Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-27 / 30. szám
2 Független Budapest 1927. július 27, kén felépíteni. A városi pártok kivétel nélkül ezen álláspont mellett vannak s nem hajlandók ettől tágítani. A tanács legutóbbi ülésén órákon át vitatta meg a kérdést s annak eredményeként felirattal fordult a kormányhoz, amelyben a tatabányai megoldás elvetését követeli és arra kéri a kormányt, hogy a rendkívül nyomós indokok alapján határozzon a budapesti, vagy Budapest környéki centrále felépítése mellett. Budapesten nagyon rövid idő alatt és kis költséggel lehetne megvalósítani az áramtermelő központot, mert nincs másra szükség, mint a kelenföldi telep megfelelő kibővítésére. A főváros a legutóbbi két évben közel 20 millió pengőt fektetett bele ennek a telepnek a kibővítésébe. s a most felvett külföldi kölcsönből további 20 millió pengőt irányoztak elő a fejlesztési költségek fedezésére. 30—35 millió pengővel az egész hatalmas centrálét egyszerre meg lehetne építeni a kelenföldi teleppel kapcsolatban. Be. úgy látszik, éppen ez az ami az angol csoportot visszatartja Budapesttől. Az angoloknak nem az a céljuk, hogy meglévő telepet vegyenek át s azt kis költséggel fejlesszék, hanem az a törekvésük, hogy teljesen új erőművet építsenek, ahová sok és drága gépet tudnak szállítani. A tatabányai teleplétesítése legalább kétszerannyi költséget emészt majd fel, mintha Kelen föld ön építenék fel a centrálét. A főváros egységes állásfoglalása azonban remélni engedi, hogy az ügy aktái még nincsenek lezárva s hogy még nem mondták ki az utolsó szót. A törvényhatósági bizottságnak is gondja lesz rá, hogy ebbe?n a nagy kihatású kérdésben Budapest érdekeit is megvédelmezzék. Ezek az érdekek pedig csak akkor maradnak csorbíttatlanok. ha a nagy áramfejlesztőtelep itt épül fel. Az iskola és a gyermekvédelem Irta ®r. Purebl Győző székesfővárosi tanácsnok. I. Az emberi élet folyamatában nemcsak arra van szükségünk, hogy anyagiakkal legyünk ellátva, hanem kívánatos az is. hogy szellemi és erkölcsi tekintetben is táplálékot nyerjünk, megerősödjünk, amihez mindenesetre az is szükséges, hogy a kultúrának bizonyos fokán álljunk. Egy ország kultúrfokának megállapításánál elsősorban arra figyelünk, vájjon mennyi és milyen iskolái vannak, azokba kik, hogyan tanítanak s hogy mennyi az országban az analfabéták száma. Ismereteinket az iskolákból ' szerezzük, tehát ebből fakad a tiszta szellemi és erkölcsi élet, a vallás, a haza és a felebarát iránti szeretetre való nevelés, ebből fejlődik ki a művelődésnek és a művészetnek minden ága, de ebből fejlődik ki az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaságnak magasabb nívója is. Amidőn az iskoláról beszélünk, természetszerűen elsősorban a tanítás legelemibb részéről, az elemi és az azzal közvetlen kapcsolatban lévő középiskolákról és az azokban folyó gyermeknevelésről szólunk. A gyermeknevelésnek természetszerű kapcsolata a gyermekvédelem is, úgy, hogyha iskoláról teszünk említést, úgy érezzük, hogy ebben bennfoglaltatik a tanítás, a nevelés és a gyermekvédelem is. Gyermekvédelem nálunk kezdetben társadalmi alapon indult meg és ma úgy az államnak, mint az iskolafenntartó hatóságoknak egyik legfontosabb és egyik legégetőbben megoldandó kérdése. Hazánknak elsőrendű érdeke, hogy egy egészséges generációt neveljen fel, tehát elsőrendű követelmény, hogy a gyermekek egészségéről, megélhetéséről, tanulási lehetőségéről preventív gondoskodjunk. A gyermek neveltetése közben tulajdonképen két kézben, két keretben mozog, az egyik a szülői, a másik az iskolai nevelés. Tehát a szülő és a tanító közreműködésében. éberségében, nevelésében, tanításában, a gyermek megfigyelésében és gondozásában rejlik a gyermek jövője és fejlődése. Kell tehát, hogy ez a két főfaktor együttműködjék, együtt dolgozzon. Annál a gyermeknél, akinek az ellátása, gondozása, nevelése a szülői háznál biztosítva van, ott az iskolában való előhaladás különösebb nehézségbe nem ütközik. Számot kell vetnünk azonban mindenekelőtt, különösen itt a fővárosban azzal az eshetőséggel is, hogy a mai nehéz gazdasági, válságos idők közepette ez a szülői ellátás bizonyos nehézségbe ütközik és a mindennapi kenyér megkeresése miatt a szülők a háztól egész nap távol lévén, az ilyen helyeken a gyermek gondozása már inkább az iskolára háramlik s itt akkor már a társadalomnak, helyesebben az iskola- fenntartó hatóságnak is támogatást és védelmet kell nyújtania, ha azt akarja, hogy az ilyen gyermek a züllésnek ne legyen kitéve és a hazának hasznos tagjává váljék. Nézetem szerint a gyermekvédelem igen sok esetben, különösen a legszegényebb népnél, már a csecsemőnél kezdődik és e téren tényleg még csak inkább társadalmi alapon nyugvó jótékony intézméátvette a szt GELLERT SZÁLLÓ éttermeit és kávéházát. ÁLLATKERTI VENDÉGLŐJE változatlanul áll kedves közönségének rendelkezésére. nyemk vannak (Stefánia-Szövtség, bölcsődék, gyermekkorházak, Simor-intézet stb.), amelyeknek áldás- dus működése kétségtelen nagy hatással van a nemzetmegerősödésre. Az iskolai gyermekvédelem ugyan- csnk, nézetem szerint, az óvodánál kell hogy elkezdődjön és tartson a gyermek iskoláztatásának végéig, vagy legalább is a tanköteles határidő befejezéséig. Szó esett arról, sőt meg is indult ily irányú mozgalom, hogy a gyermekeknek az óvodába való járatását kötelezővé tegyék. Természetesen ez azonban kei esztülviheto nem volt mindezideig, mert hiszen a szülők egy nagy része kisded gyermekétől nehezen válik meg, az óvoda gondolatával nem békült meg, de egyébként sok család, amelyik csak teheti, ebben a korban gyermekét otthon maga körül szereti látni, bár az óvodai nevelés és tanítás egy előmunkálko- dast jelent a gyermeknek az elemi iskolába való előkészítését illetőleg. A beszédben való jártasság, a fegyelem megtanulása, az iskolának megszokása már az óvodában kezdődik, és így az elemi iskolai tanítónak az óvodába járt gyerekkel — ahogy a tapasztalat bizonyítja, — már könnyebb sora van. mint az otthon nevelt, egyenesen hazulról jövő tanulóval szemben. Az óvónőnek nagy feladata van a kisded gyermekek nevelése körül, de a feladata nem egyedül a^ nevelésben és gondozásban merül ki, hanem szükségszerű, hogy a gyermeket oktatásközben szemmel kísérvén, figyelme mindazon szempontokra kiterjedjen, amelyek a gyermek lelki világával és életével vonatkozásban állanak és kívánatos, hogy különösen a szülőkkel érintkezésbe lépjen s amennyiben azt tapasztalná, hogy otthon a szülők nehéz megélhetés gondjai a gyermekellátást biztosítani nem tudnák, segítségére légyen úgy a szülőnek, mint a gyermeknek, ha kell. a hatóság, ha kell. a társadalom igénybevételével. A fővárosnak, illetve a közoktatási ügyosztálynak szándéka az iskolaorvosi és iskolanővéri intézményt, amely ma az elemi, polgári, reál. kereskedelmi és gimnáziumi 180 iskola 47 körzetében már fel van állítva, az óvodákra is kiterjeszteni. Az orvoson kívül, az iskolanővérnek lesz különösen nehéz feladata és nagy munkája, hogy úgy a hatóságnál, mint a társadalmi szervezeteknél való közbenjárásával gyermekvédelem szempontjából a legszegényebb gyermekek ellátását lehetőleg elősegítse és a szülőknek megfelelő helyes útbaigazítással a gyermeknevelésre vonatkozólag szolgálatára álljon és a szükséges felvilágosításokat megadja. Még fontosabb az intervenció a fejlődő elemi iskolás gyermekeknél, akik az iskolában már az írás- olvasással, majd később egyéb ismeretek szerzésével foglalkoznak, tehát bizonyos tekintetben már szellemileg is igénybe vannak véve. Maga a főváros mindenkor igyekezett arra, bár bizonyos mértékben az iskolai tantervhez van kötve, hogy a tanítást megkönnyítse akár szemléltetéssel, akár gyakorlati ismertetésekkel, úgy, hogy a gyermek jóformán játszva, de ne erőltetve tanuljon és hogy tulajdonképen feladatát, leckéjét az iskolában sajátítsa el és otthonra minél kevesebb ilyen foglalkozás jusson és a kis gyermek inkább szórakozzon, vagy játsszon. Az iskolakönyvek már magukban véve is úgy vannak szerkesztve, hogy a gyermekek a tanulmányi anyagot könnyen elsajátíthassák, sőt a tanítók a minta- tanítások bemutatása útján pedagógiai szempontból külön metódust nyernek. Itt is fontos körülmény a szülőkkel való érintkezés és a szülőknek a gyermek- nevelésben való támogatása, útbaigazítása és irányítása s amennyiben szükséges, anyagiakkal való segítése. Az elemi oktatás teljesen ingyenes, sőt a fővárosnak jövőbeni törekvése az, hogy a szegény gyermekek számára könyveket, tanszereket, helyesebben az iskolai felszereléseket teljesen díjmentesen bocsássa a rendelkezésére, amely részben ma meg is van. A szegény gyermekek ellátása körül igen szép munkát végez az iskolanővéreknek intézménye, ahol fáradságot nem kímélve, az iskolanővérek az egyes gyermekek eseteit tételenkint esetről- csetre megvizsgálván, a szülőket otthonukban felkeresvén, számtalan esetben segítenek úgy az anyagi, mint pedig az erkölcsi bajokon és nagy megnyugvás és öröm járja át a szemlélőnek lelkét, amidőn karácsonykor, húsvétkor, de sürgős esetekben évközben is, a szükséghez képest, a szegény gyermekeket felruházzák, cipőt, ruhát, fehérneműt, ruhára való szövetet, élelmet nyújtanak, tarkítva ezt kisebb játékszerek adományozásával. A segítséghez nagyban hozzájárul a társadalom, egyesületek, egyházközségek .amelyek szinte versenyeznek az iskolanővéri intézménnyel, sietnek az ilyen karitatív munkában 1 a legmegbízhatóbb ! SOPRON-, GYŐR- és VASMEGYEI TEJGAZDASÁGI R. T. Központi üzem és irodák : I., Fehérvári út 33 35. — Telefon : J. 305-31 és J. 428-01. résztvenni. Hatalmas munkát vesz ki maga a főváros is- a közoktatási és a szociálpolitikai ügyosztályok közreműködésével. Nézetem szerint ezt a ma erősén szétágazó pedagógiai, karitatív és szociális munkát a hatóságnak kell véglegesen a kezébe venni, egy központból irányítva, decentralizálva, a kerületekben végrehajtani, az összes ilyen szegény, egyébként segélyezésre szoruló gyermekeket egy helyen nyilvántartani és ezen gondoskodást nem ad hoc, hanem állandóan intézni. A főváros tanügyi osztálya ezidő- szerint foglalkozik ezzel a kérdéssel és szándéka egy ilyen gyermekvédelmi központot létesíteni, miután e,z az iskolával szorosan kapcsolatban van, a tanügyi osztály keretén belül. Ez a központ felölelné mindazokat a kérdéseket, amely a gyermeknek tanítására, nevelésére, ellátására, gondozására irányul s ilyeténképen ez a munka rendszeres és állandó volna. Szükségszerű volna, miként az már Angliában meg is van, hogy minden iskolának meg legven az egynéhány tagból álló gyermekvédő bizottsága, akik mindezekkel a kérdésekkel közvetlenül behatóan foglalkoznának. Ezek az újra megreformálandó iskolaszékből kerülhetnének ki. A polgári és a középiskoláknál teljesen azonos a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt az ifjúságnak szellemi, erkölcsi, hazafias és vallásos nevelése már erősebb figyelmet, gondozást és irányítást igényel. Megnyugvással elmondhatjuk, hogy e tekintetben tanerőink magas nívón állnak és mindent elkövetnek, hogy e fentemlített célt elérhessük. A főváros e téren is nagy áldozatokat hoz, különösképen a polgári iskoláknál, ez is népiskola lévén, ahol a szegény gyermekek tanulási lehetőségét erősen előmozdította azzal, hogy a tandíjmentességet a legmesszebbmenő- leg kiterjesztette s nem állunk messze annak a gondolatnak a megvalósításától, hogy az oktatás, amennyire a főváros pénzügyei meg fogják engedni, itt is ingyenes legyen. Legjobb meggyőződésem sze^ iint a gyermekvédelemnek e helyütt is érvényesülnie kell s talán szinte fokozottabb mértékben, mint egyébütt. A tankönyvek, tanszerek ingyenes kiosztása é helyen is erős probléma, amellyel állandóan foglalkoznunk kell és annak megvalósítását, ha-fokozottan is, de keresztül kell vinnünk.
