Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-06 / 45. szám
HUSZONNEGYEDIK évfolyam. Egyes szám ára 50 fillér. 1929. november 6. 45. szám. Függőién Budopcsl Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal! Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztár! csekkszámla : 45.476. a Költségvetési vita előtt. A szerdai közgyűlésen kezdődik a költség- vetési vita, ennek a törvényhatósági bizottságnak utolsó nagy erőpróbája. Ebben a vitában zengi el hattyúdalát a főváros mai képviselete, mert ami munka még ezenkívül van: a napi részletmunka, már csak befejezése, utóhangja ennek a ténykedésnek. Nem telik nagy örömünk ebben a költség- vetésben és aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy nincs senki a városházán, aki elragadtatással tekintene rá. Nem lelkesednek érte sem azok, akik csinálták, sem akik elfogadják és még kevésbbé azok, akik majd végrehajtják: színtelen, ízetlen, sőt kissé fanyar a gyümölcs, de meg kell enni, mert nincs jobb. Nem is lehet. Nem a városháza az oka ennek. A főváros vezetőségében és pártjaiban megvan a képesség és lendület ahhoz, hogy egészen más költ- végvetést tegyenek a közgyűlés asztalára. De hiábavaló a városháza kezdeményező ereje, szíve és esze, ha lefogják a kezet, amely meg akarja valósítani azt, amit ész és szív alkotni tudna. A szabad mozgás hiánya érzik ezen a költségvetésen, amelynek hivatalszoba illata van, minden egyes szakasz mögött ott érezzük a kormány „nyepozvolim“-ját. ,,Valódi fegy- házban kötött“ költségvetés ez, szolid, olcsó portéka, nem botránykoztat meg semmi kilengéssel, nem kell attól tartani, hogy akad esetleg benne valami olyan is, amit művészi fantázia vagy különös ihlettség csempészett volna oda. Nem. Bilincsekkel kézen és lábon nem lehet repülni. Hát nem: lelkesedni nem kell. Ebben a költségvetésben nem is lehet észrevenni semmit sem, csak azt, ami kimaradt belőle. De azt aztán észre kell venni. Hiába toldozott, foltozott rajtá a pénzügyi bizottság, hiába tett bele egy kevés szellemi ínségmunkát és egyéb nyomorenyhítő akciót: szellemi szükségmunka az egész, amelyben több az ínség, mint a szellem. Szomorú a hattyúdal. Csendes elmúlást hirdet, fáradtságot, reménytelenséget. Mindenütt ott kísért benne a bús refrén: nincs pénz, nincs pénz ... nem lehet... nem lehet... Nem lehet, mert nem szabad, nem engedik meg odafent és ha egy-két helyen meg is kísérelte a pénzügyi bizottság, hogy ezt a „nem szabad“ falat áttörje, sokra nem megy vele, mert eléje mered a másik, a bevehetetlenebb bástyafal: a kormányé, amely alighanem megsemmisít mindent, amit a pénzügyi bizottság korrigált az eredeti javaslaton. A javított és bővített kiadás meg fog bukni a várbeli nagy vizsgán és az eredeti, első kiadás kerül majd vissza a városházára. A kormánynak az autonómia dolgába való ez a beavatkozása — így magyarázzák ezt — azért szükséges, mivel a ma érvényben lévő fővárosi törvény már elavult és nem alkalmas a mai viszonyok közt arra, hogy szabályozza a város vérkeringését. De mi lesz az új törvény után? Vájjon meg fog-e szűnni a kormánynak a főváros felett való gyámkodása? Több szabadsága lesz-e az autonómiának? Kötve hisz- szük. Sőt ellenkezőleg, szemmel látható már, hogy az önkormányzat szabadsága inkább összezsugorodik benne és az alkotó kezet még jobban fogja szorítani a bilincs és a különbség legfeljebb az lesz, hogy míg most arról panaszkodnak a városházán unosuntalan, hogy a kormány illetéktelenül avatkozik bele ebbe, vagy abba a dologba, a jövőben ez az illetéktelen állapot megszűnik, mert a törvény fogja biztosítani a kormánynak azt az illetékességet, amelyet most még megtagad tőle. Elindul útjára ennek a fegyházban kötött költségvetésnek a vitája. Szeretnők, ha érzékeny szavakkal, szentimentális búcsúztatóval ereszthetnők el útjára. De nem tehetjük. Nincs mit siratni benne, nincs ok az ellágyulásra: a mai önkormányzati szabadság nem érdemel Amint a Független Budapest legutóbbi száma jelezte, a múlt csütörtöki tanácsülés állást foglalt a városi biztosítások dolgában. Két évi halogatás után szinte az utolsó percet használta fel a tanács ennek a bonyolult kérdésnek a likvidáláséira és sietve kiírta a nyilvános versenytárgyalást, hogy még ebben az évben a szerződéseket is megköthesse a legkedvezőbb feltételeket felajánló intézetekkel. A felhívás szerint december 3-án, délelőtt 11 órakor jár le a pályázati határidő, ameddig a biztosító intézetek -ajánlataikat benyújthatják a városgazda- sági ügyosztályhoz. A tanács december 31-ig fog dönteni, addig tehát a pályázók ajánlataikkal kötelezettségben maradnak. A főváros által megállapított ajánlati és szerződési feltételek szerint a biztosítás nemcsak tüzkárr'a vonatkozik, hanem a tűzkár esetén beállható jövedelem-veszteségek és az esetleges rom-eltakarítás költségeinek megtérítése is. A főváros most 6 évre köti meg a biztosítási szerződéseket. A társaságok között a tanácsi ügyosztály naiv felfogása szerint nagy versengés lesz és ezért a tanács szigorú feltételeket szabott. A feltételek közé ugyanis felvette azt a passzust, hogy a pályázók jelöljék meg, hogy a biztosítási ügylet után évente elérendő nyereségből hajlandók-e a fővár ást részesíteni s ha igen, milyen százalékban? A múltban ugyanis a főváros által kifizetett sokszázezer pengős díjakból kártérítések fejében csak igen kis összegek térültek ineg, átlag a fizetett díjtételeknek a kifizetett díjtételeknek mindössze 18%-a. A biztosító társaságok évente óriási nyereséghez jutottak a városi biztosítások révén. Ennek a nagy nyereségnek egy részét igyekszik tehát a főváros visszaszerezni, amikor azt kívánja a versenytárgyaláson résztvevő társaságoktól, hogy a kifizetett biztosítási dijak és a visszafizetett káir- térítésék közötti különbözetnek, mint nyereségnek egy hányadát a társaságok adják vissza. Az ügyosztály elgondolása szerint ennek a százalékos megajánlásnak az aránya fogja eldönteni azt, hogy melyik társaság ajánlata a legkedvezőbb és melyiké érdemes az elfogadásra. Ezenfelül azt is meg kell jelölni az ajánlatban, hogy a pályázó tartam vagy egyéb engedmény címén hány százalékos mérséklést ad a biztosítási díjakból. A nyereség- részesedést minden év végén számolnák el és legkésőbb a következő év februárjáig kellene kifizetni a főváros részére. Az ajánlatból ki kell tűnnie, hogy a pályázó hozzájárul-e a fővárosi tűzoltóság fenntartási költségeihez és ha igen, évente milyen összeggel? Minden ajánlattevő az ajánlat komolyságának igazolására 20,000 pengő bánatpénzt tartozik letétbe helyezni. Az elfogadott ajánlat benyújtója, ha idejében nem kézbekönnyet. Hűt csak haladjon a maga kitaposott útján előre, sokat nem vár tőle Budapest, amely már beletörődött abba, hogy minden mindegy, lesz ahogy lesz, mert: úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna. Ezzel a mondattal kell elindítani és befejezni ezt a vitát, ezzel a tipikusan magyar szólásmondással, amely sohasem volt annyira aktuális, mint ma. siti a biztosítási kötvényeket, minden egyes napi késedelem után 1,000 pengő kötbért tartozik fizetni. Úgy a fővárosnak, mint a biztosító társaságnak jogában van a szerződést előzetes félévi közlés mellett bármikor felmondani. A versenytárgyalás kiírását megelőzte a biztosítandó ingók és ingatlanok új felbecsülése. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy az eddigi érték háromszorosában állapították meg a biztosítandó tárgyak értékét, ami annyit jelent, hogy a főváros több százezer pengővel magasabb dijat fog fizetni biztosításai után, mint amennyit a múltban fizetett. * A Független Budapest feltétlenül hitelt érdemlő forrásból arról értesül, hogy a versenytárgyalások kiírása az ügyosztály jóhiszemű eljárása mellett nem egyéb porhintésnél azok szemébe, akik tiltakoztak az ellen hogy a városi biztosítások két intézet monopóliumában maradjanak. Az összes nagyobb biztosítótársaságok ugyanis kartellbe vannak tömörülve, ami a versenytárgyalás sikerét teljese-n kizárja. Másrészt azonban már elvi döntés is történt olyan irányban, hogy a városi biztosításokat az eddigi két biztosító helyett ezentúl négy biztosítóintézet iogja a Községi Takarékpénztár bevonásával lebonyolí- . tani. Ezentúl tehát nem csupán az Első Magyar Általános Biztosító és a Gazdák biztosító szövetkezete fognak osztozkodni a főváros zsíros falatján, hanem az asztal mellé engedik a Fonciére-t és a Magyar- Francia Biztosítót is, amely intézetek az összes városi biztosításokat a Községi Takarékpénztár közvetítésével, illetve a Takarékpénztár kebelében megszervezett biztosítási osztállyal százalékos arányban vállalják. 30_30% erejéig lesz ezentúl érdekelve az Első Magyar és a Gazdaszövetkezat, míg a Fonciére és a Magyar-Francia 20—20%-kal kénytelenek megelégedni. A Községi Takarékpénztár pedig nem kapna egyebet ügynöki jutaléknál, ami elég tekintélyes összegre rúg, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Községi Takarékpénztár a biztosítások dolgában semmiféle kockázatot nem vállal. Ez az, amiről mi tudunk, és amiről az ügyosztálynak — úgy látszik — halvány sejtelme sincsen. Mert ha az ügyosztály tudomással bír arról a kulisszamegetti megállapodásról és ennek dacára ,,nyilvános versenytárgyalást hirdet a városi biztosításokra, úgy ez olyan^ komolytalan komédia, amelyre a főváros tancását kaphatónak nem tartjuk. Mi történik a városi biztosítások körül ? A fővárosi biztositásokra kiírták a versenytárgyalást. — Az ajánlati feltételekben lényeges kedvezéseket köt ki a főváros. — December 3-áig kell beadni az ajánlatokat és az év végén dönt a tanács a beérkezett ajánlatok fölött. Milyen szerepet vállal a Községi Takarékpénztár? Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM 558MÍ szív- ÉS ÉRBETEGEKNEK UJ OSZTÁLY idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
