Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-06-20 / 25. szám
1928. június 20. Független Budapest 5 N AGYON JÓL ISMERTEK az újságírótársada- l lomban azok az esetek, amikor az újságok előre megiratnak valamely eseményt, amely aztán nem úgy folyik le, mint az a programúiban volt. Nemrég történt, hogy az egyik szélsőjobboldali lapban kritika jelent meg az Operaház előadásáról, amelyben a kritikus részletesen megbírálta a — mondjuk — Tann- hüuser-clőadást, holott műsorváltozás volt és a Tannhäuser helyett aznap a Tosca-t adták. Ilyen esetek l felvételt“, hogyan fürdik Folkusházy, a tanács, meg a vendégsereg a Balaton hullámaiban. A kész rajzot leadtuk a kliségyáirnak és mire elérkezett a vasárnap, nyugodtan utaztunk le Balatonkenesére: kész a rajz, a klisé, most még csak a valóságot kell úgy rendezni, hogy a rajznak megfeleljen. A valóság azonban csúnyán kibabrált velünk. Az időjárás olyan hideg volt vasárnap, hogy a kirándulók szinte irigyelték szegény. Nobile tábornokot ott előfordulnak s az újságírók jól mulatnak rajtuk, kivéve természetesen az áldozatokat, akik viszont nem nevetnek azon, hogy mindenki rajtuk nevet. Ilyen áldozatok vagyunk most mi is, de tessék megengedni nekünk, hogy mi magunk is nevessünk felsülésünkön. A kenesei kirándulásra készülődtünk és minthogy a rajzokat nem lehet az utolsó pillanatra hagyni, megbíztuk rajzolónkat, készítse el előre a „helyszíni O MLOTT a SZÓ a szónokok ajkáról, mindaddig, amíg Lamoíte Károly végét nem szakította a dikcióknak azzal, hogy a Zárszó jogán szólott fel. Ezzel a trükkel megakadályozta azoknak a beszédeknek a megszületését, amelyek már ott voltak a szónokok begyében és kicsiny híja, hogy napvilágra nem kerültek. Folkusházy azonban elmondhatta még idejekorán a maga beszédjét és Körmendi Ékes Lajos főispán is a magáét, amelyben a Bakony kultuszára hívta fel a pesti vendégek figyelmét. Amióta Sobri Jóska és Savanyú Józsi hirtelen halállal meghaltak, nincs kellő kultusza a Bakonynak s igazán illenék, hogy a pesti vendégek gondoskodjanak méltó utánpótlásról. Az ünnepi eseményt méltatták a szónokok és beszédükben minduntalan megemlékeztek „a mai nap“ j nagyszerűségéről és „a mai nap“ nagy jelentőségéről. Minden egyes ilyen aposztrófálásnál az történt, hogy egyik kedves, kitűnő és nagyon szimpatikus kollégánk megbiccentette a fejét és boldog mosollyal köszönte meg az ünneplést. Kollégánkat Róna Lajosnak hívják és szerkesztője a „Mai Napnak“ ... OANOVICH PÁL, a városháza,, Pali bácsi“-ja egyike a legkedvesebb és legnépszerűbb embereknek. A kenesei kiránduláson Pali bácsi nagyon jól érezte magát és kedvesen kurizált a megjelent hölgyeknek, akik közt — természetesen —- ott volt Sárika is, a városháza kedvence, de volt köztük egy Veronika, meg egy Mária nevű szép hölgy is. Pali bácsi állandóan ott sürgött-forgott körülöttünk (amiben igaza volt, sajnos, nem mindenki teheti) és Veronika, meg Mária nélkül egy lépést sem tett. — Valaki citálta ,is Ady gyönyörű versét: „Máriától Veronikáig, Iveinek át a férfikarok .. Úgy látszik, Joanovich Pali bácsira gondolt a jós - lelkű költő, amikor ezt a versét írta. B efejeződött a plébánosválasztás, de az izgalmak még nem ültek el. Sőt ellenkezőleg, mint a lapokból látható, az igazi izgalom csak a választás után kezdődött. Régebben nem voltak ilyen bajok. Azelőtt a zsidó, meg református városatyák is résztvettek a plébánosTériden háztartásban ti \' yy// Kiadóssága végett használja állandóan ezt az általános közkedveltségnek örvendő mosószódát. Mindennemű tisztításhoz kizárólag csak háztartási qs mosászihácr választásban és Vázsonyi, Ehrlich G. G„ meg Hecht Ernő döntötte el egy-egy plébánia sorsát. Nem volt ebből baj sohasem, de a kurzus megállapította, hogy nem lehet a plébánosválasztásba beleszólniok a rríás- vallásúaknak: csak a katholikus városatyáknak van joguk beleszólni abba, ki legyen plébános. Most aztán ők döntöttek és tessék, itt az eredmény: szinte lázadás tör ki a plébánosválasztás nyomán. * ’ * * E GY-EGY KÖZGYŰLÉSI VIHAR megterem derűs mozzanatokat is, néha a vihar során, néha — utána. A legutóbbi szerdai közgyűlés mindjárt viharosan kezdődött. Farkas István robbantotta ki a kihagyott* 24,000 választó ügyét s persze, hogy háborgott minden. Ripka Ferenc főpolgármesternek azonban sikere volt a viharcsillapító Neptunus szerepében s az első viharos félóra után ment minden, mint a karikacsapás. Egy-kettőre letárgyalták a napirendet és az interpellációk során Rumbach Dezső tanácsnok akart valami régi interpellációra válaszolni. A hangulat ekkor már olyan volt, hogy nincs az a lehetetlenség, amit a közgyűléssel el ne lehetett volna fogadtatni. Senki se ügyelt az előadóra, csak egyet lehetett hallani: — Elfogadjuk. Rumbach tanácsnok ebben a hangulatban elkezdi hát, hogy erre meg erre az interpellációra van „szerencsém a polgármester úr nevében a következő választ adni:“ Most mondta volna a választ, megállt hát egy percre, de felülről, az elnöki magaslatról csak hallja, hogy: — A választ a t. közgyűlés tudomásul veszi. Rumbach tanácsnok csak néz jobbra is, balra is, de mindenünnen azt olvasta ki, hogy a közgyűlés tudomásul vette azt a választ, amelyből egyetlenegy szó nem hangzott el. Bi I I «ihm ................................................................................. Iliin BU DAPEST SZÉKESFŐVÁROS ! Szent Gellért Szállója a gyógyfürdővel közvetlen kapcsolatban. ELSŐRANGÚ CSALÁDI SZÁLLÓ! A szálló vendégei a gyógytényezők használatánál 25°/o engedményben részesülnek. — Díjtalan autóközlekedés a szálló és az Apponyi-tér között. ccRudasfürdő Gaffée-TRestauvant Tulajdonos: SZÉP JÓZSEFNÉ. Széke sfővá rosi Pavillon W/eingruber kávéháza VÁROSLIGET Megnyílt fenn az északi sarkon: fürdésről szó sem lehetett. De a rajz már elkészült, a rajz már itt is van, ennélfogva közöljük is, mégpedig a következő aláírással: „Folkusházy, a tanács és a meghívott vendégek a balatonkenesei strandon fürödnek 1929. nyarán.“ Reméljük, hogy jövő nyáron lehet majd fürödni a Balatonban és hogy jövő nyáron — ismét meghívnak bennünket Kenesére. * * *
