Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-02-09 / 6. szám

Várospolitikai és közgazdasági lap. Eca Megjelenik minden héten. , >• ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Főszerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Egész évre ... ... 20 pengő = 250.000 korona. „ - lr. Félévre .........:.. xo pengő = 125.00> korona. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Egy es szám ára 40 fillér = 5.000 korona. ______________________________________________________ —— ————— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon : József ó5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Átorientálódás, így nevezik azt a folyamatot, amely most a városházi fronton végbemegy. Ez azt jelenti, hogy a pártkeretek megszűnnek és a közgyűlés tagjai most már szabadon, minden szorító bilincs nélkül mutathatják meg, mi van bennük, hová viszi őket szívük vágya. A hírek szerint ennek az átorientálódási fo­lyamatnak az az első következése, hogy a kormánypárt — már mint a Ripka-párt — óriási mértékben megduzzad és mint hatalmas folyam fog végigömleni a közgyűlés közepén. Jön a tavasz, megolvad a hó, megereszkedik, meglazul a jég és az elszabadult apró patakok sietnek a folyam felé, hogy beléömölve, ők is Dunának érezzék magukat. A városháza kisebb és nagyobb patakocskái boldogan ömlenek bele a megdagadt folyóba, amely most annyira meg­duzzad, hogy szinte elöntéssel fenyegeti a köz­gyűlést. Lélektanilag nagyon könnyű megmagyarázni ezt az „átorientálódást“. Aki résztvett a világ­háborúban. látta, hogy a rajvonal szegény ka­tonája csak azért ment előre a golyózáporban, mert a mellette lévők is előrementek és előre­ment a tiszt úr is, akit pedig követni kell. Ami­kor azonban megingott a rajvonal, amikor egy vagy két ember elkezdett visszafelé szaladni, akkor egyszeriben megbomlott az egész raj­vonal és őrült vágtatás kezdődött — visszafelé. Kitört a pánik, a futás, holott csak annyi tör­tént, hogy két ember megijedt és elkezdett futni az ellenség elől. A városházán most felbomlottak a frontok, vagy legalább is a front egy része. A demo­kratikus blokkot megbuktatta a saját rossz választási taktikája és a belső egyenetlenség, amely Vázsonyi halála óta döngette belülről a falakat. A szociáldemokrata pártnak ez nem ártott, a szocialisták nem vesztettek ezzel erő­ben, de vesztett a blokk másik legnagyobb pártja, a demokrata párt, amely most eltűnik a sok futó közkatona közt, annyira eltűnik, hogy csak a hangja hallatszik, látni nem lehet belőlük semmit sem. Wolííék, a közgyűlés jobb­oldala még áll, bár őket is kikezdte az idő és mire eljön a tavasz, alighanem ott is megeresz­kedik az a látszólagos szilárdság, amely még összefogja ideig-óráig azokat, akik sóvárgó szemmel nézik a futókat, akikben ott él a vágy, hogy együtt szaladjanak a szaladókkal a — húsosfazék mellé. A politika — így szokták mondani — úri huncutság. Az, ami most történik, úgy tűnik fel, nem is egészen — úri. Törtetni, rohanni a ha­talom felé, mert ott az ígéretek földje, ez most a jelszó. És bizony Noé bárkája a Ripka-párt, akármit mond is 'Kozma Jenő, mert nincs az az erő, amely meg tudná akadályozni, hogy oda- furakodjanak mindazok, akik már nem bírják elviselni azt a csábító paprikás-illatot, amely a gőzölgő húsosfazékból száll orrcsiklandozóan feléjük. Akár tetszik Kozmáéknak, akár nem, ott lesz a pártjukban Ehrlich G. Gusztáv az ő Le der mamijával és Elek Hugójával épp úgy, mint azok a dezentőrök, akik a jobbszélről fut­nak el, hogy beevezzenek az egyedül üdvözítő kormánytáborba. A baloldalon már általános a futás, jobbról azonban csak most kezdődik, és a „szaladj te is pajtás!“ nemsokára ott találja a Noé bárkájának biztos menedékében a farkast és a bárányt, amint boldogan ölelgetik egymást és gyönyörködnek abban, hogy milyen szép a másik így közelről. Az átorientálódás folyik. Ripkáék boldogan hirdetik, hogy ők lesznek a közgyűlés legna­gyobb pártja. Lehet. De vannak még, akik nem tudnak átorientálódni. Akik nem tagadják meg azt ma, amit tegnap még hirdettek. Akik hol­nap is 'azt fogják hirdetni, amit ma hirdetnek. Vannak. Vannak és nem nézik, miként futnak a többiek. A nagy égszakadás azokat is közelebb hozza egymáshoz, akik nem hajították el a íegyve'rt, hanem keményen szorítják magukhoz. Az át­orientálódás csak keményebbeké, elszántabbá teszi őket, érzik, hogy most van csak igazán szükség rájuk. A főváros dezentőrjei ám men­jenek, lesznek, akik még tartják a frontot, és ha kevesen lesznek is, erejük annál nagyobb lesz, mert egyedül vannak és ez az egyedül- valóság, ez az izoláltság erőt ad. Nem kell gya­Mióta az új törvényhatósági bizottság összeült, alig múlik el hét, hogy a városi politikában ne tör­ténjék valami jelentős esemény. Különösen amióta a kormány figyelme oly intenzíven terelődött a város­házára: állandóan izgalomban vannak a városházi körök. Kezdődött ez a nyugtalanság a szanálási ren­deletek életbelépésekor, amikor legelőször nyúlt bele a kormány keze az autonómiába, majd amikor a létszámcsökkentéseket rendelték el. később az üze­mek revíziója körül kavarogtak a hullámok, végül a kény s zern.y up díjaz te tások tárgyában hozott kor­mányintézkedés váltott ki élénk ellenállást a főváros részéről. Ezidöszeriní pedig az ismeretes törvény- javaslat miatt dúl élet-halál harc az autonómia és a kormány közölt. A hatalom úgy látszik, nem hajlandó engedni, sőt kényszeregyességet sem hajlandó kötni a megfojtásra ítélt fővárossal. Ezt bizonyítják a leg­utóbb történt események s azok a készülő félben levő további intézkedések, melyekről jól informált hely­ről szereztünk tudomást. A kormánynak elhatározott és megmásíthatatlan célja, hogy igájába hajtja a fővárost s a legtel­jesebb mértékig érvényesíti akaratát Budapest közéletében. Ennek a szándéknak a kivitelében eddig a kormányt nemcsak a törvényhatósági bizottság akadályozta meg, hanem jelentékenyen hozzájárult az eddigi kísérletek sikertelenségéhez a főváros tisztviselői­nek magatartása is. A törvényhatósági bizottságot sikerült elintéznie a kormánynak, mert mint látható, a közgyűlés tagjainak tekintélyes száma gyüleke­zett a kormány városházi zászlaja alá és segít meg­fojtani az önkormányzatot. A közgyűléstől már nem nagyon kell félnie a kormánynak, mert politikájának érvényesülése erről a részről biztosítottnak látszik. Ott van azonban a másik nagy ellenfél. a tisztviselői kar, amelynek megdöntéséhez már sokkjai radikálisabb eszközökre van szükség. Mint ismeretes, röviddel ezelőtt rendelte el a belügyminiszter a teljes szolgálati idővel rendelkező tisztviselők nyugdíjaztatását. A rendelet nagy ellen­állásra talált a várospolitika részéről, mert végre­hajtása esetén közel száz vezető és főtisztviselőt, köztük az alpolgármestereket, az összes elöljárókat, számos tanácsnokot, műszaki és egyéb íőtisztviselőt kellett volna nyugdíjba küldeni. Ez természetesen az adminisztráció óriási és kiheverhetetlcn zökkenésé­hez vezetett volna, miután eltávoztak volna a város­házáról mindazok, akik az ügyeket ismerték és irá­nyították. Baracs Marcel indítványára ekkor a köz­gyűlés panasszal fordult a rendelet ellen a közigaz­gatási bírósághoz és a bíróság helyt adott a főváros panaszának, kimondva, hogy nem köteles eleget tenni a kény­szernyugdíjazást elrendelő miniszteri intézkedésnek: A kormány nem nyugodott bele a független bíró­ság döntésébe s most más módon fog érvényt sze­rezni eredeti akaratának. Beavatott helyen közöl­ték a Független Budapest munkatársával, hogy a belügyminisztériumban egyszakaszos törvény­javaslat készül. nakodva nézniük ezután már a szomszédokra, akik együttmaradtak, azok elszánt katonák mindhalálig, megbízhatnak egymásban. És hiába jön a tavasz, az ő erejük nem gyengül, nem inog meg, új lombokat fog hajtani és meg fogja mutatni, hogy él még a hit az emberek­ben egy jobb jövő, egy tisztább élet iránt. Csak rohanjanak a megolvadt patakocskák a meg­dagadt folyam felé, a magyar liberaliznusnak és demokráciának lesznek katonái, akik nem hagyják cserben azt a csillagot, amely a sötét­ben idáig is vezette őket. amely kimondja, hogy minden törvényhatósági tiszt­viselő, aki 35 évi szolgálati idejét betöltötte, korra való tekintet héjlkül haladéktalanul nyugdíjazandó. A 35 évi szolgálati időbe be kell számítani az 5 évi harctéri szolgálatot is, tehát valójában már 30 évi szolgálat után nyugdíjba kerülnének a törvényható-, säg tisztviselői, ha ebből a javaslatból törvény lesz. A kormány ezzel a törvénnyel azt akarja elérni, hogy a városok és elsősorban a főváros jelenlegi vezetősége, melynek politikája nem azonos a kor­mány elveivel, eltávozzon helyéről s helyét politikai szempontból is megfelelőbb fiatal gene­ráció foglalja el. Ez a titkos cél. Viszont a nyilvánosság előtt azzal indokolják a törvény szükségességét, hogy alkalmat kell adni a fiatalabb tisztviselői nemzedéknek az elő­menetelre, mert ha az öregek továbbra is helyükön maradnak, a fiatalság előtt hosszú időre elzáródik az érvényesülés útja. A kényszernyugdíjazássaí kap­csolatban a kormány a tisztviselői létszám apasz- tására is törekszik, mert, mint más forrásból érte­sülünk. a megüresedő felsőbb állásokat betöltenék ugyan a soron következő tisztviselőkkel, azonban * az alsóbb kategóriába tartozó állásokat az elő­menetel során bizonyos mértékben leépítenék. Ez a hír elképzelhető konsternációt keltett városi körökben és hivatalos helyen kijelentették munka­társunk előtt, hogy már a közigazgatási bíróság döntése után számoltak a kormány eme radikális in­tézkedésének bekövetkezésével. A főtásztvselők, akik elsősorban vannak érdekéivé ebben a kérdésben, megdöbbenéssel tárgyalják az erről szóló híreket, viszont a fiatal tisztviselői kar örömmel és türel­metlenül várja az intézkedés törvényerőre emelke­dését, mely számára az előlépést jelenti. Az öröm és a kárörvendés az ő részükről mindenesetre meg­gondolatlan, mert ha most talán jól is esnék a hir­telen ugrás a ranglétrán, néhány év múlva, amikor közülük is többen elérik a 35 évi szolgálati időt,, ezek is rájönnek arra, hogy méltánytalanság és köz­érdekellenes cselekedet, ha munkabíró, dolgozni akaró tisztviselőket minden ok nélkül nyugalomba helyeznek és ellenszolgáltatás, nélkül pocsékolják nyugdíjak címén a közvagyont. Beszélnek még egyéb dolgokról is a városháza környékén. Beavatottak tudni vélik, hogy az új fővárosi törvény, félévszázados vajúdás után, végre szintén tető alá kerül. Ebben az új törvényben gondoskodás történnék az autonómia további megnyirbálásáról, ha ugyan addigra marad mit megnyirbálni. Állítólag a tör­vényhatósági bizotság tagjainak számát is redukálni fogja az új törvény, amely az év második felében kerülne a parlament elé. Ezzel kapcsolatban hiresz- telik, hogy a kormány rövidesen feloszlatja a közgyűlést és össze! új községi választást tart. Mindezek a hírek ma még csak a szóbeszéd alapján kelnek szárnyra, de ha a legcsekélyebb alapjuk is van s ha csak egy hányaduk valósul is meg úgy rendkívül súlyos idők várnak Budapestre. A közel­jövő lesz hivatva beigazolná', vájjon ráborulnak-e ezek a sötét napok a főváros amúgy is szomorú éleiére. Feloszlatással fenyegetik a közgyűlést. Útban az új fővárosi törvény. — Nagy események izgatják a községi politikát. Legmodernebb gyógy- 11 intézet sebészi és bei- U L ni Ifin All ATföDlfllll BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógy­f. rAJUK-uANAlUKIUM VAS-UTCA 17.SZ. helye, vízgyógyintézet, nap­mm betegek részére . es leqfurdok. rlcjycirill llnlKcJB osztályon IGIJCS fsBIcliaSI UIJ napi 1 dUaUUU Kürumiia«

Next

/
Thumbnails
Contents