Független Budapest, 1928 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-21 / 12. szám
XXIII. évfolyam. 1928. március 21 12. szám Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Főszerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 60 fillér. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Telefon: József 3lf5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Nyilatkozott a belügyminiszter és ebben a nyilatkozatában kijelentette, hogy az új fővárosi törvényjavaslatot még a nyár előtt a képvislőház elé terjeszti. Megállapodott a népjóléti miniszterrel abban, hogy az appropriációs javaslat és a költségvetés letárgyalása után előbb a rokkantság és öregség esetére szóló biztosítási törvény kerül a ház munkarendjére, de nyomban ezután a fővárosi törvényt tárgyalja a házi, ami azt jelenti, hogy még a tavasszal törvény lesz a javaslatból s őszre már a törvényhatósági választásokra kerül a sor. A ház munkájának ezt a sorrendjét már a minisztertanács is elfogadta s így most már bizonyos, hogy az új fővárosi törvény, a vármegyei javaslatot megelőzve, még a nyár előtt megszületik. Hogy mi lesz az új fővárosi törvényben, azt még nem tudjuk. De tudjuk azt, hogy mi nem lesz benne. így — egészen illetékes helyről - tudjuk azt, hogy az új javaslat már nem csökkenti annyira a választott törvényhatósági bizottsági tagok számát, mint ahogy azt eredetileg tervezték, tudjuk azt is, hogy a polgármester nem kinevezés alapján fogja »helyét elfoglalni és tudjuk azt is, hogy a kinevezetteknek nem jut olyan döntő szerep a főváros jövő életében, mint a hogy azt az autonómiára féltékenyen őrködő közvélemény gyanította. De a politikai részen túl lesznek az új törvényjavaslatnak olyan rendkívül fontos részei, amelyek új utakat nyitnak a főváros számára, hogy ne legyen gát, ne legyen akadály a világvárossá fejlődés előtt. A régi, elavult törvénynyel szemben, amelyet egy kisváros részére hoztak annak idején, most új, nagyvonalú törvény készül, amely már a huszadik század milliós lakosságú Budapestjén indul el, hogy megalapítsa a többmilliós, hatalmas metropolist, azt a Budapestet, amelynek tündöklő fáklyaként kell ragyognia kelet és nyugat határán, Európa kellős közepén. Évtizedek óta hangoztatják, hogy a magyar fővárost földrajzi helyzeténél fogva döntő szerep illeti meg a mai Középeurópában: az új fővárosi törvénynek kell azt az életelixirt adnia, amely kifejleszti azokat az erőket, amelyek ehhez a célhoz segítenek bennünket. Az idei tavasz sorsdöntő lesz Budapest életében. Uj határra, új utakra lép a magyar főváros az új törvénnyel, arra a határra, arra az útra, amely a huszadik század felé vezet. Mert ma még mindig a tizenkilencedik század uralkodik a városházán: a régi, elavult, ócska törvény nem engedi be a friss levegőt Budapest életébe. Budapest lakossága és ennek a lakosságnak csodálatosan gazdag képességei alkalmasak arra, hogy a világ legszebb, legműveltebb és legegészségesebb városává varázsolják a mai magyar fővárost. Csak a sorompókat kell felemelni, csak az akadályokat kell elhárítani, csak a munkát kell szabaddá tenni, csak a lekötött kezeket kell bilincseikből felszabadítani. Reménykedve, fellélegezve várja a magyar főváros az új törvényt, amelynek Nagy-Buda- pest felé kell vezetnie. De Nagy-Budapest csak Nagy-Magyarországon lehetséges. Ahhoz, hogy az új fővárosi törvény nyomán új, nagyszerű élet . fakadjon itt, ebben a városban, az kell, hogy a jövő Budapest ne a mai tizennégy vármegye fővárosa legyen, hanem a nagy, ezeréves, dicső Magyarországé, hogy a megújhodó Budapest fénye a Kárpátoktól az Adriáig világíthasson. Hisszük, hogy a készülő új törvény- javaslatnak is ez a célja, hogy az új javaslat a jövő pillérein épül és nem a jelen szomorú valóságán. A reménység, az élet, a hit javaslata lesz Budapest új törvénykönyve: a szabadságé, a fejlődésé, a korlátlan lehetőségeké, hogy Budapest betölthesse azt a nagy szere- I pet, amely az új Magyarország megalapozásában reá vár. Nagy-Magyarország és Nagy- Budapest sorsa elválaszthatatlan egymástól, Nagy-Budapest nem lehetséges Nagy-Magyarország nélkül, viszont Nagy-Magyarország nem lehetséges Nagy-Budapest nélkül. A feltámadásnak az ország fővárosából kell kiindulnia, s ha Budapest karjairól most leveszi a kötelékeket ez az új törvény, úgy ez szebb, boldogabb, dicsőbb jövőnek lesz az alapja: az ország és a főváros szebb jövőjének. I. Talbot-iigy már április első felében a közgyűlés elé kerül Deutsch Lajos vezérigazgató tárgyalásai az állami szakértőkkel. — Még nem dőlt el, hogy milyen álláspontot foglal el a főváros a centráíéva! szemben. Buzáth János alpolgármester elmondja a főváros álláspontját, Ereky Károly pedig a kormány álláspontját ismerteti a „Független Budapestében. A kormány a maga részéről befejezte a Talbot- centrálé létesítésére vonatkozó tárgyalásokat, megegyezett annak pénzügyi feltételeiben s ennek alapján Londonban április elején piacra kerülnek a köl- csönkötvények. Ez a tény most már égetővé tette a főváros részéről is a Talbot-centráléval kapcsolatos végső álláspont leszögezését. Mint lapunk más helyén közölt cikkünkben olvasható, az elektromos művek a dunántúli centrálétől függetleníteni szeretnék magukat és bárhogyan is alakulna a helyzet, olyan erőssé akarják fejleszteni a kelenföldi telepet, hogy az el tudja látni az egész főváros és a környék áramszükségletét. Ügy a dunántúli centrálé, mint a kelenföldi áramtermelő központ 1930-ban készül el teljesen, de az illetékes köröknek már most tudniok kell, milyen viszonyba kerül a Talbot-centrálé a fővárossal. Mint ismeretes, a kormánynak elejétől kezdve az volt a kívánsága, hogy a főváros vegye saját kezelésébe a dunántúli centrálét s ez esetben hajlandó befolyást engedni a fővárosnak a centrálé építési terveibe s magába az építkezésbe is. Az elektromos müvek vezetősége s a tanács élesen ellenzik ezt a tervet s legrosszabb esetben csak mint egyszerű áramvásárlót kapcsolnák bele a fővárost a dunántúli centrálé üzemébe. A kormány azonban a főváros álláspontjának nyilvánosságra jutása óta mindent elkövet, hogy ezt a szándékot megmásítsa s a fővárost rávegye a centrálé üzemének átvételére. Politikai térre terelődött a városházán ez a kérdés, s mint a jelenségekből észlelhető, a tanáccsal szemben az a politika fog felülkerekedni, amely a kor- | mány akaratát képviseli, minélfogva a Talbot-cen- ] trálé megszületésétől kezdve, mindenestől a főváros | nyakába fog szakadni. A főváros vezetőségét már i is rákényszerítették, hogy ebben a kérdésben fel- I vegye a tárgyalásokat a kormánnyal. A tanácskozások meg is kezdődtek és Deutsch Lajos, az elektromos müvek vezérigazgatója, több megbeszélést folytatott Verebély László Máv. középítési tanácsossal ! és Fejér Gyula kereskedelmi miniszteri tanácsossal, akik a dunántúli villamossági részvénytársaságot, illetve a kormányt képviselik. A tárgyalások folyamán arról folytak számítások, hogy milyen megoldás volna kedvezőbb a főváros számára: ! ; az áramvásárlás-e, vagy pedig a centrálé teljes átvétele? i 1 A megegyezés még nem sikerült, de különben is a ' döntés joga e kérdésben kizárólag a közgyűlésé. Buzáth János alpolgármester erről a nagyfontosságú kérdésről a következőket mondotta: — A főváros és a kormány között tárgyalások folynak az irányban, hogy a főváros milyen összeköttetésbe lépjen a dunántúli centráléval. Tudvalevő ugyanis, hogy míg a kormány arra törekszik, hogy a főváros saját üzemébe vegye a létesülő centrálét, addig mi csak meghatározott meny- nyiségü áram átvételére vagyunk hajlandók. Most folytatjuk a számításokat János. mindkét megoldásra nézve, s amint ezzel elkészülünk, az egész kérdéskomplexumot megfelelő javaslattal a közgyűlés elé terjesztjük. Annyit kijelenthetek, hogy a Talbot-centráléval való kapcsolatunk kizárólag a közgyűlés elhatározásától függ s abba sem erőszakkal, sem hatalmi szóval beleavatkozni nem lehet. Mint értesülünk, a Talbot-centrálékérdés április eleién kerül a bizottságok és a közgyűlés elé. Mit mond Ereky Károly? Az elektromosmüvek hatalmas beruházó- programmja kapcsán — amelyről lapunk más helyén részletesen nyilatkozik Deutsch Lajos, az Elektromosmüvek kiváló vezér- igazgatója — rendkívül fontosnak tartottuk — saját információinkon kívül — megszólaltatni Ereky Károlyt, a kiváló szakértőt, és megkértük őt, fejtse ki lapunkban, miképen alakul most a főváros helyzete a kormánynyal szemben, amikor a Talbot-centrálé ügye is a kormány részéről már befejezést nyert. Ereky Károly nagyon érdekes és nagyon jelentőségteljes nyilatkozatát ezennel átadjuk az olvasónak. Ereky Károly. A nagy vita elült az elektromos centrálé építése körül. A szénbányák harca megszűnt, hogy hol értüljön a centrálé, mert a kormány végleg döntött, hogy az elektromos centrálénak Bán- hidán kell megépülnie. A székesfővárosnak semmi dolga sem volna most már ezzel a centráléval, ha az országos elektromos energia- ellátás kérdése nem tenné szükségessé a fővárosnak ehhez az új centráléhoz való viszonyát, és ha a vita hevében a főváros nem lépett volna föl agresszíven a Talbot-centrálé úgynevezett miniszteri bizottságával szemben. Legmodernebb gyógy- n. intézet sebészi és bel- |J| „ ni IHD C All ATTIDIIIAJ BUDAPEST, vm. Idegbetegek, üdülők gyógy. rAuUN-űAilMl yiiiyi! VAS-UTCA 17.sz. helye, vízgyógyintézet, napbetegek részére Magánklinikai osztályon teljes ellátási tíij napi 12 pengő. ÓS légfÜrdÖk.
