Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-20 / 8. szám
1929. február 20. Független Budapest 3 Abból a hivatalos nyilatkozatból, amelyet a Független Budapest-nek az Ereky-féle cikkel egyidőben megjelent száma közöl, tudomásul vettem, hogy a Beszkárt nem foglalkozik komolyan a HÉV. megváltásával, egyszerűen azért sem, mert a HÉV. deficites vállalat és ennek folytán merőben felesleges, hogy Ereky bizottsági tag úr arról cikkezzen, hogy hiszen a HÉV. megváltásához úgy sincs szükség kölcsönre, azt kötvényekkel is ki lehet elégíteni. (A cikkíró úr téved. Hivatalos nyilatkozat a HÉV.- ről a Független Budapest-ben nem jelent meg. Amire cikkíró hivatkozik, az beavatott helyről származó információ és nem hivatalos nyilatkozat. A szerkesztő.) Én azt szándékolom, hogy ezekben a nagyfontosságú kérdésekben ne történjék a Beszkárt-nál semmi a részvényeseknek megkérdezése nélkül, idevonat- kozólag illetékes nyilatkozatot kaptam, joggal mondhattam tehát, hogy azt a célt, amelyet felszólalásom szolgált, elértem. Ereky igazgatósági tag úr megállapítja, hogy a Beszkárt-nál éppen az a baj, hogy az igazgatóságban nincs elég üzleti szellem, és hogy nemcsak a Beszkárt-nál, de az általam képviselt banknál is az a baj, hogy nem foglalkozunk a termelésnek olyan önálló szervezésével, mint azt az angol Investment Bankerek teszik. Kizárólag kölcsönüzletekből élünk és a termelés organizációjával nem foglalkozunk, mert ehhez érteni kell és mert az előzetesen pénzbe kerül, mielőtt tudná az ember, hogy hoz-e valamit. Erre a közgazdasági elmélkedésre az a válaszom, hogy az igazgatósági tag úr a felhőkben jár, amikor a magyar viszonyokat az angol viszonyokkal hasonlítja össze, hogy továbbá az Investment Bankerek tevékenységének lényegét is rosszul látja, végül, hogy a magyarországi pénzintézetek nemcsak kölcsönüzletekből élnek, mert ami az ipar, kereskedelem és vállalkozás terén az utolsó félszázadban történt, annak túlnyomó nagy részében a bankok voltak a szülői, de legalább is: szoptatós dajkái. Én nem tartom hibának, ha nincsen elég olyan üzleti szellem a Beszkárt-nál, mint amelyet az igazgatósági tag úr proponál, hogy előzetesen pénzt kockáztassunk, mielőtt tudnánk, hogy a kockázat hoz-e valamit. Ezt a közgazdasági teóriát a bizottsági tag úr valósítsa meg a saját pénzével, mert idegen pénzt ehhez a teóriához se Magyarországon - és állítom — hogy Angliában — sem talál. Meg tudom végül nyugtatni a bizottsági tag urat, hogy teljesen felesleges fáradság volt az a tanácsa, hogy ne terrorizáljam a Beszkárt igazgatóságát, hanem hagyjam dolgozni. Felesleges azért, mert én nem terrorizáltam az igazgatóságot, amint hogy magamat sem engedem terrorizálni. Az igazgatóság működéséről mindenkor el fogom mondani a kritikámat annál is inkább, mert az igazgatósági tag úr aktív közreműködésével igazgatott Beszkárt nem mutatja fel azokat az eredményeket, amelyeket ilyen önérzettől csepegő cikkek után joggal kívánhatunk. Nem én állapítom meg. hanem az a belügyminiszter úr, akinek ténykedését az igazgatósági tag úr helyeselni szokta, hogy a Beszkárt a fővárossal szemben fennálló kötelezettségeit nem rótta le, mert az, amit a fővárosnak juttat, nincs arányban a Beszkárt nagy vagyonával és nagy jövedelmével. Amit a Beszkárt közlekedési adó címén fizet, azt nem a Beszkárt adja a fővárosnak, hanem azt csak a Beszkárt beszedi a főváros részére; amit terület- használati díj fejében ad, az sokkal kevesebb, mint amit a régi közúti és városi vasutak fizetnének. Nem kap tehát egyebet a Főváros a Beszkárt-tól, mint osztalék fejében 125,000 pengőt, ami kevesebb, mint a Beszkárt-nak egyetlen napi bevétele. A belügyminiszter úr is felhívta a Főváros figyelmét, hogy a Beszkárt üzemvitelét tegye vizsgálat tárgyává és azt állandó éber figyelemmel kísérjük és engem Ereky bizottsági tag úrnak fulmináns cikkei egyáltalában nem fognak visszatartani attól, hogy azon szűk keretekben, amelyek rendelkezésemre állanak, gyakorolhassam a kritikát a Beszkárt gazdasági politikája felett, amelyet sivárnak és eredménytelennek tartok. Az igazgatóság sem a viteldíjakat nem szállítja le, sem a Főváros háztartásához komoly összeggel hozzá nem járul, ellenben önimádatban szenved, minden kritikát terrornak minősít, és úgy szerepelteti az igazgatóságot, mint amely szuverén, szent és sérthetetlen, amelynek ténykedéséhez hozzászólom crimen leasae Majestatis. Több gazdasági eredményt és kevesebb érzékenységet kérek az igazgatósági tag úrtól. Remélem, az új vezérigazgató működése ezeket a nagyobb gazdasági eredményeket meg is fogja hozni, ez azonban semmit sem változtat azon az álláspontomon, hogy nincs szükség igazgatóságra és a Beszkárt éppen olyan üzeme legyen a Fővárosnak, mint az Elektromos Művek, vagy mint a Gázművek. Ceterum censeo: a részvénytársasági formái el kell törülni! Tizenöt, vagy tizennyolc kerületre osszák-e Budapestet? A főváros felterjesztést!intézTa kormányhoz* hogy a/ áj fővárosi törvény ne 1.3. liánéin i§ keriilerie ossza Unciái»estei. Izgalmakkal vegyes türelmetlenséggel várják mindenütt az új fővárosi törvényt, amely Budapest jövőjére nézve nagyarányú reformokat fog életbeléptetni. A számos politikai intézkedésen kívül, amit az új törvény tartalmaz, nagyfontosságú lesz az adminisztrációs rész, melynek egyik kiemelkedő pontja a kerületek szaporításáról . és új közigazgatási beosztásáról fog rendezkedni. Évtizedes vita folyik már Budapest kerületi beosztásának reformjáról. Bár mindenfelé csaknem egybehangzóan a kerületek számának szaporítását követelik, mégis akadnak egyesek, akik elsősorban takarékossági okokból feleslegesnek tartják a mai állapotokon való változtatást. A helyzet azonban az. hogy a mostani kerületi beosztást tovább fenntartani nem lehet, hiszen a gyakorlatban nap-nap után beigazolődik, hogy lehetetlen óriási kiterjedésű és 100,000-nél nagyobb lakosú kerületeket zavartalanul adminisztrálni. Adózási szempontból már két év előtt 18-ra szaporították a kerületek számát és városházi körök ezt a beosztást tartják a mai viszonyoknak megfelelőnek. A Független Budapest értesülése szerint az új fővárosi törvény csak tizenötre akarja szaporítani a kerületeket, de a főváros ragaszkodik a 18-as felosztáshoz. Ebben az ügyben most nagyszabású felterjesztésre készül a tanács Statisztikái adathalmazzal igyekszik beigazolni a főváros vezetősége, hogy jó közigazgatást csak decentralizálva lehet végezni és az ideális elgondolásnak a 18 kerületre való felosztás felel meg. Részletesen felsorolja majd a memorandum az új beosztás szerinti keriilethafárokat és térképet is mellékel majd memorandumához. A főváros tervei szerint az új kerületi beosztás megfelelne azoknak a régebbi tervezgetéseknek, melyeket a Független Budapest annak idején részletesen ismertetett. Mindenütt remélik, hogy a belügyminiszter méltányolni fogja a főváros javaslatát és az új törvényben ennek megfelelő módosítást hajt végre. Ez nemcsak a közönség szempontjából lesz üdvös, amennyiben ügyes-bajos dolgait kisebb fáradsággal, kevesebb időtöltéssel intézheti el, hanem a városi tisztviselők szempontjából is előnyös lesz, mert nyolc új elöljárói állás és ennek megfelelő számú kisebb állás nyílik meg. Pillanatnyilag a gazdasági világ is érezni fogja a kerületszaporítás áldásait, mert új elöljárósági épületek építése is válik majd szükségessé.
