Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-23 / 4. szám

1929. január 23. Független Budapest 5 \d> jmmmmmmmmm mmm M ÁR EGY HETE, hogy megvolt a nagy válasz­tás, de a városházát még mindig az akkori ese­mények tartják izgalomban. De bővelkedett is izgalmakban az elmúlt szerdai közgyűlés. Mindenki a szocialisták döntését leste, amely pedig sokáig váratott magára. Félhat is el­múlt már, amikor megjelent az ülésterem ajtajában Sipőcz polgármester és nyomában, hosszú libasor­ban a szocialisták. A látszat olyan volt, mintha Sipőcz Henne a vezérük, de persze, ez csak látszat lehetett, amelyről a közmondásnak is nagyon kedve­zőtlen a véleménye. — Éljen a paktum! — kiáltották egyesek, amikor Sipőcz a szocialistákkal megjelent és Sipőcz mo­solygott. Már tudott a szocialisták állásfoglalásáról és mosolyogva haladt előttük. Az egyik újságíró meg is jegyezte: — így mosolyog egy polgármester, amikor örül. — Még nem tudom, van-e okom örülni, — mondta Sipőcz, de ha nem is tudta, mégis mosolygott, mert most már reménykedett. A drukk azonban tovább tartott, mert mégsem volt egészen bizonyos, hogy milyen lesz a titkos választás eredménye. Legjobban a tanácsbéliek és a tisztviselői kar drukkolt: megható volt látni azt a kartársi szolidaritást, amellyel a legkisebb fogalma­zótól a legmagasabb tisztviselőig egyformán izgult mindenki Berczelért. Hat óra tíz perckor hozták újságírók a hírt, hogy összeszámlálták a szavazatokat és az eredmény az, hogy 296-an szavaztak. A zárt teremben a szavazat­szedő küldöttség számlálgatta a fehér és a fekete golyókat, az ajtó előtt pedig egész sor újságíró és városatya izgult és szinte percenkint váltakoztak a „kulcslyukhírek“. Elsőnek Szabó Imre szavazatait számlálták meg. Szabó összesen 134 szavazatot kapott \z igalom, — ahogy azt a 90-es években mondták, — tetőfokra hágott: vájjon a megmaradt szavazatokból hány esett Csuporra és hány Berczelre? Mert, ha Csu­porra csak 27 szavazat esik, akkor Bérezel lesz az alpolgármester, de ha Csuporra 28-an szavaztak, akkor egyenlőek a szavazatok és akkor az elnök dönt, míg ha 29 szavazatot kap, akkor Szabó Imrét választották meg. Aztán megérkezett végre a meglepő eredmény és mindenki betódult a közgyűlési terembe. Csak a fogadó bizottság vonult ki, hogv elsőnek üdvözölje Berczelt. Sokáig kellett rá várni. A fogadóbizottság az eredményről tárgyalt és valamelyik tagja meg­jegyezte: " Ebben a nyomorúságos, szomorú világban jól esik majd látni egy boldog arcot is. Alig várom, hogy Bérezel sugárzó arcát láthassam. És aztán megjött a „sugárzó“ Bérezel. Halott- halványan. meggyötörtén, alig tudott megállni a lá­bán. Ketten segítettek neki, úgy kellett szinte be­vonszolni az ülésterembe. Itt Rj,pka főpolgármester üdvözölte. Nem nagyon nagy elragadtatással, nem túlságos mellegséggel. De azért üdvözölte. Persze, ha más lett volna az eredmény, Szabó Imre győzött volna, az üdvözlés is máskép hangzott volna! Ripka második számú beszédjét vette elő a zsebéből és azt mondta el: az első számú ezúttal a zsebben maradt. Nemcsak Ripkát és Kozmát lepte meg az ered­mény és nemcsak a közigyűlés tagjait, hanem a fő­város egész lakosságát. Ha ez a választás Ameriká­ban folyt volna He, a fogadóirodák sokat kerestek volna, mert mindenki Szabó Imre győzelmét tip­pelte. Legalább is 2:1 arányban adták volna Bér­ezel győzelmét, amelyben kevesen bíztak, még Sirius mester, a jeles csillagjós sem. Mert Sinusról tudni kell, hogy ő előre megjöven­dölte Szabó Imre győzelmét. A lapokban is meg­jelent Sirius jóslata és — természetesen — a „kis kelpes -ben is, a Friss- és Kis-újságokban, amelyek­nek olvasói szerfölött bíznak az ilyen jövendölések­ben. Kozma Jenő szobaleánya nem is akarta elhinni, hogy nem vált be Sirius jóslata és szinte indigná- lódva vonta kérdőre gazdáját, hogy lehet az, hogy a közgyűlés dezavuálta Sirius mestert. Hogy lehetne hinni és bízni, ha már Sirius sem megbízható? Sirius, aki mindent tud! Az eredménybe aztán még azok is beletörődtek, akik leghevesebben propagálták Szabó alpolgármes- terségét. Bérezel személye ellen nem volt kifogása senkinek se és Ripka főpolgármester is melegen üdvözölte másnap hivatalában. Nem személyi küz­delem volt ez a választás, több, sokkal több: a hala­dás, a szabad Budapest indult harcba Wolff Károly és az ő diktatúrája ellen. Vezérdöntés, vagy hogy régebbi terminológiával éljünk, bálvány dönt és készült, de nem sikerült, a szocialisták újból vezérré kiáltották ki Wolff Károlyt és pajzsra emelték. Most még várni kell a bálványdöntéssel. De eljön majd egyszer annak áz ideje is, fog még győzni egyszer Szabó Imre is, mert hisz a főváros igazán nem fejthet ki akkora luxust, hogy az ő nagy képes­ségeit csak úgy véka alatt engedje érvényesülni. Szabó Imrére szüksége van Budapestnek, s ha most nem lett alpolgármester, eljön még az ideje annak, hogy elfoglalja az őt megillető kiváló pozíciót Buda­pest vezetésében. j Várhegyi Andor cfiszítő 5 j Munkák a leg jutányosabb árban. Síiidapcst, Vili., Márla-utca 15. szám. | Csak piperesza}>pant használjon!

Next

/
Thumbnails
Contents