Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
1929 december 25 Független Budapest 3 SZEBB ÉS BOLDOGABB JÖVENDŐT: NAGYMAGYARORSZÁGNAK NAGY-BUDAPESTET! örömmel köszöntöm a Független Buda- pest-et huszonötéves jubileuma alkalmával s amikor e sorokat leírom, nem kis megillető- déssel gondolok visssza arra a nagy időre, amelynek egyik szorgalmas krónikása a Független Budapest volt. Valóban nagy idők nagy eseményeit jegyezte fel hasábjaira ez a lap, amely akkor indult meg, amikor a székesfőváros a boldog békeévek gazdag országának ékes dicidémje volt, végig- küzdötte a maga ólomkatonáival a világháború nehéz esztendőit, a jövőbe való bizakodással vetette meg a lábát a nagy összeomlás közepette és ma is szemlélője, sőt cselekvő résztvevője az újjáépítés nagy munkájának. A városháza sajtója — és pedig úgy a heti, mint a napisajtó — nemcsak szemlélője és krónikása, hanem egyben bírálója is a főváros közigazgatásának és igen nagy része, sokszor döntő szerepe van az események kialakulásában. Soha nem becsültem alá, hanem mindig nagyra értékeltem a sajtó munkcisságát, mert komoly és valóban a köz érdekeit szolgáló sajtó nélkül egészséges közéletet ma már elképzelni sem lehet. A sajtó a közélet levegője és az az államférfi vagy várospolitikus, aki a sajtó munkáját értékelni, vagy közéleti munkásságába belekapcsolni nem tudja, légüres térbe helyezi magát és elveszti kapcsolatát nemcsak a mindennapi élettel, hanem azokkal a tömegekkel is, amelyeknek javával törődnie, amelyeknek óhajait és kívánságait ismernie kell és amelynek gondolkozásával és érzésvilágával mindig érintkezésben kell lennie. A hivatásának magaslatán álló sajtó egyfelől hűségesen tájékoztatja a közélet vezető tényezőit a polgárság követeléseiről, másrészt tárgyilagosan ismerteti meg a város vezető tényezőinek a köz javára irányuló munkásságát. Noha bizonyos jelenségek talán tapasztalhatók abban az irányban, mégsem tudom elfogadni Gustave le Bonnak a modern sajtóról tett meglehetősen értékcsökkentő megállapítását, különösen a magyar sajtóra vonatkozóan nem és nemcsak úgy vélem, hanem az a meggyőződésem is, hogy a sajtónak nemcsak nagy nevelő, hanem nagy irányító befolyása is van, s ha a sajtónak átVAS-U. 16. BOSCH SZOLGÁLAT Telefon: ]ózsef 393—73. ütő erejű hatását egyesek talán kétségbe is vonják, a sajtó és a tömegeknek egymásra gyakorolt, legalább is kölcsönös befolyását tagadásba venni nem lehet. A sajtó munkája éppen ezért roppant felelősségteljes. Az olvasóközönség nem tud különbséget tenni a szubjektivitás és objektivitás között és ezért a hivatása magaslatán álló sajtónak ki kell vetkőznie a szubjektivitásból. Ellenkező esetben elveszti szavahihetőségét és nem a közérdek szócsöve lesz, hanem nagy hivatásának torzképévé válik és nemcsak hogy nem segíti Az 1924. évi XXVI. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági tagsággal össze nem férő helyzetet a tagságból kizáró okok és összeférhetetlenség címén állapította meg. Az új fővárosi javaslat is megtartotta ezt a rendszert; a 25. §-ban az összeférhetetlenség eseteit. A kizáró okok két alapon nyugosznak. Az első alap a közjogi jogosultság hiányára van fektetve és ehhez képest aki az 1925. évi XXVI. törvénycikk 10. § 1. és 3—6. pontjaiban foglalt okok miatt nem lehet országgyűlési képviselő, az törvényhatósági bizottsági tag se lehessen. Az 1. pont a magyar állampolgárság hiányáról szól; a 3—5. pontokban pedig súlyosabb beszámítás alá eső büntető- vagy fegyelmi törvénybe ütköző cselekményért történt jogerős elítéltetések vannak felsorolva, amelyek egyáltalán vagy bizonyos időtartamra kizárják az illetőt a választhatóságból; a 6. pont szerint viszont nem választható meg az, aki az ú. n. tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsának tagja (népbiztos) vagy helyettese, forradalmi törvényszék elnöke, tagja vagy vádbiztosa, vagy politikai megbízott volt. A másik alap a székesfőváros irányában való függetlenség hiánya. Itt ugyanazok az okok vannak felsorolva, amelyeket az 1924. évi XXVI. törvénycikk 5. §-a tartalmaz, csak tüzetesebb meghatározással, nehogy a törvény betűje alkalmat adhasson a rendelkezés súlya alól kibújni. így megmondja a 25. § 2. pontja, hogy a vállalkozó és szállító nem lehet bizottsági tag, ha nem csupán a fővárosnak, de ha a főváros intézetének, közintézményének, közmüvének, üzemének szállítója vagy vállalkozója ; azonfelül a tényleges szállítót is kizárja, aki a másnak adott megbízást teljesíti, valamint a tényleges átvevőt, aki a mással kötött szerződés alapján a főváros által vállalt szállítást átveszi. A kizárás alól mentesíti a 25. § azokat a bizottsági tagokat, akiket a fővárossal szerződéses viszonyban levő vállalathoz a közgyűlés vagy intéző tanács küld ki megbízottakat s akikre nézve a javaslat már nem írja elő, hogy tisztüket ingyen kell teljesíteniük. Uj intézkedés, hogy a főváros vagy üzemének, intézményének nyugdíjas tisztviselője lehet bizottsági tag. Az összeférhetetlenség alapja a székesfőváros főpolgármesterénél, hatóságánál vagy közegeinél, a székesfőváros intézeteinél, közintézményeinél, közműveinél, üzemeinél való közbenjárás, akár saját, akár más nevében történik az. Ez a közbenjárás ellenszolgáltatás nélkül általában nincs tiltva; ellenben akár pénzért, más előnyért vagy ellenszolgáltatásért köz benjárni tilos a törvényhatósági bizottsági tagnak, akkor is, ha ügyvéd. Ez az utóbbi rendelkezés eltérés az eddigi jogtól, amely az ügyvédet a hatóság előtti képviseleti jogosultsága címén nem vonla a közbenjárás tilalma alá. Az új rendelkezés a helyesebb; mert ha az ügyvéd — felfogásom szerint — az ügyvédi rendtartásban biztosított jogánál fogva a főváros hatóságainál is képviselheti felét, javára nem léphet fel mint közbenjáró. A képviseleti jogból csak az folyik, hogy a törvényhatósági bizottsági tag, mint ügyvéd beadványt benyújthat fele érdekében, de annak elintézése végett személyesen el nem járhat, mert ez már közbenjárás. Pei-sze légcélszerűbb, ha a törvényhatósági bizottsági taggá választott ügyvéd egyáltalán nem vállalja a fél kép viseletét a főváros hatóságainál. A beadványok benyújtását egyébként azért nem kiélő a köz érdekeinek kimunkálását, hanem a köznek egyenesen kárára lehet. Toliamra szaladtak ezek a gondolatok, amikor a városházi sajtó legrégibb hetilapja büszkén tekint vissza huszonöt esztendőnek sokszor küzdelmes munkájára, amellyel szervesen belekapcsolta magát a székes- főváros közéletéibe. Amidőn jubileuma alkalmával üdvözlöm a Független Buclapest-et, arra kérem, hogy ólomkatonáinak ezredéivel továbbra is lankadatlanul harcoljon egy szebb és boldogabb jövőért: Nagymagyar- ország Nagy-Budapestjéért. fogásolom, mert meghallgatás nélküli közigazgatási ügyben a fél kérvényezés útján érvényesítheti igényét; ha igénye jogos, azt a hatóságnak teljesítenie kell; itt tehát befolyásolást eredményező közbenjárásról nem lehet szó. Am akár írásban, akár szóval való közbenjárás már tilos. A 26. §-ban azonban a közbenjárásoknak több csoportja van felsorolva, amelyektől még az ingyenesen eljáró bizottsági tag is el van tiltva; ezek vonatkoznak építések megszerzésére, ingó, ingatlan javaknak megvételére, kisajátítására, haszonbérbe- vagy bérbevételére, haszonbérbe- vagy bérbeadására, megrendelésekre és szállításokra, egyességek kötésére, kedvezmények vagy előnyök megszerzésére, összeférhetetlenség van még megállapítva a 26. §-ban arra a törvényhatósági bizottsági tagra is, aki a székesfőváros érdekeit közvetlenül vagy közvetve érintő vagyoni természetű ügyben ügyvédként, megbízottként vagy képviselő ként a székesfővárossal szemben jár el. Nem kerül azonban ilyen helyzetbe az a bizottsági tag, aki saját vagy házastársa ügyében annak megbízottjaként, valamint gyermeke, gyámoltja vagy gondnokoltja képviselőjeként jár el. A jelenlegi jogállapot szerint az igazoló választmány dönt afelől, hogy kizáró ok, illetőleg összeférhetetlenség fenforog-e? Ezt a jogállapotot a javaslat megváltoztatja. Az új javaslat az igazoló választmány hatásköréből az összeférhetetlenség fenn- vagy fenn nem forgásának eldöntését kiveszi; ebben a kérdésben az igazoló választmány az ügyet csak előkészíti és azután az összeférhetetlenségi bizottságra tartozik a döntés. Az összeférhetetlenségi bizottság az igazoló választmány által előkészített ügyállás alapján tárgyal és titkos szavazással határoz, van-e összeférhetetlenség vagy nincs. Az elnök tartozik szavazni; a bizottság az elnökkel együtt 8 tagból áll; szavazategyenlőség esetén azt kell kimondani, hogy nincs összeférhetetlenség. Ha amiatt forogna fenn összeférhetetlenség, mert a bizottsági tag a székesfővárossal szemben ügyvédként, megbízottként vagy képviselőként jár el, - akkor az összeférhetetlenségnek titkos szavazással való megállapítása után a bizottság elnöke felhívja az érdekelt bizottsági tagot, hogy 8 nap alatt szüntesse nieg az összeférhetetlenségi esetet s csak ha ez nem történik meg, akkor mondja ki az .összeférhetetlenségi bizottság a tagság megszűnését. Minden más esetben az összeférhetetlenség megállapítása maga után vonja a bizottsági tagság megszűnését. Az igazoló választmány továbbra is megtartja azt a hatáskörét, hogy ő állapítja meg az összeférhetetlenség eseteitől eltekintve a bizottsági tagság megszűnésének egyéb eseteit is ; ilyen eset, ha a tag hat egymásutáni közgyűlésről igazolatlanul elmarad, vagy ha a széksértés miatt reá rótt pénzbírságot a megállapított határidőig le nem fizeti. Ha pedig a közgyűlés a durva rendzavarást elkövető bizottsági tagot az ülésekről kizárásra ítéli, az ügyel átteszi az igazoló választmányhoz annak megvizsgálása végett, hogy a bizottsági tag magatartása következtében nem vált-e méltatlanná a bizottsági tagságra? Az igazoló választmány ebben a kérdésben indokolt előterjesztést tesz és a közgyűlés végérvényesen dönt. Ha a tagot méltatlannak találja, a tag további hat évig semmiféle törvényhatóság tagja nem lehet. Mikor „összeférhetetlen“ a városatya az új fővárosi javaslat szerint ? írta: Dr. GAAR VILMOS törvényhatósági bizottsági tag, az igazoló választmány elnöke
