Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1928-04-25 / 17. szám

XXI11. évfolyam. 1928. április 25.________ _________________17. szám. Vá rospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József 3U5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla: 45.476. Mi az igazság? Irta dr. POSTA SÁNDOR főv. biz. tag a Dolgozó Polgárok Pártjának elnöke. Senki sem kérdezte, hogy a községi takarék dolgában mi a Dolgozó Polgárok Pártjának álláspontja. A javaslat körül lefolyt harcokban valószínűleg nem is érdekelte a harcos feleket, van-e valami észrevétele a Dolgozói Polgárok Pártjának. Nem lehet ennek más oka, mint az, hogy a harc elején és közben quantité negli- gable-nak tekintődött.' Az obstrukció kimon­dásának és leszerelésének föltételeit is tőle függetlenül tárgyalták le és fogadták el. És mégis a szavazásnál, amelynek eredmé­nye senki előtt vitás nem volt és nem lehetett, a Dolgozó Polgárok Párt jóinak három igenje olyan jazz-bandkíséretet kapott, hogy még a nagysikerű zenebona szerzői is megirigyelhet­ték volna. Ez még nem volna hiba, hiszen még a városi politikában is úgy szép az élet, ha zaj­lik. De hiba az, hogy a Dolgozó Polgárok Párt­ját ismét nem kérdezték meg, hanem egész egyszerűen és komor sajtóasszisztenciával be­könyvelték az Egységes községi pártba. Ez már hiba! Mert nem igaz! Egyenesen megdöbbentő következtetés, hogy mert Latinák Jenő, Virágh Géza, Posta Sándor igennel szavaztak, tehát beléptek a Ripka-pártba. Hiszen e mellett a lo­gika mellett akkor az következik, hogy az a baloldal, amely abbanhagyta az obstrnkciót, be­lépett az Egységes községi pártba, vagy ha jobban tetszik, a demokrata párt belépett a Wolff-pártba, a szociáldemokrata párt belépett a Ripka-pártba. Mert hiszen az obstrukció föl­adása egyet jelentett a javaslat átengedésével! Ne méltóztassék tehát senkinek következtetni azt sem, hogy a Dolgozó Polgárok Pártja ön­állóságát föladta, pártkereteit lerombolta, meg­szűnt, elnyelte az Egységes Községi Párt. Nem is volt ebben a sajtóban közreadott következ­tetésben logika, inkább bizonyos, eddig tapasztalt nemtörődömségnek a kényszerű magyarázata. Es ehhez volna is néhány szavunk! Méltóz- tatott-e egyetlen egyszer is gondolni arra, hogy a Dolgozó Polgárok Pártja nem csupán azt a néhány bizottsági tagot jelenti, akik bent a köz­gyűlés termében és egy-egy bizottságban szü­net nélkül hallatlan erőfeszítéssel harcolnak a pesti polgár kenyeréért, minden segítség, min­den támogatás nélkül! Ezek a kevesek azoknak a nevében küzdenek, akiknek nem a napi poli­tika, hanem a mindennapi kenyér kell, azokért, akiket nem az érdekel, kik és háinyan ellenőriz­nek, igazgatnak és felügyelnek, hanem az, hogy van-e, lesz-e munka, kereset. És ezek sokan vannak, olyan sokan, hogy könnyelműség egyet is az érettük harcolókból quantité negligable- nak tekinteni, és bölcs dolog nekik segítő kezet nyújtani. Éhező, rongyos hadsereggel, fölszerelés, hadianyag híjával, rendezett, jól fölszerelt had­sereget megverni nem lehet, és a pesti polgár nyomorából nem lehet semmiféle politikai lovagpáncélt fényesre subickolni, s az alabár- dokat köszörülni, mert annak kenyeret, mun­kát, lakást és sok más egyéb fölszerelést kell szerezni. A Dolgozó Polgárok Pártja ezután is csak azt a darab kenyeret akarja megszerezni a pesti polgárnak, ami ma hiányzik, és ebben a harcá­ban önállóan, függetlenül és szabadon hatá­rozza meg magatartását, válogatja meg a cél szerint az eszközeit, sajnálattal nélkülöz és örömmel elfogad minden őszinte és becsületes segítséget. Nem tart azonban őszintének oly segítséget, amelynek az a föltétele, hogy önállóságát, füg­getlenségét, szabad elhatározását föladva, bár­mely pártba beolvadjon, mert semmiféle párt- politikai önállóságot nem támogatott eddig, és nem fog támogatni ezentúl sem. A Dolgozó Polgárok Pártja abban a háború­ban, amelybe a pesti polgár a megélhetéssel szemben kényszerült, nem azt tűzte ki célul, A parlament múlt heti üléseinek egyikén a bel­ügyi tárca költségvetését tárgyalták. Más években sok fővárosi vonatkozású kérdés kerül a Ház asz­talára, a belügyi költségvetéssel kapcsolatban, most csak egy-két jelentéktelen felszólalás hangzott el s a belügyminiszter is csak egy mondattal érintette a legaktuálisabb kérdést, a fővárosi törvényjavaslat sorsát. Kijelentette a belügyminiszter, hogy szeretné még ebben az évben a parlament elé vinni a fővárosi törvényjavaslatot, de nem tudja, sor keriil-e erre az őszi ülésszak folyamán. A parlament legközelebbi munkarendjén a vár­megyei javaslat szerepel, de nem bizonyos, hogy az rövid időn belül tető alá is kerül-e, Ép ezért a kor­Csütörtökön jár le az Egyesült Fővárosi Takarék- pénztár részvénytöbbségének átvételére adott meg­hosszabbított opció. A főváros, illetve a Vásárpénz­tár — mire e sorok megjelennek — már élt is jogá­val s a közgyűlés határozata alapján megvásárolta a pénzintézet részvényeinek 82-54%-nyi állagát. A részvények átvétele mintegy 400,000 pengőbe került, most azonban sor kerül az alaptőke felemelésére, miután a Községi Takarékpénztár alaptőkéjét 3,600,000 pengőben állapították meg. A fúzióról szóló közgyűlési határozatot máris felterjesztették a belügyminiszterhez, ahonnan néhány napon belül megérkezik a jóváhagyás. Ezt be sem várva, a főváros minden intézkedést meg­tett a tranzakció további sírna lebonyolítására. Az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár május hó 1-én tartja közgyűlését, melyen a részvényeket lebélyegzik, a régi igazgatóságnak megadják a felmentvényt, egyúttal intézkednek a pénzintézet nevének meg­változtatásáról és az alaptőke előbb említett feleme­léséről. Az új pénzintézet „Budapest Székesfővárosi Községi Takarék- pénztár R.-T.“ név alatt lesz cégjegyezve. Az igazgatóság tagjai­nak száma 14 lesz, ezek közül 11-re a pártok dele­gálnak tagokat. A Wolff-párt 4, a községi polgári párt 3, a demokraták és a szocialisták 2—2 tagsági helyre kaptak ígéretet. Három tagsági hely illeti meg a székesfőváros tanácsát. A pártok kívülálló bizalmiembereket delegálnak az igazgatóságba. Tekintve, hogy a közgyűlésen általános helyeslés közben kimondták, hogy a Községi Takarék igazgatósági tagjai nem részesülhetnek díjazásban, hogy nagyszerű lövészárkokat ásson és remek kavernákat készítsen, hanem azt, hogy legyen elegendő .„prof-unt“. Az is valami. Nem sok, csak éppen annyi, ami nélkül lövészárkot, kavernát állni nem lehet, — legfeljebb csak barrikádot! Quod Deus aver tat! mány egy évvel meghosszabbítja a vidéki törvény- hatóságok működésének idejét. Várospolitikai körökben vegyes érzelmekkel fo­gadták a miniszter kijelentését, mert most újra az a bizonytalanság uralkodik a törvényjavaslat sorsát il­letően, ami ezelőtt. A belügyimnisztértől fontos, két­ségbe nem vonható kijelentést vártak, hiszen ettől függ, lesz-e idén időközi-, vagy általános községi vá­lasztás. Valószínűnek tartják\ hogy ha ebben az év­ben a fővárosi törvény nem is születik meg, akkor sem tartják meg december végén a lejáró mandá­tumok pótlására az időközi választást, hanem a bel­ügyminiszter a kisorsolt mandátumokat meghosszab­bítja az új törvény jogerőre emelkedéséig, illetve a törvényhatósági bizottság feloszlatásáig. Akkor azután egyszerre ejtik meg az új létszámú közgyűlés megválasztását. ez a határozat erősen megtizedelte az igazgatójelöl­tek számát. Önzetlenül, ingyen, nem nagyon szeret­nek dolgozni még igazgatói pozícióban sem az em­berek. Annál nagyobb harc folyik az elnöki, alelnöki, vezérigazgatói és a többi fizetéses tisztségekért. Bár a személyi kérdéseket a közgyűlés összeülé- séig okvetlenül el kell intézni, még máig sem sike­rült megegyezni a Községi Takarékpénztár vezető­ségének személyi kérdésében. Sok név van forga­lomban, de legerősebben tartja magát a Buzáth-féle kombi­náció. Vezérigazgatónak egy kiváló bankembert szándé­koznak alkalmazni. Május első felében a Vásárpénztár is megtartja közgyűlését, amelyen felszámolják a bankosztályt. Az intézet működési körét újra szabályozzák és visszafejlesztik régi, eredeti feladatkörébe. Nincs még elintézve a Községi Takarékpénztár, illetve a két fuzionáló intézet tisztviselőkarának ügye sem. Arról van szó, hogy az alkalmazottak jelentéktelen részét elbocsátják, de, hogy kik kap­ják meg felmondólevelüket, az még nincs eldöntve. Az elbocsátandók között lesz egy-két igazgató is. Amint a belügyminiszter a fúziós határozatot jóvá­hagyja, a Községi Takarékpénztár szervezeti sza­bályzata kerül a közgyűlés elé. Az sincs kizárva, hogy a szervezeti szabályzat tárgyalásakor a részvénytársasági forma mellő­zése mellett foglalnak állást s úgy határoznak, hogy a Községi 1 akar ékpénztár, mint egyszerű üzem fog működni. Ennek azonban előfeltétele, hogy a fővárosnak meg kell szereznie a részvények hiányzó 17%-át. Előreláthatólag a Községi Takarékpénztár ez év július hó 1-én kezdi meg rendes működését. INHWMMMfllifMNMIIMlSlMNMHWIVMMnMMMHMMII A belügyminiszter nem tudja, mikor lesz készen az új fővárosi törvény tervezete. Bizonytalanság a decemberben lejáró mandátumok terve körül. '•WTOMMttl A heteken ét tartó harc eredménye: Megalakul a „Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár R.-T.“ A főváros 400,000 pengőért már megvette a részvénytöbbséget. — Küzdelem az elnöki, vezér­igazgatói és egyéb jól dotált állásokért. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PA JOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. VAS-UTCA 17. sz. Magánklinikái osztályon teljés ellátási dij napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Thumbnails
Contents