Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
1929 december 25 Független Budapest 33 A CSALÁD KÖRÜLÁLLJA a karácsonyfát és mindenütt, a:hol magyarok élnek, felhangzik ezen az estém az ősi ének: ,Mennyből áz angyal...“ Felhangzik itt, Csonka-Magyar országon, de> felhangzik túli a trianoni határokon is mindenütt: Erdély bércei alatt, a Magas Tátra tövében és a Bánát hólepte kis falvaiban, ahol az emberek könnyezve néznek fel a csillagos éjszakába: jön-e már, jön-e az az angyal, akire minden magyar vár tíz év óta? Itt a karácsony, a béke és szeretet ünnepe. Vájjon mikor költözik be hozzánk az igazi Béke, az ig'azi szeretet? « A fővároshoz is leszállt karácsonyra az angyal. Kicsit fekete az angyal, kicsit kopasz, de felülről jött; ha nem is az égből, de mindenesetre felülről. Tdelemn állnak a pásztorok, akik nem azt az angyalt Szerelmemért odaadom szabadságom“ .. . Oda is adta. Mert ő egész férfi, aki kész áldozatra is. # E ZEK UTÁN kíváncsian várják a baloldalon, hogy mit hoz a kriszkindli az egyes pártoknak. Azt már tudják, hogy „a pásztorokénak mit hozott a mennybéli angyal: erre már nem kíváncsiak. A jobboldalról azonban — megnyugtatjuk a kíváncsiakat — ugyancsak gondoskodtak az églek. Mint értesülünk, kellemes meglepetésben részesülnek, megkapják ezúttal azt a két kulacsot, amelyet az autonómia körüli viselkedésükkel érdemeltek ki. A két kulacs egyikén a felírás: „Autonómia“, a másikon: „Kormánytámogatás“. nek a boldogmlt piktor szenzációs „lódításai“ a tárgyuk. Egy társaságban valaki egyszer egy karácsonyi farkaskalandot adott elő. Pali barátunk nem bírta hallgatni, ennélfogva ő is kirukkolt a maga történetével, amelyben természetesen még több farkas szerepelt. Meg kell itt mondanunk, hogy pesti fiú volt, aki itt született, itt ólt és akinél a Városligeten túl megszűnt a világ. Így kezdte; — Édesapámat egy ízben megtámadták a farkasok karácsonykor. — Hol? — kérdezték tőle. Festő barátunk habozás nélkül kivágta: — A Városligetben. Önála a Liget volt az őserdő, ahol farkasok tanyáznak. Ez a történet jut önkénytelenül is eszünkbe ezen a karácsonyon, amikor a szegény pesti polgárt egész farkasraj tépi, marja. A Városligetbe se kell menni, az uccán, otthon, társaságban és szórakozás közben is üldözik a gond, a nyomor, a házbér, az adó, a munkanélküliség és egyéb farkasok a pesti embert. Már nem is nevetnénk, el is hinnénk neki, ha megint elkezdené mesélni: — Édesapámat a pesti uccán megtámadták a farkasok.. . * Az állami adminisztrációt leegyszerűsítette a Gömbös-féle új rend. Állítólag sokkal gyorsabb lesz a minisztériumok munkája az új rend folytán és nem kell majd a kiviteli folyosókon megősziilniök azoknak, akik mint fiatalemberek kerülnek be ezekre a folyosókra valamilyen ügy eüntéztetése céljából. Majd meglátjuk, tényleg legyőzte-e a bürokrácia nézték, nem, egészen mást, mert ez az angyal nem bethlehemi, csak bethleni. (András: a tudósok állítása szerint a Bethlen név tulajdonképpen a Betlehem név változata.) Állnak a pásztorok és ijedten nézik az angyalt, aki lejött, hogy a fővárosnak üdvözítőt hozzon. Molnár. Ferencnek van egy kis karácsonyi per- sziflázsa, „A ferencvárosi angyal“. A főváros angyala azonban nem a Ferencvárosból, hanem az első kerületből jött és nem repül tovább, hanem ittmarad. Megszállta a fővárost és most már nem megy el. Így lett megszállott terület Budapestből. Karácsonyra megszállta a magyar fővárost a kormány és most már többé nem lesz „Budapest fő- és székváros“, hanem „Budapest, a m, kir. belügyminisztérium alosztálya“. Ezt hozza az angyal Budapestnek karácsonyra. E MLÉK, RÉGI SZÉP EMLÉK... Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, hogy a közgyűlés összes pártjai, szélsőjobbtól a szélsőbalig, Re- pold Károlytól Lévai Sándorig kardot rántottak az autonómia mellett. Büszkén tettek vallomást az ön- kormányzat szabadsága mellett, amelyért készek voltak valamennyien utolsó csepp vérüket is kiontani. Csupa szabadsághős. De már Petőfi Sándor is megmondta, hogy: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem“. Wolf Károly rendkívül hasonlít ebben a tekintetben Petőfihez, mert neki sem elég a szabadság, neki is kell egy kevés szerelem. Egy ilyen kívülről támogató politikus- lói nem is lehet rossz néven venni, hogy szerelmes és ha már az, természetes, hogy azt énekli „Én is annak a babája vagyok, aki nekem egész évben kosztot adott.“ A kosztot pedig Magyarországon a kormány adja, a húsosfazék kizárólagos birtoklója. Tehát népköltési alapon is indokolt ez a szerelem. Petőfi, amikor választania kellett, feláldozta szerelmét a szabadságért. Wolff fordítva választott: a szabadságot, az autonómiát adja oda szerelméért. Az új Petőfi valahogy így szaval: ,,Szabadság, szerelem: e kellő kell nekem. Szabadságért feláldozom életemet, Minthogy azonban az embernek két kulacsra nincs szüksége, az egyik a lomtárba kerül. A másikra azonban szükség van, ebből jó nagyokat lehet húzni, sőt csak ebből lehet húzni. Hogy melyiket tartják meg, azt tessék kitalálni. Ők már kitalálták. Rég kitalálták. A megfejtők közt kisorsoljuk azokat a törvény- hatósági tanácsi tiszteletdíjakat, amelyeket a tagok nem vesznek fel. V OLT EGY FESTŐMŰVÉSZ, egy nagyon kitűnő festő, akinek az a tulajdonsága volt, hogy nem túlságosan ragaszkodott az igazsághoz, A nevét nem írjuk ide, — halottakról nem akarunk rosszat írni — de tény, hogy a művészvilágban még' ha évekkel is halála után számos olyan történet kering, amelyeksárkányát az új Szent György lovag. Lehet, hogy igen: hiszen csak az állami adminisztrációról van szó. Nem a városházi bürokráciáról. Azt olvassuk, hogy a Gömbös-féle újításokat átviszik a városi adminisztrációba is. A városháza öreg krónikása hitetlenül rázza a fejét: — A városházára, kérem?... A pesti városházára? . . . Nem, kérem. Ezt még a belügyminiszteri rendelettel sem lehetne keresztülvinni. * USZONÖTÉVES ÜNNEPÜNKÖN ezen a helyen is üdvözöljük a nyájas olvasót. Lehet, hogy nem is mindig nyájas, különösen pedig olyankor nem az, amikor a Városházi Rádió-1 olvassa. Eddigi munkánk a városházán könnyebb volt, mint ezután lesz. Az új fővárosi törvénnyel bevonul a titkosság a városházára, ami ellentétben áll velünk, akik a nagy nyilvánosság szolgái vagyunk. De itt, a Rádió rovatban, nem fog kötni bennünket ez a titkosság. Ez az a rovat, amely a kulcslyukon is benéz és a falnál is hallgatózik: nem, ez a rovat ezentúl se lesz a diszkréció rovata. Főképpen pedig nem a kíméleté. A komoly rovatokat el lehet némítaui. De a komolytalant nem. Mi megígérjük, hogy ezentúl még komolytalanabbak leszünk, különösen olyankor, amikor ... amikor — az igazat csak ilyen formában írhatjuk meg. És ezzel: kellemes karácsonyt és boldog új esztendőt kívánunk lapunk olvasóinak.
