épületek megváltása és lerombolása. A miniszteri leirat is a tárgyalások felvételére hívja fel a fővárost. A közgazdasági ügyosztály már dolgozik az új tárgyalások előkészítésén s a Leszámítoló Bank elé terjesztendő javaslatának gerince az lesz, hogy a megváltás eile,lében a bank hosszú lejáratú áj koncessziót kap a kikötőben építendő központi közraktárak létesítésére A tárgyalásokat a Leszámítoló Bankkal már a közeli napokban újra megkezdik. tiwíww Mim mnMBMwmm w Az Iparcsarnok ügyében ankét volt a kereskedelemügyi minisztériumban. A Független Budapest beszámolt azokról a tárgyalásokról, megyek a főváros és a kereskedelmi minisztérium között folynak a városligeti Iparcsarnok tulajdonjogáért. Megírtuk, hogy az állam egy millió pengő ellenében akarja csak átengedni az ingatlant a fővárosnak, holott 15 éven át jogtalanul szedte annak jövedelmeit. Az állam követelése nagy meglepetést keltett városi körökben, ahol egyáltalán nem számítottak ilyen fejleményre, mert azt hitték az állam természetesnek fogja találni, hogy az épületről minden ellenszolgáltatás nélkül lemondjon. A tárgyalások azonban nem szakadtak meg és a napokban újabb anként volt ez ügyben a kereskedelmi minisztériumban. Az új tárgyalás már lényegesen enyhébb atmoszférában folyt le és a kereskedelmi miniszter megbízottai most már hajlandóknak nyilatkoztak a békés egyezkedésre. Megállapodtak abban, hogy úgy az állam, mint a ban megbénít s a kérdésekre felelni nem tudnak, az életben azonban még feltalálókká is lesznek. És mik az oklevelek? Mindenesetre jelei annak, hogy valaki tanult és vizsgázott s vegyük, hogy a legtöbb esetben komolyan vehető jelek. Jó volna azonban, ha az oklevél mellé legalább ígérvényt, is kapna az ember arra, hogy az oklevéllel alkalmazzák is majdan. Ilyen ígérvény csak a papoknál van, más pályákon az csak jámbor óhaj. Sőt még becsapások is fordulnak elő. Olyanok, mint azoknál a valutáknál, amelyek a nem spekuláló tulajdonosnak kezei között elolvadtak. Kiadtak oklevelet, mely az elemiben kézimunkatanításra jogosít s aztán eltörölték az elemiben a kézimunka tanítását. Ugyanígy jártak volna a háború után a magyar jogászok, ha eltörölték volna az országot s a magyar jogot. Pedig az oklevél a legtöbb esetben csak az elméleti ismeretekről ad némi képet. Nem ritkán oly elméleti ismeretekről, amelyek az életben mindörökre meddők maradnak. Ezért tehát legalább is három évi gyakorlatra van szükség, míg az ember végleges alkalmazásba kerül. Legalább három évre, de azt nem mondják meg, hogy legfeljebb hányra. Mert a gyakorlatban kezdődik meg csak igazán a hajsza. S legkevésbbé sem olyképen, mint a versenypályán. Sokszor csodálom, hogy az emberek mily szigorúan veszik a sporterkölcsöket s mennyire lehurrogná a tömeg azokat a versenyzőket, akik nem egyforma esélyekkel vennék fel a harcot. Az élet verseny- pályáján pedig az egyforma esélyek követelményét még csak megközelíteni sem akarják. Az oklevelet a gyakorlatban jó összeköttetésekkel kell megtoldani. Ha pedig valaki semmikép sem juthat előre, még azok sem segítenek rajta, akik az egyke ellen prédikálnak. Befejezem. Nagyobb műveltség kell? Tessék a fegyelmi eszközökhöz nyúlni. Műveltséget csakis fegyelmi eszközökkel lehet elérni, mégpedig már az elemi iskolától kezdve. Nagyobb tudás és súlyosabb oklevelek kellenek? Tessék a tanítást intenzívvé tenni, már a gimnázium első osztályától kezdve. Intenzív tanítás és szemináriumi nevelés mellett mar az érettségi után is kitűnő hivatalnokokat lehetne kidresszírozni. De ha nehéznek találják az életet s bizonyos pályákról minél több embert vissza akarnak riasztani, akkor csakugyan legjobb, ha a vizsgákat szaporítják és a tan- és vizsgadíjakat emelik. Ezt az iramot majd mindig kevesebben bírják. A fo az, hogy legyünk mindenben nyíltak, világosak és őszinték. főváros külön-külön felbecsülheti az Iparcsornak épületének értékét és majd ennek alapján próbálnak megegyezésre jutni. A főváros készségét fejezte ki erre vonatkozóan, de fenntartotta továbbra is azt az elvi álláspontját, hogy az állam ingyen tartozik az Iparcsarnokot átadni és a város legfeljebb a formalitás kedvéért fizet 1—2,000 pengőt. Közben a főváros más oldalról is puhatolózott. Az Iparcsarnok építési szerződése szerint ugyanis, ha a felek között megállapodás nem jön létre, az állam tartozik az épületet lebontatni s a területet planirozva, befásitva úgy visszaadni a városnak, mint a hogyan annak idején az építkezés céljaira a területet használatba kapta. Az állam tehát végfcő esetben köteles lenne lebontatni az Iparcsarnokot, ha a tulajdonjog tekintetében nem sikerül a megegyezés. A főváros érdeklődött is az egyik vállalkozónál, milyen feltételek mellett bontaná le és hordaná el az épület anyagát s azt a választ kapta, hogy a vállalkozó 40,000 pengőt hajlandó adni az Ipar csarnokba beépített anyagokért és saját költségén vállalja a lebontást és az elszállítást. Erre természetesen nem kerül a sor, mert hiszen a főváros sohasem fog élni azzal a szerződési jogával, hogy az Iparcsarnok lebontását követelje, de a végeredmény mégis az lesz, hogy a város csak jelentékeny összeg lefizetése ellenébe jut az épület jogos birtokába. IM UJ- iS 1EEIIPM it Budapest, V. kér., Vilmos császár-úf 76. sz. Telefon: Auf. 262-51, 219-53. Budapest székesfőváros úfjaif special-Impregnol-ola- jaival szabadalmazott eljárás szerint porfalanífja. Ascher Károly Budapest, II. kerület, Apostol-utca 9. szám. Kitüntetve díszéremmel az 1885. évi budapesti országos általános kiállításon és az 1896. évi ezredéves kiállításon. SZALAY GYULA UTÓDA vetőmagvak, gépolajok és gazdasági cikkek nagykereskedése Alapítva 1895. évben. BUDAPEST, V., KÁLMÁN U. 14. Telefon : T. 205-53. Vetőmagvak, autóolajok és műszaki cikkek legszolidabb beszerzési forrása. VÍCO Dn Iq ÓoTörOO kertépítő és kereskedelmi IVIoű Uuln Uu Idlufl kertészeti telepeik ■ c Ttr ■ 9 jm. ■” je a* r m % II., Pasaréti-út 77. sz. II., Hidegkúti-út 3. sz. Telefon: A u t. 644-02. Q7f)RRÁ^7 műkő, stucco- (mennyezeti) és mű- gLUDnHOA márvány munkák elsőrangú kivitelben RÁKOS MANÓ BUDAPEST, VII., SZT. DOMONKOS-UTCA 5. sz. — Telefon : József 380 -37 | Várhegyi Andor díszítő*5’ I Munkák a legjutányosabb árban. ltiidapcst, VIII., Mária-utca 15. szám. DRÓTFONAT A LEGJOBB KERITÉSANyOG. KOLIERICH™ •UOAP EST. IV.FERENC -JÓZSEF RAKP. 21. FilEGEFt OTTÓ ORGONA GYÁR UJ ORGONÁK valamint HO ML ORZ A TSIPOR szállítását és orgonajavításokat mérsékelt árban és művészi kivitelben elvállalunk. Gyárainkból negyven éves fennállása óta 2,300 új orgona került szállításra. BUDAPEST, X., SZIGLIGETI-UTCA 29. SZÁM. (RÁKOSFALVA) # TELEFON: JÓZSEF 393—45. Hosszú ideje fokyna'k tárgyalások a közraktárak megváltásáról. Mindeddig azonban nem sikerült olyan alapot teremteni, amely a megegyezésre reményt nyújtott volna. A Leszámítoló Bank felfokozott anyagi igényei megbuktatták az eddigi terveket és a tárgyalásokat e miatt többször félbe kellett szakítani. Most mégis megkísérli a főváros a tárgyalások újrafelvételét. Többféle ok készteti arra, hogy ebben a rég húzódó ügyben megoldást találjon. Mindenekelőtt a Dumapart rendezési tervének kivitelét akadályozza a közraktárak ottléte, azonban az új kikötőben építendő közraktárak problémája is szorosan összefügg a ferencvárosi közraktárak sorsával. Végül a belügyminiszter legutóbbi leirata is sürgetően lép közbe e tengeri kígyóvá nőtt kérdés elintézése végett. Az összes hatóságok egyetértenek abban, hogy Knyliiilt a lielyzet a kormány és a fővárosi ltö/,1 folyó ha re ha u.
