Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
1929 december 25 Független Budapest *> Közös küzdelmeinK emléke írta: Dr. RIPIÍA FERENC főpolgármester A Pügyetlen Budapest felkért, hogy jubileumi szamaim írjak megemlékezést arról az időről, amikor - ez a lelkes fővárosi újság olyan közügyért harcolt, amely harcban tevékeny részem volt nekem is. Amikor a. közvéleményt sok cikk, felolvasás, támadás és védekezés folyamán lehetett csak úgy előkészíteni és irányítani, hogy meggyőződjék a monopolisztikus, nagy közüzemek városításá- nak szükségességéről és csak a közvélemény erejének segítségével tudtunk ennek a város- politikai iránynak, mely korszakalkotó volt a főváros gazdasági életére nézve, érvényt szerezni. A községesítés elvéért folyó küzdelem egy régi nagyvállalkozás megszerzése érdekében bontakozott ki teljes erejével. A gázgyár meg védi őséiről volt szó. Ez az tizem I860 óta olyan fejlődést mutatott, hogy méretei óriási arányokba nőttek. Akkor 2 millió köbméter volt az évi fogyasztás. 1876-ban már 7 millió, 1886-ban 15 millió, 1896-ban 30 millió, 1906-ban 48 millió és 1910-ben 63 millió. Amikor a gázgyár megváltásának kérdése felszínre került, már tagja voltam a törvényhatósági bizottságnak és abban a budai kis csoportban, melynek vezére Sze- beny Antal volt, lelkesen támogattuk a megindított mozgalmat. Mint a Ganz-gyár üzemi osztályának vezetője, teljes mértékben meg tudíám becsülni ennek a kérdésnek jelentőségét és mikor Bárczy István várospolitikájának egyik legfontosabb pontjaként szintén felvette' a Gázmüvek megváltását, megindult a harc az egész vonalon. Ebben a küzdelemben számottevő segítség volt a Független Budapest támogatása. Lelkes és szakszerű cikkei, melyekkel a megváltást támogatta, az ellenfél érveinek támadása, a közvéleményt mindig jobban meggyőzték a Gázművek megváltásának szükségességéről. Szükség volt erre a bátor, harcos lapra, mert az üzemesítés ellen-égéi, akiket igen fontos és jelentékeny anyagi érdekek vezettek, a legkíméletlenebbül támadták a gázgyár megváltásának híveit, úgyhogy igen közel állott a veszedelem, hogy ezek a támadások a községesítés híveit megfélemlítik. A Gázművek megváltásának eszméje a Mérnökegyletből indult ki, ahol a kérdést Kajlinger Mihállyal, Forbáth Imrével, Pfeifer ígnáccnl, Égőn Edével, Gálócsy Árpáddal és mérnöktársaikkal szakszerűen letárgyaltuk, s a megbízható ad tok, tapasztalati tények és tudományos megállapítások álltak a közélet harcosainak rendelkezésére. A törvényhatósági bizottság tagjai közül Vázsonj/i Vilmos és Platthy György voltak a nagy küzdelem vezérei s az ő irányításuk mellett h hull a kerületek mozgósítása; valóságos ple- bisníúrnőt rendeztünk a községesítés érdekében s az ellenakciót, melyet a Gázgyári Részvénytársaság érdekében tartozó mérnökök vezettek, végre teljesen erőtlenné tettük. Ebben a küzdelemben a Független Budapest hűséges fegyvertárs volt. Szerkesztője minden előadáson, felolvasáson, mely a célt szolgálta,, részt vett, cikkeivel, felszólalásaival támogatta a mozgalmat. Azit is tudom: | nagy áldozat volt a Független Budapesttől, ! hogy ilyen önzetlenül állást foglalt a közérdekért a magánérdekek ellen. Hírlapíró ba- } rátáink közül még Bózsa Károly, a Budapesti Hírlap akkori fővárosi rovatvezetője, utóbb a I Gázművek vezérigazgatója vetít részt nagy elismerésreméltó módon a községesítés előké- ! szítésében. A Független Budapestet ez a rőrosszere- tet jellemezte egész pályafutásán és ezért üd vczlöm örömmel jubileumán. Ezenkívül még egybekötött vele az a kapcsolat is, hogy a Független Budapest a függetlenségi párt lapja volt és Buda polgársága akkor Apponyi zászlaját követte. Az országos politikai küzdelmekben is egymás mellé kerültünk és megértettük egymást. Ha most a lap múltját ünnepli, meleg együttérzéssel ünneplem ezt a múltat vele, mert közös küzdelmeink fegyvertársakká tettek és közös győzelmeink életünk közös eredményei voltak. Városszeret etével legyen még sokáig | munkása közéletünknek! A főváros szociálpolitikai feladatai 1980-ban írta: I)r. RRÉHR IMRE, népjóléti és munkaügyi államtitkár A Független Budapest fennállásának hu- í szonötéves jubileuma alkalmából miről írhatnék másról, mint azokról a témákról, amelyeket a Független Budapest huszonöt esztendőn keresztül példás önzetlenséggel és ügyszeretettel szolgált. Ismerem B. Viráigh Cléza három évtizedes közéleti működését és különösen a legutóbbi években figyelemmel kísértem a kitűnő szerkesztésében megjelenő Független Budapest minden egyes számát. E lap hasábjain az én in üköd é- s e in körébe eső témák szerepeltek mindig’ az e 1 s ő vona 1 b a n. A szociálpolitikai feladatok teljesítése, a dolgozó kispolgárság életstandardjának a megjavítása voltak fölírva mindig e lap zászlajára. Talém sohasem voltak annyira aktuálisak | ezek a szociális feladatok, mint éppen a mai- időkben. A népjóléti miniszter úr, mint a magyarországi szociálpolitika leghivatottabb irányítója, mindig szoros kontaktust tart fönn a főváros vezetőségével, amelyet legközelebbről érint a szociális helyzetnek mindén kellemetlen megnyilvánulása. Azok között a feladatok között, amelyeke t a jövő észté n dobén legelső sorban kell telje s í t e n ii n k, a hajléktalan o k elhelyezésének a kérdését e m 1 í t e m in e g. Oda kell fejleszteni a helyzetet, hogy Buda- i pesten ne legyen hajléktalan. A szükséglakások építése elsősorban helyhatósági feladat, csak addig volt állami feladat, amíg tartott a meg- I szállott területek lakosságának Budapestre özönlése. Mihelyt ez megszűnt,, a szükséglakásokról való gondoskodás kizárólagosan községi í feladattá változott. A fővárosnál kell tehát szor- ! galmaznunk megfelelő számú szükséglakások építését s amennyiben a fővárosnak eb ben a tekintetben t á m o g a tásra lesz szüksége, mi azt készséggel megad ju k, a m e n y- nyíre tőlünk telik. Rendezésre szorul általában az egész szegénygondozás. Föl kell állítanunk a Budapest egész területére kiterjedő szegénykatasztert és létesítenünk kell egy szegény gondozási központi szervet, amely az egész szegónysegélyezésnek mindennemű akcióját organizálja. A jövő évben remélhetően felvehetjük a harcot Budapest három legnagyobb réme, — amint miniszterem szokta mondani — a három »p« ellen: a p o r, a poloska és a patkány ellen. Ezt a harcot csak úgy lehet lefolytatni, ha szigorú szabóiurcndeletci <dkot a főváros. Ez a kérdés egyébként kapcsolatban van a tüdővész elleni mnzgalomrnq! aminek eredményes lefolytatását a népjóléti miniszter úr talán egész í élete legnagyobb feladatának tekint. Ebben a i tárgyban komoly tanulmányozás folyik, készül- ’ tek is a tüdővész elleni küzdelem új eszközeiről figyelemreméltó javaslatok, amelyeknek megvalósítása legfőképpen pénzkérdés. Ugyancsak a jövő évi szociális feladatok között kell megemlítenem a f ü r d ő k ó r h á z t e r v ének a m e g- V a 1 ó s í tá s á t. A főváros lakosságának igen tekintélyes része csúzos, a fürdőkórház létesítése tehát eminens fontosságú. Előnyös helyzetben vagyunk, hiszen rendelkezésünkre áfl akár a Gelért-, akár a Rác-, akár a Császárfürdő. Ezek a fürdők elsőrendű természeti kincsek, amelyek a. csúzos bántalmak gyógyítása tekintetében azért nem érhetnek el megfelelő eredményt, mert hiszen a betegeknek a forró fürdőből a hideg levegőre kell menniük és órákhosszat kell villa- mosozniok, hogy hazaérhessenek. A szociális feladatok között említem meg a in u n k a n é 1 k ii 1 i s é g enyhítésének a p r o b I é m á j á t i s. Ebben a tekintetben a helyzet lényegesen javult vagy legalább is reményt ad a javulásra. Különböző kölcsönajánlatok fekszenek előttünk, amelyek reményt nyújtanak arra vonatkozóan, hogy elfogadásuk esetén egyszerre több helyen is megindulhat az alkotó munka. Nagy vonásokban ezek azok a feladatok, amelyek a szociális helyzet javítása érdekében végrehajtásra várnak a jövő esztendőben. Baj van Irta: POSTA SÁNDOR Itt a karácsony. A boltokban nincs vevő, aki vesz, az legalább hat havi részletfizetésre vásárol. (A részletekből kettő folyik be.) A cipész új cipő helyett flekket rak a régi topánkákra, a szabó az öltöny fordítása helyett csak foltozza a viseltest, a mérnök légvárakat tervez, a magánorvos sóhajtozva gondol a pénztári kolléga kicsike fixumára, a. színész Hamlet után szabadon szavalja: „enni vagy nem enni“, az uccasöprő hiába keres szivarvéget, az uccasarki gesztenyés is többet szurkálja a maró- nit, mint csomagolja. Ahová csak nézünk, ha látunk, megláthatjuk a nélkülözést, a nyomort, a keresetnélküliséget, a fogyasztóképtelenséget. De nem. Láttam ékszerüzletet, tele vevőkkel (készpénz), látok gyönyörű autókat, csodaszép bundákat, pompát, fényt, ragyogást. Szemünk előtt végigsuhan még néha-néha az élet a maga hivalkodó élvezeteiben, színes szépségében, és — sajnálkozom. Sajnálom az utánunk következőket! Mert ők naponként fogynak, és mi naponként szaporodunk. Mi már meglátjuk, mit vesztettünk, ők még nem tudják milyen szomorú a villamosba préselt emberek arca. Ők ma hathengereseken röpülnek az újabb élvezetek felé, mi már tudjuk, milyen keserves a muszáj turisztika. És mindig kevesebben vannak ők, akik régi szép életre emlékeztetnek. De mi lesz velünk, hogy ők is elfogynak? Kevesebb lesz a fájdalom, kisebb az elkeseredés a nélkülözések miatt? Lehet. Lehet, hogy akkor már nem érezzük többé, hova juttatott balsorsunk. Ha ez a bölcsen kitűzött cél, akkor csak rajta! Csinálodjék tovább egy olyan gazdasági politika, amely még az emlékét is kiirtja egy szebb, kellemesebb és kedvesebb emberi életnek! De tudják meg: nem mi akartuk! Nekünk kellenek a szép ruhák, nekünk kellenek az ékszerek, a bundák, autók, ha másoké is! Ne tegyenek mindenkit proletárrá, mert akkor sohasem tudjuk meg többé, hogy van szép, és szebb élet! Szükség van arra, hogy lássuk a szépet, 'és mindig többször és mindig többet, nem azért, hogy irigyeljük, hanem hogy vágyódjunk utána!' Az élet szépségeit, kell elérhetővé tenni, és nem a nyomort biztosítani! Hogy nem így van, ez a baj!
