Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-11 / 37. szám
2 Függeilen Budapest 1929. szeptember 11. tani rendszer mellett csak addig jár részükre, amíg aktív működést fejtenek ki. Nyugdíjaztatásuk napjától kezdve úgy a reprezentációs pótlék, mint az esetleges egyéb mellékjövedelem megszűnik s nem marad^ más jövedelmük, mint a csekély törzsfizetésük után járó nyugdíj. Sok tanácsnok 700—800 pengős nyugdíjjal vonul vissza az aktív szolgálattól, ami a mai nehéz világban nem biztosítja társadalmi állásukhoz méltó megélhetésüket. Ezért van az, hogy amíg csak lehet, kitolják nyugdíjaztatásuk idejét, de ha az már el nem kerülhető, valamilyen új elhelyezkedést keresnek a város valamelyik üzeménél vagy intézményénél. Az a szerencsés főtisztviselő, kinek sikerül nyugdíjaztatása után a maga számára valamilyen állást szereznie, aránylag jól jár. Csakhogy ez keveseknek jut osztályrészül, és miután az öregek részére nem tudnak új elhelyezkedést garantálni, a nyugdíjbavonulásról senki sem akar hallani. Most azután a főváros elnöki ügyosztálya érdekes és igazságos módon igyekszik e nehéz helyzeten könnyíteni. Az ügyosztály előterjesztést dolgozott ki, amelyet a közeljövőben az illetékes bizottságok elé, majd a belügyminiszter elé terjeszt hozzájárulás végett. Ebben azt javasolja, hogy a fötisztviselök reprezen- ' tációs költségét minősítsék nyugdíjba beszámítható járandóságnak, és a 4—800 pengős költséget a fötisztviselök szolgálati idejük arányában nyugdíjaztatásuk után is megkapják. Igen méltánylandó ez a javaslat, mert egy tanácsnoknak, alpolgármesternek nemcsak a hivatalban kell reprezentálnia, hanem életnívóját is meg kell tartania, ha már nem is teljesít szolgálatot. Megengedhetetlen, hogy a város hatalmát jelentő fötisztviselök öregkorukban, ha leteszik a tollat, a nyomorgó nyugdíjasok sorába süllyedjenek. Ez nem méltó a fővároshoz. Úgy értesülünk, hogy a főváros vezetősége ez ügyben már előzetes tárgyalásokat folytatott a belügyminisztériummal, ahonnan biztató ígéretet kapott a kérdés kedvező elintézésére vonatkozólag. Ez a hír már csak azért is valószínű, mert állítólag a kormány is hasonló lépésre készül az állami főfunkcionáriusok nyugdíjaztatásával kapcsolatban. Ha ez tényleg megtörténik, remélni lehet, hogy a főtisztviselők már nem fognak úgy irtózni a megérdemelt nyugalombavonulástól és szolgálati idejük kitöltése után gond és keserűség nélkül engedik át a munkaasztalt az elöbbrejutásért sóvárgó fiatalabb generációnak. Itt a dinnye!... Irta: Posta Sándor. Javában dühöng a dunaparti dinnyeszezón. Jön a paradicsom! S én nem tudom hányadszor már, de megint csak újra kezdem a Ferenc József-rakparti lakó, a belvárosi polgár, a budapesti ember panaszait. Fizetjük a méregdrága lakbért az előkelő duna- sori lakásokért, de elviselhetőbb a csatornabűz, mint a nyitott ablakainkon betóduló levegő. Dermedtünk a téli hidegben, az adóból lesírt pénzmaradékot elvitte a tüzelő, most meg a végrehajtótól megmentett kabátunkat leszedi a hőség, mennénk a Dunapartra friss levegőt szívni, mert tüzes kőrengetegben lakunk mi, belvárosiak. Igen ám, de hogyan? Nem mindegyik volt a harctéren, nem szokta a különböző akadályok és barrikádok megmászását, már pedig ha a Ferenc József-rakparton le akarsz jutni a Dunához, át kell vergődni az Er- zsébet-hídig húzódó zeg-zugos dinnyesikátorokon, a szennyes ütött-kopott láclatörnegen és lécrengetegen, amikből a hevenyészett árusító állásokat összetákolták. De ezenfelül gázmaszkokra is szükség lenne, mert az orrfacsaró bűzt, amit a bájos rendetlenségben szerte heverő hulladék és rothadás terjeszt, e nélkül kiállni igen bajos. Büszkén mutogatjuk idegennek, vidékinek világszép fővárosunkat, és elfelejtjük, hogy nincs rondább dolog, mint vasalt frakkhoz és cilinderhez a mocskos gallér. Mutogatjuk milyen szép ez meg az, amit az Isten jókedvében nekünk ajándékul megteremtett, de-hogy a legszebb helyen, a Duna partján rendet, tisztaságot teremtsünk, arról megfeledkezünk. Hát igen! Ha egy gyűlölködő cseh szomszéd, vagy egy kirúzsozott, agyonsminkelt román dalia akarná hozzánk való jó érzését rendelkezésekkel bizonyítani, akkor érteném, hogy kikeresi Budapest legszebb helyét, honnan a csodás Gellért-hegyet a legjobban élvezhetjük, és ide dirigálja erre a helyre mindazt a piszkot, büdösséget és undorító hulladékot, ami itt a város vezetőségének jóvoltából felhalmozódik. Mintha mesterségesen akarnák elzárni a kőrengetegbe szorított budapesti polgárt attól az üdüléstől, pihenéstől, amit egy hatalmas folyam közelsége szemlélete nyújt. A Ferenc József-hídfőjénél levő illemhely tövében gyümölcsöt árulnak, és onnan kezdve föl egész az Eskü-térig egyetlen rozoga ládatömeg, illetve régi ládákból és lécekből hevenyészett áruállás, benne a dinnyék, körülötte az eldobált gyümölcshulladékok, rothadó dinnyemaradványok. Közbül a szemetesládák, a tetejükben, alattuk elszórt dinnyehéj, a partmenti padokon dinnyehéj, a gyalogjárón dinnyehéj, a vízmenti lépcsők tele dinnyehéjjal, és a dinnyeevés oszló és bűzlő maradványaival. És sehol egyetlen szemétláda, hulladékkosár. Még ha meglenne az emberekben a jóizlés, hogy elrejtsék a hulladékokat, akkor sem tehetik, mert nincs hová. Nyilvános illemhely is csak a hídfőnél van, úgyhogy az üdülésre, pihenésre vágyó emberek kénytelenek undorral elmenekülni erről az egyébként gyönyörű Dunarészről: a szemét, a piszok, a bűz oly tűrhetetlen! Három uszoda áll egymás mellett ezen a partrészen, a forgalom már e miatt is hatalmas. Logikus is lenne, hogy ha már a város erre a helyre teszi az egészséget és nyári üdülést szolgáló uszodákat, legalább gondoskodjék arról, hogy a levegő és a környezet egészségügyi szempontból elfogadható legyen. Ezzel szemben nemcsak a parti részek talaja és levegője tisztátalan elviselhetetlenül, hanem az idetartozó Dunarész is az egész város területén a legmocskosabb, mert tele van gyümölcshulladékkal, amelyet azok dobálnak bele, akik hulladéktartók híján így hódolnak a tisztaságérzésüknek. Nem egyszer kellett keserű szívvel zsebrevágnom itt járó és a városunk szépségein lelkesülő idegenektől csodálkozó szemrehányást, miképen tűrhetjük itt a város legszebb pontján ezt a keleties piszkot, s vidéki orvoskollégáim nem egyszer hivatkoztak erre a higiénikus szempontból szégyenteljes állapotra, mikor a vidék egészségügyi elmaradottságáról szóltam. Számtalanszor élt panasszal a környéken lakó és a bűztől, piszoktól szenvedő polgárság, a törvény- hatóság nem egy tagja, jómagam egynéhányszor tártuk fel a közgyűlés, egyes bizottságok színe előtt ezt az egészségügyi városrendezési és szépészeti szempontból egyaránt tűrhetetlen állapotot. Sajnos, a tanács részéről ígéretnél egyéb mindeddig nem történt. Hogy miért nem? Annak is van valamelyes magyarázata. Nem hinném ugyanis, hogy városunk vezető urai ne találnák éppoly elrettentőnek a ferencjózsefparti állapotokat, mint más jóízlésű pesti polgár. Tudom, ha autójukról leszállnak, és gyalogsétát próbálnak ezen a partrészen, maguk is elborzadnak attól, amit itt látni és szagolni lehet. De! Az ügy elintézésébe beleszól a IV. kerületi elöljáróság, a kerületi tiszti orvos, a vásárcsarnoki felügyelőség. a tiszti főorvosi hivatal, a köztisztasági hivatal, a partbeosztó bizottság, a sétányügyi bizottság, a közlekedési bizottság, a Beszkárt, a jogügyi ügyosztály. az út'- és csatornaépítésig osztály és végül egész bizonyosan a közmunkatanács. Ez mind véleményez, kezdeményez, indítványoz és továbbad. Továbbadja más, szerinte erre feltétlenül illetékes szervnek további véleményezés, taná- .csolás stb. céljából. A dinnyepiac pedig tovább dísztelenkedik a mai formájában, tovább terjeszti a bűzt és a rothadást. Az adminisztráció mai csigalassúsága és kiismerhetetlenül tekervényes útjain igazán nem tudom miképen lehetne ezt a büdös tengeri, illetve dunai kígyót végleg kiirtani. Ha azonban a polgármester úr Öméltósága gyalogsétán akarná érdeklődő, idegen kollégáinak az ő szépséges Budapestjét megmutogatni ajánlom, hogy a Ferenc József-rakpartot kerülje el messzire. Mert ott se büszkélkedni való szépségét nem talál, se részvétre indító nyomort nem mutathat. Ott csak képtelen rendetlenség uralkodik, amit semmi sem indokol, ott bűz van. amit tűrni nem volna szabad, ott piszok van, amit el kellene távolítani! Vájjon mi lenne, ha a Ferenc József-hídtól az Er- zsébet-hídig szemét, piszok, trágyáié, rothadó gyümölcs helyett, árnyas fákkal, gyeppel, virágokkal ékesített park lenne, néhány púddal és tíz szemétkosárral? |É| KUNZ JÓZSEF és TÁRSA «sjgpF- királyi kiváltságos nagykereskedők Budapest, IV. kerület, Szervita-tér 4. Telefon: flut. 827 09. Jászom- és asztalnemű. Szállodai és kórházi fehérnemű. Csaklós András egyházi szobrász, oltár- építő és egyházmilvészeti templomberendezö Műterem : Budapest, IX., Kinizsy-utca 14. szám. Római katholikus cég. Az első beszerzési forrása a fából és kőből készült templomberendezési tárgyaknak. Nem kereskedő. Pusztaszeri- és Lublói-úton 90—180 öles telkek, bérházra is | alkalmasak, jutányosán, esetleg részletre. Csillaghegyen telkek 10 százalék lefizetéssel öt évi részletre kaphatók. „MONTANA“ ingatlaniroda Budapest, III., Lajos-utca 9. szám. Telefon : 606-15. Csak pipereszappant has zilálj oix!
