Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-09 / 41. szám
2 Független Budapest 1929. október 9. ahogy Dániában egy országos és városi föld-, illetve telekértékadó alakjában a hozadéki adónak az egyidejű leszállításával 1922 óta teszik. Ennek a követelménynek (a kihasználást sújtó és nehezítő hozadéki adó egyidejű leszállítása követelményének) tett volt eleget a budapesti TÉA-szabályrendeletnek a 20-ik §-a, amely a TÉA életbeléptetésével együtt leszállította a házbér fillért az akkori 3%-ról P/2%-ra. A TÉA szabályrendelete így (evvel a §-al együtt) lett is kormányhatóságilag jóváhagyva, azután azonban, többszöri megkérdezetetésem és tiltakozásom után, végül fiskális éhségből és tudtom és meg- kiérdeztetésem nélkül (biztos tudomásom szerint az illetékes tanácsnok sem lett megkérdezve, az akkori illetékes alpolgármester sem lett megkérdezve és dr. Szabó Imre, a TÉA kodifikált or a és akkori tiszti főügyész sem lett megkérdezve) a „közgyűlési hatáskörrel felruházott" akkori Tanács törvényellenesen (a Tanácsnak, mint közgvűléshelyettesítőnek a jogköréből kifejezetten ki volt véve minden adóügyi és adólétesítési kérdés) törölte ezt a fontos 20-ik §-t és az akkori kormány ezt a törlést, az említett törvény ezen kizáró rendelkezését megszegve, jóváhagyta. Három évig szedték már a TÉA-t, melynek évi liozadéka körülbelül 17 millió korona volt, amikor 1921-ben egy közgyűlési határozat a TÉA további szedését (1922. január 1-i hatállyal) ',,kormányhatósági jóváhagyás reményében' megszüntette és ugyanez a közgyűlés egyhangúlag utas^-Ha a Tanácsot, hogy dolgozzon ki addig egy új és jobb TÉA-szabályrendeletet. A kormány azonban a TÉA szedését megszüntető ezen közgyűlési határozattól a jóváhagyást kifejezetten megtagadta, ellenben utasította a várost arra, hogy előbb mutassa be jóváhagyás végett az ugyanabban a ülésben hozott határozattal elkészíttetni elrendelt új és jobb szabályrendeletet. Ilyen új szabályrendelet azonban nem készíttetett, ellenben a TÉA-nak a szedése, dacára ezen elutasító kormányhatározatnak beszüntethetett (az illető kormányhatározat nem is lett a közgyűlésnek bemutatva), úgyhogy a régi TÉA-szabály rendelet alakilag a mai napig jogerős és érvényes. Ezen általános és állandó (és jogilag tulajdonképen még ma is érvényben lévő) TÉA körül mármost egy sereg elemi tévedés van elterjedve és merül fel folyton a fórumon a TÉA-nak úgy ellenesei, mint hívei részéről. Ezek a tévedések, hogy csak a főbbeket említsem meg, a következők: 1. Az általános és állandó TÉA legmélyebb és elvi alapjában nem „céladó" (nem „Zwecksteuer“) és alapjában nem az indokolja meg, hogy építkezést váltsunk ki vele. A valódi és legmélyebb indoka a TÉA-nak a jogosság. Tény ugyan az, hogy a TÉA minthogy a beépítésre vagy egyéb kihasználásra nincsen semmi tekintettel, az építkezést és egyéb kihasználást legalább is nem nehezíti (mint ahogy a hozadékra kivetett adók ezt teszik) és inkább a ki- nem-használást nehezíti (amit a hozadékra, azaz a teleknek a kihasználásra kivetett adók nem tesznek). A TÉA helyességét azonban a jogosság, azaz annak a kérdésnek az eldöntése állapítja meg, hogy nem legalább is éppen olyan jogos-e, hogy a közül'et azt az értéket (a helyeknek maguknak az értékét) adóztassa meg, amelyet kizárólag a köznek a jelenléte és fejlődése hozott létre, tart' fenn és emel esetleg (vagy amely érték a közviszonyoknak a romlásával, a népesség számának és összmunkájának a leromlásával ugyanezen oknál fogva csökkenik is), hogy tehát nem legalább is éppen olyan jogos, sőt még jogossá' l-e, az összesség jelenléte által termeit ezen értékeket adóztatni meg, mint az egyéni nunkatermékeket, az egyéni termelést és fogyasztást? Nem hinném, hogy valaki erre a kérdésre őszintén nemmel letelhetne. 2. Ebből következik azonban a TÉA ellen folytonosan felhozott azon argumentumnak is a tarthatatlansága, amely argumentum szerint „a TÉA ma időszerűtlenés jogosulatlan azért, mert ma nem lehet építkezni". Eltekintve attól, hogy vájjon tehát akkor „időszerűekbe a hozadékot terhelő és úgy az építkezést,^ mint a közönségnek a lakáskivevő képességét még tovább lecsökkentő adók, eltekintve ettől a szomorú kérdéstől, tartalmilag a következőképen áll a dolog ebben a tekintetben. Tény az, hogy ma alig lehet vagy egyátalán nem lehet építkezni. Hiszen a telekértékek éppen azért estek így le és csökkentek így meg (a telekérték ma általában körülbelül félannyi pengő, mint ahány korona volt a háború előtt), mert az általános viszonyok (tőkehiány, a közönségnek a kereseti és fogyasztási adók miatt csökkent lakáskivevő képessége stb.) folytán nem lehet építkezni. Ha azonban majd valamikor a gazdasági viszonyok megjavulnak (a tőkehiány enyhül és az elviselhetetlen kereseti és fogyasztási és forgalmi adók csökkennek) és evvel az építkezési lehetőségek n egjavulnak, akkor a telekértékek (természetesen és a. tartózkodási és termelési helyek szaporíthatat- lanságával és „természeti monopóliumánál“ fogva) óvhalatlunul ismét megfelelően fel fognak menni. A gazdasági viszonyok és termelési lehetőségek ezen valamikori megjavulását tehát nem a fogyasztóközönség és ebben a tekintetben nem a lakni kívánó közönség, hanem elsősorban (és aránylag a legnagyobb mértékben) a telektulajdonosok, illetve a telekárak és értékek fogják minden ellenszolgáltatás nélkül élvezni és a jövőnek, esetleg egy nagyon távoli jövőnek ezen eshetősége van benne még a mai, csökkent, telekértékekben is (a telekértékeknek legalább is a 2Ai-része ma éppen úgy, rr int azelőtt is és mint mindig, ilyen „antícipáló“ és „spekulatív“ érték) és a helyeknek a szaporíthatatlanságából és abszolút nélkülözhetetlenségéből, azaz „természeti monopóliumából“ folyó ez a körülmény adja meg a TÉA-nak, mint egy monopólium birtokában történő közkárú várakozás és értékűnticipálás díjának, valamint a hozadékadók leszállításának a jogosultságát és pedig ellenkezőleg: annál inkább, mennél kevésbbé lehet építkezni vagy egyébként termelni. Mennél rosszabbak a termelési lehetőségek, annál kevésbbé szabad a termelést kereseti és fogyasztási adókkal nehezíteni és annál inkább kell c termelési helyeknek a forgalmi értékét megadóztatni, ezzel ezeket a forgalmi árakat leszorítani, a helyeket a termelés számára hozzáférhetőbbé tenni és elégtelen kihasználásukat megnehezíteni. 3. Nem áll tehát az sem, amit a TÉA-nak a hívei közül sokan olyan nagy buzgalommal tagadnak, nem áll tehát az sem, hogy a TÉA nem vagyonadó. A TÉA igenis vagyonadó, azonban a vagyon azon részének a külön megadóztatása, amely vagyonrész (alván kicsi, akár nagy) nem a tulajdonos és általában nem egyes egyenek munkájának, hanem kizárólag az összesség jelenlétének és összmunkájának az eredménye. (A tulajdo- donos ugyan az ő egyéni munkaeredményeiért vásárolta a telket és annak az értékét, ez azonban nem változtat azon, hogy ez az érték nem egyéni munkatermék, hanem az összesség jelenlétének és fejlettségiének a terméke.) Ha a köz elveheti (kereseti és fogyasztási adók alakjában és a termelésnek és fogyasztásnak a megfelelő elkedvetlenítésével) az egyéni munkaeredményeknek egy részét, akkor érthetetlen, hogy miért nem vehetné el a saját maga által létrehozott, termelt és fenntartott értékeknek is egy részét? (és pedig a közgazdaságban való kártevés nélkül, mert a telek ettől nem lesz kevesebb, legfeljebb csak olcsóbb és hozzáférhetőbb lesz, ami közgazdaságilag nem hogy veszteség, hanem ellenkezőleg csak előny és pedig nagy előny; mennél súlyosabban adóztatjuk meg a cipőket, órákat, lakásokat stb., annál kevesebb lesz a cipő-, óra-, lakás- stb. termelés, míg a hely, a hazai föld, a város területe nem lesz kevesebb, legfeljebb hozzáférhetőbb lesz a termelés számára az érték szerinti adótól). 4. A „céladó"-nak és különösen az építkezési céladónak a téves eszméjében elfogultak öntudatlanul abba a képtelen tévedésbe is esnek, hogy a várost jelenleg körülvevő, beépítésre a belsőbb részek kellő építkezési kihasználásánál csak évszázadok múlva éretté válandó óriási területek (valóságos „telekspekulációs sivatagok“) nem valók egyébre, mint értékemelkedési spekulációra (akár kisemberek, akár professzionátus telekspekulánsok által), hogy tehát ezek az óriási területek nem használhatók és nem használandók (nagy tőkebefektetéssel és nagy hozzáértéssel) intenzív kertészeti és egyéb , egy nagy városnak és egy millió embernek a közelléte és a szükségletei által indokolt és szükséges egyéb termelésre, hanem hogy ezeket a területeket, a haza földjének ezt a fontos részét, nem lehet és nem szabad másra használni, mint váltakozó tulajdonosok kezében nemzedékeken és évtizedeken, sőt évszázadokon keresztüli értékemelkedési spekulációra. A többé-kevésbbé tudatos értékemelkedési spekuláció teljes megadóztatlanságának a kikerülhetetlen következménye azután az, hogy az itt fekvő helyeknek az ára és a forgalmi értéke olyan magas (általában a 2—3-szorosa a mai, tényleges, kertészeti stb. használati értéknek), hogy azokhoz abszolúte nem férhet hozzá kellő (kertészeti, tejtermelési stb.) kihasználás céljából sem a kisember, aki magának ott kunyhót építve, termelhetne, sem a kellő szakértelemmel párosult töke, hogy ott a saját kockázatával (és esetleg becsületes nyereségével is) munkaalkalmakat és termékeket adjon és a természetes és kikerülhetetlen következménye ennek az, hogy szegény és derék munkásaink Amerikában, Kanadában, Ausztráliában, sőt Afrikában is élnek és keresik ott azt, ami itt van közvetlen szomszédságunkban, saját hazánkban és varosunkban: helyet vagy munkaalkalmat. Keni ennek a céltudatos, lassú és fokozatos és megrázkódtatások nélküli megszüntetése, vagy legalább is enyhítése volna az egyetlen reális fajvédő és egy ke ellenes pol itik a ? Talán észreveszi ebből némely jóindulatú TÉA- ellenes közéleti férfi azt, hogy milyen köze van a TÉA-nak a „kisember"-hoz. Budapest egymillió lakosa közül csak 24,000-nek (214%) van egyáltalán telke, némelyiknek 50 és 100 telke is. Az igazi, sok Mielőtt máshol vásárol, saját érdekében tekintse meg új helyiségében MRICICEH rfz".’ vasbútorgyár készítményeit. Ágybetétek, ■ kárpitos-áruk, ágynemű és paplanok gyári árban. Budapest, VII., Dohány-U. 1., Károly-körút\mellett. Telefon : J. 424-12. 100.000— nyi kisember az, akinek sem telke, sem más vagyona nincsen, csak testi vagy szellemi munka- képessége van, és jó, ha van egyáltalán alkalma és lehetősége („munkaalkalma“), amelyen ezt a testi vagy szellemi munkaképességet hasznosíthassa vagy eladhassa, és ennek a „kisembernek“ a munkaalkalmairól (ezekre való jogos igényéről) kell a fent jelzett és egyedül lehető irányban lassan-lassan és céltudatosan gondoskodnunk. 5. Az olyan „kisember", akinek mégis van legalább (lelke, .azonbdn tényleg „kisemb'er!“-nek megfelelő telka (pl. 20)0:—300 d-ölnyi és, \D-ölenkint 5—10 P összesen tehát 1,000—3,000 P értékű telke), az ilyen „kisemberének az évi TÉA-ja (a TÉA-nak a kon- templált É>%-os kulcsa mellett) nem több évi 5—J5 P-nél, míg a házbérfillérnek vagy valamely más, a népességnek éppen ezt a legalsó rétegét a legerősebben nyomó adónak a leszállítása által sokkal többel könnyebbedül meg az ilyen kisember, mint ameny- nyit az \ő TÉA-ja kitesz. Ha ellenben valaki egy szennyes-bűzös egy szoba konyhás saját házacskájában lakik, azonban: egy nem kevesebb, mint 400.0000— 500,000 P értékű saját telkén (tucatjával és százával van erre példa, úgy nálunk, mint a külföldön és éppen ez vezetett az általános és állandó TÉA eszméjére), ha tehát az illető megengedheti magának azt az óriási luxust, hogy lemond arról a 25.000— 30,000 P évi kamatról és rentéről, amelyet ez a pénz ma neki még a legelsőrangú intézetekben is hozna, az ilyen gazdasági egyédet „kisembernek" nevezni világos önámítás. (Ezt az argumentumot az 1917. évi közgyűlési TÉA-vita folyamán a TÉA-nak az ellenzői is azonnal honorálták és spontán elejtették, mint teljesen tárgytalant, a „kisember“ vádpontot. Azok közül, akik a mai napig használják a „kisember“ argumentumot, nem akadt soha egy sem, aki megkísérelte volna nem is azt, hogy konkrét példát mutasson be, hanem még azt sem, hogy gondolatbeli példát konstruáljon meg arról, hogy a valóban kisembert" a TÉA hogyan feszélyezhetné?) (Vége következik.) • • •• f • •• f f • f Toroljuk ki!... Pesti polgár és neje a Bajvan-utca 13. számú ház harmadik emeletén laknak, természetesen albérletben. Tudniillik, mikor kezdett már nagyon jól menni a dolga, akkor eladta a háromszobás lakását, és mivel ö egV minden hájjal megkent pesti link, kikötötte, hogy szükség esetén joga van ugyanitt egy szobát albérletbe kivenni, — a szobapiaci áron. A pénz, amit régi jó időkben a háborús cérna- és gombostűszállításon keresett,' amit később a tőzsde- konjunktúra idején a Legtélértékesitő R.-T. papírjain szerzett, a lakáseladásból származó vagyonnal együtt: mind elúszott. Szerencsére még jó időben beiratkozott a Kijánlai hitelszövetkezetbe, s mivel tagdíjával lelkiismeretesen tartozott, ma rendes fix- fizetéses állása van. Reggel nyolctól este tízig irodába jár, félóra ebédidő, túlórázásnál húsz fillér órabér, úgyhogy jobb hónapokban fölmegy havi száztizenegyre. Ebből adóra, tisztviselőalapra, tisztviselői sportegyletre, nyugdíjra, betegségbiztosításra, hivatali levonás körülbelül tizenkilenc pengő, szóval marad a kézben kilencvenkettő. Ez már magábavéve tekintélyes kereset egy diplomás pesti polgárnak, mert diplomája kettő is van, s ami fő, mellékes munkát is vállalhat, mert az éjszakák szabadok. A felesége egy ügyvédi irodában gépel, kap érte hetenkint húsz pengőt, úgyhogy kettejüknek a mai viszonyokhoz képest irigylésreméltó komoly havi százhetven- kettőjük van. Ők kettecskén minden hónap negyedik napjától kezdve esténkint összeülnek és körülbelül tizenötödikéig költségvetést készítenek a jövő elsejére. Azért kezdik már negyedikén a műveletet, mert harmadikéig tart a százhetvenkettő! Tizenötödikéig tart a kettejük föltétlenül szükséges igényeinek az összeírása. A játék roppant kedves! Egymásra licitálnak. Hol pesti polgár jelenti ki. hogy a feleségnek okvetlenül kell egy pár új harisnya, no meg a stoppoláshoz való selyemszál, azonkívül muszáj a haját ondoláltatni, mert ha egy asz- szony elhagyja magát, az kész veszedelem a férfira, meg ebben a hónapban maniküröztétni is kell, egy puha, kis meleg nadrágocska, — olyan svájci, — mert a reggelek erősen hűvösödnek, és azt a félcipőt is megvesszük, amit a Rákóczi-úton láttunk, azt a logyóbőrutánzatot. Hol az asszony jelenti ki, hogy drágám, magának veszünk egy pár új kaucsukkéze- lőt, a régi már olyan rongyos, hogy abban nem járhat, kell egy új nyakkendő is, a kalapjára veszünk egy új selyemszalagot, szép kávébarnát, vagy inkább porszürkét, az mégis praktikusabb, a cipőt megtal- paltatjuk, mert a pakondekli, ami a cipőben van, mind összetépi a harisnyán a friss stoppolást, és megvesszük a hózentrágert is, ezt a spárgát egyszer, ha véletlenül leveti a kabátját, meglátja valaki. Tizenötödikétől kezdődik a költségvetési játéknak a másik fele! Miután közösen megállapítják, hogy az összjövedelem éppen, hogy a lakbérre, fűszeresre, tej- és kenyérszámlára elegendő, hol az asszony kéri az urát: édesem, ezt törüljük ki, hol az, ember jelenti ki: erre semmi szükség nincsen, ezt kitörülöm. És törülnek, és törülnek. A cipő, a harisnya, a nyakkendő, a könyv, a mozi, a kávéház mind elmarad, és elmarad a rendes ebéd, a hús, a télikabát, a szén, a lW tisztít szárazon kosztümöket, öltönyöket, felöltőket, mm fest minta szerint mindenféle ruhaneműt. Tisztviselőknek nagy kedvezményi Telefonhívásra minden tételért elküldünk! Gyár: VII., Thököly-út 33. Telefon: J. 394-41 és].446-72.
