Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-09 / 6. szám
2 Független Budapest 1927. február 9. A kormány autonómiaellenes javaslata a magyar alkotmányos élet halálát jelenti. Nyilatkoznak a közgyűlési politika vezetői. — Egyhangú tiltakozás a javaslat ellen. A várospolitikai események előterében ma a kormány ante iiómiaellenes törvényjavaslata áll. A közgyűlés a pénteki ülésen impozáns és nívós vita után egyhangúan elfogadta a tanács javaslatát, mely szerint a főváros közönsége tiltakozó felirattal fordul a kormányhoz és a sérelmes javaslat visszavonását kéri. Mai számunkban több helyütt kimerítően foglalkozunk ezzel a kérdéssel, c helyen néhány nyilatkozatot közlünk a közgyűlés vezető tagjai részéről, melyben pártjuk álláspontját szögezik le ebben a nagy- fontosságú kérdésben. Baracs Marcei dr. országgyűlési képviselő, a községi demokratapárt elnöke így nyilatkozik: — A demokratái)árt, mint azt a közgyűlésen felszólalt szónokaink is kifejtették, a legélesebben szembe helyezkedik a kormány autonómiafosztó kísérletével. A kormánynak az az álláspontja, hogy „hatékonyabban kell ellenőrizni az autonómiát és a főváros költségvetését“ csupán ürügyet és lehetőséget ad arra, hogy kiérdemesült tisztviselőknek gondtalan hivatalt és állást nyújtson a városházán. Általában oly törekvés észlelhető, hogy a kormány a maga mindenhatósága alá akar vonni mindent, ami még független. Reméljük, hogy a törvényhatóságok egységes fellépése még idejében más belátásra bírja a hatalom jelenlegi urait és ebből a törvényjavaslatból, mely az egész ország közvéleményét izgalomba hozta, sem a mai, sem enyhített formájában nem lesz törvény. Kiss ,3enő tí?., a szociáldemokrafapárt tagja : — A szociáldemokratapárt minden erejével védelmére kel a főváros autonómiájának, mert az önkormányzatot mindennél fontosabbnak, előbbrevalónak tartja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyúttal a főváros mai vezetőségének védelmére is kelnénk, amely ellen az ismeretes törvényjavaslat éle másodsorban irányul. A főváros autonómiáját nemcsak elvenni nem szabad, hanem azt ki kellene terjeszteni, mert hiányos az önkormányzat, amíg a választott tisztviselők politikai felelősséggel nem tartoznak a közgyűlésnek. Maga a törvényjavaslat nem jelent kevesebbet, mint az önrendelkezési jog teljes megsemmisülését. Azok a szakaszok, melyek adóenyhítésről tesznek említést, csak cukorlántés a méregre, hogy megédesítsék azt a mérget, mely az autonómia megölésére van szánva. Ha a kormány hatékonyabb ellenőrzése bekövetkeznék, megszűnne a főváros költségvetési joga s a községi politika ki lesz szolgáltatva a mindenkori kormánynak. Ez viszont egyel jelent a községi politika halálával. Ha a javaslatból törvény lesz, határozhat, a főváros közönségének többsége bármilyen ügyben tetszése szerint, a kormány majd egy tollvonással cselekedni fog és a közönség egyhangú akaratával szemben a maga egyéni akaratát érvényesíti. Ez esetben megszűnik a közgyűlés rendelkezési joga, megszűnik a tisztviselők fizetése feletti rendelkezési jog és az üzemek irányítása is kiesik a főváros kezéből. A főváros üzemeit a kormány majd annak az érdekeltségnek adhatja oda szolgálatok jutalmául, amelynek akarja. Megfosztja ez a javaslat a törvényhatóságokat a közigazgatási bíróság védelmétől is. S ha már mindent elvesznek, mi murád meg? Megmarad az üres keret, élén a főpolgármesterrel. Kiváncsiak vagyunk, hogyan gazdálkodik a kormány az autonómiák bevételével, amikor saját jövedelmével sem luá gazdálkodni? Ha fáj a pénzügyminiszternek a főváros polgárainak súlyos helyzete, fizesse meg azt a sok milliárdos tartozást, ami betegápolások, katonai beszállásolások és egyéb címeken fennáll. Mi is segíteni akartunk a lakosság helyzetén s el akartuk törölni a fogyasztási adókat, a városi adókat, de ebben épp a pénzügyminiszter akadályozott meg. Az tény, hogy az üzemek terén rendet kell teremteni, de azt nem a kormány beavatkozáséival, hanem az önkormányzat saját akaratával fogjuk végrehajtani. A javaslat nem jelent mást, mint utolsó lépést a közigazgatás államosítása felé. A láiszat-paríamentárizmus mellett, valószínűleg látsz at-önkormányzatokra is szüksége van a kormánynak. 9sfván ds*.: — A keresztény községi párt teljesen tudatában van a javaslat súlyos voltának s azoknak a beláthatatlan veszedelmeknek, amelyek a javaslat törvényerőre való emelkedése esetén bekövetkeznének Meg kell állapítani, hogy 1S67. óta hasonló kísérlet nem történt az alkotmányos élet megbontására. Épp ezért a keresztény párt is a leghatározottabban a javaslat ellen foglal állást úgy a közgyűlési teremben mint a parlamentben. Kiss ?4ejv/hé?t dr.:- Mi bizottsági tagok és képviselők arra tettünk ígéretet választóinknak, hogy igyekszünk enyhíteni a közterheken. Amikor a kormány hasonló elveket hangoztat és óhajt megvalósítani, akkor csak helyeselhetünk. de ugyanakkor nem engedjük meg a kormánynak. hogy beleszóljon az autonómiák életébe és elpusztulással fenyegesse azokat. Ha ebből a javaslatból törvény lesz, fel lebet tenni a sírkövet a magyar alkotmányos élet sírhantjára. A kormány szándéka nem egyéb, mint magyar földbe ontott fasizmus. Elismerjük, hogy vannak hibák az autonómiák működésében és akad korrigálni való a közintézmények terén, de nem igen van reményünk arra, hog}' javulna a helyzet, ha a kormány átvenné a vezetést. Roham a húsosfazék felé. — Az igazi Noé bárkája? A tóvárosi tisztújítás óta nagy forrongás észlelhető á közgyűlési pártok kebelében. Legelőször a demokrata pártban ütötte fel fejét a palota- forradalom, melyet nein sikerült elfojtani, de az elégedetlenség langja rövidesen átcsapott más pártokra is. A párt- keretek borulását egy ideig igyekeztek titkolni, az elégedetlenséget próbálták elfojtani, de sikertelenül, sőt az időközben előfordult egyéb természetű politikai nézet el térések még jobban elmérgesítették a helyzetet. Az elmúlt héten a városi politikában felbomlottak a különböző pártkeretek és a demokratikus blokk darabokra hullott szét, míg a Ripka-párt egyszerre a közgyűlés egyik leghatalmasabb pártjává lendült. A régen vajúdó átalakulás háttérben leginkább személyi torzsalkodások, kielégítetlen ambíciók húzódnak meg. ETERNIT tetőfedővállalat és építési anyagkereskedés SOMOGYI BÉLA Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-u. 34. Tel.: 140—11. Kezdődött ez a súlyos következményű ellentét Vázsonyi Vilmos halála után és kirobbant a polgcír- mestcrválasztüs alkalmával, amikor a demokratikus blokkot súlyos vereség érte Bárczy István bukásával. Az elkerülhetetlen bomlást megpecsételte a blokk szétszakadása s ami azontúl történt, már csak egyszerű likvidálása volt az előbbi eseményeknek. Az 50 tagot számláló demokrata párt felénél kevesebbre zsugorodott össze, a p diri önki v üli demokraták nagy része átpártolt a városházi kormánypárthoz s testületileg csatlakozott Ripkáékhoz a liberálisok csoportja is. Most még a Wolff-párt egynéhány tagja készül a kormánypártba belépni s ezáltal a Wolff-párt eddigi domináló szerepe is meg fog szűnni, mert a Ripka-párt tagjainak száma legalább 90-re duzzad, beleértve a kinevezetteket és azokat, akik hivataluknál fogva tagjai a közgyűlésnek. A Ripka-párt törzstagjai nem a legnagyobb örömmel vették tudomásul a párt hirtelen szaporodását és különösen az Éhrlich-csoport belépése ellen emeltek kifogást. Ezt az ellenszenvet sikerült legyőzni s a pártérdekekre való tekintettel a kormányfőtanácsosok mind belenyugodtak a jelentkező kormányhívek kritikanélküli felvételébe. A kormánypárt új tagjainak élén Ugrón Gábor áll, akivel együtt Glückstahl Samu, Nagy Andor. Nessi Gyula. Spell Ferenc. Stern Sándor, Bibiti-Horváth János és Horváth IV. Károly csatlakozott a Ripka- zászló alá. Kívülök hivatalosan bejelentette belépését Bárczy István és vele együtt Harrer Ferenc, Balkányi Kálmán, Éber Antal és Halter Károly. Az Ehrlich-csoport cégére alatt Ehrlich G. Gusztáv, Elek Hugó, Vita Emil, Gajdosok Marcell és Lédermann Mór csatlakozott Ripkáékhoz Az új kormánypártiak sorában van Szilágyi Lajos is. Ezzel azonban még nem záródik le a Ripka-párt csodálatos szaporodása, mert tudomásunk van arról, hogy még több volt demokrata s mint már említettük több kereszténypárti bizottsági tag is készül átsorakozni az új hatalom táborába. Tehát hiába önérzeteskedik Kozma Jenő, kijelentve, hogy a Ripka-párt nem Noé bárkája, mert bizony mégis csak az. Csak az nem lép be a Ripka-pártba, aki nem akar, de szerencsére vannak még, akik kényesebb ízlésnek, semhogy egy merész fordulattal „jobbra“ vagy „balra át‘ -ot csinálnának a húsosfazék felé, amely olyan nagy erővel csábítja a gyengébbeket magához. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁSVÁNVVIZ-ÜZEME HARMATVIZ a Hungária-gyógyforrás szénsavval telített vize. Kapható mindenütt! Telefon : Teréz 86—76. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS Szent Geliert Szállója a gyógyfürdővel közvetlen kapcsolatban. ELSŐRANGÚ CSALÁDI S1ÁLLŐ! A szálló vendégei a gyógytényezők használatánál 25'/» engedményben részesülnek. — Díjtalan autóközlekédés a szálló és az Apponyi-tér között. a Városligetben. Thermálfürdők, külön szénsavas, iszap-, fényfürdők és egyéb gyógytényezők. Z ECH KAROLY ÚTÉPÍTŐ- ÉS KÖVEZŐMESTER ÉS VASÚTÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ BudapesS, ¥§3., Yft©köä^«üt S9. Telep: VII., llka-utca 4. szám.Pertl Simon első újpesti kövezőmester ÚJPEST, SZABADKAI-UTCA 9. SZÁM Elvállal mindet: nemű kocka-, terméskő- és keramitburko/at készítését. SSHWAKCZ DEZSŐ, kőfaragó Budapest, VII., Ilka-utca 35. sz. Thököly-űt sarok. Telefon : József 45—46. Mindennemű kőfaragó munkák és síremlékek készítése. ÁMON ANTAL és FIAI KÖVEZŐMESTEREK, ÚT-, CSATORNA- ÉS BETON- ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓK. FÖLDMUNKA. VÁGÁNY- FEKTETÉS. MÉSZKŐBÁNYA. ¥9911., Fiat©»w2€c3 Telefon: József 3»S5. BUDAPESTI KÖGYAR (1ÍÍ1E8LE) Budapest, V., Visegrádi-utca 65. Telefon : L. 906-37. Speciálisan műkővel foglalkozó üzem. Hasonló céggel össze nem tévesztendő!! « Keveső-íaesfee* és űTégulSő-váiialkozó. kövező-mester, út- és betonépítési vállalkozó Biai utca 21. Telefon: 91 — 14. sz. Kövező és Útépítő R.-T. Budapest, Vili., Kisfaludy-utca 40. Telefon: J. 2-66. Kövez, csatornáz, utat és vasutat épít. Bérhengerelést vállal. HAHDZj ISTVÁN Útépítő. Oh kiirezó-mester kő-, keramit-, beton-, csatornafektetés és földmunka-vállalata Budapest, III., Vörösvári-utca 30.
