Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-20 / 8. szám
XXIV. évfolyam. 1929. február 20 8. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztári csekkszám.a : 45.476. A KEGYETLEN TÉL és az abnormis időjárás megmutatta, hogy milyen hiányos Budapest szociális működése, és hogy milyen sokat kell még ezen a téren pótolnunk. Az elmúlt hetek embertelenül szörnyű időjárása nagy perspektívát tárt fel, a szociális segítésnél új tájaira vetett reflektort és nem lehet szó nélkül elhaladni azok mellett, amiket nap-nap után láttunk és olvastunk. Nincs még egy városa a világnak, amelyben olyan nagy teher nehezednék a népjóléti feladatokkal kiizködő ügyosztályra, mint nálunk, és az ügyosztály becsületére legyen mondva, ez állja is a feladatot — a lehetőségek határán .bellii. De éppen itt a baj: a lehetőségeknél. A szegénység rettenetesen nagy, a város pedig dúsgazdag. Budapest a világ egyik leggazdagabb városa, a lakosság viszont olyan szegény ebben a gazdag városban, ami szinte példátlan. Az ellentét rikolt, égbe kiált és az elmúlt hét figyelmeztetve figyelmeztet bennünket, hogy ez így tovább nem mehet. A fővárosnak van pénze mindenre, milliókat költ felesleges mágnáspaloták beszerzésére, megbukott takarékpénztárak átvételére és spekulációs telekvásárlásokra, milliókat költ reprezeptá- cióra és luxusdolgokra, csak arra nincs elég pénze, hogy kellőkép dotálja azokat a követeléseket, amelyeket nagyon szerény méreteire redukálva szokott alázatosan óhajtani a szociális ügyek költségelőirányzata. A belügyminiszter kijelenti, hogy nem tűri a pénzbeli segítést, legfeljebb egy millió pengőt tűr meg ezen a címen a költségvetésben, mivel elvi ellensége a pénzbeli segítésnek. Tessék természetbeni segítséget adni annak, aki rá van szorulva, tessék meleg ruhát és miegyebet adni annak, aki már napok óta nem evett és azzal a nyomorult kis, tíz pengős adománnyal, amit a főváros ad neki esetleg, az éhhaláltól menti meg magát és családját. Az egymillió pengő szegénysegély sok, a palotákra költött milliók azonban kevesek: tessék még újabb mágnáspalotákat venni, mert ez ellen nincs kifogás. Olvastuk is a „fagyhull ám“-riportokban, hogy az erdők és mezők vadállománya nem állta a hideget, a falvakig merészkedtek az őzek meg a nyulak, ahol kegyetlen emberek kézzel fog* dosták össze őket és megölték. Csodálkozva olvastuk, mert nem tudjuk elképzelni, hogy az emberek ilyen rosszak is lehetnek: nem, az nem lehet, hogy szegény emberek elfogják kézzel azokat az állatokat, amelyek arra voltak szánva, hogy jómódú, sőt esetleg gazdag emberek agyonlőjék őket. A szívünk majd megszakadt a szegény állatok sorsán, de aztán mégsem szakadt meg, mert elolvastuk és élő szemmel is láttuk a pesti nyomor-riportokat és — nem sajnáltunk volna egy pesti embertől sem egy-egy ilyen őzet vagy nyulat. A vadállomány iránt van érzékük a kegyeseknek, a szelíd pesti polgár iránt azonban nincsen. A melegedő szobák az intelligens középosztály tönkrement tagjaival telnek meg. A hómunkások javarésze ugyanezekből rekrutálódik és Liber Endre tu.dná csak megmondani, hogy milyen szörnyű állapotok közt sínylődik a városnak tanult, művelt népe. A munkanélküliség emelkedik napról-napra, az ínségakciók rémülten hátrálnak meg, nem bírják el a nagy ínséget, a szellemi ínségmunka néhány filléres éhbéréről ezren és ezren ábrándoznak reménység nélkül és emberek fagytak meg Budapesten lakásukban, mert nem tudtak fűteni. Ökölbeszorul a kéz, amikor ezekre gondol az ember, de türelem, türelem, ne lázadozzunk, hanem segítsünk. Fojtsuk el magunkban a lázadozást és forduljunk az értelemhez, amely megmondja, hogy mit kell csinálnunk. Budapestre óriási feladat vár szociális téren. A munka, amelyet Libcr Endre megkezdett, csak kezdés, csak irányjelölés. Forduljon most, amikor, az elmúlt hetek erre rámutattak, minden szem a város nagy szociális feladatai felé, vegyék végre észbe, hogy Budapest népe tűrhetetlenül szenved. Nem lehet, hogy a leggazdagabb város népe nyomorogjon a legszörnyűbb viszonyok közt, nem lehet, hogy a „szegény vadállomány“ sorsán zokogjunk, amikor itt vagyunk mi magunk, akiknek a nincsetlen- sége, éhezése és didergése fellázítaná a poklok szenvedőit is. A gonosz szenvedélyeket a nyomorúság fűti, vegyük el ezt a fűtő eszközt és adjunk igazi fűtőszerszámot az embereknek, mert nincs szükségünk se gonosztevőkre, sem pedig — forradalmárokra. A szerdai közgyűlés - a választások napja. Ii<‘í köfi’líl 1*»*% [ ]»1 é In'i UONV» I a swtú sokon. ix^itlom: a fongyószliolycttcsl é* — 9ii Its* a iH^ytMlik áj elöljáró? a A mai közgyűlés a választások napja. Sok izgalom nem lesz ugyaru i>prt a jeli1 k nagyrésze úgyszólván harc n'eikiu, egyhangú választás útján jut új és magasabb pozíciójába, de a választás mégis Lamotte Károly, Szendy Károly. csak választás, minélfogva az izgalmak mégsem kerülhetők el. A mai közgyűlésnek napirendjén hat szavazás szerepel, de ezek közül csak a plébánosválasztás és a főügyész-helyettes megválasztása körül lesz harc. A tanácsnoki állások betöltői kardcsapás nélkül nyerik el díszes állásukat. Lamotte Károlyt és Csár- mán Ferencet ellenjelöltek nélkül, egyhangúan választják meg, miután a második és harmadik helyen jelölt pályázók, épp az egyhangú megválaszSchuler Dezső. Csármán Ferenc. tás biztosítására, udvariasan visszalépnek a jelöltségtől. Az igazoló választmány csodálatos gyorsasággal ejtette meg a jelöléseket, még a pályázati határidő lejártának napján. A határozat részben megelégedést, de másrészt konsternációt is keltett. Általános megelégedés fogadta a jogi tanácsnoki állásra megejtett jelölést, ahol Lamotte Károly mellett második helyen egyforma minősítéssel Szendy Károlyt és Schuler Dezsőt, a főjegyzői kar e két kiváló és kiemelkedő tagját jelölték. A választmány a két főjegyző érdemeit és tehetségét egyforma mérlegeléssel méltányolta, mert akármelyiket jelölte volna a másik elé, a harmadik helyen jelölt főjegyzőt méltánytalan sérelem érte volna. Álég e héten a polgármester egyiküket meg is bízza a közjogi ügyosztály vezetésével, amely immár másfél hónapja tanácsnok nélkül áll. Nagyon érdekes, hogy a tanácsnoki állásra csak tizenegyen pályáztak s ezek között volt Csorna Kálmán árvaszéki ülnök és Schöberl Ferenc volt tanácsnok is, akit tudvalévőén 3 évvel ezelőtt B-listára helyeztek. Úgy látszik Schöberl szeretne visszakerülni a városházára, noha a Elektromos Műveknél mint igazgató jól elhelyezkedett. Kísérlete azonban nem lehet komoly, mert re aktiválását a Wolff-párt sem forszírozza. A műszaki tanácsnoki állás pályázóinak jelölése már nemi keltett ilyen egyöntetű megelégedést. Mint ismeretes, Csármán Ferenc mellé Wossala Sándor főtanácsost és Király Kálmán műszaki tanácsost jelölték. Mellőzte a választmány Molnár László tanácsnok-helyettes jelölését. Ez mindenesetre szépséghiba, jelentősége azonban nincs, mert a jelölés úgyis csak formális. Bizonyosra vehető, hogy Csármán Ferencet egyhangúlag fogják megválasztani és két ellenjelöltje önként lép vissza a választás elől. Ugyancsak ma délután kerül sor a tiszti föiigyészhelyettesi választásra, amelynek Reicht Károly, Várady Jenő Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. S/IV- ÉS ÉRBETEGEKNEK TT.J OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők. Wossala Sándor. «irály Kálmán.'
