Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-07-13 / 28. szám

XXII. évfolyam. 1927. július 13 28. szám. megjelenik minden heten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Egész évre ........... 20 pengő = 250.000 korona. Fé l évre................... ÍO pengő — 125.OOu korona. Eg yes szám ára 40 fillér — 5.000 korona.' ■Ill IWMIliiM Wll IIHÉI MÉillllUHMIIIIU W—IMI Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Telefon: József lf5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. Az elmúlt héten valaki észrevette, hogy drágaság vara. Csodá­latos szeme lehetett az illetőnek, de még erő­sebb volt a hangja, mert nyomban, ahogy el­kiáltotta magát, akkora visszhang támadt, hogy most is zúg tőle a fülünk. Azóta, amióta a fel­fedező felfedezte a drágaságot, megindult a cikkek és nyilatkozatok áradata, ankét ankétot követ, volt már minisztertanács is ebben a do­logban: szóval annyit írtak és beszéltek már a drágaságról, hogy ez a drágaság, ha egy csepp tisztesség volna benne, már régen kimúlt volna. Sokáig tartott, amíg észrevették, de a végén mégis csak meglátták és leleplezték. Abban, hogy most annyi szó esik a drágaságról, alig­hanem része van a nyárnak is, mert az uborka- szezon fölötte alkalmas arra, hogy a lapok bő­vebben foglalkozzanak olyasmivel is, ami egyébként édeskeveset érdekli őket, minthogy — nem üzlet. A kánikulában azelőtt a fiumei cápa töltötte be a drágaság szerepét, ő jelent meg pontosan, évről-évre, minthogy azonban trianon elvette tőlünk még ezt az utolsó betevő falat nyári cápánkat is, nem maradt egyéb nyárra, mint a drágaság, amelyet a múlt héten aztán szerencsésen fel is fedeztek. Ne tessék azt hinni, hogy gúnyolódunk a drá­gaság fölött s nem vesszük azt komolyan. Saj­nos, nem lehet komolyan nem venni azt a ret­tenetes állapotot, amely itt gyilkol bennünket, de épp annyira sajnos, hogy viszont még ke- vésbbé lehet azt komolyan venni, amit ellene tesznek. Lázúr Miklós beszéde volt az egyetlen kiemelkedő pontja a drágaság ellen való küzde­lemnek, a többi, amit hallottunk és olvastunk, komolyság nélkül való, céltalan semmi, ami nem sokkal többet használ, mint a szenteltvíz a tuberkulózis ellen. Sok oka van a drágaságnak. Ezeket az oko­kat Lázár Miklós, a Dolgozó Polgárok Pártjá­nak elnöke, szép csokorba kötötte és így nyúj­totta át az illetékeseknek, akik szeretik fejüket a homokba dugni és nem látni a valódi okokat. Detektívekkel nem lehet megszüntetni a drá­gaságot és nem lehet a kisembereket büntetni azért a rengeteg organikus hibáért, amelyet má­sok követtek el. Hiába büntetik az összes ko­fákat és árusokat, semmi sem lesz evvel olcsóbb és nem szűnik meg a drágaság attól sem, ha Vass József százszor jelenti is ki, hogy „nem hiszek abban, hogy az állam, vagy a főváros adópolitikája idézné elő mint fő, vagy jelenté­keny tényező a drágaságot“, sőt a kartelleket sem lehet okolni egyes cikkek drágaságáért. Nem: sem az adópolitika, sem a rengeteg vám és illeték, sem a horribilis lakbérek, nem okai a drágulásnak. Ezt nyugodtan állapítja meg a kormány, mert ha nem állapítaná meg. önnönmagáról kellene lesújtó bizonyítványt adnia. A drágaság oka a piacon van, a vásár- csarnokokban és vidéken, gyerünk hát a razziá­val, vakulj magyar! Ne tekints te a forgalmi adó, fogyasztási adó, helypénz, kartelldrágítás és az állami meg egyéb hatósági uzsora száz fajtája felé, mert ebben az uborkaszezonban még meg találod látni azt, amit Lázár Miklós meglátott; nézz csak lefelé, a kofák irányába, hátha elhiszed azt ebben a melegben, amit egyébként nem hinnél el józan fővel, hogy a testen mutatkozó kis. pattanások okozzák a be­tegséget, nem pedig fordítva. Mi tudjuk, hogy az is egyik oka a drágaság­nak, ami itt Budapesten a vásárcsarnokok kör­nyékén történik. De csak kisebbik, legkisebbik oka. Aratás idején, amikor a termelő nem tö­rődhet annyit a Pestre szállítással, kevesebb a piaci áru, ennélfogva módja nyílik a lánckeres­kedőnek és egyéb közvetítőnek* arra, hogy a kevés árut magához kaparítsa és ezzel is drá­gítsa. De ebben nem a láncos a bűnös, hanem az a hatóság, amely nem szervezte meg kellő­képen a felhozatalt, mert, ha a felhozatal rend­ben volna, nem lenne — lánckereskedő. A lán­cos olyan penészbogár, amelyet a konjunktúra homálya tenyészt ki, tessék a homálynak elejét venni és jrem lesz árdrágító, : ■ inTwwiw——mm—minniOTiiifwiiiiiiii'iiiiniii A városházán és a várospolitikában is beállott a nyári hangulat. A városatyák és a politikusok meg­kezdték többhónnpos vakációjukat is, egyelőre nincs remény arra, hogy a városháza berkeiben valami nagyobb esemény történjék. A nyár ellenére mégis sok szó folyik a közeljövő nagy eseményeiről, az új fővárosi törvényről s a városházi tisztújítások­ról', az azt nyomon követő községi választásokról. A három, egymással szorosan összefüggő kér­dés olyan aktuális s olyan nagyjelentőségű, hogy még a nyári kánikula sem, tudja leszorítani a naprendről: a városi tisztviselők, különösen pedig a tanácsnokok és a választás alá kerülő többi főtiszt­viselők változatlan izgalommal tárgyalják egymás között ezt az egzisztenciájukra kiható, veszedelmes problémát. Ezek. mint közvetlenül érdekelt felek, azért imád­koznak, hogy minél később legyen törvény a fővá­rosi törvénytervezetből s minél későbbre tolódjanak ki a választás és a tisztújítás dátumai. Egyesek még abban reménykednek, hogy az új törvény talán még sem rendeli el az új községi választások után a restaurációt., mint ahogy a két év előtti választáso­kat sem követte a tisztújítás. Ezek az optimisták in­kább magukat szeretnék vigasztalni az ilyen ámí­tással. Komolyan beszélnek ellenben arról, hogy a fő­városi törvény csak az év legvégén, vagy eset­leg a jövő év elején kerül csak a parlament és a felsőház elé. Az országgyűlés új ülésszaka ugyanis a változott tervek szerint más sürgős törvényjavaslatok tárgya­lásával fogja megkezdeni ősszel működését. Ha a nyári szünet alatt a politikusok másként meg nem egyeznek, úgy az előre kiszámított terminusok is el­tolódást szenvednek. így, elterjedt hírek szerint, nagy a valószínűség, hogy a községi választásokat csak áprilisban tarthatják meg. mert a törvény jog­erőre emelkedésétől számítva, legalább másfél—két hónap szükséges a választási előkészületek megtéte­lére. A pártok már ősszel megkezdik a kerületi szer­vezkedést, hogy meglepetések ne érhessék őket. A jelek szerint több kisebb párt készül a megalaku­lásra. de ezek csak nagyon kis reményekkel indul­hatnak a küzdelembe, annál is inkább, mert az új fő­városi törvény előreláthatóan alaposan csökkenteni fogja a bizottsági tagok számát. A közeledő választások előszelei érezhetők a pár­tok magatartásában is. Aki figyelemmel kísérte a törvényhatósági élet legutolsó napjait, annak feltűn­hetett, hogy Ami pedig a fővárost illeti, jobb nem beszélni arról, hogy mi a szerepe Budapestnek az árak megdrágulásában. Erről nem akarunk szólni, mert akkor kifogyhatatlan területre tévednénk, amely nagyobb és vigasztalanabb, mint a pam- pas-ok minden pusztasága. Budapest mint ható­ság megkezdte nyári álmát, őt most nem ér­dekli se a drágaság, sem egyéb közügy, a pesti városházát most csak a közeledő rém, az el­jövendő tisztújítás érdekli, nem ér rá ilyesmivel foglakozni. Tessék elhinni, hogy az egész dologban csak egy valaki a hibás, az a névtelen valaki, aki az elmúlt héten felfedezte, hogy drágaság van. Ha ez az ismeretlen és láthatatlan valaki nem kiáltja e,l magát, akkor ma semmi baj nincs, nem kiabálnának a lapok és a szónokok s nyu­godtan lehetne aludni. Azaz, pardon: ezt az utolsót így is lehet. A főváros legalább is megteszi. Nem engedi meg­zavartatni a nyári álmát holmi drágaság miatt. a Wolff-párt és a Ripka-párt egyszerre vad ver­senyfutásba kezdett a baloldali pártokkal a vil­lany. a gáz, a villamos, az autóbusz árainak le­szállítása. a csarnoki és piaci díjak mérséklése, a fogyasztási adók eltörlése és a polgárságnak nyújtandó más előnyök érdekében. Az utolsó hetekben az a furcsa szituáció volt a vá­rosházán, hogy minden párt. még a Wolff-párt is ellenzéke volt a tanácsnak, nem is szólva Ripkáék- ról, akik, meghazudtolva kormánypárti mivoltukat, a legvadabb ellenzéki magatartást tanúsították és nem tartották összeegyeztethetetlennek, hogy sok kérdés­ben a demokratákkal és a szocialistákkal együtt sza­vazzanak. Mindez a közeledő választások előjele, mert a közeledő választások alkalmával minden párt az urnák előtt arra akar hivatkozni, hogy mekkora erővel küzdött a polgárok érdekeiért. Aközségi választások kimenetele dönti el majd az új városházi vezetőég képét is. Ha a választások tavaszig elhúzódnak, úgy a restauráció sem lesz meg előbb, mint júniusban, mert közben a bizottságokat is ú'jjá kell szervezni. A mai tanács tehát még reménykedhetne abban, hogy még közel egy évig nem zavarja senki pünkösdi ki­rályságát. CSUPOR ELMEGY. Nem ismerik még be, azt mondják még egyelőre, hogy betegségről van csak szó, de mindenki tudja már, hogy Csupor József tanácsnoknak nincs szándékában vissza­menni hivatalába. Nem búcsúzott még el és mégis úgy érezzük, hogy búcsúznunk kell már most tőié, aki annyi esztendeig oly sokat dolgo­zott Budapestért. Szeretnők hinni, hogy nem végleges Csupor távozása, hogy tényleg csupán három hónapra vonult vissza, de bajos ezt így elhinni és nem látni az igazságot. Még nem búcsúztatjuk, de sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a főváros egyik legkiválóbb, legképzettebb tisztviselője, akinek annyit köszönhet Budapest, most csendben, szerényen elhagyja a helyét, hogy azt másnak adja át, s reméljük, hogy nincs benne sem keserűség, sem bántódás érzete, amikor most elhagyja azt a munkaasztalt, amely mellett hosszú évtizedekig dolgozott be­csületesen a köz javára. Jobboldali pártok versenyfutása a polgárság kegyeiért. Készülődés a jövő évi választásokra. — Állítólag csak az év végén, vagy a jövő év elején tárgyalja a parlament a fővárosi törvényt. Legmodernebb gyógy­intézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM “K Magánklinikai osztályon teljes ellátási dij napi 12 pengő. Idegbetegek, üdülők gyógy­helye, vízgyógyintézet, nap- és légfürdők.

Next

/
Thumbnails
Contents