Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
fi Független Budapest 1929 december 25 Tíz pont arról, hogy mi volna szükséges a dolgozó női társadalom érdekében? Mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi női középiskolák létesítése, női ipar* felügyelők alkalmazása, gazdasági női kongresszusok rendezése, női ipari és kereskedelmi kamara szervezése, valamint a népjóléti minisztériumban és a fővárosnál női szakelőadói állás rendszeresítése a programban — „Kétségtelen, hogy a jövő nem az érzéki, tudatlan, fenhéjázó, hanem a dolgozó nóitípus kezében van, amely nem csillogó, nem szenvedélyes, komoly, lelki* ismeretes, munkás és takarékos“ A magyar nő gazdasági életét nemcsak a talaj, | az éghajlat, az időjárás befolyásolja, hanem szociá- ( 1 is és .jogi helyzete is. Bármily értékes is házi munkája, megfelelő javadalmazást nem kap érte, mert azok a nők, akik legtöbbet dolgoznak, munkájukért a legkevesebb pénzt kapják és azok a nők, akiknek legtöbb pénzük van, legkevesebbet dolgoznak érte. A nő anyai és gazdasági helyzete között sincsen természetes összefüggés. E fordított gazdasági helyzet a legtöbb férfitársadalomban is megvan. A mi gazdasági életünkben, mely — sajnos — évszázados megkötöttség után az ön- és céltudatos függetlenség szükségszerű alapelveit még nem rakta le; az egyénnek még mindig elsőrangú érdeke, hogy saját használt másnak káváira biztosítsa. A mi gazdasági életünk még nemigen respektálja alapvető törvényét: egységes erőkifejtés a közös cél eléré- 1 séhez. E gazdasági zavarunk az egyén és a társadalom érdekének nemismeréséből származik. Világosan igazolja ezt az élelmiszerhamisítás, mely már a tanyai asszony ajtaján is bekopogtatott. Ami az egyed- nek hasznos, az a tömegnek káros s az egyéni érdek elnyomja a társadalmi érdeket. Csakhogy az egyéni érdek egy percig sem állhat a közjó érdekével szemben, különösen nálunk nem, ahol a nemzet léte és nemléte jórészt egy szükségelt gazdaságpolitikától függ. A magyar nő gazdaságilag nem szervezett. Ellentétes gazdasági érdekei okozzák ezt. És mégis, e szervezetlenség mellett is eléggé nem értékelhető gazdasági jelentősége van. Mert nincs a magyar társadalomnak olyan gazdasági szerve, melyre hatást ne gyakorolna s alig van olyan területe, melyen munkát ki nem fejtene. Az iparművészet terén kifejtett tevékenységét a kiállítások szemléltetik. Kertészeti munkáját a forgalom, a kereskedelem mutatja. Minden család élvezi lakáisberendezési készségét. Jelentékeny része van a nádbútor, a müviróig készítésében, a kirakat- rendezésben. Hímzéseit, kézimunkáját a külföld is megbecsüli. Gyakorlati és dekoratív grafikáját megfizetik. Üveg festészete, drágakőipara méltányolt. Kegyelettel őrzi meg a régi nemzeti népművészet emlékeit, sőt összegyűjti azokat. A szabóiparban, kalapiparban vezetőszerepe van. Csipkeipara jellegzetes, értékes. A játékszerkészítésben nagy ügyességet tanúsít. Munkása a porcellán- és kerámiai iparnak. S bár a céltudatos gazdasági oktatást nélkülözi még ■s gazdasági működésének grafikonja a statisztikai évkönyvek hasábjai között elszóródnak, ezirányú gazdasági munkásságának értéke kétségbevonhatatlan. Kétségbevonhatatlan kereskedelmi jelentősége is. Gondoljunk a kofa-társadalomi'a és az export területén kifejtett tevékenységére, az elárusítónőkre, kifutónőkre, csarnokárusokra. Tény, hogy a magyar nőtársadulom dolgozó részének munkásnői jellege van s vezetésre kevésbé képesített. Nekünk alig vannak olyan iskoláink, melyek őket kórházak, szanatóriumok, penziók, szállodák stb. vezetésére kiképeznék. A mi női ipariskoláink jórészt a családi életre készítenek elő és másodsorban a hivatáisos ipari foglalkozásokra. Tény azonban az, hogy a magyar nő a nagy háztartóisi üzemek részese. Az iskolai étkeztetésben, a kórházi ellátásban elsőrangú szerepe van. Üzemben tartja az alkoholmentes étkezőt. S bár^ a munkásnői otthonok alapításában és berendezésében kevésbé részes, annál nagyobb munkát fejt ki a házi betegáipolásnál és gyermekvédelemnél. Magyarország mezőgazdasági állam. Női társadalmának nagyobb része a mező gazdasóig nád elfoglalt. Az élelmiszereket általában a falusi asszony termeli és a városi feldolgozza. Ezzel a társadalom életét konzerválja. Csakhogy e konzerválásnak a nő konzervatív hajlamaihoz semmi köze. A nő majdnem minden mezőgazdasági munka teljesítője. Szárnyast, sertést nevel, mézet termel, tejtermékeket készít, konzervál, a konyhakertészet minden ágát műveli, O. M.T. K. VÉDJEGYŰ PALACKTEJBEN AZ ERŐ gyümölcsöt szállít, szárít stb. Emellett ás, kapál, vet, gyomlál, sőt tarlóz, szánt, arat, gereblyéz, boronái is. A háború még ez utóbbi munkákat is rákénysze- rítette helyenként. Hogy a magyar nő a városi gyáriparban milyen számarányban van képviselve, szolgáljon ennek bizonyításául a székesfőváros statisztikája. 1926-ban Budapesten a vas- és fémiparnál 2022 munkásnő volt alkalmazva; a gépiparnál 1557; az elektromosműveknél 58; a tégla-, aszbeszt-, agyag- és üvegiparnál 1459; a fa- és csontiparnál 534; a bőr-, sörte-, haj-, gummi-, toliiparnál 605; a szövő-fonóiparnál 1999; a papíriparnál 1749; az élelmiszer- és élvezeti cikk előállításánál 5134; a vegyészeti iparinál 1384; a sokszorosítóiparnál és iparművészetnél 1878, úgyhogy csak Budapesten s csak gyári alkalmazásban 1926 október elsején 36.025 nő dolgozott. Mit mutat ez? Egyfelől rámutat egy fokozatosan növekvő gazdasági teherre, másfelől arra, hogy a társadalmi előítéletektől szabadabb rétegekben: a gazdánál, az iparosnál, a munkásnál, a kiskereskedőnél a nő helyzetét természetellenes követelések nem nehezítették meg. Itt a nő élettárs, férjének munkatársa. Munkája I hasznos, nélkülözhetetlen. Mindig ilyen volt s most ! is az. A földművelésnél férfi és nő együtt dolgozott 1 és dolgozik. Gyermekét nem ritkán lepedőben vitte | ki a mezőre vagy otthon nagyanyára hagyta, aki már nehezebb munkára képtelen volt. A gyári mun- ! kás és munkásnő is együtt dolgoznak s gyermekükre j az Otthon vagy a nagyszülő vigyáz. Csak a közép- ! osztály életében — mert ez a legszövevényesebb — j van ezirányban a legnagyobb rendezetlenség. A dolgozo női társadalom ellen sokan azzal ér- I vc-lnek, hogy a nőt természetes hivatásától: az ani/a- j ságiéi elvonja. Tény azonban az, hogy a nő körül- ; belül 2h évig, anyasági korszaka előtt, és ha egészséges szervezetű és egészséges milieu-ben van, ugyanannyi ideig utána is él. És ezt a félszázadot Szinte babonás hitemmé vált, hogy a régi Rókus a mi nemzedékünket túl fogja élni és az új Rókus pedig örökre csak szép remény marad! És ha vizsgáljuk, hogy hol akad meg, szinte nem hiszünk a szemünknek! Mindenki, polgár és hatóságok, tudván tudja, hogy a. régi Rókus és a Dologkórház egy-egy szégyenfolt a főváros közegészségügyének arculatán-, mindenki tudja már, hogy csak a Tisza Kálmán-tér jelenleg az az egyetlen hely, ahol azonnal el lehetne kezdeni az építkezést! Lehetne, de nem lehet! Ki áll útjában? Eleinte csak a Közegészségügyi Tanács, de a helyt nem álló ellenérvek megdőltek; a hely kijelölése elnyerte a kormányhatósági jóváhagyást, csak egy újabb ötlet pattant ki, ami húzza-halasztja a kezdést: Az ágyszám felelt való döntést a miniszter tartotta, fenn magáinak! Ha volna valaki, aki nem tudná, hogy ezzel az ártatlannak látszó kitétellel meg van akasztva, az egész ügy már a, kezdet kezdetén, ennek a következőkben teszem ezt a napnál világosabbá: A tervpályázat kiírását szükségképpen meg kiül előznie az úgynevezett eszmei tervezel ekészitésé- nek. Ezt az eszmei tervezetet már a kórházi igazgatóbizottság el is készítette Borszék)/ professzor kitűnő elgondolása és hónapokig tartó szorgalmas munkája alapján 1600 ágyas kórházra. Mert, értsük meg, a pályázató! úgy kell kiírni, hogy adva van a, terűiéi; erre a, területre olyan épülettömb tervezendő, melyben legyen: ennyi meg ennyi belbelegnek, sebészi, nőgyógyászán stb. betegnek ennyi kis-, ennyi nagy- szoba. meghatározott számú kisműtők, nagyműtők, orvosi szobák, lakóhelyiségek az ápolószemélyzet részére, fürdőszobák, adminisztratív helyiségek slb. végtelen sorozata,. gazdasági jelentőség nélkül élje át? Természetes élet ez? Kétségtelen, hogy a dolgozó nő élete szürke. Nem csillogó, nem szenvedélyes, kissé józan, komoly, lelkiismeretes, munkás és takarékos. A fénynek, a drágaságnak, a kendőzésnek elenyészően kis szerepe van benne. Kétségtelen azonban az is, hogy a jövő az utóbbi nőtípus kezében van s nem az érzéki, tudatlan, fenhéjázó kezében. A nő. szociális helyzetét, munkakörét ma még nemisége határolja, körül; de elvitathatatlan tény az, hogy a magyar társadalom a magyar nő munkáját nem nélkülözheti. Gondoljunk arra, mi történnék, ha minden takaréktűzhely 24 óráig hidegen maradna s minden női munka szünetelne. A dologtalan nők töredék-csoportjának életéből csak az egyoldalú rosszakarat vonhat le következtetéseket. Nálunk a gazdasági élet fejlődésével tágult a nő munkaköre is. A mezőgazdasági életnél számban ez — sajnos — nehezen mutatható ki. Az iparnál a kereső férfiak száma 1900-tól 1910-ig 897.887-ről 1,161.940-re emelkedett, azaz 29.4%-kal megnőtt. A dolgozó nőknél 179.339-ről 234.384-re emelkedett, azaz 34.7%-kai nőtt meg. Mindez azt mutatja, hogy bármennyi ellensége is van a női munkának, területhódítása természetes szükséglet s ezért feltartóztathatatlan. Nem fogja megkímélni a nőt a lelki és gazdasági válságoktól, de életét tartalmasabbá, er- h'ölcsösebbé, egészségesebbé teszi. Kétségtelen, hogy nálunk e nyomasztó, fojtogató állapotnak Trianon az oka. S míg az integritás gondolata a gyakorlatban kedvező megoldást nem kap, javulás nem várható. Éppen ezért a magyar jövő sorsa, erkölcsi, közegészségi és társadalmi szempontból megköveteli, hogy a magyar nő gazdasági helyzete jelentőségének megfelelően rendez- tessék. E célból szükséges volna: 1. a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi női középiskolák szakszerű kiépítése; 2. női ipar felügy elök alkalmazása; 3. évenként gazdasági női kongresszusok tartása. 4. egy női mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi kam ara szervezése; 5. nömunkás-jóléti intézmények felállítása. 6. a munkásbiztosító-intézetnél, a népjóléti minisztériumban és a székesfőváros illetékes ügyosztályában egy-egy nőelőadói állás szervezése; 7. egy ezirányú irodalom megindítása; 8. a munkásnői közvetítés átszervezése; 9. a hatósági cselédközvetítés és 10. a cselédeknek a rendőrhatósági keretből a közigazgatási keretbe történő áthelyezése, tekintettel arra, hogy minden cseléd állampolgár, de nem minden cseléd, fegyelmi alany. Kirchner Béláné, törvényhat. bizottsági tag. De ha nem tudom, hogy hány beteg részére készül a kórház, nemcsak építeni nem tudok, hanem még a pályázat kiírásához szükséges tervezetei sem készíthetem el, mert az csak világos, hogy másként kell terveznem egy 1200, egy 1600, vagy egy 2000 ágyas kórházat! Egy lépést nem lehet előre haladni. A második momentum a pénz! A miniszter úr még a határozott ígéretnél sem tart! «Majd a zárszámadási fölöslegből!-» Tehát a halogatásnak ez a második oka. Van egy újabb is! Fel «fogja» szólítani a miniszter úr Pest vármegyéi, hogy az is járuljon hozzá az új Rókus építéseinek költségeihez, hiszen igen sok pest- megyei van a fővárosi kórházak betegei között! Hogy mit fog erre felelni Pest megye, én nem tudhatom, de sejtem. Azt fogja felelni, hogy állami segítséggel szívesen épít magáinak kórházat valamelyik pestmegyei nagyobb városban; akkor legalább lesz a megye közepén is egy modern kórház és az is nagymérvű tehermentesítést jelent a pesti kórházak férőhelyeinek szempontjából. De talán mikorra az általam említett három gátló kérdés megoldódik, akkor lesz majd újabb, — ha más nem, hát lesz egy bizottság, amely majd kimondja, hogy a jó öreg Rókus «műemlék». Talán ott is lehetne hagyni, mint korunk tehetetlenségének szimbólumát, legfeljebb építünk még rá egy felhőkarcolót, amelyben elhelyezzük az összes tervezeteket, melyekben a régi Rókus lebont ásóról és egy újabb kórház építéséről volt szó! De addig csak maradjon minden úgy, ahogy van és hadd robogjon éjnek éjszakáján a mentőautó a maga súlyos betegével kórházról kórházra — és hall ván az «itt sincs üres ágy» mondatot —, mondjanak egy dicsérő szót a mai helyzetért felelős urakra! l)r. Könnöczy Zoltán, fővárosi bizottsági tag. Korunk tehetetlenségének szimbóluma a régi Rókus, amely még mindig nem akar eltűnni „Építsünk reá egy felhőharcolót, amelyben helyezzüK el a régi Rókus lebontásának és az újabb Kórház építésének összes eddigi aktáit, tervezeteit!“ —Mi minden akadályozza az új központi kórház tervének megvalósulását?
