Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-09 / 6. szám
Várospolitikai és közgazdasági lap. Eca Megjelenik minden héten. , >• ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Főszerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Egész évre ... ... 20 pengő = 250.000 korona. „ - lr. Félévre .........:.. xo pengő = 125.00> korona. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Egy es szám ára 40 fillér = 5.000 korona. ______________________________________________________ —— ————— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon : József ó5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Átorientálódás, így nevezik azt a folyamatot, amely most a városházi fronton végbemegy. Ez azt jelenti, hogy a pártkeretek megszűnnek és a közgyűlés tagjai most már szabadon, minden szorító bilincs nélkül mutathatják meg, mi van bennük, hová viszi őket szívük vágya. A hírek szerint ennek az átorientálódási folyamatnak az az első következése, hogy a kormánypárt — már mint a Ripka-párt — óriási mértékben megduzzad és mint hatalmas folyam fog végigömleni a közgyűlés közepén. Jön a tavasz, megolvad a hó, megereszkedik, meglazul a jég és az elszabadult apró patakok sietnek a folyam felé, hogy beléömölve, ők is Dunának érezzék magukat. A városháza kisebb és nagyobb patakocskái boldogan ömlenek bele a megdagadt folyóba, amely most annyira megduzzad, hogy szinte elöntéssel fenyegeti a közgyűlést. Lélektanilag nagyon könnyű megmagyarázni ezt az „átorientálódást“. Aki résztvett a világháborúban. látta, hogy a rajvonal szegény katonája csak azért ment előre a golyózáporban, mert a mellette lévők is előrementek és előrement a tiszt úr is, akit pedig követni kell. Amikor azonban megingott a rajvonal, amikor egy vagy két ember elkezdett visszafelé szaladni, akkor egyszeriben megbomlott az egész rajvonal és őrült vágtatás kezdődött — visszafelé. Kitört a pánik, a futás, holott csak annyi történt, hogy két ember megijedt és elkezdett futni az ellenség elől. A városházán most felbomlottak a frontok, vagy legalább is a front egy része. A demokratikus blokkot megbuktatta a saját rossz választási taktikája és a belső egyenetlenség, amely Vázsonyi halála óta döngette belülről a falakat. A szociáldemokrata pártnak ez nem ártott, a szocialisták nem vesztettek ezzel erőben, de vesztett a blokk másik legnagyobb pártja, a demokrata párt, amely most eltűnik a sok futó közkatona közt, annyira eltűnik, hogy csak a hangja hallatszik, látni nem lehet belőlük semmit sem. Wolííék, a közgyűlés jobboldala még áll, bár őket is kikezdte az idő és mire eljön a tavasz, alighanem ott is megereszkedik az a látszólagos szilárdság, amely még összefogja ideig-óráig azokat, akik sóvárgó szemmel nézik a futókat, akikben ott él a vágy, hogy együtt szaladjanak a szaladókkal a — húsosfazék mellé. A politika — így szokták mondani — úri huncutság. Az, ami most történik, úgy tűnik fel, nem is egészen — úri. Törtetni, rohanni a hatalom felé, mert ott az ígéretek földje, ez most a jelszó. És bizony Noé bárkája a Ripka-párt, akármit mond is 'Kozma Jenő, mert nincs az az erő, amely meg tudná akadályozni, hogy oda- furakodjanak mindazok, akik már nem bírják elviselni azt a csábító paprikás-illatot, amely a gőzölgő húsosfazékból száll orrcsiklandozóan feléjük. Akár tetszik Kozmáéknak, akár nem, ott lesz a pártjukban Ehrlich G. Gusztáv az ő Le der mamijával és Elek Hugójával épp úgy, mint azok a dezentőrök, akik a jobbszélről futnak el, hogy beevezzenek az egyedül üdvözítő kormánytáborba. A baloldalon már általános a futás, jobbról azonban csak most kezdődik, és a „szaladj te is pajtás!“ nemsokára ott találja a Noé bárkájának biztos menedékében a farkast és a bárányt, amint boldogan ölelgetik egymást és gyönyörködnek abban, hogy milyen szép a másik így közelről. Az átorientálódás folyik. Ripkáék boldogan hirdetik, hogy ők lesznek a közgyűlés legnagyobb pártja. Lehet. De vannak még, akik nem tudnak átorientálódni. Akik nem tagadják meg azt ma, amit tegnap még hirdettek. Akik holnap is 'azt fogják hirdetni, amit ma hirdetnek. Vannak. Vannak és nem nézik, miként futnak a többiek. A nagy égszakadás azokat is közelebb hozza egymáshoz, akik nem hajították el a íegyve'rt, hanem keményen szorítják magukhoz. Az átorientálódás csak keményebbeké, elszántabbá teszi őket, érzik, hogy most van csak igazán szükség rájuk. A főváros dezentőrjei ám menjenek, lesznek, akik még tartják a frontot, és ha kevesen lesznek is, erejük annál nagyobb lesz, mert egyedül vannak és ez az egyedül- valóság, ez az izoláltság erőt ad. Nem kell gyaMióta az új törvényhatósági bizottság összeült, alig múlik el hét, hogy a városi politikában ne történjék valami jelentős esemény. Különösen amióta a kormány figyelme oly intenzíven terelődött a városházára: állandóan izgalomban vannak a városházi körök. Kezdődött ez a nyugtalanság a szanálási rendeletek életbelépésekor, amikor legelőször nyúlt bele a kormány keze az autonómiába, majd amikor a létszámcsökkentéseket rendelték el. később az üzemek revíziója körül kavarogtak a hullámok, végül a kény s zern.y up díjaz te tások tárgyában hozott kormányintézkedés váltott ki élénk ellenállást a főváros részéről. Ezidöszeriní pedig az ismeretes törvény- javaslat miatt dúl élet-halál harc az autonómia és a kormány közölt. A hatalom úgy látszik, nem hajlandó engedni, sőt kényszeregyességet sem hajlandó kötni a megfojtásra ítélt fővárossal. Ezt bizonyítják a legutóbb történt események s azok a készülő félben levő további intézkedések, melyekről jól informált helyről szereztünk tudomást. A kormánynak elhatározott és megmásíthatatlan célja, hogy igájába hajtja a fővárost s a legteljesebb mértékig érvényesíti akaratát Budapest közéletében. Ennek a szándéknak a kivitelében eddig a kormányt nemcsak a törvényhatósági bizottság akadályozta meg, hanem jelentékenyen hozzájárult az eddigi kísérletek sikertelenségéhez a főváros tisztviselőinek magatartása is. A törvényhatósági bizottságot sikerült elintéznie a kormánynak, mert mint látható, a közgyűlés tagjainak tekintélyes száma gyülekezett a kormány városházi zászlaja alá és segít megfojtani az önkormányzatot. A közgyűléstől már nem nagyon kell félnie a kormánynak, mert politikájának érvényesülése erről a részről biztosítottnak látszik. Ott van azonban a másik nagy ellenfél. a tisztviselői kar, amelynek megdöntéséhez már sokkjai radikálisabb eszközökre van szükség. Mint ismeretes, röviddel ezelőtt rendelte el a belügyminiszter a teljes szolgálati idővel rendelkező tisztviselők nyugdíjaztatását. A rendelet nagy ellenállásra talált a várospolitika részéről, mert végrehajtása esetén közel száz vezető és főtisztviselőt, köztük az alpolgármestereket, az összes elöljárókat, számos tanácsnokot, műszaki és egyéb íőtisztviselőt kellett volna nyugdíjba küldeni. Ez természetesen az adminisztráció óriási és kiheverhetetlcn zökkenéséhez vezetett volna, miután eltávoztak volna a városházáról mindazok, akik az ügyeket ismerték és irányították. Baracs Marcel indítványára ekkor a közgyűlés panasszal fordult a rendelet ellen a közigazgatási bírósághoz és a bíróság helyt adott a főváros panaszának, kimondva, hogy nem köteles eleget tenni a kényszernyugdíjazást elrendelő miniszteri intézkedésnek: A kormány nem nyugodott bele a független bíróság döntésébe s most más módon fog érvényt szerezni eredeti akaratának. Beavatott helyen közölték a Független Budapest munkatársával, hogy a belügyminisztériumban egyszakaszos törvényjavaslat készül. nakodva nézniük ezután már a szomszédokra, akik együttmaradtak, azok elszánt katonák mindhalálig, megbízhatnak egymásban. És hiába jön a tavasz, az ő erejük nem gyengül, nem inog meg, új lombokat fog hajtani és meg fogja mutatni, hogy él még a hit az emberekben egy jobb jövő, egy tisztább élet iránt. Csak rohanjanak a megolvadt patakocskák a megdagadt folyam felé, a magyar liberaliznusnak és demokráciának lesznek katonái, akik nem hagyják cserben azt a csillagot, amely a sötétben idáig is vezette őket. amely kimondja, hogy minden törvényhatósági tisztviselő, aki 35 évi szolgálati idejét betöltötte, korra való tekintet héjlkül haladéktalanul nyugdíjazandó. A 35 évi szolgálati időbe be kell számítani az 5 évi harctéri szolgálatot is, tehát valójában már 30 évi szolgálat után nyugdíjba kerülnének a törvényható-, säg tisztviselői, ha ebből a javaslatból törvény lesz. A kormány ezzel a törvénnyel azt akarja elérni, hogy a városok és elsősorban a főváros jelenlegi vezetősége, melynek politikája nem azonos a kormány elveivel, eltávozzon helyéről s helyét politikai szempontból is megfelelőbb fiatal generáció foglalja el. Ez a titkos cél. Viszont a nyilvánosság előtt azzal indokolják a törvény szükségességét, hogy alkalmat kell adni a fiatalabb tisztviselői nemzedéknek az előmenetelre, mert ha az öregek továbbra is helyükön maradnak, a fiatalság előtt hosszú időre elzáródik az érvényesülés útja. A kényszernyugdíjazássaí kapcsolatban a kormány a tisztviselői létszám apasz- tására is törekszik, mert, mint más forrásból értesülünk. a megüresedő felsőbb állásokat betöltenék ugyan a soron következő tisztviselőkkel, azonban * az alsóbb kategóriába tartozó állásokat az előmenetel során bizonyos mértékben leépítenék. Ez a hír elképzelhető konsternációt keltett városi körökben és hivatalos helyen kijelentették munkatársunk előtt, hogy már a közigazgatási bíróság döntése után számoltak a kormány eme radikális intézkedésének bekövetkezésével. A főtásztvselők, akik elsősorban vannak érdekéivé ebben a kérdésben, megdöbbenéssel tárgyalják az erről szóló híreket, viszont a fiatal tisztviselői kar örömmel és türelmetlenül várja az intézkedés törvényerőre emelkedését, mely számára az előlépést jelenti. Az öröm és a kárörvendés az ő részükről mindenesetre meggondolatlan, mert ha most talán jól is esnék a hirtelen ugrás a ranglétrán, néhány év múlva, amikor közülük is többen elérik a 35 évi szolgálati időt,, ezek is rájönnek arra, hogy méltánytalanság és közérdekellenes cselekedet, ha munkabíró, dolgozni akaró tisztviselőket minden ok nélkül nyugalomba helyeznek és ellenszolgáltatás, nélkül pocsékolják nyugdíjak címén a közvagyont. Beszélnek még egyéb dolgokról is a városháza környékén. Beavatottak tudni vélik, hogy az új fővárosi törvény, félévszázados vajúdás után, végre szintén tető alá kerül. Ebben az új törvényben gondoskodás történnék az autonómia további megnyirbálásáról, ha ugyan addigra marad mit megnyirbálni. Állítólag a törvényhatósági bizotság tagjainak számát is redukálni fogja az új törvény, amely az év második felében kerülne a parlament elé. Ezzel kapcsolatban hiresz- telik, hogy a kormány rövidesen feloszlatja a közgyűlést és össze! új községi választást tart. Mindezek a hírek ma még csak a szóbeszéd alapján kelnek szárnyra, de ha a legcsekélyebb alapjuk is van s ha csak egy hányaduk valósul is meg úgy rendkívül súlyos idők várnak Budapestre. A közeljövő lesz hivatva beigazolná', vájjon ráborulnak-e ezek a sötét napok a főváros amúgy is szomorú éleiére. Feloszlatással fenyegetik a közgyűlést. Útban az új fővárosi törvény. — Nagy események izgatják a községi politikát. Legmodernebb gyógy- 11 intézet sebészi és bei- U L ni Ifin All ATföDlfllll BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyf. rAJUK-uANAlUKIUM VAS-UTCA 17.SZ. helye, vízgyógyintézet, napmm betegek részére . es leqfurdok. rlcjycirill llnlKcJB osztályon IGIJCS fsBIcliaSI UIJ napi 1 dUaUUU Kürumiia«
