Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-20 / 8. szám
2 Független Budapest 1929. február 20. és Szemethy Károly tisztiügyészek a jelöltjei. Itt is sérelem érte Tóth Péter tisztiiigyészt, akit — bár rangsorban elöl van — a kijelölő választmány mégsem jelölt. A választási harc itt lesz a leghevesebb, és teljesen nyílt kérdés Váradi Jenő, avagy Szemethy Károly kerül ki győzelmesen ebből a nagy harcból. A tisztiorvosi állásért csak 3 jelölt küzd, és pedig Kravits Károly, Pék Lajos és Medvey Béla. A választás kimenetele bizonytalan, mert mindhárom jelöltnek nagyszámú híve van. Legelkeseredettebb lesz a küzdelem a plébánosválasztáson, amely Némethy Ernő és Károlyi Károly között fog most másodízben lefolyni. Mint ismeretes, a múlt alkalommal teljesen egyforma számú szavazattal kerültek ki az urnából. Ennek a választásnak a sorsa is bizonytalan és 1—2 szavazaton fog múlni az eredmény. Solty Lajos középítési tanácsnok visszatartása ügyében is a mai közgyűlés határoz. Mint a Független Budapest már megírta, Solty tanácsnok visszatartását fontos közérdekek parancsolják és nem lehet kétséges, hogy a törvényhatósági bizottság teljes egyhangúsággal szavaz a kiváló műszaki szakférfiú további szolgálatban tartása mellett. A mai kevésbbé izgalmas választásokat azonban 2—3 hét múlva igazi, heves választási harc fogja követni. Március 6-án töltik be az üresedésben levő E lap legutóbbi számában Ereky Károly bizottsági tag fenti cím alatt fulmináns kritikát gyakorolt a Beszkárt ügyeivel kapcsolatban a pénzügyi bizottság egyik ülésén tartott felszólalásomról. Megállapította Ereky bizottsági tag úr, hogy felszólalásom kimeríti a hitelrontás tényálla- dékált (és csak azért nem indul meg ellenem hitelrontási per, mert politikai minőségben tettem meg nyilatkozatomat), hogy bár összes, a kölcsönnel, a kötvényvalorizációval és a HÉV. tranzakcióval kapcsolatos állításaim meg lettek cáfolva, én ennek dacára egyszerűen kijelentettem, hogy elértem célomat s minthogy ténykedésem önmagában hordja kritikáját, azt a kitanításszerü tanácsot adja nekem a bizottsági tag úr, hogy ne terrorizáljam a Beszkárt vezetőségét, hanem hagyjam őket dolgozni. A bizottsági tag úr cikkének végén kétes értékű dicséretben is részesít, amikor megindokolja, hogy ő cikkének megírására azért volt kénytelen, mert a támadást nem egy naiv bizottsági tag intézte a Beszkárt vezetősége ellen, hanem én, akinek köz- gazdasági iskolázottságom kell. hogy legyen. Én válaszomat azzal kezdem, amivel Ereky bizottsági tag úr támadását végezte. Én is csak azért felelek erre a cikkre, mert azt nem egy naív bizottsági tag írta meg, hanem az egyénileg is szimpatikus Ereky Károly, ismert közéleti férfiú, aki a Főváros sok nagyfontosságú ügyének ismerője, i disztingvált ízlésű, fegyelmezett agyú. Bármennyire is únom ebben az ügyben álláspontomnak ismételt kifejtését, ilyen oldalról ért támadást még sem hagyhatok felelet nélkül. Már kifejtettem, hogy a pénzügyi bizottságban tartott felszólalásom azért volt szükséges, mert a Beszkárt részvénytársasági formában működik. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az igazgatóság valóra váltotta: ,.az állam én vagyok" teóriát. Az igazgatóság minden érdemleges kritika és hozzászólás nélkül vezette az ország legnagyobb vállalatát, amelynek évi bevétele 65 millió pengő, tehát több mint havi 5 millió pengő. Az igazgatóság felett álló közgyűlés operette- szerű formalitás volt, mert azon eddig a részvényesek nevében — egyenesen azzal a tanácsi utasítással <— jelent meg valaki, hogy az igazgatóságnak minden előterjesztését, tehát a mérlegét is kritika nélkül szavazza meg és az igazgatóságnak .a felmentvényt adja meg. Sem a tanács, sem a részvények 100 százalékának tulajdonosa a Főváros, a Beszkártnak mérlegét, annak elfogadása előtt soha nem látta, azzal sem a megszavazás előtt, sem azután soha érdemben nem foglalkozhatott, pedig az évi 60—65 millió pengő hovafordítását számolta el úgy, hogy ténylegesen egyedül az igazgatóság volt az, amely önmaga gyakorolta saját ténykedése felett a kritikát *) Ezt a cikket írójának illusztris személyére való tekintettel és az audiatur et altera pars elvénél fogva közöljük. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a cikk tartalmával nem mindenben értünk egyet. negyedik elöljárói állást, amelyre 19 pályázó jelentkezett, közöttük Bucsünszky Bertalan főjegyző, aki hosszú ideig tanácsnokságra várakozott, de végül elhatározó lépéssel, igen helyesen, az elöljárójelöltek sorába lépett. Bucsánszky Bertalannak nyugdíjazásáig már csak másfél évi szolgálata van hátra, és így érthető, ha a 12-ik órában megragadja a kínálkozó alkalmat. A közgyűlés tagjainak nagyrésze is támogatja az elöljárói állás elnyerésében és a baloldali pártok egyöntetűen ráadják szavazatukat. Bucsánszky elöljáróvá választása azonban mégsem fog könnyen és símán menni, mert a Wolff-párt Holtzspuch Ödönt akarja megválasztatni és állítólag a Községi Polgári Pártból is többen mellette foglalnak állást. Holtzspcichnak már a harmadik elöljárói állást is megígérték, de Muzsikó, illetve Guth megválasztása ezt a számítást keresztülhúzta. A jobboldal a negyedik elöljárói állással kapcsolatban igyekszik ezt az ígéretet beváltani. Feltűnést keltett, hogy a polgármester éppen most helyezte át Holtz- spachot az üresedésben levő I. kerületbe s megbízta az elöljáróság vezetésével. Egyesek szerint ezzel a lépéssel már befolyást akarnak gyakorolni a választás kimenetelére, amely kétségtelenül Bucsánszky és Holtzspuch párharca lesz. A városgazdasági ügyosztály már készül Bucsánszky főjegyző búcsúztatására. Édes tanácsnok új helyetteséül Vigyázó Géza főjegyzőt választja, aki fontos ügyekben eddig is kitűnő tanácsadója és megbízható, tehetséges munkatársa volt. Az ügyosztály nagy nyeresége lesz Vigyázó főjegyző hatáskörének kibővítése. 1 és amely önmaga adta meg önnöiimagának a felmenfvényt. I ( Valahányszor a Beszkárt ügyeiről valaki érdeklődni merészkedett, mindig az volt a sablonos válasz, hogy a Beszkárt részvénytársaság, amelynek igazgatósága szuverén, ami ellen állítólag annál kevésbbé emelhető kifogás, hiszen az igazgatóságban a pártok delegáltjai foglalnak helyet. Mintha a pártok delegáltjai nem emberek volnának, — akik tudom, hogy jóhiszemüek, puritán jelleműek, de akik tévedhetnek, — hanem csalhatatlan félistenek! Ez a részvénytársasági forma idézte elő azt a fonákságot, hogy a Főváros közel 900 oldalas költségvetésében a legnagyobb vágyom értéket képviselő Beszkártról mindössze 1'A oldalas ismertetés olvasható. Három esztendős agitáció után a folyó évi költségvetés tárgyalása alkalmával végre elértem any- nyit, hogy a Beszkárt köteleztetett arra, hogy saját közgyűlésének megtartása előtt a pénzügyi bizottságnak mutassa be az elmúlt évre vonatkozó mérlegét és elértem azt is, hogy a Beszkárt-részvényekre vonatkozó rendelkezési jog, tehát a részvényesi jognak gyakorlása ezentúl nem a tanácsot, amelynek elnöke azonos a Beszkárt elnökével, hanem a pénzügyi bizottságot illeti meg. A Beszkártnak alapszabályai azonban úgy rendelkeznek, hogy nagyfontosságú kérdéseket, mint amilyenekről felszólalásomban említést tettem, a Beszkárt igazgatósága saját hatáskörében elintézhet a nélkül, hogy a közgyűlést vagy a részvényeseket megkérdezni volna köteles. Ha tehát a Beszkárt igazgatósága ezekben a kérdésekben határozatot hoz, tekintet nélkül, hogy azt egyhangúlag, vagy szótöbbséggel hozta-e meg, az megtámadhatatlan, harmadik személyekkel szemben érvényes határozat, befejezett tény. A pénzügyi bizottságban történt felszólalásommal pusztán azt óhajtottam elérni, hogy a most felsorolt kérdésekben a Beszkárt igazgatósága ezzel az őt alapszabályszerimt megillető joggal ne éljen. Azt kívántam elérni, hogy ezekben az ügyekben az igazgatóság a részvényest kérdezze meg és a részvényesnek utasításait vegye figyelembe. Én, aki három esztendőnek hadakozásaiból tanultam meg, hogy az igazgatóság a maga hatáskörére annyira féltékeny, hogy még azt sem akarta megengedni, hogy legalább az évi mérleghez egy évben egyszer hozzászólhassunk, alaposan feltehettem, hogy az igazgatósági megint hivatkozna az alapszabály szerinti hatáskörre és elintézne óriási horderejű kérdéseket a nélkül, hogy a részvényeseknek véleményét kikérné. Felszólalásommal kizárólag azt céloztam, hogy ez az eset be ne következhessék. Ha Ereky bizottsági tag úr azt állítja, hogy én ezzel a felszólalásommal a Beszkárttal szemben hitelrontási követtem el. akkor a bizottsági tag úr ennek a szónak jogi fogalmával nincsen tisztában. Ha én a legilletékesebb helyen, a részvényesi jogokat gyakorló bizottság előtt felvilágosítást kérek és a részvényes meghallgatásának természetes jogát követelem, akkor sem jogi, sem etikai értelemben hitelrontást el nem követtem. Az ezzel ellenkező álláspont vagy demagógia — amit Ereky Károlyról fel sem tételezek, — vagy olyan retorikai szóvirág, amely komoly cáfolaltot nem érdemel. Mióta hitelrontás a hivatkozás arra, hogy a részvénytársaságnak nemcsak igazgatósága, hanem részvényesei is vannak és mióta hitelrontás az, ha azt kívánom, hogy bizonyos tranzakciók létesítéséhez a 100 százalékos tulajdonosnak is hozzászólási joga legyen? Ha a bizottsági tag úr felszólalásomban azért látna hitelrontást, mert én az igazgatóságnak a kölcsönfelvételi szándékával kapcsolatosan — ahogy a bizottsági tag úr magát kifejezi — lappangó értelemben üzletekről beszéltem, akkor a bizottsági tag úrnak ezt az állítását a legnagyobb eréllyel vissza kell utasítanom, mert ez a tényeknek egyáltalában nem felel meg. A Fővárosi Közlöny hitelesen tartalmazza felszólalásomat. Beszédem eredeti, javítás, törlés, vagy enyhítés nélküli szövege a Közlöny szerkesztőségében megtalálható. Én természetesen viselem a felelősséget mindazért, amit mondok, de viszont nem engedhetem meg, hogy retorikai vagy stilisztikai sikerek kedvéért bele magyaráztassék az én felszólalásomba olyan tartalom, amit nem mondottam és ami intencióimmal is ellentétes. Azt állítottam, hogy a Beszkárt nagyszabású külföldi kölcsönnek felvételét szándékolja. Meg is indokoltam, hogy ezt az állításomat a Beszkárt hivatalos költségvetési jelentésén kívül mire alapítom. Én arra hívtam fel a Beszkárt vezérigazgatójának figyelmét, hogy ez a külföldi pénzintézet, amelynek a költsön egy tranche-át felkínálták, nem ismerve a Beszkárt vagyoni helyezetét, egy belföldi banknak kezességét kérte. Nem a Treuhand szerepéről volt szó, hanem kezességvállalásról. Én csodálkozásomat fejeztem ki a vezérigazgató úr előtt az ilyen exotikus kölcsönszerzési próbálkozás fölött és ő megnyugtatott engem a felől, hogy itt nem hivatalos ténykedésről1, hanem valamilyen dilettánsnak honmentő kísérletezéséről lehet szó, amelytől a vezérigazgató távol áll. Azt azonban, hogy a kölcsönfelvételi szándék komoly, a vezérigazgató kétségbe nem vonta és ezért Ereky bizottsági tag úr, aki a kölcsön felvételének lelkes propagálója, a legkevésbbé veheti zokon, hogy — és itt idézem pénzügyi bizottsági felszólalásomat: — ,,azt kívánom az elnöklő alpolgármester úrtól, hogy gondoskodjék arról, hogy ha a kölcsön megvalósulása a Beszkárt számára aktuálissá válik, a részvényesek megelőzőleg informálva legyenek". A kölcsönfelvételi szándékra vonatkozó állításom tehát nemcsak, hogy megcáfolva nincs, hanem Ereky bizottsági tag úr állításával is megerősítést nyert, és az én felszólalásom is mint fent idéztem, arra az időpontra vonatkozott, „ha a kölcsön megvalósulása aktuálissá válik“. Ereky igazgatósági tag űr felesleges módon oktat ki engem arról, hogy a kötvényvalorizáció kényes kérdés. Az igazgatósági tag úr is tudja, hogy én a valorizációs kérdésben szélsőségesen negatív álláspontot foglalok el, hogy én Osztendétöl kezdve minden valorizációnak elvi ellensége vagyok és én még azt is elhibázottnak tartom, hogy az idei költségvetésbe a Főváros valorizálta!! állított be a saját részére egyes követeléseket, mert az az álláspontom, hogy a valorizáció az a bot, amelynek két vége van. A külföldi kötvénytuajdonosok mozgolódását egy év óta kísérem különös figyelemmel, amikor egy genfi fepban kardcsörtető cikk jelent meg ellenünk. Én a külföldi hitelezők minden szakember előtt ismeretes szervezkedését, agitáció ját figyelemre sem méltatom addig, amíg mi a magyar jog alapján állunk és a külföldtől nem akarunk semmit. A külföldi kötvénytulajdonosok mozgolódását azonban nem lehet figyelmen kívül! hagyni — és ez is egyik érv a külföldi kölcsön felvétele ellen — abban a pillanatban, amikor a Beszkárt külföldre akar menni kölcsönért és azért állítottam, hogy a külföldi kölcsön felvétele aktuálissá teheti a külföldi kötvénytulajdonosok agitáció ját, akik felfogásom szerint is teljesen jogtalanul (lásd Frankfurter Zeitung egyik legutóbbi számát) azzal érvelnek, hogy ők, a volt Közúti hitelezői nem járhatnak rosszabbul, mint a volt Közútinak részvényesei, akik igen magas kulcs szerint kaptak kártalanítást. Ma a pénzügyi bizottsági ülésben nagy örömmel vettem tudomásul Buday bizottsági tag úr kijelentését, hogy az igazgatóság mereven valorizációellenes állásponton áll és remélem, hogy ki tud tartani ezen álláspontja mellett akkor is. amikor a külföldi költsön felvétele aktuálissá lesz. Ereky igazgatósági tag úr arra is kitanít, hogy a HÉV. tranzakció ügye nincs a kölcsönnel kapcsolatban, mert a HÉV. megváltásához semmiféle kölcsönre nincs szükség, hiszen az ellenértéket a HÉV. kötvényekben kapná meg. Én nem látok a kulisszák mögé és én nem tudom, hogy milyen tervekkel viselős a HÉV., én csak azt tudom, hogy ez a kérdés bele van dobva a közvéleménybe és miként felszólalásom során Ereky bizottsági tag úr pártjának egyik kitűnősége, Glücksthal Samu is megállapította: azt nem lehet mondani, hogy ez a kérdés nem létezik. Mi készül a Beszkártnál? Válasz Ereky Kávolynak.* * *) Irta: Dr. Láng Lajos. 77" A 71/f A D A mozgóképszínház SS8&&, 30 t«gú Jé. JLxl JLVLxi Dohiny-utc, 42. Telefon: jóeset440-27. Elsőrendű műsor minden héten t Dr. Láng Lajos.
