Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-27 / 30. szám
XXII. évfolyam. 1927. július 27 30. szám. független Budapest Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre ........ . 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre............. 10 pengő = 125.00» korona. ______Egyes szám ára 40 fillér = 5.000 korona.______ Fő szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József /(S—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Nem kérdezi a kormány, hogy mi a főváros érdek-e, nem törődik azzal, vájjon akar-e valamit a főváros, vagy sem: a kormány kiadja a parancsot s a fővárosnak engedelmeskednie kell. A főváros óriási áldozatok árán megteremtette a kelenföldi modern, minden igényeknek megfelelő elektromos centrálét, a kormány azonban erről nem vesz tudomást és megegyezik Talbot-ékkal arra' nézve, hogy csak épüljön föl az új elektromos központ Tatabányán, vagy máshol, mert —- Budapest az nem számít! A főváros beszélhet, magyarázhat, érvelhet és feliratozhat: a kormányt mindez nem érdekli. A kormánynak mások az érdekei, minélfogva nem nézi, egyáltalá nem kíváncsi arra, vájjon vannak-e érdekei Budapestnek is. Az egykor büszke magyar főváros megszűnt tényező lenni, Budapest törvényhatósága ma c/uantité neglige- able-\á süllyedt, amelynek szava annál kevésbbé érdekelheti a kormányt, mert így se lehet komolyan venni. Annak, hogy a fővárosnak semmi súlya nincs, hogy Budapest egyetemének hangját nem hallja meg. a kormány, nem az az oka, hogy talán a kormánynak romlott meg a hallása. Nem. A kormány most is hall, meghallja a hangosan kimondott, bátor, energikus szót. Csak Budapest hangja nem alkalmas arra, hogy meghallják, Budapest nem tud úgy és olyan erővel fellépni, hogy szava számítson is valamit. A fővárosnak nincs tekintélye, a kormány nem látja meg Budapestet, mert Budapest láthatatlanná vált. Budapest akarata nem akarat, Budapest hangja nem hang és Budapest keze nem — ököl, amely szükség esetén oda csap, ahová kell. Nem egyedülálló, kivételes dolog, hogy a kormány olyan módon intézkedik, amely ellentétben áll a főváros érdekeivel. Az elektromos centrále ügyén kívül is minden egyes esetben azt látjuk, hogy a főváros hiába tervez és határoz, ha a kormány szándéka nem egyezik meg a főváros érdekével, így ezt az érdeket rúgja fel, nem pedig a maga akaratát változtatja meg. Budapest, a nagy, hatalmas magyar főváros sohasem volt olyan kicsiny, olyan jelentéktelen, olyan súlytalan, mint most, amikor erősnek, izmosnak és bátornak kellene lennie. A Talbot-ügy csak tünet. Folyománya és betetőzése egy hosszú, hosszú folyamatnak, amelynek látható gyümölcse most az a gyámkodó fölényesség, amellyel a kormány minden fővárosi vonatkozású üggyel bánik. A főváros gyengülése és lefokozása egy nyolcesztendős rendszer 'eredménye, amely most odajuthatta Budapestet, hogy hiába van igaza, hiába akar, hiába vérzik: Budapest igazságra mégse igazság, akarata sóhajtás, vére pedig csak melegvíz, amelyben mások főzik meg azt a bizonyos tyúkot, amelynek a főváros polgárainak asztalán kellene gőzölögnie. Hatalmas bűnök, sorvasztó betegségek eredménye az. hogy Budapest tekintélye odáig züllött le, hogy eljuthattunk a Talbot-ügyhöz meg a többi hasonló kórtünethez. Látván láttuk a folyamatot, amely idáig vezetett és tudván tudtuk, hogy annak, ami nyolc esztendő óta a budapesti városházán történik, nem lehet más eredménye, mint a törvényhatósági élet megsemmisülése. Az autonómia a mi szentségünk, a főváros önrendelkezési joga a mi bálványunk és hiába kiáltottunk, hiába harcoltunk: a köny- nyelműség, az önérdek, az egyoldalú, elfogult páituralom és’a szolgai meghunyászkodás ösz- szefogtak az autonómia ellen, hogy azt beszolgáltassák a kormánynak játékszerül. Dűslombú fa volt Budapest önkormányzata, amely menedéket adott mindnyájunknak: ma csonka, megnyesett, megfűrészejt törzs, amely képtelen arra, hogy ledöntött koronája helyébe friss gallyakat, új vesszőket hajtson. Nyolc esztendő bűne az, hogy idáig jutottunk. A gerinctelenség és az önzés nyolc esztendeje pusztította el Budapest életét, amelynek fejlőMár több hét múlt el azóta, hogy a közgyűlés kimondta több felesleges városi tizemnek a megszüntetését, de mind a mai napig nem láttuk, hogy ennek a határozatnak igyekeztek volna érvényt szerezni a főváros, vezetői. Az egész üzemi kérdés olyannak látszik, mintha a hivatalos főváros tovább folytatná a régi komédiát a törvényhatósági bizottsággal és a közönséggel. Kitűnik ez azokból az értesülésekből is, amelyek most jutottak tudomásunkra s amelyek arra engednek következtetni, hogy a városháza legkisebb gondja is nagyobb, mint az iizem-niegszünetetés végrehajtása. Legkiválóbb példája ennek az ügynek a Fővárosi Faárugyár esete. Ez a vállalat, amely eddig nagyrészt koporsókat készített, tudvalévőén szintén a halálraítélt üzemek között van. Az asztalos-iparosok türelmetlenül várják a napot, amikor a Faárugyárban megállnak a gépek, a gyaluk és a községi temetkezési intézet koporsószükségletét a kisipar látja el. Ez a nap ú'gy látszik még nagyon messze van s ha gyors beavatkozás nem történik, egyhamar nem is fog elkövetkezni. Folkiisházy Lajos alpolgármester, a Faárugyár elnöke nem hajlandó a vállalat felszámolása végett a részvénytársaság közgyűlését egybehívni, hanem ismét folytatja ,zz üzemi kérdésben a tőle megszokott várakozó eljárást. De nemcsak ez az egy súlyos sérelem érte a közgyűlés határozatát a Faárugyárral kapcsolatban. Megbízható 'információink szerint, mióta a Faárugyár megszüntetését a közgyűlés elhatározta, az üzem A kormány és a főváros között lévő sok elkeseredett ellentéthez most egy újabb járult, amelynek áthidalása rendkívül nehéz feladat lesz. Az elektromos centrále elhelyezésének kérdésével robbant ki ez a hónapok óta lappangó háborúság. A Független Budapest annak idején sokat foglalkozott a centrále tervének ügyével $ ismertette ezzel kapcsolatban a kormány titkos szándékait. A kormány, mint ismeretes. az angol Talbot-csoporttal kötötte meg a nagy áramtermelő központ létesítésére vonatkozó szerződést. de az utolsó pillanatig nyitva maradt az a kérdés. hogy az ország melyik részén építsék fel az erő műtelepet. A közvélemény és a hivatalos fórumok ebben a kérdésben két pártra szakadtak, mert, amíg a hozzáértők óriási többsége s maga a főváros is a mellett kardoskodtak, hogy Budapesten építsék fel a centrálét, addig a kormánykörök és a koncesszió birtokában levő pénzcsoport, Tatabánya, illetve Várpalota érdekében szállt síkra. Különféle bizottságok végeztek helyszíni szemléket a két utóbbi bányavidéken, amiből okvetlenül arra lehetett következtetni, hogy a centrále ne,m Budapesten fog felépülni. Ezek a jelek nem is csaltak, mert a múlt hét végén a kereskedelmi miniszter végleg Tatabánya mellett döntött és ezt a határozatát közölte is a fővárossal. Egyúttal felszólította a tanácsot, hogy a szénszállítások rendezésére alakuló bizottságba küldje, ki képviselőjét. , . A kereskedelmi miniszter döntése, ha nem is vadését oly gyönyörködve szemléltük. Budapest ma a kormány magántulajdona cs hogy azzá lett, az nem a kormányon múlott, hanem Budapesten, azon az önkormányzaton, amely nem a főváros érdekét nézte, hanem a maga kisded érdekeit óvta és ápolta hosszú uralma alatt. kétszeresére növelte teljesítményét. Eddig naponta 50 koporsót készítettek a gyárban, de néhány nap óta napi 100 koporsó gyártására rendezkedtek be. A gyár úgy látszik, óriási koporsókészletet akar felhalmozni, hogy az esetben is, ha véglegesen megszünteti majd a koporsók gyártását, akisipar akkor se jusson koporsógyártáshoz, hanem a halottakat még jó ideig a Fővárosi Faárugyár koporsóiban helyezzék örök pihenőre. De nemcsak a Faárugyár tanúsít ilyen magatartást, hanem a megszüntetésre ítélt többi üzemek is hasonlóan cselekednek. A szappanfőző üzem óriási mennyiségben, nagy sietséggel gyártja a szappant, a konyhákért gazdaság telepén vígan ültetik tovább a palántákat ési a községi javító műhely sem tett még semmiféle olyan intézkedést, amelyből arra lehetne következtetni, hogy az üzem utolsó napját éli. A városházán úgy látszik abban reménykednek, hogy a nyári szünet alatt senki sem gondol az üzemek dolgára és nincs sehol sem éber szem, amely meglátná ezeket a megengedhetetlen ténykedéseket. Ez a cikkünk bizonyára felvilágosítja az illetékeseket arról, hogy nemcsak „őrszemek" leselkednek a városháza körül, hanem nyitott ellenőrző szemek is. A törvény- hatósági bizottság tagjai bizonyára még a nyári szünet alatt is megtalálják a módját, hogy ebben az ügyben interveniáljanak és a közgyűlés egyhangú határozatának végrehajtását kikényszerítsék. ratlanul, de mégis kellemetlenül érintette a fővárost. Ez a döntés annyit jelent, hogy a budapesti elektromos müvek kénytelenek lesznek üzemüket erősen leredukálni és a főváros áramszükségletének nagyrészét a tatabányai centrálétól beszerezni. Ez nemcsak a fővárosnak okozna mérhetetlen károkat, tekintve, hogy a nagy költséggel kifejlesztett budapesti telepeket tétlenségre kárhoztatná, a befektetett tőke a'parlagon heverne, hanem közvetve! a főváros közönsége is súlyosan károsodna. mert az elektromosmüvek elmaradó nyeresége miatt lecsökkenő fővárosi jövedelmeket új adók formájában kellene pótolni. Hozzájárul a megoldás tarthatatlanságához az a körülmény is, hogy a tatabányai centrále sohasem szolgáltatná olyan biztonsággal és zavartalansággal a főváros áramszükségletét. mint egy budapesti vagy Budapest környéki telep. Tatabánya mintegy 80 km.-re van Budapesttől s egy ilyen hosszú távvezetéken állandóan előfordulhatnak üzemi zavarok, nem is szólva arról, hogy a távvezeték fokozottan ki van téve az elemi erők pusztításainak. üzemzavar esetén órákra, sőt napokra megállna az egész főváros vérkeringésé. mert áram hiányában a gyárak nem tudnának dolgozni, este pedig a sötétség bénítaná meg a munkát. Mindezek s ezer más körülmény azt a józan bda- tást követeli, hogy a centrálét nem lehet másutt I csak Budapesten, vagy közvetlen Budapest kornyeEgyetlenegy megszüntetett üzem se szűnt meg. Nem vettek tudomást a megszüntetésről a halálra ítélt üzemek. Budapesten kell felépülnie a nagy elektromos központnak. A kelenföldi telep fejlesztése feleannyiba kerülne, mint a tatabányai centrále felépítése. Leqmodernebb gyógy, ni ifin OAUATADIIIM Budapest, vili. Ldegbeiegek’ Műiftjyögyintézet sebészi és bel- |J| . 8 AuUtl-uAllAi UllSUEvl VAS-UTCA 17.sz. helye, vízgyógyintézet, nap- ww és légfürdők. Magánklinikai osztályon teljes ellátási díj napi 12 pengő. betegek részére
