Független Budapest, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-13 / 15-16. szám

2

Független Budapest

1927. április 13.

mind az, amit eddig a készülő fővárosi törvényről írtak és beszéltek, nem egyéb, mint üres kombináció, óhaj. vagy kívánság.

A rémhírek pedig talán a félelem rémületében születtek meg s így azoknak sem lehet komoly alapot tulajdonítani. Kijelentem, hogy az új fővárosi törvény kérdésében mindaddig, amíg az irányelvek nincsenek lefektetve, nincs és nem lesz semmi pozitívum.

Egy tényt megerősíthetek s ez az, hogy valóban szó van az új törvény megalkotásáról.

S miután a közvélemény és a sajtó ezzel a ténnyel kapcsolatban sok megfontolandó okos ötletet és gondolatot vetett felszínre, rámutatott a hibákra és az orvoslás eszközeire, ez csak könnyebbségül fog szolgálni akkor, amikor a döntés pillanata elérkezik. Megnyugtathatom a közvéleményt, hogy

illetékes helyen minden törekvés oda irányul, hogy a törvény revíziójának során a főváros érdekei csorbát ne szenvedjenek.

Épp ezért, amikor ez a kérdés napirendre kerül, meg fogják hallgatni az arra illetékes városi szakértők véleményét is. Most folynak az adatgyűjtések arra vonatkozóan, hogyan és miképen kell^ ezt a nagy problémát megoldani s az adatgyűjtések eredménye fogja a dolgokat bizonyos irányba terelni. Sokáig a megoldás nem késhetik, mert mindenki, a legfelsőbb körök is, meg vannak arról győződve. hogy

a főváros mai állapotában nem maradhat meg, mert így elkerülhetetlenül a csődbe rohan.

Lázár Miklós,

a Dolgozó Polgárok Pártjának elnöke:

A fővárosi törvény revíziójáról a kormány- párti lapokban olvastam néhány tervezetet, de úgy hiszem ezek csak úgynevezett

,Schejnangriffek“ voltak és arra szolgáltak, hogy a közvéleményt megtévesszék a revízió igazi célja tekintetében.

Ugrón Gábornak, az idősebbnek, egy keleti regéje jut az eszembe, amelyet akkor zengett el az országgyűlésen, amikor Tisza Kálmán is az önkormányzat épületének lerombolására készült.

— Egy hatalmas szultánnak, — mondotta Ugrón, — volt egy eunuch nagyvezére, aki a maga fér- fiatlanságának tudatában sértve érezte magát a nép büszkesége és férifassága által; elhatározta tehát, hogy ezt a népet megalázza és szolgává teszi örök időre. Minden erőszakos támadása hiábavaló volt. Egyszer aztán reávette urát, rendelje el, hogy azon népek sátrait csak törpére szabad építeni, és azon nép tagjainak, midőn sátraikba léptek, meghajlott fejjel és meggörbült derékkal kellett ott élniök és midőn egy idő után onnan kiAz első magyar színház 1 Pesten.

— (Jjabb adatok a »Rondella« történetéhez. —

A Független Budapest számára írta :

Gárdonyi ASberS főlevéltáros.

Sokat olvashatunk az első állandó pesti színházról, a dunaparti rondelláról, de ma már csak kevesen tud- Ez indított arra, hogy néhány vonással rávilágítsak mák-megjelölni, hogy hol állott ez a nevezetes épület, e színház múltjára s pontosan megjelöljem a helyét.

A mai Régi Posta-utcának a Dunára néző egyik sarkán állott a XVIII. században egy kerek bástya, melynek a pestvárosi tanács nem sok hasznát vette s éppen azért teljesen el is hanyagolta. 1773-ban egy vándor német színigazgató. Bemer Félix hívta fel rá a pestvárosi tanács figyelmét, amikor azt indítványozta, hogy alakítsák át színházzá s ő maga kész minden megtartandó előadásért / arany bért fizetni ■a városnak. Az ajánlatot a pestvárosi tanács kedvezően fogadta s megbízta Hacker József ácsmestert, hogy a szükséges átalakításokat végezze ej1. Az átalakítás sikerült s 1776-ban már állandó bérlőé is akadt a színháznak Lehner Tóbiás tanácsnok személyében, aki mindaddig megtartotta a bérletet, míg 1783-ban' városbíró nem lett. Utána más bérlők következtek, akik mindig több bért fizettek, míg a színház épülete, mind jobban tönkrement. Mikor aztán 1808-ban József nádor legfőbb vezetése alatt megalakult a város szépítését munkáló Szépítő Bizottmány, új színház építését is tervbe vették, mely a Vörösmarty-térem a mai Haas-palota helyén 1812. február 9-én nyílt meg s hosszú időn át nagy eredménnyel működött.

A régi rondella-színház ezzel elvesztette a jelentőségét s hamarosan csákány alá került voiína. ha a^ feltörekvő magyar színészet, mely a Vörösmarty- téren épült új színházból volt zárva, kényszerűségből nem vette volna pártfogásába. Ámbár József nádor nem volt hajlandó a megüresedett rondellát átengedni. 1812. február 21-től kezdve mégis magyar színészek játszottak a rozzant épületben, miután Kulisár István a vállalat élére állott s ritka áldozatkészséggel szentelte magát a magyar színészet ügyének. (Pataki József: A magyar színészet története 41—42. 11.)

A rozzant épület azonban nem sokáig adhatott menhelyet a magyar színészetnek, mert már 1814. március 27-én József nádor leírt a város szépítését intéző Szépítő Bizottmányhoz s sürgette annak lebontását. A nádor szemét sértette ez a dísztelen épület mely a pe,sti Dunapart képét elrontotta s ezenfelül úgy gondolta, hogy az új színház felé»ütésével a pesti színészet megfelelő hajlékot kapott

kerültek Isten szabad ege alá, ükkor is meghajlott fővel és meggörbült derékkal jártak, kelteit és a régi, büszke, szabad polgárság szolganéppé süllyedt.

Ugrón Gábor regéjének tanulságait ajánlom a törvényhatósági bizottság tagjainak figyelmébe. Mi nem akarjuk, hogy önkormányzati institúcióink bolthajtása oly törpévé alkottassák, mint annak a keleti népnek sátora.

Pakoís József,

a „Magyar Demokrata Párt'4 elnöke:

— Részben a lapokból, részben magánúton értesültem arról, hogy Ripka Ferenc főpolgármester elkészítette és bemutatta a kormánynak az új fővárosi törvény tervezetét.

— Tudomásom van arról, hogy illetékes körök nagy tetszéssel és megelégedéssel

fogadták a főpolgármester művét.

Engem nem lepett meg a hír, mert hiszen hónapok óta kísért a fővárosi törvény revíziójának a kérdése. A kormány részéről ez a lépés nem más, mint újabb kísérlet, hogy az a centralisztikus, abszolutisztikus kormányzati szellem, mely az államhatalom diktatúrája alá akarja kényszeríteni az ország összes autonóm szerveit, végre Budapestet is megadásra kényszerítse. Ebben az igyekvésben úgy láts-zik, a kormány engedelmes hitvallóra és követőre talált Ripka főpolgármesterben.- Mi, akik mindig az autonómia védői voltunk, s maradunk,

már most tiltakozunk minden olyan megoldás ellen, amely kinevezési rendszeren alapul.

Az a tény, hogy az új fővárosi törvény a közgyűlés tagjainak 50%-át kinevezés alapján ültetné be a törvényhatósági bizottságba, emlékeztet az örökösjogú főrendek intézményére. A bizottsági tagok számának leszállítása azt sejteti, hogy a kormány és Ripka Ferenc félnek Budapest demokratikus közvéleményének megnyilatkozásától, ami új választás esetén bekövetkeznék. Ez a félelem nem is csodálható a kormány politikája nyomán. A fővárosi törvény erre vonatkozó szakasza nem is akar más lenni, mint a kormány- hatalom prevenciója a polgárság akaratmegnyilvánulásának megakadályozására. Megvagyok győződve arról, hogy

a törvénytervezet, a Ripka-pártot kivéve, minden oldalról nagy ellenállásba fog ütközni.

„wo die Schauspiele und Opern in dem neuerbauten Theatergebäude gegeben werden“. Arról fogalma sem volt. hogy a rondella lebontásával! a magyar színészetet esetleg haláfhs csapás érheti s úgy látszik, hogy erről nem is világosította fel senki. Abban mindenesetre igaza volt hogy a pesti Dnnapartnak ez volt a legdísztellqnebb pontja, mert az iratok mellett fekvő térrjazból látható, hogy a rondella belenyúlt a Régi Posta-utcába s hátsó részéhez két kis házikó támaszkodott, melyek egyike a Neumeyer János,, másik pedig a HodosSy András tulajdona volt.

A nádori leiratra a Szépítő Bizottmány megindította a tárgyalásokat s 1814. május 26-án már jelentette a nádornak, hogy a lebontandó rondellának, valamint a Neumayer János és Hodossy András házainak területéből, hozzávéve a rondella melletti be nem épített területeket is, két házhelyet lehetne csinálni, melyek egyike 229-öh a másika pedig 155 öl területű lenn?. Az egyik háztulajdonos, Neumeyer János már is kijelentette, hogy a házához csatolandó területeket hajlandó megvenni és pedig négyszög- ölenkint 10 forinttal olcsóbban a saroktelek áránál. Kötelezte továbbá magát arra, hogy telkén a szomszédos BHaskovich-házhoz hasonló két emeletes házat építtet. A másik háztulajdonos, Hodossy András azonban, beteges állapotára hivatkozva,, nem vállalkozott az építkezésre, hanem 41 öl területen épült házacskáját 13,000 forinton megvételre ajánlotta fej á Széoítö Bizottmánynak, amely 12,000 forintot hajlandó is volt megadni érte. (Verschönerungs-Archiv 1,141. sz.)

A rondella végzete ezek után gyorsan beteljesedett, mert a nádor újabb leiratára 1814. augusztus 7-én már azt jelentette a Szépítő Bizottmány, hogy a rondella telkének árverését a hozzácsatolt területekkel együtt 1814. június 10-én megtartotta s az egyesített saroktelket Neumeyer Miklós ölenként 130 forintért megvette. Ugyanakkor azt is jelentette a Szépítő Bizottmány, hogy a rondella és a Hodossy- ház építőanyagát a szakértők 3,727 forintra becsülték s a becsérték elfogadásával az építő anyag is a Neumeyer Miklós tulajdonába ment át. (Verschönerungs-Archiv 1,285. sz.)

Az árverés megtartása után nem sokáig állhatott fenn a rondella!., mert a nádor erélyesen sürgette a pesti Dunapart kiépítését s az új telektulajdonosok kénytelenek voltak ennek eleget is tenni. 1815. július 29-én már folytak a bontási munkálatok, mert Neumeyer Miklós o napon azt panaszolta fel a pestvárosi tanácshoz, intézett beadványában, hogy a szomszédos Wurm-ház fala beomlássaill fenyeget. Énnek következtében az érdekelt háztulajdonos kénytelen-volt magát arra kötelezni, hogy a veszedelmes fallat lebontja. (Red, a. n. 420.) A lebontás után gyorsan következett az építkezés, mert 1815. augusztus 12-én Pollák Mihály már bemutatta Neumeyer János és Miklós építendő házainak terveit,

a BsgaS kai masabb husvéSS ajándék !

Ez azonban nem jelenti azt, mintha mi elleneznénk az új törvény megalkotását. Üj fővárosi törvényre nagy és halaszthatatlan szükség van, de azt nem olyan szellemben és célzattal kell megalkotni, amint azt a kormány és Ripka Ferenc akarják. Itt van például a tanácsnokok élethossziglani választásának kérdése, melyet lehetne esetleg konszideráció tárgyává tenni. Hiszen mindenki emlékezik a tisztújítások kellemetlen kilincseléseire és kortéziáira, melyek sehogysem illenek sem a közgyűlés, sem a tanács méltóságához. Abba azonban már nem lehet beleegyezni, hogy az élethossziglan választott tanács válassza a többi tisztviselőket s így teljesen a kormány által inaugurált szerv állítsa össze a tisztviselői kart. Az autonómiának ennél nagyobb sérelmét el sem lehet képzelni.

— Egyébként őszintén megvallva, én nem nagyon' hiszem, hogy ebből a törvényjavaslatból hamarosan törvény lenne. Ennek megvalósulása rendkívüli akadályokba ütközne s nekem az az érzésem, hogy a kormány ezt az egész dolgot csak ballon d’essainak szánta, hogy kipuhatolja, milyen szelek fújnak a törvényhatóság berkeiben.

a legmegbízhatóbb !

SOPRON-, GYŐR- és VASMEGYEI TEJGAZDASÁGI R.-T.

Központi üzem és irodák :

I., Fehérvári út 33 -35. — Telefon : J. 305-31 és J. 428-01.

amelyek jóváhagyást nyertek. (Verschönerungs- Archiv 1,484. sz.) Ennek a két háznak a felépítésével a Dunapart palotasora stíJszerű kiegészítést nyert, a rondella pedig végleg eltűnt.

Ugyancsak a Szépítő Bizottmány irataiból] tudjuk meg azt is. hogy mi történt a rondella színházi felszerelésével? Ezek a felszerelési tárgyak ugyanis 1815. január 12-én árverés alá kerültek, ezt megelőzőleg azonban a gestvárosi tanács tulajdoni igényt jelentett be azokra. Ezt a keresetet a Szépítő Bizottmány azon indokolással utasította el. hogy a Szépítő Alapból. — amely a mai fővárosi pénzalaphoz hasonlóan pestvárosi telkek értékesítése útján keletkezett — új színházat építtetett a város számára, amely idővel a város tulajdonába fog átmenni s a Szépítő Alap kárpótlására rendelhetett a rondella a rondella színház felszerelésével egyetemben. (Verschönerungs-Archiv 1,301. sz.)

Szenkirályi László pestmegyei alispán 1815. február 25-i leveléből! megtudjuk végül, hogy a rondella színházi felszerelését a magyar színtársulat vásárolta meg az árverésen s az alispán a színtársulat számára fizetési haladékot volt kénytelen kérni. Leveliében szemrehányásokat tett azért, hogy magyar város vagyonából német színházat emeltek; de egyszersmind arra is rámutatott, hogy Pest városa díszére szolgálna, ha a magyar színtársulatot pártfogásába venné. (Verschönerungs-Archiv 1,341. sz). A fizetési haladékot megkapta a magyar színtársulat, Pesten azonban még sem tudott bodogulni s kénytelen volt a vándorbothoz nyúlni, hogy vidéken keresse boldogulását.

Mindezekből kétségtelenül megállapítható, hogy a rondella, melynek helyén ima a Régi Posta-uta 2. számú hatalmas palota emelkedik, 1774-től 1814-ig. vagyis teljes 40 esztendőn át szolgált színház céljaira. Először kizárólag német, 1790-től kezdve német és magyar, 1812 után pedig már csak magyar előadásokat tartottak benne. 1790. október 27-én itt tartotta Kelemen László társulata az első magyar színi- előadást ra pesti közönség eiíőtt s mikor a Vörösmarty-téren a német színészet díszes palotája felépült, az öreg rondellában húzták meg magukat a magyar színészek, itt élte »He a magyar színészet küzdélemteljes és örökké emlékezetes napjait, melyek a „lenni vagy- nem lenni" nagy kérdései felett határozni voltak hivatva. Mindezek szorosan összetartoznak nemzeti kultúránk megalapozásával, amely nemzeti kultúrán épül1 fel ma a jobb jövőbe vetett hitünk s éppcm ezért megérdemli ez a hely, hogy emléktáblával jelöltessék meg. De meg keli jelölni a Régi Posta-utca kövezetén a rondella körvonalait is„ amint ezt Párizs a lerombolt Bastille körvonalaival tette, mert amint a Bastille lerombolása a franciák számára a politikai szabadság kezdetét jelentette, úgy jelenti számunkra a rondella a magyar nemzeti kultúra születését.