Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-25 / 39. szám
Egyes szám ára 50 fillér / HUSZONNEGYEDIK évfolyam. 1929. Szeptember 25. 39. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. a Szerkesztőség és kiadóhivatal s Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3k5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A költségvetés. A mai városháza utolsó költségvetése itt fekszik előttünk. Költségvetés: rendes, szabályos, nincs benne deficit, sőt még többlet is mutatkozik: Mein Liebchen, was willst du noch mehr? A mult évi költségvetést szürkének, színtelennek mondtuk. Minek nevezzük ezt a mostanit, a haldokló rezsim utolsó erőfeszítésének ezt a szomorú remekét? Mert ez nem szürke, nem színtelen, sokkal több annál: ennek se íze, se szaga, se színe. Leginkább valami kínos ekvi- librisztikai mutatványhoz hasonlít, ahol az artisták számokkal, tételekkel és egyenlegekkel dobálózgatnak, de ez a mutatvány nem kellemes, izzadtságszagú és fáradt, fájdalmas annak, aki végzi és annak is, aki csak egyszerű néző. Már hónapok előtt kiadták a jelszót: minden igényt lecsökkenteni. Az előkészületek már olyanok voltak, hogy nem hagytak sok reménységet a reménykedőknek és akik új alkotó munkát, lendületet és iniciatívát vártak, már akkor lehervadtak, amikor még semmit sem láthattak a készülő nagy műből. A valóság azonban rosz- szabb minden sejtelemnél, a költségvetés sívá- rabb és kietlenebb, mint a Szahara homokja. Itt nincs enyhülés, nincs egy csepp oázis sem: minden rendben van itt, kínosan rendben, fájdalmas és szomorú, mint a temető dermesztő rendje. Aki ezt a költségvetést tanulmányozni akarja, vegye észre rajta a felírást: „Lasciate ogni speranza voi ch’entrate.“ A múlt évi költségvetésben sem volt nagy örömünk, mégis találtunk benne enyhítő körülményeket és főképen egyet: szándékokat. In magnis et voluisse sat est. Itt azonban még az sincs, leplezetlen, őszinte ez a költségvetés, nemcsak, hogy nem tud, de beismeri azt is, hogy nem is akar. Minek leplezzen, minek alakoskod- jék, minek mutassa azt, mintha repülni akarna, de elvették a szárnyait? Nem, ez a költségvetés nem is akart a magasba lendülni, ez már születése pillanatában is a baktatást, a csendes, lomha döcögőst tartja a helyes tempónak, jelszava a „fortwurschteln“: nem érdemes erőlködni, kár a benzinért. Nincs pénz erre és nincs pénz arra, tehát nem is lehet másként. Az egész költségvetést az a nemes belenyugvás jellemzi, amely megelégszik az egyenleggel s nem törődik kórházzal, iskolával, szükségakcióval, szellemi szükségmunkával és egyéb Szociális kötelezettséggel. A fő a külső, nem fontos, hogy belül nincs semmi sem. Van pénz a Károlyi- és Wenckheim- palotára és a többi protekciós intézményre, — a társadalom és a polgárság ezer baja nem érdekli ezt a költségvetést. A mostani törvényhatóság az utolsó, amely a látszólagos önkormányzat bizonyos minimuma mellett dolgozhat még, utána már a kormányuralom özönvize következik, amely teljesen urává lesz a városházának. Ennek az autonómián felépült utolsó évnek kellene megmutatnia, mit képes produkálni a szabadság, a polgári öntudat képviselőinek önkormányzati ereje. Az előttünk fekvő költségvetés ennek éppen az ellenkezőjét demonstrálja, mintha azért készült volna, hogy az önkormányzat csődjét igazolja, mintha fel akarná hívni a figyelmet arra, hogy az autonómiának nincs ereje, teljesen képtelen a haladásra, impotens lelkileg és szellemileg. Az sem vigasztalás, hogy lehet még sokat változtani rajta, hogy mai formájában úgy sem marad meg. Quod ab initio vitiosum est, non potest cursu temporis convalescere. Ez a költségvetés veleszületett betegségben szenved, ezt megjavítani, ebből életképes embert csinálni immmmmmmmmmmmmmmismammmmmmm A fővárosi törvény reformja körül már kezdenek ; összecsapni az érdekellentétek. Egyelőre csupán a kulisszák mögötti csatározásokról .van szó, de csak napok kérdése, hogy ennek a csatának minden fázisa nyilvános fórumokra terelődjék át. Egyes napilapokban már konkrét terminusokat jelentettek be a belügyminiszter által tervbevett párt- politikai ankétezést illetően, ezek azonban — legalább is egyelőre —- koraiaknak bizonyultak. Múlt heti tudósításunkban megemlítettük, hagy néhány pártvezér már tárgyalt Scitovszky Béla belügyminiszterrel a fővárosi reformról szóló törvényjavaslat tervezetéről, ezek a tárgyalások azonban csak informativ jellegűek voltak, amennyiben a megemlített politikusok különböző, inkább a technikai kivitelre vonatkozó kérdésekkel fordultak a belügyminiszterhez, aki megadta a szükséges felvilágosításokat és egyben közölte, hogy a törvénytervezet érdemi rendelkezéseire vonatkozóan meg fogja hallgatni a pártvezérek véleményét. A legutóbbi napokban Scitovszky Béla belügyminiszternél — mint a Független Budapest munkatársa értesült — minden délután sorozatos tanácskozások folytak, de ezeken kizárólag a belügyminisztérium a törvényelőkészítő osztályának a tagjai vettek részt. Ezeknek a minisztériálís tanácskozásoknak az volt a céljuk, hogy a törvénytervezet végleges megszövegezését előkészítsek. A törvénytervezet első része, amely'' a városházi adminisztráció újjászervezésére vonatkozik, teljesen elkészült, a voliiikui rész azonban még mindig széleskörű viták tárgya. Ezekről a politikai vonatkozásokról tárgyalnak a kulisszák mögött és e tárgyalások csatazaja már kihallatszik a nyilvánosságra. Máris meg lehet állapítani, hogy — amíg az adminisztrációs részben szereplő rendelkezések minden oldalon általános megelégedést keltenek, addig — a törvénytervezet politikai fejezete elutasításra talál még kormánypárti oldalon is. Különösen az a terv okoz riadalmat, hogy a választott tagoknak a számát a belügyminiszter százra óhajtja csökkenteni. A belügyminiszternek ezt a tervét erősen ostromolják a kulisszák mögött, sőt teljesen beavatott kormány ■ körökből szerzett értesülésünk szerint maga Ripka Ferenc polgármester is interveniált abban az irányban, hogy a belügyminisztert e felfogásának megváltoztatására bírják. A százas létszám ellen azzal érvelnek, hogy a főváros választóközönségének jelenlegi pártpolitikai megoszlása mellett az erőviszonyok nem tudnak kialakulni és érvényesülni, másrészt hivata következőket mondotta érdeklődésünkre a Független Budapest munkatársának: — A fővárosi törvény reformjának a megalkotását sürgős feladatnak tekintem. Sürgős ennek a nem lehet Itt csak egyet lehet: elvetni az egészet és másikat csinálni, olyat, amely méltó Budapesthez és legfőképen: méltó az autonómiához, a szabadsághoz, a polgári öntudathoz. ummmMmmammams^^s&asssmBßsemsaBsaaa. koznak arra a kétségtelen tényre is, hogy a törvény- hatósági bizottsági tagok nem jelentenek semmiféle kiadást a főváros háztartásának, tehát takarékossági szempont sem indokolja ezt a nagyarányú létszám- csökkentést. Súlyosbítja a létszámemelés következtében előálló helyzetet az a tény is, hogy a főváros ügyeinek tulajdonkénem irányítója nem is annyira a törvényhatósági bizottság lesz, amelybe a főváros közönsége a belügyminiszter tervei szerint mindössze száz tagot választana, hanem a vár-megyei kisgyüiésnek megfelelő fővárosi alakulat, amelynek „fővárosi intézöség“ lesz a neve, s amely huszonöt tagból fog üllani. Ez a fővárosi intézöség fog dönteni minden anyagi természetű városházi kérdésben és ez lesz az a szerv, amelyet elsőnek kérdez meg a tanács, ha bármilyen előterjesztést akar elfogadtatni. Ez a fővárosi intézöség ezek szerint a jelenlegi úgynevezett 12-es bizottságnak a hatáskörét venné át. A politikai természetű vitás kérdések között első helyen szerepel a választói jogosultság feltételeinek a megállapítása. Legutóbb megemlítettük, hogy a belügyminiszter ragaszkodik az albérlőknek a választói jogosultságból való kikapcsolásához. Jeleztük, hogy bizonyos kivételek lesznek ezen a téren és ezúttal már azt a legilletékesebb helyről származó értesülésünket is közölhetjük, hogy a belügyminiszter hozzájárult ahhoz az enyhítéshez, amely szerint valamennyi köztisztviselő és valamennyi egyetemet végzett budapesti lakos foglalkozására való tekintet nélkül megkapja a választói jogot még ha albérlő is, abban az esetben, ha a községi választói jognak egyéb kritériumaival rendelkezik. E kérdés köriül még nagy csatározások várhatók és nem lehetetlen, hogy sikerül a belügyminisztert szélesebbkörű engedélyekre bírni. Számítanak arra, hogy a belügyminiszter a választói jogosultságot kiterjeszti a köztisztviselőkön kívül valamennyi magántisztviselőre is. A fővárosi reform sorsának további alakulásáról egyébként azt a megbízható információt kaptuk, hogy a belügyminiszter a maga részéről továbbra is erősen sürgeti a reform tető alá hozatalát. így tehát a fővárosi törvény reformja a legaktuálisabb politikai és városházi problémák előterébe kerül. Hogy mennyire sürgőssé vált a reform megalkotása, a legjellemzőbb bizonyíték az a nyilatkozat, amit Scitovszky Béla belügyminiszter tett a Független Budapest munkatársa előtt. Érdeklődtünk ugyanis a belügyminiszternél aziránt, hogy milyen sors vár a fővárosi reform tervezetére. reformnak a tető alá hozatala egyrészt azért, mert a törvényhatósági bizottság felének még tavaly lejárt a mandátuma és egy évre szóló meghosszabbítással toltuk ki a fővárosi problémák végleges Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozik a fővárosi reform sürgősségének okairól és a javaslat sorsáról. A belügyminiszter még karácsony előtt megszavaztatja a fővárosi reformot és fgy már júniusra ki lehet írni az új községi választásokat. — Éles csatározások folynak a kulisszák mögött a százas létszám, az albérlők kirekesztése és a fővárosi intézöség körül. Bethlen döntésétől függ, hogy hat hónapos meghosszabbítás vagy feloszlatás jön-e december 31-én. Scitovszky Béla belügyminiszter Legmodernebb gyógyintézet sebészi ás bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. SZÍV- 7ÉS ÉRBETEGEKNEK TJ.T OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
