Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-09 / 41. szám
Egyes szám ára 50 fillér HUSZONNEGYEDIK évfolyam. 1929. október 9. 41. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. ' vmEnemaMBnHHnMHHHnwBHMHÉiBBn Az új vezér. A költségvetési vita már a prológusnál szokatlan meglepetést hozott: Sipöcz polgármester expozéját. Ez a megnyitó beszéd eseménye a főváros életének, amellyel lehet, sőt kell is foglalkozni. Dr. Sipöcz' Jenő szavait nem fújhatja el a szél, nem temetheti el a mai fásultság homokja: ennek a beszédnek ,,helye van a nap alatt“. A költségvetésről magáról nem mondhatott sok jót a p_ ,rmester. Nehéz is lett volna. Nem tárhatott elérne 1 • -- ktívákat és új koncepciókat: defenzív mentegetőzés volt expozénak ez a része, decens magyarázkodás arról, hogy mért kell ennek így lenni, ahogy van. A beszédnek ezzel a részével nem értünk egyet, mint ahogy a költségvetést a mai formájában lehetetlennek, elfogadhatatlannak tartjuk, Bármennyire tiszteljük is a polgármester jó- iiiszeműségét és a végzett munkában való szilárd hitét, és akármenyire igazat adunk is neki abban, hogy nagy beruházó kölcsön nélkül megakad a főváros gépezete: e nélkül a kölcsön nélkül is lehetett volna teljesen más, gazdasági, szociális és kulturális szempontból aktívabb költségvetést hozni a bizottsáig elé. Mert ez a költségvetés, ha deficittől mentes is, mégis csupa passzívum. Annál melegebb visszhangot keltett az a néhány szó, amelyet a polgármeter a készülő új fővárosi törvénnyel kapcsolatban mondott el. A beszédnek ez a része nyílt manifesztáció volt a demokrácia mellett: méltó szavak Budapest iegelső polgárához. A polgári gondolat és a polgári szabadság mellett tett hitet. Budapest polgármestere és az a három kívánság, amelyet a készülő törvénnyel kapcsolatban állított fel, utat talált az egész közvélemény leikéhez, amely most boldog tapsok közt fedezi fel — Sipőcz Jenőt, Budapest népének fiatal vezetőjét. A három kívánság: a legszélesebbkörű demokrácia alapján működő új közgyűlés, az autonómia kiépítése és a jobb, olcsóbb adminisztráció, csupa olyan követelés, amelyet nem kell magyarázni, nem kell védelmezni, mert természetesnek látszik. És mégis felszabadultan lélek- zett lel Budapest népe, amikor ezt a három kívánságot olyan helyről hallotta, mint a polgármesteri szék, mert nem volt elkészülve arra, hogy Sipőcz Jenő dr., akit a szélsőjobboldal jelöít a főváros polgármesteri helyére, éppen ez a' Sipőcz Jenő fogja ezt a három kívánságot megformulázni és a kormány elé tárni. A rezervált, csendes szorgalmú, szerény Sipőcz, akiről kimondták azt, hogy jó fiú, olyan, aki a légynek se vét, aki szürke és színtelen és aki jó hivatalnok, de nem több ennél. Most feláll ugyanez a Sipőcz és kitűnik, hogy nemcsak nem reakciós, hanem — a mai politikai oppor- tunitás szemszögéből nézve — egyenesen forradalmár és nem, nem jó fiú, veszedelmes ember, aki olyan dolgokat követel, amelyekről hallgatni illik, ha az ember olyan pozícióban ül, amely hatalmat jelent. Sipőcz Jenő, a kurzus polgármestere, ebben a költségvetési beszédben a liberalizmus igéit hirdette és a demokráciáét. Mert az önkormányzat a liberalizmus alapja, a népakarat érvényesülése meg a demokráciáé. A „kurzuspolgármester“ levetette a hallgatás álarcát és egyszeriben kitűnt, hogy ez a polgármester nem egy párt és nem egy idejétmulta világnézlet, hanem a mai, huszadik századbeli Budapest polgármestere. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Ripka főpolgármester, aki a kormány exponense a városházán, kénytelen volt megdicsérni a kormány szerencsétlen törvénytervezetét. Meggyőződésünk, hogy azt a kevés jót, amit a tervezet magában foglal, a főpolgármester harcolta ki a kormánynál. Ebben a súlyos harcában most nagy segítséget kapott az ízig-vérjg demokratikusan érző főpolgármester Sipőcz Jenő dr. személyében és azokban a szavakban, amelyeket a polgármester kiáltott világgá költség- vetési beszédében. A demokráciáért és szabadelvűségért való küzdelem igazának nem lehet nyomosabb érve, mint a „reakciós“ polgármesA telekértékadó ismét aktuálissá vált kérdésében beszélgetést folytattunk a budapesti (és ugyanígy a bécsi) telekértékadónak, röviden TÉA-nak, a megteremtőjével, dr. Pikier J. Gyula ny. fővárosi statisztikai hivatali aligazgatóval és a fővárosi telekértéknyilván- tartó hivatal volt vezetőjével, mint ezen kérdésnek nemcsak nálunk, hanem a külföldön is kiválónak elismert teoretikus és gyakorlati szakértőjével, aki ottani úgy hivatalos, mint nemhivatalos körök meghívására többször vett aktív részt a németországi Hansavárosokban (Hamburgban, Brémában és Liibeckben), valamint Kopenhágában és Angliában is a TÉA körüli ottani tárgyalásokban és munkálatokban. Dr. Pikier J. Gyűld-tói hozzá intézett kérdéseinkre a következő válaszokat kaptuk: „A telekértékadónak, röviden TÉA-nak, úgy az . ellenzői, mint a hívei közül a legtöbben a legamá- bilisebb konfúzióban vannak a legamábilisebb konfúziókat terjesztik is hangosan a TÉA-nak már a mivolta tekintetében. Csak röviden akarok ezekre a fogalomzavarokra rámutatni és erre feltétlenül szükség is van, már csak azért is, mert különben tovább is a komikum területén folyik ennek a vitának egy jelentékeny része. A főbb tévedések, hogy éppen csak a főbbeket említsem, a következők: Elsősorban: a TÉA is más, az „üres és elégtelenül kihasznált telkek adója“ is más, a „telekértékemelkedési adó“ is más és a „Betterment“ is más. Sajnálatos \dolog, látni, hogy véleményadásaikban hogyan zavarják össze évek óta sokan és folytonosan az „üres és elégtelenül kihasznált telkek adóját“ a TÉA-val, a TÉA-t a Betterment-tel és a Beitter- ment-et a telekértékemelkedési adóval. A különbségek és a helyes meghatározások a következők: í. A „Betterment“ sem nem TÉA, sem nem telek- ért'ékemelkedési adó. A „Betterment“ alkalmi és külön megadóztatása azon telekértékemelkedéseknek, amelyek valamely közmű (híd, csatorna, vasút, út- nyitás, stb.) létesítése következtében aránylag gyorsan és aránylag nagy mértékben állanak be az illető közlétesítménynek (egy külön, alkalmi törvény által körülírt) körzetében. Ilyen „Betterment“-ről van pl. most kormányzatilag szó a tervezett Hungária-út— Óbudai új dunai híddal kapcsolatban és a híd finanszírozásának a megkönnyítése céljából. A „Betterment“ tehát külön helyre, időre és alkalomra vonatII. A „telekértékemelkedési adó" lényegében nem más mint átiratási illeték, amely kivettetik az ingatlan eladásánál az esetleg mutatkozó és bármely okból származó telekértékemelkedési nyereségre (a valamikori vételár és a jelenlegi eladási ár közti különbözetrc, illetve nyereségre, leszámítva a közben esetleg történt invesztícióknak a költségeit). Elvi és gyakorlai hibáit a Városi Szemle 1917. évt folyamában közölt egy dolgozatomban ismertettem, a cikk később megjelent a Fővárosi Közlöny 1917. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 31(5—82. Postatakarékpénztár! csekkszámla : 45.476. tér három kívánsága, amelyet meg kell hallani, mert olyan szájról hangzott el, ahonnan a hang igenis, fel hallatszik addig a Mennyországig, ahol a felsőbb hatalom lakozik. Sipőcz Jenő beszédének a fővárosi törvény tervezetéről szóló része nagyszerű nyitánya az eljövendő nagy küzdelemnek. Ezzel a beszéddel indult meg a harc a főváros szabadságáért és most már van vezére annak a harcnak, amelynek vége nem lehet más, mint a demokrácia és liberalizmus diadala: a modern, huszadik századbeli, felszabadult Budapest. évi folyamában is, mint a TÉA-szabályrendelet hivatalos indokolásának egy része. Az ebben a cikkben kifejtett aggályaimat és kritikámat, mintahogy erről Németországban, ahol a telekértékemelkedési adó nagyon el van terjedve, valamint Bécsben, személyesen meggyőződhettem, a gyakorlat, sajnos, minden tekintetben teljesen igazolta. A „telekértékemelkedési adó“ ugyanis nagyon csekély fiskális hozamú (Budapesten alig hozna általában valamit), ellenben gyakorlati bonyolultsága folytán a sikeres megkerüléseket egyenesen invitálja és kikényszeríti és demoralizálja ennélfogva úgy az iilető feleket, mint az illető hivatalokat. Az illetékes külföldi -hivataloktól és vezetőségektől egyebet, mint panaszokat a laikusra nézve nagyon szuggesztív erre az adóra nem hallottam. Az adónak a közgazdasági hatása és jelentősége is nulla, mert ez az adó (minthogy csak a valamikori eladásnál fizetendő) a telkeknek az évtizedeken keresztüli parlagon hevertetését vagy elégtelen (építési, kertészeti, stb.) kihasználását és meg- adóztatlanságát semmiképen nem zavarja és nem nehezíti. III. Az „üres és elégtelenül kihasznált telkeknek az adója“ szintén nagyon szuggesztív a laikusra nézve, de még sokkal hasznavehetetlenebb a gyakorlatban, mint a „telekértékemelkedési adó“. A szakemberekre nem hallgatva, Németországban néhány évtized előtt néhány helyen megcsinálták ezt az adót, a gyakorlat azonban annyira beigazolta a .szakembereknek az óvásait, hogy a mutatkozó és elkerülhetetlen képtelenségek és lehetetlenségek folytán nagyon rövid idő alatt csinálták vissza ezt az adót mindenütt, ahol megpróbálkoztak vele. Jogos nevetségül szolgálnánk a külföldnek, ha akár az általános TÉA kijátszása céljából, akár laikus naivitásból mi ezt az adót, amely a külföldön elvi és gyakorlati lehetetlenségei folytán régen a sutba le,tt dóbva, újra megcsinálnók és azután ugyanolyan sietve, mint ők tették, visszacsinálnék. IV. Ami már most a szóbanforgó, Budapesten 1917- ben létesített és a külföldi szakirodalomban a leg: nagyobb dicséretek közt mintaszerűnek és követendő példának elismert és. racionalitása^ folytán mindig újra és újra jelentkező általános és állandó tel ekér tékadót (TÉA) illeti, az, mintahogy az illető szabályrendeletnek a 2-ik és 4-ik §-ai teljes szabatossággal mondják: kivétel nélkül minden teleknek („akár parcellázott, akár nem parcellázott és akár beépített, akár beépítettlen teleknek“) a mindenkori forgalmi érték szerinti megadóztatása a beépítésre vagy egyéb kihasználásra való minden tekintet nélkül. A helyes koncepció azonban az, hogy kisérve legyen a TÉA a teleknek a kihasználására (az épületre vagy egyéb létesítményre, illetve a hozamra) kivetett (tehát a kihasználást nehezítő és mintegy büntető) valamely adónak a párhuzamos leszállításává!, mint ahogy ezt ausztráliai községek és városok százával és amerikai városok tucatjavai teszik és mintLeqmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SAi ATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. gZIV. És ÉRBETEGEKNEK TJJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők. A telekértékadó. (Megjegyzések néhány nyilatkozatra.) Beszélgetés dr. Pikier J. Gyulával, a telekértékadó megteremtőjével.)
