Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-13 / 7. szám

XXIV. évfolyam. 1929. február 13. 7. szám. Független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. aXegJelenih minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő : LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József M5—S2. Postatakarékpénztári csekkszám.a: 45.476. RÁKOSI JENŐ ÍRTA : POSTA SÁNDOR. állásokból még magasabb közdotációkba len­dülök karrierje, és gyomra korgása túlharsogja a bankettek és ünnepek harsány lármáját. Látta, mint közeledik a nicsevó szörnyű atmoszférája, és tudta, hogy egy nemzetet ezer sebbel halálra lehet sebezni, de megölni nem lehet, és elpusztul a nemzet, ha fiai lelkén úrrá lett a közöny! Ma nagy volt a költő Rákosi Jenő, ha nagyobb volt az író, ha összehasonlíthatatlan volt az újságíró Rákosi Jenő, legnagyobb volt mint hazafi. Mert az elfásult magyar lelkekbe beül­tette a revízió gondolatát. A fővárosi törvény reformja körül ma ismét telL jes a kavarodás. Scitovszky Béla belügyminiszter az elmúlt hét folyamán azt a nyilatkozatot tette, hogy a fővárosi törvényjavaslatot még a képviselő- ház nyári szünete előtt feltétlenül letárgyalja, úgy. hogy az ősszel már meg is lehet tartani a budapesti községi választásokat. A belügyminiszter tehát — mint legilletékesebb faktor — az őszt jelentette be az új választások terminusául, ami azt jelenti, hogy szeptemberben, vagy legkésőbb októberben választás lesz Buda­pesten — a belügyminiszter szerint. De felmerül a kérdés: vájjon nem téved-e a bel­ügyminiszteri? Egyelőre ugyanis az a helyzet, hogy a fővárosi reform tervezete még nem érkezett vissza a belügyminisztériumba. A Független Budapest leg­utóbbi számában közöltük azt a feltétlenül megbíz­ható helyről szerzett értesülésünket, hogy a reform pénzügyi rendelkezései körül éles ellentétek merül­tek fel a belügyminiszter és a pénzügyminiszter között. Annyi bizonyos, hogy a reformtervezet még mindig a pénzügyminisz­tériumban fekszik és ez az oka annak, hogy a belügyminiszter a javas­lat tervezetét még mindig nem tudta megismertetni a községi pártok vezetőivel. Egyelőre tehát még messze vagyunk a fővárosi reform tető alá hozata­lától, sőt a képviselőház elé terjesztésétől is. Amint a jelekből következtetni lehet, a fővárosi reform a legjobb esetben a nyári szünet előtt emel- kedhetik törvényerőre. Scitovszky belügyminiszter is így látja a dolgot, ő azonban azt is reméli, hogy már októberben választani lehet Budapesten. A bel­ügyminiszter elgondolásának azonban ellentmond az a kétségtelen lény, hogy a választói névjegyzék Élete alkonyán adott nemzetének egy szót, amelynek hallatára fölcsillan minden magyar szem, egy gondolatot, amely a hűlő szívekét megdobogtatja, és megnyugodva térhetett pihe­nőre. mert megélhette, hogy a szó, a gondolat, amelyet erejének maradékával közénk szőrt, visszhangot keltett, mozgásra serkentett, és átok alatt szenvedő magyarokat összeforrasz­tott. örökséget hagyott nagy emberhez méltót, egy nemzethez méltót, és ezen az örökségen osztozkodni nem lehet és nem szabad. Kincs ez melyet növelni kell, ha a nemzet, melynek történelmébe a többi nagyok közé egy Rákosi Jenő is bevonul, — önmagához méltó akar lenni. Az utca vagy a tér, amely majd nevét viseli, jelentheti a tisztelő hálát, az emlékező kegye­letet, de jelentse mindenekfölött azt: legyen méltó a magyar nemzet dicső emlékű nagy végleges összeállításának a munkája októberig nem készülhet el. Októberben csak akkor iehet választás Buda­pesten, ha az új fővárosi törvény a községi választójogot és választási eljárást illetően semmiféle változtatást nem hoz. Ebben az esetben ugyanis az 1929. évre érvényes és már most előkészítés alatt álló választói név­jegyzék októberre jogerőre emelkedhetik. Abból a nyilatkozatból, amit Scitovszky belügyminiszter a budapesti községi választások októberi terminusára vonatkozóan tett, arra lehet következtetni, hogy a belügyminiszter nem tervez semmiféle változtatást a községi választójog jelenleg érvényes feltételein. A Független Budapest szerkesztője azonban kor­mánypárti körökből azt az információt kapta, hogy erről a kérdésről: a községi választójog megállapításáról beható tárgyalások folynak az Egységes Községi Pol­gári Párt, valamint a Keresztény Községi Párt vezetői és a belügyminiszter között, A Községi Polgári Párt vezetői a jelenlegi köz­ségi választójog megváltoztatására akarják rávenni a belügyminisztert,. a Keresztény Községi Párt a választójog tekintetében nem kíván változtatásokat. Folyik tehát a harc a kulisszák mögött a községi választójog körül, de ennek a harcnak az eldöntése egyben a választások terminusa tekinteteben is dön­tést fog jelenteni. Ha nem változik a választójog, októberben lehet választani, ha azonban a választó­jog kellékeinek megváltoztatása miatt tii névjegyzé­keket kell készíteni, úgy még decemberben sem lehet megtartani a választásokat, ami viszont elkerülhetetlenné teszi a lejáró mandá­tumok újabb meghosszabbítását. legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIDM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­VAS-UTCA17.SZ. helye, vízgyógyintézet, nap­SZÍV- ÉS ÉRBETEGKKNEIi TJJ OSZTÁLY és légfürdők. fiaihoz. 9MMMMNNMI IJJafefb bonyodalmak a fővárosi törvény reformja körűi. Svicuk «• *a t ár«3ßi3.4«*fc a knii«i^ák mögött a közM'gi *YBBa*%tő.i<>& ni4kS'váI(oxt»tií«a órilokékoii. — «««ásol wilaMxf&ini f — Jlear iBaiBMlig' a üisyniininzIrinmSnigi fekszik, a főváráéi bWoiih Elkerülhetetlen a lejáró mandátumok újabb meghosszabbítása. Elvették az erdeinket, és a tél hidege meg­vesz bennünket, elvették tőlünk a sót, és nincs kenyerünk, amit megízesítenénk. Gyáraink nem füstölhetnek, és alig maradtunk, akiknek ter­melhetnének, kereskedelmünket bezárták, és nincs köztünk, akinek valamit eladhatnának. Esztendők óta nincs más zaj, mint amit az összeszorított fogak csikorgása ad, nincs más hang, mint a bánaté, nincs más ének, mint sirató. És esztendők óta Rákosi Jenő volt az, aki fázó lelkünket melengette, aki száraz kenye­rünket sóval hintette meg, aki szíve, agya gyémántjaival fűtötte a hülő kazánokat, és ő volt az, aki színes életének sok-sok drága por­tékáját nekünk adta. És esztendők óta Rákosi Jenő volt az, aki a magyar bánat sűrű fátyolát bátor kézzel tép­deste, ő volt az, akinek volt hangja: harsogó a reményre, akinek volt szava: dörgedelmes a magyar hitre, és volt ökle: kemény — a zárt kapuk döngetésére. Rákosi Jenő volt az, akinek elhittük, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Mert ő a nyolcvanhat esztendejével tudta, hogy minden elmúlik. Rohan az idő, fordul a kerék, és örökké semmi sem tart. Neki elhittük, hogy a magyar bánat is el­múlik, és Trianon örökké nem tart. Nem az ifjúság mindenthívő reménységével irányította szemünket sugaras délibábokra, — a sokat élt, a sokat tapasztalt, a sokat látott férfi mindent tudó bölcseségével tanította és bizonyította sorsunk jobbrafordulását. Tanított és bizonyított. Ifjú lelkesedéssel, a legirigylendőbb munkabírással, olyan kitartás­sal, amely csak a fanatikus hit sajátja, és ezt a kimeríthetetlen erőt az igazság tudata adta. Mert az ő nyolcvanhat esztendeje alatt látta, megtanulta, hogy az igazságban hinni lehet, az igazságban hinni kell! Ö tudta, hogy a népek története sok szenve­déssel és sok igazságtalansággal van tele, de tudta és látta, hogy a történelem igazságtalan­ságot, hamisítást nem tűr. Még élete során látta, hogy íöldretiport nem­zete miként kelt föl a sír széléről, és a törté­nelmi igazság erejével, meggyőződésével bizo­nyította, hogyha Trianonban sírt is ástak, - az nem a magyar nemzet sírja. És mikor ő az újsághasábok hatalmas szántó­földjén a magyar ugart hasogatta, magvetője volt a nemzet történelmi igazságának, ő volt, aki ennek a fásult népnek a szívét szinte napon­kint új lüktetésre ösztönözte. Mindenki közül Rákosi Jenő látta a legjob­ban. hogy ennek az országnak gerince: az ipa­rosok, a kereskedők, a lateinerek, a kisbirtoko­sok hatalmas tömege, mint fordul el napról- napra a közélettől. Tudta, hogy ezt a tömeget nem érdekli a közügyekben vezérkedök sze­mélyi közelharca, fáradt kézlegyintéssel tér napirendre világszemléletek, közjogi csata- kiáltások fölött, nem érinti már a magas köz-

Next

/
Thumbnails
Contents