Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-10 / 41. szám
XXIII. évfolyam. 1928. október 10 41. szám, Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 31/5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A tehermentesítés, a polgárság megsegítése, amelyet annyira vártunk, de amely még jobban váratott bennünket, megkezdődött. Szinte hihetetlenül hangzott a hír, hogy végre történik valami a polgárságért is, és'— valljuk be — sokáig kételkedve fogadták • az emberek a házbérek stabilizálásáról szóló tudósításokat. Nem kényeztettek el idáig bennünket, a kormányzat mindig tudta, hogy mennyivel fontosabb tényező a háziúr, mint a iakó és most mégis, szinte döbbenetszerüen ráeszmélt a kormány is arra, hogy nini, vannak lakók is, akikkel törődni kell és megkezdődött az úgynevezett tehermentesítés, vagy más szóval: a polgárság szanálása, amely, mint olvassuk, folytatódni fog, mert a lakbérkönnyítést követni fogja rövidesen a forgalmi és. fényűzési adó reformja is. Az első komoly lépés tényleg megtörtént. Hogy követi-e a többi, az a jövő titka: a pesti polgár leszokott az optimizmusról s csak abban hisz, amit lát. Mi érezzük, hogy következni fog még több is, mert a polgárságot ebben a küzdelemben Ripka Ferenc védi, ő harcol a levegőért, amelynek híján fulladoztunk, ő hozza vissza a kenyeret, amelyet kivettek a szánkból. Nem osztunk e helyen érdemjeleket és nem akarunk görögtüzes hódoló felvonulást rendezni, de akárkié is az érdem, hogy- megtörtént az első lépés, megérdemli a polgárság háláját, amelyet ezúttal Ripka Ferencnek nyújt át Budapest szenvedő népe. A lakbér a polgárság legnagyobb gondja és a lakbér egyik főoka az általános nyomorúságnak. A munkanélküli jövedelem, amely a háziurak telhetetlen zsákjába vándorol évnegye- denkint és havonkint, a kapitalizmus számos kinövéseinek egyik legcsúfabb hajtása. Hiába akarjuk megvédeni a magántulajdon alapján álló társadalmi rendet, hiábavaló a magántulajdonnak törvénnyel, bíróval és rendőrrel való védelme, ha ezt a társadalmi rendet éppen azok kompromittálják legjobban, akiknek gondtalan élete ezen alapszik. A kormány mostani lépése, amelyről a háziurak azt hirdetik, hogy sérelme a magántulajdon szabadságának, éppen ellenkezője ennek: megvédi a magántulajdont, mert lemetszi róla azokat a vadhajtásokat, amelyek az egész törzset veszélyeztetik. Amikor a nyár vége felé egyik drágasági ankétet rendezték a másik után, megírtuk éppen ezen a helyen, hogy céltalan handabandázás és csúf lnpokrízis minden drágasági ankét, amikor a dolgot nem akarják ott megfogni, ahol kell. Az általános drágulás egyik főoka a házbérek folytonos emelkedése. A napilapok nagy statisztikai kimutatásokban „leplezik le“, hogy Bécsben olcsóbbak a magyar eredetű élelmicikkek, mint nálunk, de arról elfelejtettek megemlékezni, hogy a bécsi kereskedő rezsi-számításából hiányzik a szörnyű lakbér, a forgalmi, a fényűzési, a fogyasztási meg egyéb adó és illeték, mivel Bécsben nincs fogyasztási adó az élelmicikkekre és forgalmi adó sincs az elsőrendű szükségletekre, amelyek közé ott majd minden élelmicikk tartozik, talán a kaviárt és osztrigát kivéve. Bécs lehet olcsóbb, sőt lehetne még sokkal olcsóbb is, mint amilyen, csak Budapest nem lehet az, minden drágasági ankét ellenére sem. Azért üdvözöljük nagy, nagy örömmel ezt az első lépést és Ripka Ferenc bejelentett további akcióját, mert ez nemcsak pillanatnyi könnyítéseket hoz,- hanem magában hordja az utat az olcsóság felé. Mintha a filmfelirat szólna hozzánk: út a boldogság felé, már kezdünk optimisták lenni, már kezdünk hinni egy jobb jövőben. A reménységet kaptuk vissza ezzel az úgynevezett tehermentesítő akcióval, a reménységet, amely már rég elszállt tőlünk, az illúziót, hogy lehet máskép is, mint eddig volt. Ezt az újból fakadt reménységet köszönjük Ripkának, - vagy azoknak, akiket megillet, -— mert már — A Keresztény Községi Pártban nincsen válság, — mondotta legutóbb munkatársunk előtt a pártnak egyik olyan tagja, aki az ellentétek elsimításán! dolgozik hónapok óta. Az történik, ami minden nagyobb pártban, hogy különböző csoportok vannak, .a Programm és taktika körül akadnak árnyalatbeli eltérések, előfordul az is, hogy néhány napra kiéleződnek a személyes kérdések, de azután rendbejön minden. A pártnak minden tagja és valamennyi csoportja tisztában van azzal, hogy a keresztény párt csak addig komoly tényező a városházán, inig a pártegységet külsőleg dokumentál::! lehet, mihelyt azonban a párt csoportokra szakad s a csoportok önálló életet akarnak élni, sokkal k'sebb súlyuk lesz, mint most van.- Az utóbbi időben különösen a Friedrich-W olff- kérdést feszegetik egyesek, eltévesztik azonban szem elől, hogy Friedrichnek nincsen oka vezérségre törekedni, hiszen úgyszólván minden akcióját a párt is helyesli, indítványait a párt elfogadja, ha teljes mértékben nem is azonosítja magát Friedrichnek hangsúlyozottan ellenzéki politikájával. Wolff Ká- rolynak semmi kifogása nincsen Friedrich működése ellen, viszont Friedrich a pártban megnyilvánuló népszerűségét kockáztatná, ha nyíltan Wolff ellen fordulna. — Azok tehát, akik már előre örülnek egy Wolff- Friedrich összecsapás nyomán keletkező pártválságnak, korán örülnek. Wolff taktikája: „Friedrich fussa ki a formáját“. A fenti nyilatkozat azoknak a véleményét fedi, akik szeretnék megóvni a kereszténypárt egységét. Jövő évben jönnek a választások, nem lenne tehát célszerű kirobbantani a válságot. Wolff Károly hívei, akik még néhány hónapja is fogadkoztak, hogy Friedrich István működését korlátok közé szorítják s ha ez nem is sikerül, tehermentesítik Friedrichtől a pártot, taktikát változtattak. Ez a taKtikaváltozta- tás csak azután következett be, mikor az első csatát elvesztették. Jobboldali lapok közleményei akarták Friedrichet kedvezőtlen megvilágításban feltüntetni, a Wolff-hű csoport bizalmas értekezleteket rendezett, s mindent előkészítettek a nagy rohamra. Azonban ez a roham megakadt az egyik Friedrich- vacsorán, amelyen váratlanul megjelent több olyan bizottsági tag is, akikről azt tudták, hogy Wolff Károly tántoríthatatlan hívei. Természetes, hogy a különböző mozgolódásokról információkat szerzett maga Wolff is, aki úgy látszik, az utóbbi időben belefáradt a politikába s nem érzett kedvet ahhoz, hogy egy pártválság kirobbantásával tisztázza a helyzetet. Wolff Károly különben is sokat tanult évek óta s ícv förtéphetett, hogy nagyszerű diplomáciai érzékkel biztosította döntő szavát a fővárosi kérdésekben. A régente szenvedécsak a Duna hullámaiban bízott a pesti polgár, más semmiben, a pesti polgár, a világ legelha- gyatottabb, legárvább, legiildözöttebb rabszolgája, aki védelmezőt, oltalmazó patrónust talált most, amikor már-már teljesen összerogyott reménytelen küzdelmében. lyes Wolff Károly a kényelmesebb és célravezetőbb megoldási formát választotta: fussa ki formáját Friedrich, dolgozzék, szerepeljen, irányítson. Az idők folyamán úgyis alaposan megkopik a népszerűség fénye. Friedrich pedig különben sem állhatatos ember s ha belefáradt a küzdelembe és a népszerűségbe, könnyebben tisztázhatók a személyi kérdések. A keresztényszocialistáknak nagyon fáj a Wolff- párti Buday Dezső sasvezérsége. A keresztényszociaJxsta csoport nemcsak a Wolff- Friedrich-kérdésben, hanem minden ügyban eddig is hintapolitikát űzött. Keni foglalt állást sem nyíltan, sem titokban Wolff Károly mellett, de sohasem nézte rossz szemmel Friedrich működését sem. Ez abban leli magyarázatát, hogy a keresztényszocialis- ták a megcsappant létszámú keresztény szakszervezeteken keresztül érzik a tömeghangulatot, s ez inkább a szókimondó, harcias kedvű Friedrich felé hajlik. Wolff Károly visszahúzódó, óvatos politikája a keresztény szervezetekben kevés visszhangra talál. Külön fájdalmuk a keresztényszocialistáknak Buday Dezső sasvezérsége. Buday Dezső százszázalékos híve Wolff Károlynak s így a Buday Dezső elleni kifogások most már Wolff ellen is irányulnak. Buday sastoborzása és ébredő szervezkedése a keresztényszocialista szervezetek számításait keresztezi. s ezt különösen a Székely-Szabó-csoport veszi zokon. Friedrich vezérsége mellett a keresztényszocialisták remélhetik Buday háttérbe szorítását. A Keresztény Községi Párt Wolff nevével megindítja a választási propagandát. ,,Vissza a tömegekhez!" — ezzel a címmel Kis Jenő vezérletével a szociáldemokrata balszárny a napokban röpiratot adott ki s nagyarányú mozgalmat indított. A mozgalom kezdeményezői nincsenek megelégedve a párt vezetésével. A Keresztény Községi Pártban úgy látszik, ugyanezzel u jelszóval indítják meg a jövő évben esedékes községi választás elő- harcait. Ahnt a lapoknak leadott kommünikék bejelentik, a Kereszténypárt az idei Károly-nap cUial- rnából keresztény propagandanapot rendez, nőgyűléssel, népgyűléssel, arcképleleplezéssel és bankettel egybekötve s ennek a napnak, — tekintettel a Ká- roly-napra, — Wolff Károly lesz a hőse, aki zászlót bont a választási szervezkedésre. A kerületi pártszervezetek, egyesületek ^ és körök résztvesznek a propagandában s VFolff Károly hívei remélik, hogy ez a hatalmasnak ígérkező megmozdulás mindennél ékesebben fogja bizonyítani Wolft Károly megingathatatlan vezérségét, hatalmát és nép- szerűségét. Lehet azonban, hogy Friedricliék ünneprontók lesznek a költségvetési vitával kapcsolatban ... } f©Iff Károly a Friedrich elleni harc helyett a választásokra tartogatja erejét. „Nincs válság a kereszténypártban“ — csak az egymással szemben álló csoportok torzsalkodnak. — Friedrich hívei többségben vannak. — A Wolff-párt november 4-én, Károly napján, megindítja a választási propagandát. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. SZÍV- ÉS ÉRBETEGEKNEK TJJ OSZTÁLY Idegbetegek, üdülők gyógyhelye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.
