Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-09-26 / 39. szám
/ XXIII. évfolyam. 1928. szeptember 26 39. szám megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 305—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. A költségvetés első olvasásra nem ragadtat el senkit sem és ez az elmaradt elragadtatás nem jön meg második és harmadik olvasásra sem. Sikerült eltüntetni a deficitet, a piros plajbasz nagyon derekasan működött, látszatra semmi baj, és mégis, amikor kutatva böngésszük az oszlopokba tömörült sorokat, a csalódás érzésével kell felsóhajtanunk az eredmény láttára. Nem érzünk örömet azon, hogy nincs deficit a költségvetésben, mert a valóságban nagyon deficites ez a' költségvetés. Nagy benne a hiány. Nagy és sok. Elsősorban hiányzik belőle a lendület, a perspektíva. Mennyi szándék, mennyi reménység dőlt össze a pénzügyi tanláesnok piros ceruzája nyomán, milyen messzi 'vágyunk attól, amit akartunk;, amit szerettünk volna! A közoktatás- ügyi tanácsnok panaszkodik, panaszkodik a közegészségügyi ügyosztály és sorban panaszkodik á többi is, mert nem teljesülhet az, amit kiterveztek, nem valósulhatnak meg azok a szép és szükséges elgondolások,., amelyek Budapestet merész lendülettel vinnék a magasságok felé, ahol látni szeretnék. A számok rideg következetessége nem tűri a fantázia szárnyalását, nem tűr alkut és vitatkozni sem lehet vele, vétót emel a legnemesebb szándék elé: itt a költségvetés, temetője sok szép akarásnak, sok nemes szándéknak, amelyet el kell tenni jobb időkre. . Nem kell részletezni, mért ilyen sivár ez a költségvetési javaslat, mindenki olvashatta a lapokban, miért kellett ezt vagy amazt a tételt törölni. De mégis úgy érezzük, nem lehet egyszerűen tudomásul venni, hogy a „muszáj“ kényszerűsége a legnagyobb úr s hogy nem lehet változtatni azon, amit a városháza e pillanatban, változtathatatlannak mond. „Az nem lehet, hogy ész, erő, akarat hiába sorvadozza- nak“ s ne lehessen a számoszlopokat olyan rendbe sorakoztatni, hogy legalább egy kis töredékét megmentsük azoknak a reménységeknek, amelyekkel az új költségvetés elé. néztünk. Az ügyosztályok megkapták az utasítást, hogy maradjanak a régi keretek közt, ne tervezzenek, ne akarjanak, hanem öltsenek kényszerzubbonyt magukra, mert a főváros mai helyzete ezt az öltözéket írja elő erre az ünnepre. Az ügyosztályok sietve magukra öltötték a kötelező jelmezt, de még így is kalandos tájakra tévedtek, aminek következménye 50 millió pengős csekély deficit lett volna, amit le kellett sürgősen gyalulni a költségvetésből. Legyalulták s most itt az eredmény. A pénzügyi tanácsnoknak kegyetlennek kell lennie, nem szabad a szívére hallgatnia. Nem is hallgatott, minélfogva megvan az egyensúly. Megvan? Nincs meg. Mert nem egyensúly az, amikor nincs se iskola, se kórház, se egyéb alkotás, amelynek benne kellene lennie a költség- vetésben, nem egyensúly az, amikor bérházakat és értékpapírokat kell eladni, hogy a mérleg kiadási oldala fel ne billentse a bevételi oldalt, nem egyensúly, amikor a közgyűlés által halálraítélt fogyasztási adók még mindig ott szerepelnek a mérlegben, mint az egyensúly fenntartásához okvetetlenül szükséges nehéz súlyok. Egyfelől olyan jövedelmek, amelyek legalább is aggályosak, másfelől olyan elmaradt kiadások, amelyek még aggályosabbak. Ezt a mindkét oldalról felmerült differenciát kell megszüntetnie a közgyűlés költségvetési vitájának. Az kétségtelen, hogy deficitmentesnek kell maradnia a költségvetésnek, mert a kormány nem tűr deficitet és az autonómia megmaradásának legfőbb érdeke, hogy ne a kormányhatalom, hanem a törvényhatóság maga végezze el azt a munkát, amely az egyensúlyt biztosítja. A közgyűlésre vár a feladat, hogy ne csak külsőleg, hanem benső tartalom dolgában se legyen deficit a költségvetésben. Most, amikor a költségvetési vita küszöbén állunk, össze kell szedni minden erőt, tudást és jószándékot, hogy minél tökéletesebbé tegyük azt a munkát, amely Budapest elkövetkező esztendejének életét szabályozza. A tanács Nagy-Budapest ideája rohamosan közeledik a megvalósuláshoz. Néhány hóncif} óta erőteljes mozgalom indult meg a környékbeli községek és városok részéről a fővároshoz valp csatlakozás megvalósítása, illetve előkészítése érdekében. Az erre irányuló beadványok már a kormányzónál fekszenek, a főváros tanácsát is hivatalosan értesítették a környékbeli községek elhatározásukról, úgyhogy már nincs messze az az idő, amikor Nagy-Budapest, az új metropolis megszületik. Az akciót az érdekelt városok és községek képviselőiből külön e célra alakult nagybizottság irányítja. Most van folyamatban négy közeli község, Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld és Cinkota mozgalma, amely egyelőre arra irányul, hogy a négy község, felszabadulva a vármegye fennhatósága alól, egy várossá egyesülve megteremtse előfeltételeit a Budapesthez való csatlakozásnak. A községek közgyűlési határozattal mondták ki az egyesülést s ehhez már csak a belügyminiszter jóváhagyása szükséges. Ez a messzi jövőre kiható elhatározás óriási perspektívát jelent nemcsak Budapest jövőjére, liánéin az egész ország gazdasági fejlődésére nézve is. Az előbb említett négy község megmozdulása megindítja az egész környéknek Budapesttel való hatalmas világvárossá egyesülését. Elkészültek a részletes tervek is e nagy kérdés megvalósítására. A közlekedés terén nagyarányú reformok történnek. A H. É. V. vonalat Cinkotán túl tartják csak fenn, míg a Budapest—Cinkota közötti szakaszt a Besz- kárt veszi saját kezelésébe. A Beszkárt zuglói vonalát Rákosszentmihályig hosszabbítják meg és a Máv. is új összekötővonalakat létesítene BudaAz autotaxi-kérdés még ma is izgalomban tartja az összes érdekelteket. A kedélyek felkorbácsolásához hozzájárult Biró Dezső pénteki közgyűlési felszólalása is, amelyben súlyos vádakat hangoztatott és leleplező adatokat sorolt fel. A felszólalás hatása alatt újra suttognak a városházán különféle kijárásokról és komoly formában emlegetnek olyan neveket, akiknek meggyanúsitása eddigelé elképzelhetetlennek látszott. Mégis, a cáfolatokat seholsem látni s ma már a bizonyítékok feltárására készülnek a leleplezők. Közben a különböző érdekeltségek frontján tovább tart a bizonytalanság. A bérkocsisok valósággal forronganak és kétségbeesett helyzetükben nem tudják mitévők legyenek. A lófogatú bérkocsisok kitartalak azon követelésük mellett, hogy minden egyes lófogatú költségvetési javaslatát újra meg újra át kell gyúrnia a közgyűlésnek és hisszük, hogy sikerülni fog sok olyan dolgot megmenteni, amely most menthetetlennek látszik, amely most erkölcsi hiánya a költségvetésnek. A számok egyensúlyán kívül ezt a morális egyensúlyt is meg kell találni és akkor szebb, sokkal szebb lesz ez a költségvetés, mint amilyen most, amikor látszólag minden rendben van, a valóságban azonban semmi sincs rendben. pest és a környékbeli egyesült városok közt. Ily módon a valóságban is összekapcsolnák e városokat a főváros lüktető életével. Uj iskolákat létesítenek e városokban úgy, hogy a környékbeli gyermekek nem lesznek kényszerülve Budapestre jönni tanulni, ami nemcsak a fővárosi iskolákat tehermentesítené, hanem a vidéki szülőket is jelentős költségektől szabadítja meg. Ezenfelül az iskolák előmozdítják a városok kulturális fejlődését is. A közszolgáltatásokkal való ellátás feladata Budapestre hárul — és mint lapunk mai számának másik cikkében megírjuk, — a főváros máris befejezte tárgyalásait több környékbeli városnak vízzel, gázzal és villannyal való ellátása dolgában. Az új csatornaépítési Programm során, különösen a főváros határán levő csatornák meghosszabbítására fordítanak nagy gondot, hogy az egyesülés idejére ne legyenek nehézségek a csatlakozott városoknak a közcsatornahálózatba való bekapcsolódásánál. Készülnek az új városrendezési tervek is és itt már figyelembe veszik Nagy-Budapest hatalmas területeit és a fejlődési lehetőségeket. Természetesen e nagyszerű tervek nemcsak az érdekelt községek lakossága körében keltenek nagy örömet, de a főváros hivatalos faktorai is nagy lelkesedéssel karolják fel és segítik megvalósulásra a Nagy-Budapestet megteremtő terveket. A városok ez egyesülésébe a környékbeli községek teljesen adósságmentesen lépnek be, sőt még vagyont is hoznának az új fővárosba. A másik oldalon Újpest, Rákospalota, Kispest, Pesterzsébet, Budafok városoknak, Budapesthez való csatlakozása érdekében folyik az ugyancsak erőteljes mozgalom s így nincs messze az az idő, amikor Budapest másfél milliót számláló lakossággal a világvárosok első sorába lép elő. rendszám ellenében kapjanak egy autóíaxirend- számot, mert sem a felkínált 3,000 pengő megváltási összeggel, sem az esetleg 5,000 pengőre emelt megváltással nem kezdhetnek semmihez. Akcióba léptek a nagyvállalatok is, hogy a most kiosztásra kerülő taxikontingensből a maguk számára is kérjenek megfelelő számú rendszámot. A bérautófuvarozók sem hagyják magukat' legyűrni s nap-nap után népes küldöttségek járnak a városházán, hogy érdekeiket védelmezzék. A városházán egyelőre azonban nem történik semmi sem a bonyolult ügy likvidálására. Munkatársunk előtt kijelentették, hogy november 15-e előtt semmikép se kerülhet napirendre a 280 rendszám szétosztásának ügye, mert be kell várni a kéthónapos jelentkezési határidőt. Ügy a tanács, mint a bizottságok csak akkor foglalhatnak állást, hogy kik s hány taxirendszámot kapjanak, ha az összes jelentkezők, különösen a bérBMMMMWMHWJVMilW Másfél milliós lakosságú Nagy-Budapest születése előtt. Előkészületek á fővárossal szomszédos községekkel való egyesülésre. November 15-ig semmi sem történik az autótaxirendszámok dolgában. Nem az igazság, hanem a pártok erőviszonyai fognak dönteni az autótaxirendszámok kiadásánál. Újabb kijárókról és újabb leleplezésekről suttognak. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek üdülők gyógy- VAS-UTCA 17. sz. helye, vízgyógyintézet, napSZÍV- És ÉRBETEGEKNEK Í VJ OSZTÁLY és légfürdők.
